TÖRVÉNYA SZABÁLYSÉRTÉSEKRŐL(A Szerb Köztársaság Hiv. Közlönye 101/2005., 116/2008. és 111/2009. szám) |
ANYAGI JOGI RENDELKEZÉSEK
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
1. szakasz
E törvény szabályozási körébe az alábbiak tartoznak: a szabálysértés fogalma, a szabálysértési felelősség feltételei, a szabálysértési szankciók kiszabásának és alkalmazásának feltételei, a szankciók rendszere, a szabálysértési eljárás és a döntés végrehajtási eljárása.
2. szakasz
A szabálysértés a hatásköri szerv jogszabálya által szabálysértésként meghatározott jogellenes, bűnösen elkövetett cselekmény.
Nem forog fenn szabálysértés esete, ha - jóllehet fennállnak a szabálysértés ismérveinek összes lényegbevágó elemei - ki van zárva a jogellenesség vagy a bűnösség.
A szabálysértés és a szabálysértési szankciók kiszabásának törvényessége
3. szakasz
Senki sem büntethető szabálysértésért, s vele szemben egyéb szabálysértési szankciók sem alkalmazhatók, ha a szóban forgó cselekmény annak elkövetése előtt törvény, vagy törvényen alapuló jogszabály által nem volt szabálysértésként meghatározva, továbbá törvény, vagy törvényen alapuló jogszabály nem írta elő, hogy a szabálysértés elkövetője mely szankciófajtával, illetve milyen mértékben büntethető.
4. szakasz
A szabálysértéseket törvény vagy rendelet, illetve az autonóm tartomány, a községi képviselő testület, a városi képviselő testület, valamint Belgrád Város Képviselő Testületének határozata írhatja elő.
A szabálysértésekre vonatkozó jogszabályok meghozatalának jogosítványával rendelkező szervek csupán az e törvény által, és annak keretei között meghatározott büntetéseket és óvintézkedéseket szabhatják ki.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt jogszabályok meghozatalának jogosítványával rendelkező szervek szabálysértési büntetéseket és óvintézkedéseket csak az általuk, az Alkotmánnyal és a törvénnyel meghatározott hatásköreik keretein belül meghozott előírások megsértése miatt, és e törvény által előírt feltételek mellett szabhatnak ki.
A szabálysértési büntetések és óvintézkedések kiszabásának jogosítványával rendelkező szervek e jogukat más hatóságokra nem ruházhatják át.
A szabálysértési szankciók fajtái és rendeltetése
5. szakasz
A szabálysértési szankciók a következők: a büntetések, a figyelmeztetés, az óvintézkedések és a nevelőintézkedések.
A szabálysértési szankciók előírásának, kiszabásának és alkalmazásának rendeltetése, hogy a polgárok tiszteletben tartsák a jogrendszert, s hogy a jövőben senki se kövessen el szabálysértést.
6. szakasz
A szabálysértés elkövetőjére vonatkoztatva a szabálysértés elkövetésekor hatályos törvény vagy jogszabály alkalmazandó.
Ha a szabálysértés elkövetése után a jogszabály egy vagy több ízben módosíttatott, az elkövető számára legenyhébb jogszabály alkalmazandó.
7. szakasz
Ha törvény vagy rendelet írja elő azokat, a szabálysértésekre vonatkozó rendelkezések a Szerb Köztársaság területén hatályosak, ha viszont az autonóm tartomány képviselőháza, a községi képviselő-testület, a városi képviselő-testület, vagy Belgrád város Képviselő-testületének határozata, e hatály a területi autonóm egységek és a helyi önkormányzatok egységeinek területére értendő.
A Szerb Köztársaság jogszabályai által előírt szabálysértés miatt a szabálysértő abban az esetben büntetendő, ha a szabálysértés elkövetése a Szerb Köztársaság területén, vagy a Szerb Köztársaság területén kívül közlekedő hazai hajón, illetve légi járművön történt.
A külföldön elkövetett szabálysértésért annak elkövetője kizárólag akkor büntetendő, ha ezt törvény vagy rendelet írja elő.
Az e szakasz 2. bekezdésében leírt esetben, ha adva van a viszonosság előfeltétele, a szabálysértés elleni fellépés a szabálysértés külföldi állampolgárságú elkövetőjének lakóhelye szerinti külföldi államra ruházható át.
A szabálysértés kétszeres értékelésének (büntetésének) tilalma
8. szakasz
Szabálysértési eljárásban ugyanazon szabálysértési cselekményért két, vagy több ízben senki sem büntethető.
A büntetőeljárásban, vagy gazdasági vétségi eljárásban a szabálysértés ismérveit is magában foglaló tett miatt bűnössé nyilvánított személy a szabálysértésért nem büntetendő.
9. szakasz
A diplomáciai mentességet élvező személyek ellen szabálysértési eljárás nem folytatható, s büntetés sem szabható ki.
A SZABÁLYSÉRTÉS ELKÖVETÉSE
A szabálysértés elkövetésének cselekménye
10. szakasz
A szabálysértés tevőlegesen, vagy mulasztással követhető el.
A szabálysértés mulasztásos elkövetése forog fenn, ha szabálysértésként a jogszabály egy adott tevőleges cselekmény foganatosításának elmulasztását határozza meg.
A szabálysértés elkövetésének ideje
11. szakasz
A szabálysértés elkövetésének idejeként az elkövető cselekményének, vagy cselekvési kötelezettségének pillanata tekintendő, függetlenül a következmény fellépésének idejétől.
A szabálysértés elkövetésének helye
12. szakasz
A szabálysértés elkövetésének helyeként az elkövető cselekményének, vagy cselekvési kötelezettségének helyszíne tekintendő, függetlenül a következmény fellépésének helyétől.
13. szakasz
Nem forog fenn szabálysértés, ha az akként meghatározott cselekmény foganatosítására jogos védelemben került sor.
Jogos védelem akkor forog fenn, ha az elkövető védelmi cselekménye elengedhetetlenül szükséges a saját, vagy a más javai ellen intézett jogtalan támadás elhárításához.
A jogos védelem határait túllépő elkövető enyhébben is büntethető. Ha a jogos védelem eme túllépése különösen enyhítő körülmények közepette történt, az elkövető a szabálysértésért nem lesz felelős.
14. szakasz
Nem forog fenn szabálysértés, ha az akként meghatározott cselekmény foganatosítására végszükségben került sor.
Végszükség esete forog fenn, ha a szabálysértés elkövetője a saját, vagy a más javait egyidejű, másként el nem hárítható veszélyből menti, feltéve hogy a veszély előidézése nem róható a terhére és cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett.
A végszükség határait túllépő elkövető enyhébben is büntethető. Ha a végszükség eme túllépése különösen enyhítő körülmények közepette történt, az elkövető a szabálysértésért nem lesz felelős.
15. szakasz
Nem forog fenn szabálysértés, ha az akként meghatározott cselekmény foganatosítására erőszak vagy fenyegetés hatása alatt került sor.
16. szakasz
A szabálysértés kísérletéért az elkövető csak külön előírás fennállása esetén büntetendő.
A SZABÁLYSÉRTÉSI FELELŐSSÉG
A felelősség alanyai és feltételei
17. szakasz
A természetes személy, a jogi személy, a jogi személy felelős személye, az állami szerv, a területi autonómia szervének, a helyi önkormányzat egységének felelős személye, valamint a vállalkozó csak abban az esetben vonhatók szabálysértés miatt felelősségre, ha ezt a szabálysértésről szóló jogszabály előírja.
Természetes személy abban az esetben felelős a szabálysértésért, ha elkövetése idején beszámítható volt, s a szabálysértést szándékosan vagy gondatlanságból követte el.
Az e szakasz 2. bekezdésében leírt feltételek szerint felel a jogi személy felelős személye, az állami szerv felelős személye, valamint a vállalkozó is.
A jogi személy az igazgatási szerve vagy felelős személye részéről bűnösen foganatosított cselekménnyel, vagy a kötelező felügyelet elmulasztásával, illetve egyéb, a szabálysértés elkövetésekor a jogi személy nevében való eljárási felhatalmazással rendelkező személy bűnös cselekményével elkövetett szabálysértésért felelős.
A csődben leledző jogi személy a csőd megnyitása vagy a csődeljárás tartama alatt elkövetett szabálysértésért felel ugyan, de vele szemben büntetés nem szabható ki, hanem csupán a dolgok, vagy a vagyoni előny elkobzásának óvintézkedése.
A Szerb Köztársaság, az állami szervek, a területi autonómia szervei, a város és a helyi önkormányzati egységek szabálysértésért nem vonhatók felelősségre.
18. szakasz
Nem beszámítható a szabálysértés azon elkövetője, aki a szabálysértés elkövetésének idején képtelen volt felismerni tettének vagy mulasztásának jelentőségét, illetve tartós vagy átmeneti elmebetegség, egyéb súlyos tudatzavar, vagy elmaradott szellemi fejlődés következtében nem rendelkezett cselekedetei irányításának képességével.
A körülmény, hogy a szabálysértés elkövetésére alkohol vagy egyéb bódító szerek befolyása alatt került sor, nem zárja ki az elkövető felelősségét.
19. szakasz
Bűnös az az elkövető, aki a szabálysértés elkövetésekor szándékosan vagy gondatlanul cselekedett.
A szabálysértési bűnösség fennállásához elégséges az elkövető gondatlansága, ha a szabálysértésről szóló jogszabály nem csupán a szándékosan elkövetett szabálysértés büntetendőségét rendeli el.
A szabálysértés gondatlan elkövetése akkor forog fenn, ha az elkövető előre látta tette vagy mulasztása tiltott következményei beálltának lehetőségét, de könnyelműen bízott a következmények elmaradásában, illetve abban, hogy azokat megakadályozhatja, vagy pedig nem volt tudatában a tiltott következmény beállta lehetőségének, jóllehet a körülményekhez és személyes adottságaihoz képest köteles lett volna felismerni e lehetőség fennállását.
A szabálysértés szándékos elkövetése akkor forog fenn, ha az elkövető tudatában volt tettének, kívánta annak elkövetését, vagy ha tudatában volt a körülménynek, miszerint tette vagy mulasztása eredményeként tiltott következmény állhat be, annak bekövetkezésébe pedig belenyugodott.
20. szakasz
Nem bűnös a szabálysértés azon elkövetője, aki a szabálysértés elkövetésekor ténybeli tévedésben volt.
A ténybeli tévedés esete akkor forog fenn, ha az elkövető a szabálysértés elkövetésekor tévesen olyan tények létezésében hitt, melyek valós fennállása az elkövető cselekményének megengedettségét eredményezte volna.
21. szakasz
A szabálysértést előíró jogszabály ismeretének hiánya nem zárja ki a felelősséget, azonban az az elkövető, aki alapos okból nem tudott cselekményének tiltott voltáról, enyhébben büntethető.
22. szakasz
Ha több személy a szabálysértés elkövetése cselekményében történő részvétel által szabálysértést követ el, vagy közös elhatározást megvalósítva, egyéb cselekménnyel lényegesen hozzájárul a szabálysértés elkövetéséhez, mindegyikük a szóban forgó szabálysértést szankcionáló büntetéssel büntetendő.
23. szakasz
Aki mást szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír, olyképpen büntetendő, mintha a szabálysértést maga követte volna el.
24. szakasz
Aki szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt, olyképpen büntetendő, mintha a szabálysértést maga követte volna el.
A bűnrészesek felelősségének határai
25. szakasz
A felbujtó és a bűnsegéd szándékuk határain belül felelősek.
A szabálysértés természetére, a felbujtás vagy a bűnsegély elkövetésének módjára és körülményeire, valamint a felbujtó és a bűnsegéd bűnösségének fokára való tekintettel a felbujtó és a bűnsegéd enyhébben is büntethető, vagy az ellenük folyó eljárás megszüntethető.
A jogi személy felelős személyének felelőssége
26. szakasz
E törvény értelmében felelős személynek a jogi személyben igazgatási, üzletviteli vagy munkafolyamati ügyek intézésével megbízott személy, valamint az állami szervben, a területi autonómia szervében, illetve a helyi önkormányzati egységekben meghatározott feladatkörök ellátásával megbízott személy tekintendő.
A törvény előírhatja, hogy a szabálysértési felelősség az állami szervben, a területi autonómia szervében vagy a helyi önkormányzati egység szervében felelős személyt terheli.
Nem felel a szabálysértésért az a felelős személy, aki más felelős személy vagy igazgatási szerv utasítása alapján cselekedett, továbbá ha törvény, egyéb jogszabály vagy aktus alapján foganatosította a szabálysértés elkövetésének megakadályozása végett megtenni köteles összes cselekményt.
A felelős személy felelőssége nem szűnik meg a jogi személyben, az állami szervben vagy a helyi önkormányzati egység szervében betöltött munkaviszonyának megszűnése miatt, s azért sem, mert a jogi személy megszűnése következtében ellehetetlenült annak büntethetősége.
A külföldi természetes személy, jogi személy és felelős személy
27. szakasz
A külföldi természetes, jogi és felelős személy a szabálysértés elkövetéséért a hazai természetes, jogi és felelős személlyel azonos módon felel.
A külföldi jogi személy és felelős személy a Szerb Köztársaság területén elkövetett szabálysértésért akkor büntetendő, ha a külföldi jogi személynek a Szerb Köztársaságban üzleti egysége vagy képviselete van.
A BÜNTETÉSEK
A büntetések fajai és rendeltetésük
28. fejezet
Szabálysértésért elzárás, pénzbírság, közérdekű munka, valamint a járművezetői engedély érvényessége megsemmisítésével járó büntetőpontok szabhatók ki.
A szabálysértési szankciók általános rendeltetésének keretei között (e törvény 5. szakaszának 2. bekezdése), a büntetés rendeltetése az elkövető társadalmi megrovásának kifejezése a szabálysértés elkövetése miatt, valamint az elkövetőre és minden egyéb személyre gyakorolt ráhatás avégett, hogy a jövőben tartózkodjék a szabálysértések elkövetésétől.
A büntetések kiszabásának módja
29. szakasz
Egy szabálysértésért mind elzárás, mind pedig pénzbírság is kiszabható, mindkettő együttesen is elrendelhető.
Jogi személy szabálysértése miatt csupán pénzbírság szabható ki.
A büntetések előírásának hatásköre
30. szakasz
Elzárás vagy a járművezetői engedély megsemmisítésével járó büntetőpontok csak törvény által írhatók elő.
A pénzbírságot és a közérdekű munkát törvény vagy rendelet, illetve az autonóm tartomány képviselőházának, a községi képviselő-testületnek, a városi képviselő-testületnek, vagy Belgrád Város Képviselő-testületének határozata írhatja elő.
31. szakasz
Elzárás csak főbüntetésként szabható ki.
A pénzbírság, a közérdekű munka, valamint a járművezetői engedély érvényességének megsemmisítésével járó büntetőpontok, mind fő-, mind pedig mellékbüntetésként is kiszabhatók.
Ha a pénzbírság és az elzárás vagylagosan vannak előírva, az elzárás kiszabására csak a súlyosabb következményeket előidéző, vagy az elkövető bűnösségének jelentősebb fokára utaló szabálysértés miatt kerülhet sor.
32. szakasz
Az elzárás büntetése nem szabható ki egy napnál rövidebb, sem hatvan napnál hosszabb időtartamban.
Az elzárás büntetését csupán a szabálysértési bíróság (a továbbiakban: a bíróság) szabhatja ki.
A szabálysértési elzárás büntetése nem szabható ki a terhessége három hónapját betöltött állapotos nővel szemben, sem az első életévét be nem töltött gyermek anyjával szemben, ha pedig a gyermek halva született vagy a szülés után halt meg, a szülés napjától számított hat hónap elteltéig.
33. szakasz
Közérdekű munkának tekintendő a társadalom javára végzett fizetetlen munka, mely által nem sérül az emberi méltóság és nem haszonszerzés megvalósítására irányul.
A közérdekű munka nem lehet 20 óránál rövidebb, sem pedig 240 óránál hosszabb időtartamú, azzal a megkötéssel, hogy naponta két óránál hosszabb ideig nem végezhető.
A közérdekű munka elrendelésének alkalmával a bíróság tekintetbe veszi az elkövetett szabálysértés típusát, az elkövető korát, fizikai és munkaképességét, pszichikai tulajdonságait, iskolázottságát, hajlamait és egyéb, az elkövető személyiségét jellemző különleges körülményeket.
34. szakasz
A közúti közlekedés biztonsága elleni szabálysértésekért 1-től 18-ig terjedő büntetőpontszám szabható ki.
Ha egyéb törvény másként nem rendelkezik, az e szakasz 1. bekezdésében leírt büntetés az e törvény által meghatározott feltételek mellett szabható ki.
Az 1. bekezdésben leírt büntetéshez járulékosan a járművezető oktatását, vagy a közlekedésben tanúsított magatartásának figyelemmel kísérését célzó pótkötelezettségek is elrendelhetők. A pótkötelezettségek típusait és elrendelésük feltételeit külön törvény írja elő.
A büntetőpontok a Szerb Köztársaságban kiadott érvényes járművezetői engedéllyel rendelkező, vagy pedig a gépjárművezetéstől jogerős határozattal eltiltott járművezetővel szemben szabhatók ki.
35. szakasz
Törvény vagy rendelet által a pénzbírság mértéke az alábbi összeghatárok között írható elő:
1. 5.000,00-től 150.000,00 dinárig természetes személlyel vagy felelős személlyel szemben;
2. 100.000,00-től 2.000.000,00 dinárig jogi személlyel szemben;
3. 10.000,00-től 500.000,00 dinárig vállalkozóval szemben.
Az autonóm tartomány képviselőháza, a községi képviselő-testület, a városi képviselő-testület vagy Belgrád Város Képviselő-testülete által hozott határozatokban az e szakasz 1. bekezdésében körülírt összegek mértékének feléig terjedő pénzbírságok írhatók elő.
Az e szakasz 1. bekezdésének rendelkezéseitől eltérve kivételesen a szabálysértés elkövetésének helyén behajtandó pénzbírságnak a természetes személlyel és a felelős személlyel szemben kiszabható mértéke 500,00-től 5.000,00 dinárig terjedő megszabott összeg is lehet, a jogi személyek és a vállalkozók esetében pedig e megszabott összeg mértéke 2.000,00 és 20.000,00 dinár között váltakozhat.
Az e szakasz 1-3. bekezdéseinek rendelkezéseitől eltérve kivételesen a törvény külön bírságterjedelmeket is előírhat, éspedig az alábbi szabálysértések vonatkozásában:
- az okozott kár vagy a teljesítetlen kötelezettség mértékének, a szabálysértés tárgyát képező áru vagy egyéb dolog értékének arányában, miközben a bírság összege nem lehet magasabb ezen értékek húszszorosánál - a közbevételek, a köztájékoztatás, a vámügyi, a külkereskedelmi és deviza-ügykezelés, a környezet, az áru- és szolgáltatásforgalom, valamint az értékpapír-forgalom területén elkövetett szabálysértések miatt;
- a jogi személy, a jogi személy felelős személye, valamint a vállalkozó által a szabálysértés elkövetésének tárgyévét megelőző elszámolási évben megvalósított bevétel mértékének legfeljebb 10%-ig terjedő megszabott összegben - a verseny akadályozásának, korlátozásának vagy megsértésének területén elkövetett szabálysértések miatt.
A pénzbírság lerovásának határideje
36. szakasz
A bíróság ítéletében megszabja a pénzbírság lerovásának határidejét, mely nem lehet hosszabb az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított 15 napnál.
Indokolt esetekben a bíróság végzéssel engedélyezheti a pénzbírság részletekben történő kifizetését, minek során a bíróság meghatározza a fizetés módját és határidejét is, mely nem lehet hosszabb három hónapnál.
Az e szakasz 2. bekezdésében leírt végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A kifizetetlen pénzbírság átváltása
37. szakasz
Ha a megbírságolt természetes személy pénzbírságát a megszabott határidőn belül teljes mértékben vagy részben nem törleszti, a pénzbírság vagy a bírság kifizetetlen része közérdekű munkára vagy elzárásra váltandó át.
Az 1. bekezdésben leírt esetben a pénzbírság közérdekű munkára vagy elzárásra történő átváltása olyképpen történik, hogy minden megkezdett 1.000,00 dinárért két nap közérdekű munka vagy egy nap elzárás rendelendő el, azzal a kikötéssel, hogy a közérdekű munka nem tarthat 120 napnál hosszabb ideig, az elzárás pedig nem lehet rövidebb egy, sem pedig hosszabb hatvan napnál.
A pénzbírság azon kifizetetlen része, melyet nem lehetett elzárásra vagy közérdekű munkára átváltani, kényszer útján hajtandó be.
Ha a megbírságolt természetes személy az e szakasz 3. bekezdésében leírt bírósági határozatot követőleg pénzbírságát kifizeti, az elzárás vagy a közérdekű munka végrehajtására nem kerül sor. Amennyiben a büntetés végrehajtása megkezdődött, majd a megbüntetett személy törleszti a pénzbírság fennmaradt részét, az elzárás, illetve a közérdekű munka büntetésének letöltése megszüntetendő.
Ha a megbírságolt természetes személy a pénzbírság egy részét kifizeti, a büntetés fennmaradó mértéke arányosan közérdekű munkára vagy elzárásra váltandó át.
Ha a pénzbírság mellett a megbírságolt személlyel szemben elzárás büntetése is kimondatott, a pénzbírságot átváltó elzárás és az elrendelt elzárásbüntetés tartama nem lehet hosszabb kilencven napnál.
A vállalkozóval szemben kiszabott pénzbírság elzárásra váltása a természetes személlyel szemben elrendelt pénzbírság elzárásra váltásának szabályai szerint történik.
A pénzbírság elzárásra történő átváltása a bíróság három napos fellebbezési határidőben támadható végzése alapján hajtandó végre.
A pénzbírság kényszerbehajtása
38. szakasz
A hivatásos katonával szemben kirótt pénzbírság elzárásra vagy közérdekű munkára nem váltható át.
Ha a megbírságolt jogi személy vagy a jogi személy felelős személye a kiszabott pénzbírságot a megadott határidőn belül nem rója le, a végrehajtás kényszerbehajtás útján történik.
39. szakasz
A szabálysértés miatti büntetés kiszabása a szóban forgó szabálysértésért előírt határok között történik, minek során a büntetés nagyobb vagy kisebb mértékére befolyást gyakorló összes körülmény tekintetbe vétetik, különösen pedig: a szabálysértés súlya és következményei, a szabálysértés elkövetésének körülményei, az elkövető bűnösségének foka, az elkövető személyes helyzete, valamint az elkövetőnek a szabálysértés elkövetése után tanúsított magatartása.
Súlyosító körülményként nem vehető figyelembe a korábban kiszabott büntetés vagy óvintézkedés, ha az ítélet jogerőre emelkedésének napjától az új ítélet meghozatalának napjáig több mint két év telt el.
A pénzbírság mértékének meghatározása alkalmával a bíróság tekintetbe veszi az elkövető vagyoni állapotát is.
40. szakasz
Ha a büntetés kiszabása alkalmával a bíróság megállapítja, hogy a szabálysértés nem járt súlyos következményekkel, viszont olyan enyhítő körülmények vannak, melyek a büntetés rendeltetése elérésének enyhébb büntetés általi lehetőségével kecsegtetnek, az előírt büntetés kivételesen olyképpen enyhíthető, hogy a szóban forgó szabálysértés miatt előírt büntetés legkisebb mértékénél enyhébb, de nem az adott büntetéstípus legkisebb törvényi mértéke alatti büntetés is kiszabható.
A kártérítés, mint az eljárás megszüntetésének oka
41. szakasz
A bíróság a pénzbírsággal sújtani rendelt szabálysértés elkövetője elleni eljárást megszüntetheti, ha a tettes a szabálysértés elkövetése után, ám a szabálysértési eljárás megindítása előtt elhárította a jogsértő állapotot, vagy megtéríti a szabálysértés által keletkeztetett kárt.
42. szakasz
Ha az elkövető egy vagy több cselekménnyel több szabálysértést követ el, melyek miatt egyidejűleg vonták eljárás alá, a bíróság számára előzetesen mindegyik szóban forgó szabálysértés miatt büntetést ró ki, majd az elkövetett szabálysértések mindegyikéért egységes büntetést állapít meg.
Az egységes büntetés kiszabására az alábbi szabályok szerint kerül sor:
1. ha az összes halmazati szabálysértés elzárással büntetendő, a bíróság egységes elzárásbüntetést mond ki, mely nem lehet kilencven napnál hosszabb;
2. ha az összes halmazati szabálysértés pénzbírsággal büntetendő, egységes pénzbírság kiszabására kerül sor, melynek mértéke a megállapított pénzbírságok összege, azzal a kikötéssel, hogy az egységes pénzbírság nem lehet magasabb az e törvény által előirányzott legmagasabb pénzbírság összegének kétszeresénél;
3. ha az összes halmazati szabálysértés közérdekű munkával büntetendő, egységes közérdekű munka büntetésének elrendelésére kerül sor, melynek tartama nem lehet hosszabb 240 óránál;
4. ha egyes halmazati szabálysértések elzárással, míg más szabálysértések pénzbírsággal büntetendők, a bíróság az e bekezdés 1. és 2. pontjában előírt módon egy elzárásbüntetést és egy pénzbírságot mond ki;
5. ha a halmazati szabálysértések büntetőpontokkal sújtandók, a hatóság az összes egyedi büntetőpont összegének megfelelő egységes büntetést mond ki, amely azonban 18 büntetőpontnál többet nem tehet ki.
Az őrizet és az előzetes letartóztatás büntetésbe való beszámítása
43. szakasz
A szabálysértés elkövetőjének az ítélet meghozatala előtt őrizetben töltött ideje a kiszabott büntetésbe beszámítandó.
Ha a bűncselekmény gyanúsítottjával szemben előzetes letartóztatás rendeltetett el, a büntetőeljárás azonban jogerősen megszüntetéssel, felmentő, illetve elutasító ítélettel végződött (kivéve a bíróság hatásköre hiányának esetét), majd ugyanazon cselekményért a szabálysértési eljárásban az elkövető bűnössége állapíttatik meg, az előzetes letartóztatásban eltöltött idő beszámítandó a szabálysértés miatt kiszabott büntetésbe.
A tizenkét óránál hosszabb, de huszonnégy óránál rövidebb ideig tartó előzetes letartóztatás, illetve őrizet egy napnyi elzárásnak, illetve 1.000,00 dinár pénzbírságként számítandó.
A FIGYELMEZTETÉS
44. szakasz
A szabálysértés miatti pénzbírság helyett figyelmeztetés mondható ki, ha fennállnak az elkövető felelősségét lényegbevágó mértékben enyhítő körülmények, ezért várható, hogy az a jövőben büntetés kirovása nélkül is tartózkodni fog a szabálysértések elkövetésétől.
Figyelmeztetés mondható ki akkor is, ha a szabálysértés az előírt kötelezettség elmulasztásában nyilvánul meg, vagy ha a szabálysértés által károkozás történt, az elkövető azonban az eljárás megindítása után, de az ítélet meghozatala előtt teljesítette előírt kötelezettségét, illetve elhárította vagy megtérítette az okozott kárt.
AZ ÓVINTÉZKEDÉSEK
45. szakasz
A szabálysértési szankciók általános rendeltetéseinek keretei között (5. szakasz, 2. bekezdés) az óvintézkedések alkalmazásának célja, hogy kiküszöbölje az elkövető számára új szabálysértést lehetővé tevő vagy őt annak elkövetésére sarkalló feltételeket.
Az óvintézkedést törvény vagy rendelet írhatja elő.
46. szakasz
Szabálysértésért az alábbi óvintézkedések írhatók elő:
1. dolog elkobzása;
2. meghatározott tevékenységek folytatásának tilalma;
3. meghatározott tevékenységek jogi személy általi folytatásának tilalma;
4. meghatározott tevékenységek felelős személy általi folytatásának tilalma;
5. a gépjárművezetéstől való eltiltás;
6. alkoholisták és kábítószer-élvezők kötelező elvonó kezelése;
7. a szabálysértés sértettje, tárgyai vagy az elkövetés helye megközelítésének tilalma;
7a. meghatározott sportrendezvények látogatásának tilalma;
8. az ítélet nyilvános közzététele;
9. külföldiek kitoloncolása a Szerb Köztársaság területéről.
A dologelkobzás, az alkoholisták és kábítószer-élvezők kötelező elvonó kezelése, a szabálysértés sértettje, tárgyai vagy az elkövetés helye megközelítésének tilalma, valamint a külföldiek kitoloncolása a Szerb Köztársaság területéről elnevezésű intézkedések az e törvény által előírt feltételek szerint akkor is elrendelhetők, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály azokat nem írja elő.
47. szakasz
Ha fennállnak az e törvény vagy más törvény által előirányzott óvintézkedés-elrendelési feltételek, a szabálysértés elkövetőjével szemben egy vagy több óvintézkedés szabható ki.
Óvintézkedések a kiszabott büntetés vagy figyelmeztetés mellett rendelhetők el.
Amennyiben erről a lehetőségről előírás rendelkezik, óvintézkedések akkor is elrendelhetők, ha szabálysértési szankciók kiszabására nem került sor.
Az óvintézkedést a bíróság rendeli el.
48. szakasz
A szabálysértés elkövetésére használt vagy arra szánt dolgok, illetve a szabálysértés elkövetése által létrejött dolgok ideiglenesen vagy tartósan elkobozhatók, ha azok az elkövető tulajdonát képezik, illetve ha azokkal a szabálysértést elkövető jogi személy rendelkezik.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt dolgok akkor is elkobozhatók, ha nem a szabálysértés elkövetőjének tulajdonát képezik, vagy ha azokkal nem a szabálysértést elkövető jogi személy rendelkezik, illetve ha ezt a közbiztonság, az emberi élet és egészség megóvásának, az áruforgalom biztonságának érdekei vagy erkölcsi okok követelik meg, valamint az egyéb, e törvény által előirányzott esetekben.
Az ítéletet meghozó bíróság a külön jogszabályokkal összhangban eldönti, elkobozza-e a dolgot vagy megsemmisíteni, eladni, illetőleg az érdekelt szervnek vagy szervezetnek átadni rendeli-e.
Ha az elkövető a dolgokat önhatalmúlag elidegenítette vagy megsemmisítette, illetve más módon ellehetetlenítette elkobzásukat, az ítélet elrendeli a dolog értékének megfelelő pénzösszeg lerovását.
A szabálysértést előíró jogszabály a dologelkobzás óvintézkedésének kötelező elrendelését is előirányozhatja.
Az e szakasz 1. és 2. bekezdésében leírt dolgok akkor is elkobozandók, ha a szabálysértési eljárás nem a terheltet bűnössé nyilvánító ítélettel fejeződik be, amennyiben a közbiztonság érdekei vagy erkölcsi okok ezt megkövetelik, vagy azért, mert az eljárás az elkövetőnek a bíróság számára elérhetetlensége okán félbeszakadt, továbbá egyéb, külön törvény által előírt esetekben. Erről a bíróság külön végzést hoz, mellyel szemben a terheltet fellebbezési jog illeti meg.
A dolog elkobzása nem befolyásolja a harmadik személyeknek az elkövetővel szemben támasztható kártérítési jogát.
A meghatározott tevékenységek folytatásának tilalma
49. szakasz
A meghatározott tevékenységek folytatásának tilalma a vállalkozó vagy a szabálysértés egyéb elkövetője számára elrendelt, a meghatározott gazdasági vagy egyéb hatósági engedélyhez, vagy a megfelelő lajstromba való bejegyzéshez kötött tevékenységtől való ideiglenes eltiltást jelenti.
Ha a szabálysértést előíró jogszabály külön nem irányozza elő az e szakasz 1. bekezdésében leírt óvintézkedés elrendelésének feltételeit, az intézkedés akkor szabható ki, ha a szabálysértés elkövetője tevékenységével szabálysértés elkövetése céljából visszaél, vagy ha alapos okkal várható, hogy e tevékenység további folytatása emberek életét vagy egészségét, illetve egyéb törvény által oltalmazott érdekeket veszélyeztetne.
Az adott tevékenység folytatásának tilalma az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónaptól három évig terjedő tartamban szabható ki.
Az elzárásbüntetés letöltött ideje nem számítandó be a kiszabott intézkedés tartamába.
Meghatározott tevékenységek jogi személy általi folytatásának tilalma
50. szakasz
A meghatározott tevékenységek jogi személy általi folytatásának tilalma alatt az adott termékek előállításának tilalma, vagy meghatározott áruforgalmi, pénzügyi és szolgáltatási, illetve egyéb meghatározott tevékenységek folytatásától történő eltiltás értendő.
Ha a szabálysértést előíró jogszabály külön nem irányozza elő az óvintézkedés elrendelésének feltételeit, az intézkedés akkor szabható ki, ha az adott tevékenység további folytatása veszélyeztetné az emberek életét vagy egészségét, illetve kárt okozna egyéb jogi személyek gazdasági vagy pénzügyi tevékenységének, valamint a gazdaság egészének.
A meghatározott tevékenységek jogi személy általi folytatásának tilalma az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónaptól három évig terjedő tartamban szabható ki.
Meghatározott tevékenységek felelős személy általi folytatásának tilalma
51. szakasz
A meghatározott tevékenységek felelős személy általi folytatásának tilalma alatt a szabálysértés elkövetőjének az elkövetéskor végzett tevékenységektől, illetve a gazdasági tevékenységben vagy a pénzügykezelésben betöltött vezető tisztség viselésétől, illetve egy adott tevékenység folytatásától, vagy a reá bízott vagyon feletti rendelkezés, annak használata, irányítása vagy kezelése egyes vagy összes jogköreitől való eltiltás értendő.
Ha a szabálysértést előíró jogszabály másként nem irányozza elő, a meghatározott tevékenységek felelős személy általi folytatásának tilalmát akkor kell elrendelni, amikor a felelős személy tisztségével szabálysértés elkövetése végett visszaél.
A meghatározott tevékenységek felelős személy általi folytatásának tilalma az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három hónaptól egy évig terjedő tartamban mondható ki.
Az elzárásbüntetés letöltött ideje nem számítandó be a kiszabott intézkedés tartamába.
A gépjárművezetéstől való eltiltás
52. szakasz
A gépjárművezetéstől való eltiltás alatt az elkövető számára elrendelt járművezetési tilalom értendő.
Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály külön nem irányozza elő az óvintézkedés elrendelésének feltételeit, az intézkedés a közlekedés biztonsága elleni szabálysértés elkövetőjével szemben rendelhető el, vagy akkor, ha fennáll a szabálysértés ismétlésének veszélye, illetve ha a vonatkozó jogszabályok korábbi megszegése az elkövető részéről eszközölt gépjárművezetés veszélyességére utal.
A szóban forgó intézkedés elrendeléséről szóló döntés meghozatala során a hatóság tekintetbe veszi a körülményt, vajon az elkövetőnek foglalkozása-e a járművezetés.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt óvintézkedés harminc naptól egy évig terjedő időtartamban szabható ki.
Az elzárásbüntetés letöltött ideje nem számítandó be a kiszabott intézkedés tartamába.
Alkoholisták és kábítószer-élvezők kötelező elvonó kezelése
53. szakasz
Az alkoholisták és a kábítószer-élvezők kötelező elvonó kezelése a szabálysértést a szeszes italok vagy kábítószerek állandó használatától való függőség következtében elkövető személlyel szemben szabható ki, és akinél a függőség miatt fennáll a jövőbeli szabálysértések elkövetésének veszélye is.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt intézkedés elrendelése előtt a bíróság szakértő, illetve az illetékes egészségügyi intézmény véleményét szerzi be.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt intézkedés kiszabása alkalmával a bíróság a szabálysértés elkövetője számára elrendeli a megfelelő egészségügyi vagy egyéb szakosított intézményben történő kötelező gyógykezelését. Ha a szabálysértés elkövetője alapos ok nélkül visszautasítja a gyógykezelést, az intézkedés kényszerelvonó-kezelés formájában hajtandó végre.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt óvintézkedés legfeljebb egy évnyi időtartamú lehet, az elrendelt intézkedés végrehajtása pedig az ítéletben meghatározott időtartam lejárta előtt is megszüntetendő, ha az egészségügyi intézmény megállapítja, hogy a gyógykezelés befejeződött.
A szabálysértés sértettje, tárgyai vagy az elkövetés helye megközelítésének tilalma
54. szakasz
A szabálysértés sértettje, tárgyai vagy az elkövetés helye megközelítésének tilalma elrendelésének célja meghiúsítani az elkövetőt a szabálysértés megismétlésében, illetve a sértett további veszélyeztetésében.
A bíróság az e szakasz 1. bekezdésében leírt intézkedést a szabálysértési eljárás megindítása kérelmezőjének írásbeli indítványára, vagy a sértett részéről a szabálysértési eljárásban lebonyolított meghallgatása alkalmával megfogalmazott szóbeli kérelmére rendeli el.
A megközelítést megtiltó bírósági határozatnak az alábbiakat kell tartalmaznia: az intézkedés foganatosításának időszakát, az elkövető megközelítési tilalmával oltalmazott személyek adatait, az elkövető megközelítési tilalmával oltalmazott tárgyak felsorolását, valamint az elkövető távoltartásának idejét, helyeit vagy helyszíneit.
A sértettel szemben kimondott megközelítési tilalom az intézkedés időbeli hatálya alatt magában foglalja a közös lakás vagy háztartás megközelítési tilalmát is.
A megközelítési tilalom óvintézkedésének időtartama az ítélet jogerőre emelkedésétől számított legfeljebb egy év lehet.
A megközelítési tilalmat elrendelő bírósági határozatról a sértett, az intézkedés végrehajtására illetékes belügyi szerv, valamint - amennyiben az intézkedés az elkövető gyermekeinek vagy házastársának megközelítési tilalmára vonatkozik - a Gyámhivatal értesítendő.
A szabálysértés sértettje, tárgyai vagy az elkövetés helye megközelítési tilalmának megsértése
55. szakasz
A büntetés alá vont és a megközelítés tilalmával sújtott személy, aki az intézkedés tartama alatt megközelíti a sértettet, a szabálysértés elkövetésének tárgyát vagy helyét, illetve tiltott módon vagy tiltott időben kapcsolatot teremt a sértettel, 30.000,00 dinárig terjedő pénzbírsággal vagy 30 napig terjedő elzárással büntetendő.
Meghatározott sportrendezvények látogatásának tilalma
55a szakasz
A meghatározott sportrendezvények látogatásának tilalma a szabálysértés elkövetőjének azon kötelezettségében nyilvánul meg, hogy a meghatározott sportrendezvények megtartásának időpontja előtt közvetlenül az elkövető tettenérésének helyszínén személyesen jelentkezzék a területi rendőr-igazgatóság, illetve rendőrőrs hivatalos dolgozójának, s a sportrendezvény megtartásának idején tartózkodjék e hatóságok helyiségeiben.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt óvintézkedés egytől három évig terjedő időtartamban szabható ki.
Az elzárásbüntetés letöltésének ideje nem számítandó be ezen intézkedés tartamába.
A meghatározott sportrendezvények látogatási tilalmának intézkedésével sújtott, büntetés alá vont személy, aki nem teljesíti az e szakasz 1. bekezdésében leírt kötelezettségét, harminc naptól hatvan napig terjedő elzárással büntetendő.
A szabálysértést előíró jogszabály előirányozhatja a meghatározott sportrendezvények látogatási tilalma óvintézkedésének kötelező elrendelését.
Az ítélet nyilvános közzététele
56. szakasz
Az ítélet közzétételének óvintézkedését a bíróság abban az esetben rendeli el, ha álláspontja szerint hasznos lenne az ítélet tartalmának nyilvánosságra hozatala, különösen, ha az ítélet közzététele hozzájárulna az emberek élete és egészsége veszélyeztetésének elhárításához, illetve az áru- és szolgáltatásforgalom vagy a gazdaság biztonságának megóvásához.
A szabálysértés jelentőségének függvényében dönti el a bíróság, hogy az ítélet a sajtóban, rádióban vagy televízióban, illetve több felsorolt tájékoztatási eszköz útján tétetik-e közzé, valamint, hogy az ítélet indokolását teljességében vagy kivonatosan kell-e közzétenni, minek során a bíróság figyelembe veszi: a közzététel módjának elő kell segítenie az ítélet közzététele összes érdekeltjének tájékoztatását.
Az ítélet közzététele a jogerőre emelkedés napjától számított legfeljebb 30 napos határidőn belül történhet.
A szabálysértést előíró jogszabály előirányozhatja az ítélet nyilvános közzététele óvintézkedésének kötelező elrendelését.
Az ítélet nyilvános közzétételének költségei a büntetés alá vont személyt terhelik.
Külföldiek kitoloncolása a Szerb Köztársaság területéről
57. szakasz
A külföldiek kitoloncolása a Szerb Köztársaság területéről elnevezésű intézkedés olyan szabálysértést elkövető külföldivel szemben rendelhető el, akinek további tartózkodása az országban - a szabálysértés elkövetése miatt - nem kívánatos.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt óvintézkedés hat hónaptól három évig terjedő időtartamban szabható ki.
A kiszabott intézkedés időtartama az ítélet jogerőre emelkedésének napjától kezdődik azzal, hogy az elzárásbüntetés letöltésének ideje nem számítandó be ezen intézkedés tartamába.
Külön törvény írhatja elő azon feltételeket, melyek fennállása esetén az e szakasz 1. bekezdésében leírt óvintézkedés végrehajtása határozott időre elnapolható.
58. szakasz
Ha egy ítélet több szabálysértés elkövetése miatt több, azonos típusú, határozott időre kiszabható óvintézkedést rendel el, egységes óvintézkedés szabható ki, melynek tartama egyenlő az egyedileg megállapított óvintézkedések tartamának összegével/összeadott tartamával, azzal a kikötéssel, hogy az egységes óvintézkedés időtartama nem lépheti át a szóban forgó intézkedéstípus legmagasabb törvényi határát.
A SZABÁLYSÉRTÉS ÁLTAL SZERZETT VAGYONI ELŐNY ELKOBZÁSA
A vagyoni előny elkobzásának jogcíme
59. szakasz
Senki sem tarthatja meg a szabálysértés elkövetése által szerzett vagyoni előnyt.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt előny elkobzását a szabálysértés elkövetését és a szabálysértési felelősséget megállapító ítélet rendeli el, az e törvény által előírt feltételek szerint.
A vagyoni előny elkobzásának módja
60. szakasz
A szabálysértés elkövetőjétől elkobzandó a szabálysértés elkövetése útján szerzett pénz, értékpapírok, értéktárgyak, valamint minden egyéb, az elkövetéssel megszerzett vagyoni előny. Ha az ilyen elkobzás nem lehetséges, az elkövető a megszerzett vagyoni előnynek megfelelő pénzösszeg megfizetésére köteleztetik.
Ha a terhelt a megszabott határidőben nem fizeti ki az e szakasz 1. bekezdésében leírt pénzösszeget, kényszerbehajtás foganatosítandó.
A szabálysértés elkövetésével szerzett vagyoni előny, mely térítésmentesen vagy a tényleges értéknek nem megfelelő térítéssel másra ruháztatott át, e személytől elkobozható.
A vagyoni előny elkobzása más személytől
61. szakasz
Ha a szabálysértés elkövetője más természetes vagy jogi személy számára szerez vagyoni előnyt, ez az előny elkobzandó.
62. szakasz
Ha a szabálysértési eljárás során vagyonjogi igény hagyatott jóvá a sértett javára, a vagyoni előny elkobzására csak a sértett javára jóváhagyott vagyonjogi igényt túlszárnyaló mértékben kerül sor.
A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
A fiatalkorúak szabálysértési felelőssége
63. szakasz
A szabálysértés elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött (gyermekkorú) személy ellen szabálysértési eljárás nem folytatható.
A tizennegyedik életévüket betöltött, de tizennyolc év alatti, szabálysértést elkövető fiatalkorúakra e fejezet rendelkezései alkalmazandók, e törvény egyéb rendelkezései pedig csak abban az esetben, ha nem ellentétesek az e fejezetben szabályozottakkal.
A gyermek szülőjének, örökbefogadójának, gyámjának felelőssége és a fiatalkorú felelőssége
64. szakasz
Ha a gyermek a gondos szülői, örökbefogadói, illetve gyámi felügyelet elmulasztása miatt követett el szabálysértést, e személyeknek pedig módjukban állott volna e felügyelet gyakorlása, a gyermek szülője, örökbefogadója, illetve gyámja olyképpen büntetendő, mintha a szabálysértést maguk követték volna el.
A törvény előírhatja, hogy a szabálysértésért a tizennégy évnél idősebb, de tizennyolc évnél fiatalabb elkövető szülei, örökbefogadója, illetve gyámja is büntetendő, ha az elkövetett szabálysértés - jóllehet e személyeknek módjukban állott volna e felügyelet gyakorlása - a fiatalkorú felett gyakorolandó gondos felügyelet elmulasztásának a következménye.
A fiatalkorúakkal szemben alkalmazandó szabálysértési szankciók
65. szakasz
A szabálysértés elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltött, de tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú (ifjabb fiatalkorú) személlyel szemben csak nevelőintézkedés rendelhető el.
A szabálysértés elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú (idősebb fiatalkorú) személlyel szemben nevelőintézkedés vagy büntetés rendelhető el.
A fiatalkorúval szemben a nevelőintézkedés mellett óvintézkedést is elrendelhető, ha a szabálysértés természete miatt ez elengedhetetlen.
A fiatalkorúval szemben nevelőintézkedést, pénzbírságot, fiatalkorúval szembeni elzárásbüntetést, valamint óvintézkedést csak bíróság mondhat ki.
66. szakasz
A fiatalkorúakkal szemben az alábbi óvintézkedések rendelhetők el:
1. figyelmeztető és helyes irányba terelő intézkedések: megrovás és külön kötelezettségek elrendelése, valamint
2. a fokozott felügyelet intézkedései.
A figyelmeztető és a helyes irányba terelő intézkedések akkor róhatók ki, ha ezen intézkedésekkel a fiatalkorú személyiségére és magatartására szükséges hatást gyakorolni, s amikor ezen intézkedések elrendelése elégséges azok céljának elérésére.
A fokozott felügyelet intézkedéseinek elrendelésére akkor kerül sor, amikor a fiatalkorú nevelése és fejlődése érdekében megfelelő szakfelügyelettel és -segítséggel párosuló, huzamosabb ideig tartó nevelőintézkedéseket szükséges foganatosítani.
67. szakasz
A megrovás a huzamosabb ideig tartó nevelőintézkedéssel rendszabályozni nem szükséges fiatalkorúval szemben mondandó ki, különösképpen olyan esetben, amikor az elkövetett szabálysértéssel szemben tanúsított viszonya és a jövőbeli szabálysértések elkövetésétől való tartózkodási készsége arra enged következtetni, hogy a kirótt szankció által is elérhető e nevelőintézkedés rendeltetése.
A megrovás kimondása alkalmával a fiatalkorú figyelmét fel kell hívni cselekményének társadalmi elfogadhatatlanságára, s a lehetőségre, hogy - ha újólag szabálysértést követ el - egyéb nevelőintézkedés is elrendelhető lesz.
68. szakasz
Ha a bíróság megítélése szerint megfelelő követelmények és tilalmak támasztásával szükséges hatást gyakorolni a fiatalkorúra és magatartására, egy vagy több külön kötelezettséget határozhat meg a kiskorú számára, éspedig:
1. hogy kérjen bocsánatot a sértettől;
2. hogy lehetőségeinek keretei között hárítsa el, vagy térítse meg az általa okozott kárt;
3. hogy a reá negatív hatást gyakorló meghatározott helyeket ne látogassa, s meghatározott személyek társaságát kerülje;
4. hogy vesse alá magát az alkoholtól, illetve kábítószertől, vagy egyéb bódító és függőséget okozó szerektől való leszoktatásnak és gyógykezelésnek;
5. hogy a közlekedési jogszabályok elsajátítása vagy tudáspróbája céljából utaltassék a járművezetők képesítésére illetékes intézménybe;
6. hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül kapcsolódjék be a jótékonysági szervezetek munkájába, valamint a környezetvédelmi szociális jelentőségű és helyi érdekű tevékenységekbe;
7. hogy a tanárok pedagógiai felügyelete mellett kapcsolódjék be az iskolai sport- és egyéb szakkörök munkájába.
Az e szakasz 1. bekezdésének 1-7. pontjaiban leírt kötelezettségek tartama nem lehet 6 hónapnál hosszabb és nem zavarhatja meg a fiatalkorú iskoláztatását vagy munkavállalását.
Az e szakasz 1. bekezdésének 2. pontjában leírt kötelezettség keretei között a bíróságnak meg kell határoznia a kárelhárítás mértékét, formáit és módját. Mindeközben a fiatalkorú személyes munkája havonta legfeljebb 20 órát tehet ki, és a munkaidő-rend nem zavarhatja meg a fiatalkorú rendes iskoláztatását vagy munkavállalását.
A bíróság a külön kötelezettségek elrendelése alkalmával figyelmezteti a fiatalkorút, hogy a meghatározott kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt azok egyéb kötelezettséggel, vagy nevelőintézkedéssel válthatók fel.
A külön kötelezettségek végrehajtása a Gyámhivatal felügyelete mellett történik, amely a kötelezettségek teljesítéséről tájékoztatja a bíróságot.
A fokozott felügyelet intézkedései
69. szakasz
A fokozott felügyelet nevelőintézkedéseinek elrendelésére akkor kerül sor, amikor a fiatalkorúval szemben huzamos időtartamú, nevelésre irányuló intézkedések végrehajtása szükséges.
A szülő, az örökbefogadó, vagy a gyám részéről gyakorolt fokozott felügyelet intézkedését a bíróság abban az esetben rendeli el, ha a szülő, az örökbefogadó, vagy a gyám elmulasztották ugyan a fiatalkorú feletti szükséges gondviselés és felügyelet gyakorlását, de e felügyelet ellátása módjukban áll, s ez tőlük alapos okkal el is várható.
Ha a szülő, az örökbefogadó, vagy a gyám nem képes a fiatalkorú feletti fokozott felügyelet ellátására, a fiatalkorúval szemben fokozott gyámhatósági felügyelet rendelendő el.
Az e szakasz 2. és 3. bekezdésében leírt fokozott felügyelet intézkedéseinek tartama minimum 3 hónap, legfeljebb pedig 1 év lehet.
A nevelőintézkedések elrendelésének feltételei
70. szakasz
A nevelőintézkedések elrendelése alkalmával a bíróság tekintetbe veszi a fiatalkorú életkorát, szellemi fejlettségének fokát, pszichikai tulajdonságait, a szabálysértés elkövetésének indítékait, a fiatalkorú eddigi neveltetését, környezetét és életkörülményeit, a szabálysértés súlyát, továbbá hogy vele szemben azelőtt elrendeltetett-e nevelőintézkedés, és minden, a nevelés céljának elérését leginkább elősegítő nevelőintézkedés megválasztására hatást gyakorló egyéb körülményt.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt körülmények megállapítása érdekében a bíróságnak ki kell hallgatnia a fiatalkorú szüleit, örökbefogadóját vagy gyámját, továbbá a szükséges adatok szolgáltatására alkalmas egyéb személyeket.
A nevelőintézkedésről szóló határozat végrehajtásának megszüntetése vagy megváltoztatása
71. szakasz
Ha a nevelőintézkedést elrendelő határozat meghozatala után a határozat meghozatalának idején fenn nem álló, vagy ismeretlen körülmények merülnek fel, melyek a határozat meghozatalára kihatással lettek volna, a kiszabott intézkedés végrehajtása megszüntethető, vagy az elrendelt intézkedés egyéb nevelőintézkedéssel váltható fel.
A nevelőintézkedésekkel kapcsolatos újbóli döntéshozatal
72. szakasz
Ha valamely nevelőintézkedést vagy külön kötelezettséget elrendelő határozat jogerőre emelkedése óta 6 hónapnál hosszabb idő telt el, ám a végrehajtás el sem kezdődött, a bíróság újra dönt az elrendelt intézkedés vagy külön kötelezettség végrehajtásának szükségességéről. Ennek során a következő döntéseket hozhatja: a korábban elrendelt intézkedés végrehajtandó, nem végrehajtandó, illetve valamely egyéb nevelőintézkedéssel vagy külön kötelezettséggel váltandó fel.
A bíróság köteles külön nyilvántartást vezetni minden, kiszabott nevelőintézkedéssel sújtott fiatalkorúról.
Az idősebb fiatalkorúak megbüntetése
73. szakasz
Az idősebb fiatalkorúval szembeni büntetés csak akkor szabható ki, ha a szabálysértés elkövetésekor annak szellemi fejlettsége lehetővé tette, hogy cselekedeteinek jelentőségét felfogja és tetteit irányítsa, továbbá ha a szabálysértés súlyos következményei vagy a nagyobb fokú szabálysértési felelősség miatt nem lenne indokolt nevelőintézkedés alkalmazása.
Idősebb fiatalkorúval szemben a fiatalkorúak elzárásának büntetése csak kivételes esetekben róható ki, minek során tekintetbe kell venni a szabálysértés természetét, a fiatalkorú személyes tulajdonságait és magatartását.
Az idősebb fiatalkorúval szemben kirótt, a fiatalkorú elzárásának büntetése nem lehet hosszabb 15 napnál, s a pénzbírság sem váltható át 15 napnál hosszabb tartamú elzárásra.
Nevelőintézkedés vagy büntetés elrendelése halmazati szabálysértés miatt
74. szakasz
Ha a fiatalkorú halmazatban több szabálysértést követett el, a bíróság a nevelőintézkedések megválasztása alkalmával egységesen mérlegeli az összes szabálysértést és csupán egy intézkedést mond ki.
Ha a bíróság a szabálysértések valamelyikéért büntetést, más szabálysértésekért viszont nevelőintézkedést állapít meg, csak a büntetés szankciója szabandó ki.
Hasonlóképpen jár el a bíróság akkor is, ha a kiszabott nevelőintézkedés illetve büntetés után megállapítja, hogy a fiatalkorú a szankció kiszabása előtt vagy után szabálysértést követett el.
75. szakasz
Ha a fiatalkorú a határozat meghozatala előtt nagykorúvá vált, a bíróság nem rendel el nevelőintézkedést.
Ha a fiatalkorú a nevelőintézkedést elrendelő határozat meghozatala után nagykorúvá vált, a bíróság végzéssel megszünteti az intézkedés végrehajtását.
AZ ELÉVÜLÉS
A szabálysértési eljárás megindításának és lefolytatásának elévülése
76. szakasz
A szabálysértés elkövetésének napjától számított 1 év eltelte után szabálysértési eljárás már nem indítható.
A szabálysértés üldözésének elévülése nem folyik az alatt az idő alatt, amikor az üldözés a törvény szerint nem foganatosítható.
Az elévülési idő folyását az illetékes szerv által minden, a szabálysértés elkövetőjének üldözése végett foganatosított eljárási cselekmény megszakítja.
Az elévülési idő minden megszakítás után újra kezdődik.
Kivételesen, az e szakasz 1. bekezdésének rendelkezésétől eltérően, a vámügyek, a külkereskedelmi- és devizaforgalom, a közbevételek és pénzügyek, az áru- és szolgáltatásforgalom, a környezetvédelem és a légi forgalom területén külön törvény az üldözés hosszabb elévülési határidejét írhatja elő.
Az e szakasz 5. bekezdésében leírt határidő nem lehet hosszabb öt évnél.
A szabálysértési üldözés minden esetben elévül, amikor a törvény által megkövetelt üldözési elévülés idejének kétszerese telt el.
A büntetés és az óvintézkedés végrehajtásának elévülése
77. szakasz
A kiszabott büntetés és az óvintézkedés nem hajtható végre, ha az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számítva egy év eltelt.
A büntetés és az óvintézkedés végrehajtására előírt elévülési idő a büntetést, illetve az óvintézkedést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésének napjától kezdődik.
A büntetés és az óvintézkedés végrehajtásának elévülése nem folyik az alatt az idő alatt, amikor a végrehajtás a törvény szerint nem foganatosítható.
Az elévülési idő folyását az illetékes szerv által minden, a büntetés és az óvintézkedés végrehajtás végett foganatosított eljárási cselekmény megszakítja.
Az elévülési idő minden megszakítás után újra kezdődik.
A büntetés és az óvintézkedés végrehajtása minden esetben elévül, amikor a törvény által megkövetelt üldözési elévülés idejének kétszerese telt el.
A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS
AZ ELJÁRÁS ALAPELVEI
78. szakasz
E törvény határozza meg azon szabályokat, melyek biztosítják, hogy senki ne legyen ártatlanul büntethető, ám a szabálysértésért felelős elkövetővel szemben az e törvény által előírt feltételek mellett és a törvényesen lefolytatott eljárás alapján a hatóság szabjon ki szabálysértési szankciót.
A szabálysértési szankciók kiszabásának törvényessége
79. szakasz
A szabálysértés elkövetőjével szembeni büntetést vagy egyéb szankciót csak az e törvény szerinti eljárást lefolytató, hatáskörében illetékes bíróság, vagy államigazgatási szerv (a továbbiakban: igazgatási szerv) szabhat ki.
80. szakasz
A hatóság a szabálysértési eljárást az illetékes szerv, vagy a sértett kezdeményezésére indítja meg és folytatja le.
81. szakasz
A bíróság köteles a törvényes határozat meghozatala szempontjából lényeges tényeket az igazságnak megfelelően és teljességükben megállapítani, és mind a terheltet sújtó, mind pedig a javára írandó tényeket azonos figyelemmel megvizsgálni és megállapítani.
82. szakasz
A bíróság köteles gondot viselni arról, hogy a felek nemtudásuk, vagy járatlanságuk miatt jogaikban ne szenvedjenek kárt.
A szabálysértési eljárás gazdaságossága
83. szakasz
A bíróság az eljárást köteles időhúzás nélkül lefolytatni, de anélkül, hogy a jogszerű és törvényes határozat meghozatala csorbulna.
A bizonyítékok szabad mérlegelése
84. szakasz
A bíróság a bizonyítékokat szabad meggyőződése alapján mérlegeli.
A bíróság minden bizonyíték külön-külön, az összes bizonyíték együttes mérlegelése, valamint a teljes eljárás eredményei alapján dönti el, mely tényeket tekinti bizonyítottnak.
85. szakasz
A határozat meghozatala előtt - kivéve a törvény által előírt esetekben - a terhelt számára lehetővé kell tenni, hogy nyilatkozhassék az őt terhelő tényekről és bizonyítékokról, valamint hogy előadhassa a javára írandó összes tényt és bizonyítékot.
A szabálysértési eljárás során a terheltet már első kihallgatása alkalmával tájékoztatni kell a terhére rótt szabálysértésről és a vád alapjairól, kivéve ha e törvény értelmében az eljárás a terhelt kihallgatásának mellőzésével bonyolódik le.
Ha a szabályszerűen megidézett terhelt nem jelenik meg, távolmaradását pedig nem igazolja, vagy a megszabott határidőben nem terjeszti elő írásba foglalt védelmét, kihallgatása pedig nem elengedhetetlen a törvényes határozat meghozatala szempontjából lényeges körülmények megállapításához, az ítélet a terhelt kihallgatása nélkül is meghozható.
A terheltnek jogában áll önállóan védekezni, vagy igénybe veheti az általa megválasztott védő szakmai segítségét is. A bíróság a terhelt első kihallgatása alkalmával köteles tájékoztatni őt a védő igénybe vételére irányuló jogáról.
Nyelvhasználat a szabálysértési eljárásban
86. szakasz
A szabálysértési eljárás a hivatalos nyelv- és íráshasználatot szabályozó törvény rendelkezéseivel összhangban folytatandó le.
A terheltnek, a tanúknak és egyéb, a szabálysértési eljárásban részt vevő személyeknek az egyes eljárási cselekmények foganatosítása alkalmával vagy a szóbeli tárgyaláson joguk van saját nyelvük használatára.
Ha a szabálysértési eljárás cselekménye vagy a szóbeli tárgyalás nem az adott személy nyelvén történik, biztosítani kell az adott személy vagy mások által előadottak, valamint az okiratok és egyéb írásos bizonyítási anyagok szóbeli fordítását.
A fordítás igénybevételének jogáról tájékoztatni kell az e szakasz 2. bekezdésében leírt személyt, aki e jogáról lemondhat, ha ismeri a szabálysértési eljárás nyelvét. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell a vonatkozó tájékoztatás tényét, valamint a részvevő nyilatkozatát.
A fordítást a szabálysértési eljárást levezető bíróság által kijelölt tolmács végzi.
A szabálysértési eljárás kétfokozatúsága
87. szakasz
A hatáskörükben illetékes szervek első fokon meghozott határozatai ellen fellebbezést lehet előterjeszteni, kivéve, ha ez a törvény másként nem rendelkezik.
A szabálysértési eljárás során meghozott ítélet a Szabálysértési Felsőbíróság ítélete meghozatalának napján, az igazgatási szerv határozata pedig az illetékes szabálysértési bíróság ítélete meghozatalának napján emelkedik jogerőre.
88. szakasz
Ha a fellebbezés előterjesztésére csak a terhelt érdekében került sor, az ítéletnek a kiszabott szankcióra vonatkozó része nem módosítható a terhelt kárára, s a megismételt eljárás nyomán sem születhet a terhelt szempontjából kedvezőtlenebb ítélet.
Az indokolatlanul fogva tartott vagy megbüntetett személy kártalanítása
89. szakasz
A szabálysértésért indokolatlanul büntetés alá vont, vagy jogalap nélkül fogva tartott személyt a fentiek által okozott kár megtérítésére való jog, valamint egyéb törvényes jogok illetik meg.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt személy kérelmére az igazságügyért felelős minisztérium folytatja le a kártérítés fennállásáról, fajtájáról és mértékéről szóló megegyezés megkötése iránti eljárást.
90. szakasz
A bíróságok és a szabálysértési eljárást vezető igazgatási szervek kötelesek egymásnak és más bíróságoknak a hatáskörükbe tartozó ügyekben jogsegélyt szolgáltatni.
A belügyi és egyéb igazgatási szervek kötelesek a szabálysértési eljárást vezető bíróságoknak és egyéb igazgatási szerveknek a hatáskörükbe tartozó ügyekben jogsegélyt szolgáltatni és meghagyásaiknak eleget tenni.
A bíróságok - ha ezáltal nem zavarják meg a szabálysértési eljárás folyamatát - kötelesek az állami és egyéb szervek számára ügyiratok, okiratok és egyéb adatok továbbításával jogsegélyt szolgáltatni.
AZ ELJÁRÁS LEFOLYTATÁSÁRA HATÁSKÖRREL RENDELKEZŐ SZERVEK
91. szakasz
Az elsőfokú szabálysértési eljárást a szabálysértési bíróságok vezetik, amennyiben a szabálysértési eljárás lefolytatása nem az igazgatási szervek hatáskörébe tartozik.
A szabálysértési bíróságok ítéletei ellen előterjesztett fellebbezések elbírálását célzó másodfokú szabálysértési eljárást a Szabálysértési Felsőbíróság, az igazgatási szervek határozatait támadó fellebbezések elbírálására irányuló szabálysértési eljárást pedig az illetékes szabálysértési bíróság vezeti.
A Szabálysértési Felsőbíróság bírálja el a bírósági határozatok elleni fellebbezéseket, a bírósági illetékességek összeütközéséről és átruházásáról, továbbá egyéb, a törvény szerint a jogkörébe tartozó ügyeket intéz.
A Szabálysértési Felsőbíróság áttekinti és figyelemmel kíséri a bíróságok munkáját, a szabálysértési gyakorlat követéséhez, a törvények és egyéb jogszabályok alkalmazásához, továbbá a társadalmi viszonyok és jelenségek követéséhez és tanulmányozásához szükséges adatokat és jelentéseket, s egyéb, a bírósági funkció megvalósulása szempontjából lényeges kérdésekre vonatkozó adatokat szerez be tőlük.
92. szakasz
A bíróság munkájának nyilvánosságát az alábbiak biztosítják: a tárgyalások megtartásának nyilvánossága, a határozatok kihirdetése, az érdekelt személyek tájékoztatása a szabálysértési eljárás folyamatáról, a közvélemény tájékoztatási eszközök útján történő megismertetése a bíróságok munkájával.
A nyilvánosság a szabálysértési eljárás összes, vagy csak egyes szakaszaiban zárható ki, éspedig a titoktartás, az erkölcsvédelem, a fiatalkorúak érdekeinek és a társadalmi közösség egyéb külön érdekeinek megvédése érdekében.
93. szakasz
A szabálysértési bíróság bírája egyesbíróként ítélkezik és hoz határozatot.
Az igazgatási szervek határozatait támadó fellebbezések elbírálása során a szabálysértési bíróság három bíróból összetevődő tanácsa ítélkezik.
A Szabálysértési Felsőbíróság három bíróból összeállított tanácsban ítélkezik és hoz határozatot.
94. szakasz
Az elsőfokú szabálysértési eljárás levezetése a szabálysértés elkövetésének vagy kísérletének helye szerinti bíróság illetékességébe tartozik.
A jogi személy elleni szabálysértési eljárás levezetésére illetékességgel rendelkező bíróság a jogi személy felelős személye elleni szabálysértési eljárás levezetésére is illetékes.
Ha a szabálysértés elkövetése hazai hajón vagy hazai légi járművön történt, az elsőfokú szabálysértési eljárás levezetésére szóló illetékességgel a szabálysértés elkövetője utazásának befejezése szerinti hazai kikötő vagy légi kikötő területe szerinti bíróság rendelkezik, ha pedig az elkövető a legénység tagja, a hajó anyakikötőjének vagy anyarepülőterének területe szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel.
Ha a szabálysértés elkövetése vagy kísérlete több szabálysértési bíróság területén történt, az eljárást először megkezdő bíróság, ha pedig az eljárás még nem kezdődött el, a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt érkeztető bíróság az illetékes.
95. szakasz
Ha a szabálysértés elkövetésének helye nem ismert, a terhelt lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetve a terhelt jogi személy székhelye szerinti bíróság az illetékes, ha a szabálysértést előíró jogszabály hatálya a terhelt lakóhelyére vagy tartózkodási helyére, vagy a terhelt jogi személy székhelyére is kiterjed.
Ha sem a szabálysértés elkövetésének helye, sem pedig a terhelt lakóhelye vagy tartózkodási helye nem ismeretes, a terhelt felkutatásának, illetve tettenérésének vagy önfeladásának helye szerinti bíróság az illetékes.
96. szakasz
Ha ugyanazon személy több szabálysértés miatt válik terheltté, a szabálysértési eljárás levezetése pedig két vagy több bíróság illetékességébe tartozik, a hatósági indítvány nyomán először eljárást indító bíróság, ha pedig az eljárás nem kezdődött el, a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt először érkeztető bíróság rendelkezik illetékességgel.
A szabálysértési eljárás egyesítése és elkülönítése
97. szakasz
A szabálysértés elkövetőjével szembeni szabálysértési eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a bűnrészes elleni eljárás levezetésének jogkörével is rendelkezik.
Tettestársak esetében rendszerint az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amely egyikük vonatkozásában jogkörében eljárva megindította az eljárást.
A szabálysértés elkövetője és a bűnrészes ellen rendszerint egy egységes szabálysértési eljárás folytatandó le és egy ítélet hozandó meg, a célszerűség elvét tekintetbe véve azonban az egyes bűnrészesek elleni eljárás el is különíthető. Ebben az esetben külön ítéletet kell hozni.
A jogi személy és annak felelős személye elleni eljárás
98. szakasz
A jogi személy és annak felelős személye ellen egységes szabálysértési eljárás folytatandó le, kivéve, ha törvényes okok indokolják, hogy az eljárás csak egyikükkel szemben folyjék.
Ha a jogi személy felelős személye ellen az eljárás lefolytatásának jogi akadályai merülnek fel, az eljárás csupán a jogi személy ellen indítandó meg és folytatandó le.
Ha a jogi személy megszűnt, vagy az eljárás lefolytatásának egyéb jogi akadályai merülnek fel, az eljárás csupán a jogi személy felelős személye ellen indítandó meg és folytatandó le.
99. szakasz
Ha az illetékes bíróságot jogi vagy tényleges okok akadályozzák egy adott ügy eljárásának levezetésében, köteles erről értesíteni a Szabálysértési Felsőbíróságot, amely másik hatásköri bíróságot jelöl ki.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
Eljárásrend a hatáskör, illetve az illetékesség hiányának esetében
100. szakasz
A bíróság saját hatáskörére és illetékességére hivatalból ügyel, s amint észleli ezek hiányát, végzéssel megállapítja azt, az ügyet pedig haladéktalanul a hatásköri, illetve illetékes bírósághoz, vagy egyéb hatáskörében illetékes szervhez teszi át.
Ha a bíróság, melyhez az ügyiratok hatásköre illetve illetékessége okán kerültek, úgy tartja, hogy az ügyben az átruházó bíróság rendelkezik hatáskörrel illetve illetékességgel, megindítja a hatásköri vagy illetékességi összeütközés eldöntését célzó eljárást.
A hatásköri, illetve illetékességi összeütközés eldöntése
101. szakasz
A bíróságok között felmerülő hatásköri, illetve illetékességi összeütközést a Szabálysértési Felsőbíróság dönti el.
Amíg nem dől el a bíróságok hatásköri illetve illetékességi összeütközésének kérdése, mindegyikük köteles a halasztás veszélyével járó eljárási cselekményeket foganatosítani.
A hatásköri, illetve illetékességi összeütközést eldöntő végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A bíróságok és a szabálysértési eljárás levezetésének jogkörével rendelkező egyéb szervek közötti hatásköri összeütközést Szerbia Alkotmánybírósága dönti el.
A szabálysértési eljárást vezető igazgatási szervek közötti hatásköri, illetve illetékességi összeütközés eldöntése az igazgatási szervek közötti effajta összeütközés általános szabályai szerint történik.
A KIZÁRÁS
102. szakasz
A szabálysértési eljárásban résztvevő bíró kizárandó:
1. ha a szabálysértés sértettje;
2. ha a terhelt, a terhelt védője, a terhelt jogi személy képviselője, a szabálysértési eljárás megindításának kezdeményezője, a sértett, vagy annak törvényes képviselője, illetve meghatalmazottja a bíró házastársa, vagy egyenes ági, bármely fokú vérrokona, vagy oldalági rokona a negyedik fokkal bezárólag, sógorság esetében pedig a második fokkal bezárólag;
3. ha a terhelttel, a terhelt jogi személy képviselőjével, a terhelt védőjével, az illetékes hatóság nevében a szabálysértést kezdeményező hivatalos személlyel, vagy a sértettel a gyám, a gyámgyermek, az örökbefogadó, az örökbefogadott, a nevelőszülő, vagy a nevelt gyermek viszonyában van;
4. ha ugyanazon ügyben a szabálysértési eljárást az illetékes szerv nevében hivatalos személyként indítványozta, vagy abban a terhelt jogi személy képviselőjeként, a sértett törvényes képviselőjeként vagy meghatalmazottjaként részt vett, vagy tanúi, illetve szakértői minőségben meghallgattatott;
5. ha ugyanazon ügyben részt vett az elsőfokú ítélet meghozatalában;
6. ha fennállnak az elfogulatlanságával szembeni gyanakvást keltő körülmények.
A bíró kötelessége kizárása okainak felmerülésekor
103. szakasz
A szabálysértési eljárásban részt vevő bíró amint tudomást szerez az e törvény 102. szakasza 1. bekezdésének 1-5. pontjaiba foglalt kizárási okok valamelyikének fennforgásáról, az adott ügyben végzendő minden tevékenységet felfüggeszteni köteles, egyben értesítenie kell erről a bíróság elnökét, aki más bírót jelöl ki. Ha a bíróság elnökének kizárása forog szóban, ő a bíróság bírái sorából helyettest jelöl ki magának.
Ha a bíróság elnöke egyidejűleg az adott bíróság egyetlen bírája is, vagy ha egyéb okokból nem jelölheti ki helyettesét ugyanazon bíróság kötelékéből, a Szabálysértési Felsőbíróság elnökétől bíróküldést kell kérelmeznie.
Ha a bíró álláspontja szerint egyéb, a kizárását megalapozó körülmények merülnek fel (e törvény 102. szak. 1. bek. 6. pontja), tájékoztatnia kell erről a szabálysértési bíróság elnökét, ha pedig az e szakasz 2. bekezdésébe foglalt eset merül fel, a Szabálysértési Felsőbíróság elnökét értesíti.
A kizárási kérelem előterjesztése
104. szakasz
Az e törvény 102. szakaszába foglalt okok fennállása miatt a bíróság kizárását a terhelt, valamint a szabálysértési eljárás megindítására felhatalmazott indítványozó (a továbbiakban: a felek) kérelmezheti.
A bíró kizárása iránti kérelmüket a felek az ítélet, illetve a határozat meghozataláig terjeszthetik elő.
A Szabálysértési Felsőbíróság elnökének vagy bíráinak kizárása iránti kérelmet a fél az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben terjesztheti elő.
A fél csak az ügyben eljáró név szerint megjelölt bíró kizárását kérheti.
A fél köteles kérelmében feltüntetni a körülményeket, melyek miatt álláspontja szerint fennáll a törvényes kizárási okok valamelyike.
Eljárásrend a kizárási kérelem előterjesztése esetén
105. szakasz
Amint a szabálysértési eljárásban részt vevő bíró tudomást szerez a kizárása iránti kérelem előterjesztéséről, haladéktalanul köteles az adott ügyben minden tevékenységét felfüggeszteni, ha pedig az e törvény 102. szak. 1. bek. 6. pontjába foglalt kizárásról van szó, a kizárásról szóló végzés meghozataláig csak a halasztás veszélyével fenyegető cselekményeket foganatosíthatja.
Az eljárás egyéb részvevőinek kizárása
106. szakasz
A bírók kizárásáról szóló rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók az igazgatási szervek eljárásvezető hivatalos személyeire, a jegyzőkönyvvezetőkre, a tolmácsokra és a szakértőkre is.
A kizárás iránti kérelem eldöntése
107. szakasz
A bíró kizárása iránti kérelemről a bíróság elnöke dönt.
Ha a kizárási kérelem a bíróság elnökére vonatkozik, a kizárásról szóló végzést a Szabálysértési Felsőbíróság elnöke hozza meg.
Ha a kizárási kérelem a Szabálysértési Felsőbíróság bírájára vonatkozik, a kizárásról szóló végzést e bíróság elnöke hozza meg.
Ha a kizárási kérelem a Szabálysértési Felsőbíróság elnökére vonatkozik, a kizárásról szóló végzést a Semmítőszék hozza meg.
A jegyzőkönyvvezető, a tolmács és a szakértő kizárásáról a szabálysértési eljárást vezető bíró dönt.
A kizárásról szóló végzés meghozatala előtt be kell szerezni a kizárás alá vont személy nyilatkozatát, szükség esetén pedig egyéb cselekmények is foganatosítandók.
A kizárási kérelemnek helyt adó végzés ellen fellebbezésnek helye nincs, a kizárást elutasító végzést pedig csak az ítélet elleni fellebbezéssel lehet megtámadni.
A TERHELT
108. fejezet
A terhelt az a személy, aki ellen a szabálysértési eljárás folyik.
A terheltnek jogában áll bizonyítékokat, indítványokat előterjeszteni, és az e törvény által előirányzott jogi eszközöket igénybe venni.
A cselekvőképességgel nem rendelkező terhelt helyett az eljárási cselekményeket törvényes képviselője foganatosítja.
A védelmét a terhelt önmaga is elláthatja, vagy védő szakmai segítségét veheti igénybe.
109. szakasz
A terhelt védőjéül ügyvédet fogadhat, akit - a törvénnyel összhangban - ügyvédjelölt helyettesíthet.
A terhelt számára törvényes képviselője, házastársa, egyenesági rokona, örökbefogadója, örökbefogadottja, fivére, nővére, nevelőszülője, valamint a terhelttel élettársi közösséget fenntartó személy is fogadhat védőt.
A terhelt felhatalmazása kiterjed a terhelt által eszközölhető, s a javát szolgáló összes cselekmény foganatosítására.
A védő köteles meghatalmazását a bírósághoz, illetve az eljárásvezető igazgatási szervhez beterjeszteni. A terhelt a védőt megbízó szóbeli meghatalmazását a bíróság, illetve az eljárást vezető igazgatási szerv előtt jegyzőkönyvbe is mondhatja.
A védő jogai és kötelezettségei megszűnnek, ha a terhelt a meghatalmazást visszavonja.
110. szakasz
A terhelt jogi személy nevében a szabálysértési eljárás folyamán képviselője jár el, akinek jogosítványa kiterjed a terhelt önmaga által eszközölhető összes cselekmény foganatosítására.
A terhelt jogi személy képviselője
111. szakasz
A terhelt jogi személy képviselője az a személy, kinek a törvény vagy a jogi személy egyéb aktusa értelmében jogában áll a jogi személyt képviselni, vagy nevében eljárni.
A munkáltató a jogi személy képviselőjéül egyéb, a tagjainak sorából választott személyt vagy a jogi személy egyéb dolgozóját is kijelölheti.
A terhelt jogi személy e szakasz 1. és 2. bekezdésében leírt képviselőjének az őt képviselőül kijelölő szerv által kiállított írásbeli meghatalmazással kell rendelkeznie.
A terhelt jogi személy képviselője csak egy személy lehet.
A terhelt külföldi jogi személy képviselője
112. szakasz
A terhelt külföldi jogi személy képviselője a jogi személy Szerb Köztársaságban működő képviseletének vagy egyéb üzleti egységének vezetője, amennyiben a jogi személy képviselőjéül nem kerül sor más személy kijelölésére.
Jogi személy képviselőjeként nem szerepeltethető személyek
113. szakasz
Jogi személy képviselője nem lehet az ugyanazon ügyben tanúként fellépő személy.
Jogi személy képviselője nem lehet az ugyanazon szabálysértés miatt eljárás alá vont felelős személy, aki azt állítja, hogy másik felelős személy vagy igazgatási szerv utasítására cselekedett.
Az e szakasz 1. és 2. bekezdésében leírt esetekben a bíróság köteles felszólítani a jogi személyt, hogy nyolcnapos határidőn belül jelöljön ki másik képviselőt.
A képviselő kijelölésének elmulasztása miatti bírság
114. szakasz
Ha a terhelt jogi személy a bíróság felszólítása ellenére nem jelöli ki képviselőjét, vagy a 113. szakasz 3. bekezdésében megszabott határidőn belül nem jelöl ki másik képviselőt, 10.000,00-30.000,00 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtandó. Ha a jogi személy e bírság kiszabása után sem jelöli ki képviselőjét, minden további felszólítás dacára történt ilyen irányú mulasztása 50.000,00-100.000,00 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtandó.
115. szakasz
A terhelt jogállásával rendelkező jogi személy és a jogi személy felelős személye ugyanabban az ügyben külön-külön védőt alkalmazhatnak, de közös védőjük is lehet.
A SÉRTETT
116. szakasz
E törvény értelmében a sértett az a személy, akinek a szabálysértés által valamely személyiségi vagy vagyoni joga sérelmet szenvedett.
A tizenhatodik életévét betöltött sértett a szabálysértési eljárás megindítását önmaga is kezdeményezheti.
A sértettnek jogában áll önmaga, vagy törvényes képviselője, illetve meghatalmazottja útján:
1. a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt előterjeszteni és képviselni,
2. bizonyítékokat, indítványokat előterjeszteni, vagyonjogi kárigényt, vagy dolog-visszaszolgáltatási igényt bejelenteni,
3. ítéletet támadó, vagy a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványa nyomán született végzés elleni fellebbezést előterjeszteni.
AZ ÜGYÉSZ ÉS A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁRA JOGOSULT EGYÉB SZERVEK
Az ügyész, mint az eljárásban részvevő fél
117. szakasz
Az ügyész a szabálysértési eljárásban félként szerepel.
Az ügyész:
1. a szabálysértés elkövetőjének felkutatását, megtalálását és az üldözéséhez szükséges bizonyítékok beszerzését, valamint a bíróság vagy az illetékes igazgatási szerv előtti szabálysértési eljárás eredményes lefolytatását célzó intézkedéseket foganatosít,
2. szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt, a bíróság, illetve az illetékes igazgatási szerv határozatait támadó fellebbezést vagy rendkívüli jogorvoslati eszközöket terjeszt elő,
3. az e törvény vagy külön jogszabályok által a jogkörébe utalt egyéb cselekményeket foganatosítja.
Amennyiben a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt ő terjesztette elő, a szabálysértési eljárásban való részvétel az ügyész hatáskörébe tartozik. Ha a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt először az ügyész terjesztette elő, az eljárás az ő indítványa alapján folyik, ha pedig az ügyész elejti indítványát, az eljárás a sértett vagy az eljárás kezdeményezésének hatáskörével rendelkező egyéb szerv indítványára folytatódik.
Ha a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványát elejti, az ügyész köteles az indítvány elejtésének napjától számított nyolcnapos határidőn belül erről tájékoztatni a sértettet vagy az eljárás kezdeményezésének hatáskörével rendelkező egyéb szervet, hogy azok az eljárást folytathassák.
Ha a sértett vagy az eljárás kezdeményezésének hatáskörével rendelkező egyéb szerv már előterjesztették az eljárás megindítását célzó indítványukat, az eljárás ezen indítvány nyomán folytatódik.
Az eljárás megindításának jogkörével rendelkező egyéb szerv
118. szakasz
Ha e törvény értelmében a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány előterjesztése egyéb szerv hatáskörébe tartozik, e hatóságot az eljárásban félként résztvevő ügyésszel azonos összes jog megilleti, kivéve azokat, melyekkel az állami szervként fellépő ügyészt külön törvény ruházza fel.
BEADVÁNYOK ÉS JEGYZŐKÖNYVEK
119. szakasz
A szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány, az egyéb indítványok, a jogorvoslatok, valamint az egyéb nyilatkozatok és közlések (a továbbiakban: beadványok) írásba foglalva terjesztendők elő, vagy szóban, jegyzőkönyvbe mondhatók.
Az írásbeli beadványok átadása közvetlenül, vagy postai úton történik. A rövid és sürgős értesítések telefax, telex útján, telefonon, elektronikus postán vagy egyéb megfelelő módon küldhetők. A telefonüzenetet vagy egyéb, nem írott értesítést átvevő tisztviselő e tényről feljegyzést készít, melyet az ügyiratokhoz csatol.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt beadványok feltétlen kelléke az érthetőség és mindazon tartalmak, melyek az eljárás vezetéséhez szükségesek.
Ha a beadvány érthetetlen, vagy nem tartalmazza az eljárás lefolytatásához szükséges összes kelléket, az eljárásvezető bíró utasítja a beadvány előterjesztőjét, hogy a megszabott határidőn, de legfeljebb 15 napon belül beadványát javítsa, illetve egészítse ki, ha pedig ezt elmulasztja, a bíróság a beadványt, annak helytelensége okán, érdemi tárgyalás nélkül elutasítja
120. szakasz
A szabálysértési eljárás során eszközölt összes cselekményről, foganatosításukkal egyidejűleg jegyzőkönyvet kell készíteni, ha pedig ez nem lehetséges, a jegyzőkönyv közvetlenül az esemény után állítandó össze.
A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető írja. Csak házkutatás, vagy személymotozás alkalmával, illetve abban az esetben, ha az intézkedésre a szabálysértési bíróság hivatalos helységein kívül kerül sor és jegyzőkönyvvezető nem biztosítható, a cselekményt foganatosító személy is vezetheti a jegyzőkönyvet.
Ha a jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető írja, ezen irat akként állíttatik össze, hogy a cselekményt foganatosító személy fennhangon diktálja a jegyzőkönyvvezetőnek a jegyzőkönyvezendő tartalmat.
A kihallgatott, illetve meghallgatott személynek megengedhető, hogy válaszait a jegyzőkönyvbe tollba mondja. Ha visszaél a lehetőséggel, a jogtól megfosztható.
121. szakasz
A jegyzőkönyv az alábbiakat tartalmazza: a bíróság elnevezése, a cselekmény foganatosításának helye, a cselekmény kezdetének és befejezésének napja és órája, a jelenlevők személynevei és jelenlétük minősége, a cselekmény szabálysértési ügyének megnevezése.
A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a foganatosított cselekmény lefolytatására és tartalmára vonatkozó lényeges adatokat. A jegyzőkönyv csupán átmesélt formában rögzíti az előadott vallomások és nyilatkozatok tartalmát. A kérdéseket csak akkor kell a jegyzőkönyvbe felvenni, ha ez a válasz megértéséhez szükséges.
Ha elengedhetetlen, a jegyzőkönyvbe szó szerint kell felvenni a feltett kérdést és az előadott választ. Ha a cselekmény foganatosítása alkalmával tárgyak és iratok elkobzására került sor, e tényt a jegyzőkönyvben rögzíteni kell, az elkobzott dolgokat pedig a jegyzőkönyvhöz kell csatolni, vagy feltüntetni, hogy azok hol találhatók.
A jegyzőkönyvben rögzíteni kell a tényt, vajon a terhelt él-e egyéb bizonyítékok felvétele iránti indítvánnyal.
A helyszíni szemle, a házkutatás és személymotozás vagy személyek és tárgyak felismerése cselekményeinek foganatosítása az effajta cselekmény természetének megfelelően jegyzőkönyvezendő, valamint az egyes tárgyak azonosítása (méreteinek leírása, a tárgyak vagy nyomok nagysága, a tárgyak megjelölése stb.) szempontjából fontos adatok is rögzítendők, ha pedig ábrák, rajzok, fényképek, filmfelvételek és egyebek készültek, e tényt úgyszintén fel kell tüntetni és a jegyzőkönyvhöz csatolni.
A jegyzőkönyv szabályszerűsége
122. szakasz
A jegyzőkönyvet szabályszerűen kell vezetni. Minden törölés, hozzáadás vagy változtatás tilos. Az áthúzott részek olvashatóságát meg kell őrizni.
Minden módosítás, javítás vagy kiegészítés ténye a jegyzőkönyv végén rögzítendő, amit a jegyzőkönyv aláírói hitelesítenek.
123. szakasz
A kihallgatott vagy meghallgatott személyt, a szabálysértési eljárás cselekményeiben kötelezően részt vevő személyeket, továbbá jelenléte esetén a terheltet, a védőt és a sértettet megilleti a jegyzőkönyv elolvasásának, vagy a felolvasás követelésének a joga. Erre a cselekményt foganatosító bíró köteles a fenti személyeket figyelmeztetni, a jegyzőkönyvben pedig feltüntetendő, vajon e figyelmeztetés és a jegyzőkönyv elolvasása, illetve felolvasása megtörtént-e. A jegyzőkönyvet mindig fel kell olvasni, ha jegyzőkönyvvezető nem volt jelen, e tényt a jegyzőkönyvben úgyszintén rögzíteni kell.
124. szakasz
A jegyzőkönyvet a kihallgatott, illetve meghallgatott személy aláírja. Ha a jegyzőkönyv több oldalból tevődik össze, a kihallgatott, illetve meghallgatott személy minden oldalát aláírja.
A jegyzőkönyv végét - ha jelen volt - a tolmács is aláírásával látja el, házkutatás és motozás alkalmával pedig a motozásnak, illetve háza kutatásának alávetett személy, csakúgy, mint a házkutatásnál jelen levő tanúk is aláírják a jegyzőkönyvet.
Ha nem jegyzőkönyvvezető írja a jegyzőkönyvet, ezt az iratot a cselekmény alkalmával jelen levő személyek írják alá. Ha ilyen személyek nincsenek vagy tartalmát nem képesek felfogni, a jegyzőkönyvet két tanú írja alá.
Az írástudatlan személy az aláírás helyett jobb keze mutatóujjának lenyomatát szolgáltatja, a jegyzőkönyvvezető pedig az ujjlenyomat alatt feltünteti a személy családi és utónevét. Ha a jobb kéz mutatóujj-nyomata szolgáltatásának lehetetlensége miatt valamely más ujj vagy a bal kéz ujja nyomatának vételére került sor, a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, mely kéz és mely ujj nyomata vétetett.
Ha a kihallgatott, illetve meghallgatott személy mindkét keze hiányzik, elolvassa a jegyzőkönyvet, ha pedig írástudatlan, a jegyzőkönyv felolvasandó számára, mely tények a jegyzőkönyvben rögzítendők.
Ha a kihallgatott, illetve meghallgatott személy elutasítja a jegyzőkönyv aláírását, vagy ujjlenyomatának szolgáltatását, e tény is rögzítendő a jegyzőkönyvben, s a visszautasítás oka is közlendő.
Ha a cselekmény nem volt megszakítás nélkül foganatosítható, a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a megszakítás, valamint a cselekmény folytatásának napját és óráját.
Ha a jegyzőkönyv tartalmával szemben kifogás merül fel, e tény és a kifogások tartalma a jegyzőkönyvben rögzítendők.
A jegyzőkönyv végét a bíró és a jegyzőkönyvvezető aláírásukkal látják el.
A tanácskozásról és a szavazásról szóló jegyzőkönyv
125. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság előtti tanácskozásról és szavazásról külön jegyzőkönyv készül.
A tanácskozásról és a szavazásról szóló jegyzőkönyv a szavazás folyamatát és a meghozott határozatot tartalmazza.
A jegyzőkönyvet a tanács minden tagja és a jegyzőkönyvvezető írják alá.
A különvélemények - amennyiben nem foglaltattak bele a jegyzőkönyvbe - a tanácskozásról és a szavazásról szóló jegyzőkönyvhöz csatolandók.
A tanácskozásról és a szavazásról szóló jegyzőkönyv külön borítékba zárandó. E jegyzőkönyvet csupán a Felsőbíróság tekintheti meg a jogorvoslat elbírálása során, s ez esetben köteles a jegyzőkönyvet külön borítékban újra lezárni, melyen feltünteti a jegyzőkönyv megtekintésének tényét.
A HATÁRIDŐK ÉS AZ IGAZOLÁSI KÉRELEM
126. szakasz
Az e törvény által előírt határidők nem hosszabbíthatók meg, kivéve ha a törvény ezt kifejezetten engedélyezi.
Amennyiben a nyilatkozat határidőhöz van kötve, megtétele határidőn belülinek tekintendő, ha a lejárat előtt átadatott az átvételére feljogosított hatóságnak.
Ha a nyilatkozat továbbítása postai ajánlott küldemény, vagy távirat útján történik, a postai átadás napja tekintendő a címzetthez érkezés napjának.
A postahivatalt nélkülöző helységben a katonai postai átadás tekintendő az ajánlott levél feladása napjának.
Az intézeti szankciók végrehajtási intézményeiben tartózkodó terhelt a határidőhöz kötött nyilatkozatát jegyzőkönyvbe is mondhatja, vagy átadhatja az intézet igazgatóságának. Az ilyen jegyzőkönyvnek az illetékes hatósághoz való átadási napjaként az összeállítás napja, vagy az a nap tekintendő, amikor a terhelt a nyilatkozatot az igazgatóságnak átadta.
Ha a határidőhöz kötött beadvány az előterjesztő járatlansága, vagy szembeötlő tévedése miatt a határidő letelte előtt illetéktelen hatósághoz terjesztetett elő vagy továbbíttatott, az illetékes hatósághoz pedig a határidő letelte után érkezett, kellő időben előterjesztettnek tekintendő.
127. szakasz
A határidők órák, napok, hónapok és évek szerint számítandók.
A kézbesítés vagy a közlés teljesítésének, illetve a határidő folyását elindító esemény bekövetkezésének órája vagy napja nem számít bele a határidőbe, hanem a határidő kezdetének a következő óra vagy nap számít. Egy napnak huszonnégy óra tekintendő, a hónap számítása pedig a naptári idő szerint történik.
A hónapokban, illetve években megszabott határidő az utolsó hónap, vagy év azon napjával fejeződik be, amelynek száma megegyezik a határidő kezdete napjának számával. Ha az utolsó hónapban ilyen nap nincs, a határidő az adott hónap utolsó napján jár le.
Ha a határidő utolsó napja állami ünnepre, vasárnapra, vagy egyéb bírósági szünnapra esik, a határidő a következő munkanap elteltével jár le.
Az igazolási kérelem előterjesztésének határideje
128. szakasz
A terheltnek, aki indokolt okból elmulasztotta a határozat elleni fellebbezés határidejét, a bíróság, illetve a szabálysértési eljárást vezető igazgatási szerv végzéssel engedélyezi a fellebbezés előterjesztését lehetővé tevő korábbi állapot visszaállítását, ha a terhelt a határidő elmulasztása napjától számított nyolc napos határidőn belül előterjeszti igazolási kérelmét, mellyel egyidejűleg a fellebbezését is benyújtja.
A határidő elmulasztásának napjától számított egy hónapos határidő eltelte után igazolási kérelem már nem nyújtható be.
Az igazolási kérelmet az elsőfokú határozatot meghozó szervhez kell előterjeszteni.
Az igazolási kérelem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatállyal, de a kérelmet átvevő hatóság a körülményeket figyelembe véve a kérelmet elbíráló határozat meghozataláig felfüggesztheti a végrehajtást.
Az igazolási kérelem elbírálása
129. szakasz
Az igazolási kérelmet a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú határozatot meghozó bíróság, illetve igazgatási szerv bírálja el.
Ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelemnek helyt ad, a fellebbezést az ügyiratokkal egyetemben elbírálásra a Szabálysértési Felsőbírósághoz, illetve a szabálysértési bírósághoz továbbítja.
Az igazolási kérelemnek helyt adó végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt bíróság vagy igazgatási szerv az igazolási kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezést a határozattal szembeni fellebbezéssel és a többi ügyirattal egyetemben elbírálásra a Szabálysértési Felsőbírósághoz, illetve a szabálysértési bírósághoz továbbítja. Ha a Szabálysértési Felsőbíróság illetve a szabálysértési bíróság a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelemnek helyt ad, ugyanazon ítéletével bírálja el az elsőfokú határozat elleni fellebbezést is.
A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS KÖLTSÉGEI
130. szakasz
A szabálysértési eljárás költségeibe a megindítástól a befejezésig, a szabálysértési eljárás kapcsán keletkezett kiadások tartoznak.
A szabálysértési eljárás költségei az alábbiak:
1. a tanúk, a szakértők és a tolmácsok költségei;
2. a szemle költségei;
3. a terhelt szállításának költségei;
4. a terhelt elővezetésének költségei;
5. a hivatalos személyek szállítási és útiköltségei;
6. a sértett, illetve törvényes képviselője elengedhetetlen kiadásai, valamint meghatalmazottjának díja és elengedhetetlen kiadásai;
7. a védő díja és elengedhetetlen kiadásai;
8. a fordítás költségei, és
9. az átalányösszegek.
131. szakasz
A szabálysértési eljárás költségei a szabálysértés miatt megbüntetett személyt terhelik.
Az eljárás megszüntetésével végződött szabálysértési felelősségre vonás költségeit az eljárást vezető bíróság, illetve igazgatási szerv viseli.
Ha a szabálysértési eljárás megszüntetésére a sértett hamis indítványa, vagy az előterjesztett sértetti indítvány elejtése miatt kerül sor, az eljárás költségeit a sértett viseli.
A védő díjának, illetve elengedhetetlen költségeinek megtérítése iránti kérelmet a költségekről döntő jogerős határozat kézbesítése napjától számított 3 hónapos határidőn belül kell beterjeszteni.
A költségekről szóló határozat
132. szakasz
A költségekről szóló határozatban fel kell tüntetni, ki, milyen összegben és határidőn belül köteles viselni a szabálysértési eljárás költségeit.
Ha a költségek mértékének meghatározásához nem áll rendelkezésre elegendő adat, a költségekről szóló határozat meghozatalára ezen adatok beszerzését követőleg kerül sor.
Ha az ítéletben nem születik döntés az eljárási költségekről, az erről szóló döntéshozatal utólag, a fellebbezéssel támadható külön végzés formájában történik.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt határidő nem lehet a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított tizenöt napnál rövidebb, sem harminc napnál hosszabb.
133. szakasz
A több szabálysértés miatt terhelt személy nem viseli a megszüntetett eljárás tárgyát képező szabálysértés költségeit, ha pedig lehetséges, e költségeket el kell különíteni az összköltségektől.
A több terheltet bűnössé nyilvánító ítéletben a bíróság meghatározza mely terheltre mekkora részköltség esik, ha pedig ez nem lehetséges, a terheltek egyetemleges költségviselését rendeli el. A hatóság az átalányösszeg lerovásának kötelezettségét minden terheltre külön-külön vonatkoztatja.
Az elkövető felkutatásának költségei
134. szakasz
Ha külön törvény előírja, hogy a szabálysértés felderítése kapcsán keletkezett költségeket az elkövető viseli, az indítvány előterjesztőjének kezdeményezésére a hatóság kötelezi a terheltet e költségek viselésére.
A költségek megtérítésének kötelezettsége alóli mentesítés oka
135. szakasz
A költségekről szóló határozatában a bíróság, illetve az igazgatási szerv teljesen, vagy részlegesen mentesítheti a terheltet a szabálysértési eljárás költségei megtérítésének kötelezettsége alól, ha azok kifizetése kétségessé tenné a terhelt, vagy az általa a törvény szerint eltartani köteles személy megélhetését.
136. szakasz
A nemzeti kisebbségek nyelvére történő fordítás költségei, melyek az Alkotmány és A hivatalos nyelv- és íráshasználatot szabályozó törvény rendelkezéseinek alkalmazása során keletkeznek, a bíróságot, illetve az eljárást vezető igazgatási szervet terhelik.
A költségek utólagos behajtása
137. szakasz
A szabálysértési eljárásnak e törvény 130. szak. 1. bek. 1. és 2. pontjaiba foglalt költségei előre fizetendők a szabálysértési bíróság, illetve az eljárást vezető igazgatási szerv eszközeiből, majd a későbbiek során hajtandók be az e törvény rendelkezései értelmében költségviselésre kötelezett személyektől.
A büntetőeljárás költségeinek megtérítéséről szóló előírás értelemszerű alkalmazása
138. szakasz
A tanúk, a szakértők, a tolmácsok költségei és egyéb, a büntetőeljárásban felmerülő költségek megtérítéséről szóló előírások a szabálysértési eljárásban is értelemszerűen alkalmazandók.
A VAGYONJOGI IGÉNY
A vagyonjogi igény megtárgyalása
139. szakasz
A vagyonjogi igényről kizárólag a bíróság dönthet.
A szabálysértés elkövetése következtében keletkezett vagyonjogi igény megtárgyalása a sértett, vagy egyéb felhatalmazott személy kérelmére, rendszerint a szabálysértési eljárásban következik be, kivéve, ha ez az eljárás jelentős elhúzódásához vezetne.
A vagyonjogi igény kártérítésre vagy dolog-visszaszolgáltatásra vonatkozhat.
A kérelem előterjesztésére felhatalmazott személyek
140. szakasz
A vagyonjogi igény érvényesítése iránti indítványt, legkésőbb az elsőfokú ítélet meghozataláig, a szabálysértési eljárásban az ilyen kérelem perbeli előterjesztésének jogosítványával rendelkező személy terjesztheti be.
A vagyonjogi igény előterjesztésére felhatalmazott személy köteles kérelmét pontosan meghatározva előadni és a bizonyítékokat benyújtani.
141. szakasz
Ha a szabálysértési eljárás során felvett bizonyítékok nem szolgáltatnak elégséges alapot a vagyonjogi igény teljes vagy részleges elfogadásához, a bíróság a sértettet, vagy az egyéb felhatalmazott személyt vagyonjogi, illetve annak többletigényével perre utalja.
Ha a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt a hatóság végzéssel, érdemi vizsgálat nélkül elutasította, vagy a szabálysértési eljárást megszüntette, a sértettet vagy az egyéb felhatalmazott személyt vagyonjogi igényével perre utalja.
Ha állami tulajdonú vagyon szenvedett kárt, a szabálysértési eljárás megszüntetéséről értesíteni kell a köztársasági vagyonjogi ügyészt.
A vagyonjogi igényt elbíráló határozat ellen a kérelmet beterjesztő sértett, vagy az egyéb felhatalmazott személy fellebbezéssel élhet.
142. szakasz
Ha a bíróság részlegesen, vagy teljességében helyt ad a vagyonjogi igénynek, ítéletében megszabja a határidőt melyben a terhelt köteles az okozott kárt megtéríteni, vagy a dolgot visszaszolgáltatni.
A kártérítési, vagy dolog-visszaszolgáltatási határidő nem lehet hosszabb az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított 15 napnál.
A DÖNTÉSEK MEGHOZATALA ÉS KÖZLÉSE
143. szakasz
A szabálysértési eljárás döntései ítélet, határozat, utasítás, végzés és feljegyzés formájában születnek.
Ítéletet csak a bíróság hoz, míg határozatokat, utasításokat, végzéseket és feljegyzéseket a szabálysértési eljárás lefolytatására illetékes igazgatási szervek is hoznak.
144. szakasz
A döntéseket a hatóság rendszerint a meghozataluk után azonnal közli.
A döntéseket a hatóság a jelenlevő felekkel, a sértettekkel és egyéb, a döntéssel szembeni fellebbezés jogával rendelkező személyekkel (a továbbiakban: érdekelt személyek) szóban közli, a távollevőkkel pedig hiteles másolat kézbesítése által.
Ha a döntés közlése szóbeli volt, e tényt a jegyzőkönyvben vagy az ügyiratokban fel kell tüntetni, a személy pedig, akivel a döntés szóban közöltetett, aláírásával igazolja ezt.
Az érdekelt személy kérelmére a szóban közölt határozat hiteles másolata is kiadandó számára.
A döntés másolatának kézbesítését nem kérelmező érdekelt személyeket tájékoztatni kell fellebbezési jogukról és a fellebbezési határidőről.
Az e szakasz 4. bekezdésébe foglalt esetben a döntés írásbeli kiadmányát a szóbeli közlés napjától számított legfeljebb 8 napos határidőn belül, a jogerőre emelkedés előtti végrehajtást elrendelő ítélet esetében pedig azonnal el kell készíteni.
A Szabálysértési Felsőbíróság döntései
145. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság döntései szóbeli tanácskozás és szavazás után születnek. A döntést a bíróság a tanácstagok szavazattöbbségével hozza meg.
A tanácskozást és szavazást a tanács elnöke vezeti és ő szavaz utolsóként. Úgyszintén köteles gondot viselni minden kérdés szerteágazó és teljes körű megvitatásáról.
Ha egyes kérdések vonatkozásában a szavazatok több külön vélemény miatt megoszlanak és így egyik sem szerez többséget, a kérdést el kell különíteni és a szavazást mindaddig megismételni, amíg nem jön létre szavazattöbbség. Ha ilyen módon sem születik meg a szavazattöbbség, a döntéshozatal olyképpen történik, hogy a terhelt szempontjából legkedvezőtlenebb szavazatok hozzáadandók a számára kevésbé kedvezőtlenekhez mindaddig, amíg nem jön létre a szótöbbség.
A tanács tagjai nem utasíthatják vissza a szavazást a tanács elnöke által hozzájuk intézett kérdésekről, de a tanács azon tagja, aki a szabálysértési eljárás megszüntetése mellett szavazott de kisebbségben maradt, nem köteles a büntetésről szavazni. Ha nem szavaz, úgy tekintendő, hogy beleegyezett a terhelt szempontjából legkedvezőbb szavazási kimenetelbe.
A tanácskozás és a szavazás zárt ülésen történik.
A tanácskozás és a szavazás helyiségében csak a tanácstagok és a jegyzőkönyvvezető lehetnek jelen.
IRATKÉZBESÍTÉS ÉS AZ ÜGYIRATOK TANULMÁNYOZÁSA
146. fejezet
Az iratok kézbesítése postai úton, vagy a községi szervek, illetve egyéb szervek, szervezetek közvetítésével, vagy a döntést hozó bíróság hivatalos dolgozója által, illetve közvetlen módon a bíróság helyiségeiben történik.
A kézbesítés rendszerint munkanapon történik.
A kézbesítés rendszerint az irat kézbesítése címzettjének lakásában, üzlethelyiségében, vagy munkahelyén történik.
147. szakasz
Személyesen kézbesítendő a terhelt kihallgatását, írásba foglalt védelmének előadását vagy meghallgatását célzó idézés, valamint minden döntés, melynek fellebbezési határideje a kézbesítéstől kezdve folyik.
A sértettnek hasonló módon kézbesítendők azon döntések, melyek fellebbezési határideje a kézbesítéstől kezdve folyik.
A szóbeli tárgyalásra szóló, vagy az egyéb idézéseket a bíróság szóban is közölheti az előtte megjelent személlyel, akit egyidejűleg tájékoztat a távolmaradás következményeiről. Az ilyen szóbeli idézésről jegyzőkönyvi feljegyzést kell készíteni, melyet a megidézett személy aláír, kivéve, ha az idézés ténye a tárgyalási jegyzőkönyvben jegyeztetett fel. Ezen eljárások foganatosításával a kézbesítés teljesítettnek tekintendő.
Az e törvény által személyes kézbesítésre rendelt iratot a címzett személynek közvetlenül kell átadni. Ha a kötelezően személyes kézbesítés címzettje nem található a kézbesítésre előirányzott helyszínen, a kézbesítő az iratot a címzett háztartása valamely nagykorú tagjának adja át, aki az iratot köteles átvenni.
Ha a kötelezően személyes kézbesítés címzettje vagy háztartásának nagykorú tagja visszautasítja az irat átvételét, a kézbesítő a vétívre feljegyzi az átvétel visszautasításának napját, óráját és okát, az iratot pedig a címzett lakásában hagyja vagy ajtajára szögezi, s ezáltal a kézbesítés teljesítettnek tekintendő.
Ha a kötelezően személyes kézbesítés címzettje számára az irat átadása annak munkahelyén történik, de a címzett nincs jelen, a kézbesítés a postai küldemények átvételére felhatalmazott - és az iratot átvenni köteles - személy számára, vagy valamely ugyanott dolgozó egyénnek történt kézbesítés által is teljesíthető.
Ha a kézbesítő megállapítja, hogy a kézbesítés címzettje nincs jelen, és hogy az e szakasz 4. és 6. bekezdésében leírt személyek emiatt az iratot nem tudják időben átadni, az iratot visszaviszi, feltüntetvén a távollevő tartózkodási helyét, valamint az irat újbóli kézbesítésének idejét és helyét.
Ha az irat nem kézbesíthető az e szakasz 7. bekezdésében leírt módon meghatározott időben és helyen, az irat a bíróság hirdetőtáblájára tűzetik ki. A kézbesítés a bírósági hirdetőtáblára történt iratkitűzés napjától számított nyolc napos határidő leteltével teljesítettnek tekintendő.
A védőnek, a képviselőnek és a meghatalmazottnak történő kézbesítés
148. szakasz
Ha a terheltnek van védője, minden döntés, melynek kézbesítésétől a fellebbezési határidő folyik, a védőnek kézbesítendő, ha pedig több védő van, csak egyiküknek.
Ha a sértettnek törvényes képviselője vagy meghatalmazottja van, az e szakasz 1. bekezdésében leírt döntések e személynek kézbesítendők, ha pedig többen vannak, a kézbesítés csupán egyiküknek történik.
149. szakasz
A teljesített kézbesítésről szóló igazolást (a vétívet) a címzett és a kézbesítő írják alá.
A vétíven a címzett maga tünteti fel az átvétel napját. Az átvétel napját és hónapját betűkel és számokkal kell feltüntetni.
Ha a címzett írástudatlan vagy aláírásra képtelen személy, a címzett helyett a vétívet a kézbesítő írja alá, tünteti fel rajta az átvétel napját és megjegyzését, miért ő írta alá.
Ha a címzett visszautasítja a vétív aláírását, a kézbesítő e tényt feljegyzi a vétíven, feltünteti az átadás napját, s ezáltal a kézbesítés teljesítettnek tekintendő.
A katonai személyeknek, a rendőrség kötelékébe tartozó és az egyéb személyeknek történő iratkézbesítés
150. szakasz
A katonai személyeknek, a rendőrség kötelékébe tartozó személyeknek, a fogva tartott személyeket befogadó, intézeti szankciók végrehajtását célzó intézetek őrszemélyzetének, valamint a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedés dolgozóinak idézése parancsnokságuk, intézmények vagy közvetlen elöljáróik közvetítésével történik, szükség esetén pedig számukra az egyéb iratok is e módon kézbesíthetők.
A fogva tartott személyekhez intézett kézbesítés az őket befogadó intézmény igazgatósága útján történik.
A Szerb Köztársaságban mentelmi jogot élvező személyekhez intézett kézbesítés - ha a nemzetközi szerződések másként nem rendelkeznek - a külügyekért felelős szervek közvetítésével történik.
Az állami szervekhez, jogi személyekhez és vállalkozókhoz intézett kézbesítés
151. szakasz
Az állami szervnek szóló döntések és egyéb iratok kézbesítése a kezelőirodában eszközölt átadással történik.
A jogi személyekhez és a vállalkozókhoz intézett kézbesítés az iratnak a kézbesítés átvételére felhatalmazott személy számára történő átadásával teljesítendő, ha pedig ez nem lehetséges, az irat a címzett irodahelyiségeiben található bármely foglalkoztatottnak adandó át.
Ha az e szakasz 2. bekezdésében leírt személy az irat átvételét visszautasítja, a kézbesítő a vétívre feljegyzi a visszautasítás napját, óráját és okát, az iratot pedig a címzett irodahelyiségében hagyja.
Ha olyan döntés kézbesítésére kerül sor, mely kézbesítésének napjával határidő folyása kezdődik, a kézbesítés napjának a kezelőirodába, vagy az e szakasz 2. bekezdésében leírt személynek történt átadás tekintendő.
Az irat kitűzése a hirdetőtáblára
152. szakasz
Ha a terhelt, törvényes képviselője vagy a sértett az eljárás tartama alatt megváltoztatják lakóhelyüket vagy lakcímüket, e tényről kötelesek az eljárást vezető bíróságot értesíteni.
Ha ezt elmulasztják, a bíróság elrendeli, hogy az eljárásban a szóban forgó fél számára eszközölendő összes további kézbesítés az iratnak a bírósági hirdetőtáblára való kitűzésével történjék, kivéve ha elzárásbüntetést kiszabó ítélet kézbesítése forog szóban.
A kézbesítés a bírósági hirdetőtáblára való iratkitűzés napjától számított nyolc napos határidő letelte után teljesítettnek tekintendő.
Az iratok tanulmányozása és másolása
153. szakasz
A szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány előterjesztőjét, a terheltet, a terhelt védőjét, a terhelt jogi személyt, képviselőjét illetve meghatalmazottját, a sértettet és törvényes képviselőjét illetve meghatalmazottját megilleti az ügyiratok tanulmányozásának és másolásának joga.
Az ügyiratok tanulmányozása és másolása egyéb, az erre irányuló jogi érdekkel rendelkező személynek is engedélyezhető.
Ha a szabálysértési eljárás folyamatban van, az ügyiratok tanulmányozását és másolását az eljárást vezető bíró, miután pedig az eljárás befejeződött, ugyanezt a bíróság elnöke, vagy az általa kijelölt hivatalos személy engedélyezi.
Az ügyiratok tanulmányozásának és másolásának joga csak akkor vonható meg, ha ezáltal akadályok gördülnének a szabálysértési eljárás szabályszerű lefolytatása elé, vagy ha a nyilvánosság az eljárásból ki van zárva.
A befejezett bizonyítási eljárás, illetve a befejezett szóbeli tárgyalás után az indokolt érdekkel rendelkező személytől nem lehet megvonni az ügyiratok tanulmányozásának és másolásának jogát.
Az ügyiratok tanulmányozásának és másolásának megvonásáról szóló végzés ellen fellebbezéssel lehet élni, amely azonban a végzés végrehajtására nincs halasztó hatállyal.
A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA
154. szakasz
A szabálysértési eljárás a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány alapján indul.
A szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt a felhatalmazott szerv vagy a sértett (a továbbiakban: az indítványozó) terjeszti elő.
Az igazgatási szerv előtti szabálysértési eljárás a felhatalmazott személy indítványára vagy hivatalból, a szabálysértésről való tudomásszerzés után azonnal megindítandó.
Az e szakasz 2. bekezdésében leírt felhatalmazott szervek sorába az igazgatási szervek, a felhatalmazott felügyelők, az ügyész, valamint az egyéb, közhatalmi jogosítványt gyakorló szervek és szervezetek tartoznak, melyek hatásköre a szabálysértést előíró jogszabályok közvetlen végrehajtása, vagy végrehajtásának felügyelete.
A sértett, mint a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány előterjesztője
155. szakasz
A sértettnek mindig jogában áll a szabálysértési eljárás megindítását célzó indítvány előterjesztése, kivéve ha a törvény rendelkezése a szabálysértési eljárás megindításának felhatalmazását nem kizárólag az e törvény 154. szakaszának 4. bekezdésében felsorolt szerv hatáskörébe utalja.
A szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt előterjesztő sértett az eljárásban félként szerepel.
Ha az 1. bekezdésbe foglalt esetben a kizárólagos felhatalmazással rendelkező szerv nem terjeszti elő a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványát, ezt - e törvény rendelkezéseivel összhangban - a sértett teheti meg.
Ha a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt a felhatalmazott szerv a sértetti indítvány nyomán történt eljárásindítás előtt terjesztette be, az eljárás a felhatalmazott szerv részéről előterjesztett eljárásindítás iránti indítvány alapján folytatandó le.
A sértett, aki nem terjesztett elő szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt, hanem a hatáskörében illetékes ügyészhez szabálysértési feljelentést intézett, és amennyiben az ügyész nem indított eljárást, e törvény által előírt feltételek mellett maga terjesztheti elő a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványát.
Az ügyész a szabálysértési feljelentés előterjesztésének napjától számított nyolcnapos határidőn belül köteles írásban értesíteni a sértettet a tényről, vajon az eljárást megindította-e.
A sértett az eljárás folyamán az eljárás megindítása iránti indítványát elejtő ügyésztől átveheti az üldözést. A sértett fenntarthatja korábbi indítványát, vagy módosíthatja azt.
156. szakasz
A szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt írásban kell előterjeszteni, s az alábbiakat tartalmazza:
1. az indítvány előterjesztőjének elnevezését, címét, illetve az indítványozó személynevét;
2. az indítvány címzettjeként szerepeltetett bíróság, illetve igazgatási szerv elnevezését;
3. a terheltre vonatkozó alapvető adatokat: személynevét, szülőjének személynevét, születési helyét és időpontját, személyi számát, foglalkozását, lakóhelyét és lakcímét, állampolgárságát, illetve a terhelt jogi személy elnevezését és székhelyét, a jogi személy felelős személyének vonatkozásában pedig a jogi személyben betöltött tisztségét;
4. a szabálysértés jogi ismérveit kimerítő cselekmény ténybeli leírását, a szabálysértés elkövetésének idejét és helyét, valamint a szabálysértés minél pontosabb meghatározásához szükséges egyéb körülményeket;
5. a szabálysértésre vonatkozó, alkalmazandó jogszabályt;
6. a felveendő bizonyítékokra vonatkozó indítványt, mely magában foglalja a tanúk személyneveit és címeit, az elolvasandó iratok és a bizonyítékul szolgáló tárgyak felsorolását;
7. az indítványozó aláírását és pecsétjét.
Ha a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt a sértetti minőségben fellépő természetes személy terjeszti elő, az indítványnak nem kell tartalmaznia az alkalmazandó szabálysértési előírás megjelölését, illetve a terhel személy személyi számát.
Ha a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt a sértetti minőségben fellépő természetes személy terjeszti elő az állami szerv, vagy a területi autonómia szervének és a helyi önkormányzat egységének felelős személye ellen, az indítványnak tartalmaznia kell a terhelt személy nevét, a szerv elnevezését és székhelyét, illetve a személynek az adott szervben betöltött tisztségét vagy feladatkörét.
A sértett minőségében fellépő természetes személy a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványát szóban, jegyzőkönyvbe mondva is előadhatja.
157. szakasz
A szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt annyi példányban kell előterjeszteni, ahány terhelt van, és egy példányt a bíróságnak, illetve - ha a szabálysértési eljárást e hatóság vezeti - az igazgatási szervnek is biztosítani kell.
Ha az indítvány nem tartalmazza az e törvény 156. szakaszában leírt összes adatot, vagy nem elégséges számú példányban terjesztetett elő, a hatóság az indítványozót a megszabott határidőn belüli kiegészítésre, illetve további példányok előterjesztésére szólítja fel. Ha az indítványozó a megszabott határidőn belül a hiányosságokat nem küszöböli ki, magatartása az indítvány elejtésének tekintendő, a hatóság az indítványt érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
Az e szakasz 2. bekezdésében leírt határidő nem lehet hosszabb tizenöt napnál.
Az eljárásindítás feltételeinek vizsgálata
158. szakasz
Miután a hatáskörében illetékes bíróság, illetve igazgatási szerv átvette a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt, megvizsgálja, fennállnak-e a szabálysértési eljárás megindításának feltételei, és dönt az eljárás további folyamatáról.
159. szakasz
Ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv megállapítja, hogy nem állnak fenn a szabálysértési eljárás megindításának feltételei, az eljárásindítás iránti indítványt végzéssel elveti.
Nem állnak fenn a szabálysértési eljárás megindításának feltételei:
1. ha az indítványban leírt cselekmény nem szabálysértés;
2. ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv nem rendelkezik a szabálysértési eljárás levezetéséhez szükséges hatáskörrel;
3. ha fennállnak a terhelt bűnösségét, illetve szabálysértési felelősségét kizáró okok;
4. ha a szabálysértési eljárás megindítási határidejének elévülése következett be;
5. ha az indítványt felhatalmazással nem rendelkező szerv vagy személy terjesztette elő;
6. ha egyéb törvényes okok akadályozzák a szabálysértési eljárás megindítását.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt végzést a hatóság kézbesíti az indítványozónak, a sértettet pedig értesíti a körülményről, miszerint vagyonjogi igényét perben érvényesítheti.
E végzés ellen az eljárás megindítását indítványozó személy nyolc napon belül fellebbezést terjeszthet be.
160. szakasz
Ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt nem veti el, határozatot, illetve végzést hoz a szabálysértési eljárás megindításáról.
Az előző bekezdésben leírt határozat vagy végzés tartalmazza a szabálysértési eljárás alá vonandó személy megnevezését és a szabálysértés jogi minősítését. Ha az indítvány több személy ellen vagy több szabálysértés miatt fogalmazódott meg, a határozatban minden személy, valamint minden szabálysértés jogi minősítése feltüntetendő. A szabálysértési eljárás megindításáról szóló határozatot vagy végzést a hatóság sem az indítványozónak, sem a terheltnek nem kézbesíti.
Az előző bekezdésben leírt határozat, illetve végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A szabálysértési eljárás csupán az eljárás megindításáról szóló határozattal vagy végzéssel felölelt szabálysértés miatt, és terhelt ellen folytatandó.
A bíróságot és az igazgatási szervet nem köti a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványban, illetve a szabálysértési eljárás megindításáról szóló határozatban vagy végzésben közölt jogi minősítés.
A TERHELT JELENLÉTÉNEK BIZTOSÍTÁSÁT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK
161. szakasz
A terhelt jelenlétének biztosítása és a szabálysértési eljárás eredményes lefolytatása céljából foganatosítható intézkedések: az idézés, az elővezetés, az óvadék és az őrizet.
Miközben a bíróság arról dönt, melyiket alkalmazza a fenti intézkedések közül, tartania kell magát az egyes intézkedések alkalmazására előírt feltételekhez, ügyelve a súlyosabb intézkedés elkerülésére, ha az enyhébb intézkedés is célravezető lehet.
Az elővezetést, az óvadékot és az őrizetet csupán a bíróság rendelheti el.
162. szakasz
A terhelt jelenléte a szabálysértési eljárás cselekményeinek foganatosítása alkalmával idézéssel biztosítandó. Az idézést a terheltnek a bíróság és az igazgatási szerv küldi el.
A szabálysértési eljárás cselekményeinek foganatosítása során személyes jelenlétre vagy személyes részvételre kötelezett terhelt írásban idézendő meg.
Az idézés közlése zárt, írásos küldemény által történik, mely az alábbiakat tartalmazza: a bíróság, illetve az igazgatási szerv megnevezését, a terhelt személynevét, a terhére rótt szabálysértés megnevezését, a terhelt megjelenésének helyét, napját és óráját, terhelti minőségének feltüntetését, a hatóság pecsétjét és a megidézést elrendelő bíró, illetve hivatalos személy aláírását.
A terhelt idézésében feltüntetendő a körülmény, vajon kihallgatás céljából személyesen kell-e megjelennie, vagy védelmét írásban is előadhatja.
Ha a terhelt első ízben idéztetik meg, kötelező a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány egy példányának csatolása is.
Ha a terhelt első ízben idéztetik meg, tájékoztatni kell a védőre való jogáról, s a körülményről, hogy a védő jelen lehet a terhelt kihallgatásakor.
Amikor a terhelt, kihallgatásának elengedhetetlen szükségessége miatt, személyes megjelenésre kap idézést, az idézésben fel kell hívni figyelmét, hogy távolmaradása esetén elővezetésére kerül sor.
Ha a tényállás megállapításához a terhelt jelenléte nem elengedhetetlen, az idézésben fel kell hívni a figyelmét a körülményre, hogy távolmaradása esetén a döntés meghozatalára kihallgatásának mellőzésével kerül sor.
E szakasz rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a terhelt jogi személy képviselőjére is.
163. szakasz
Ha a szabályszerűen megidézett terhelt az idézésnek nem tesz eleget, távolmaradását viszont nem menti ki, vagy ha az idézés szabályszerű teljesítése nem volt lehetséges, a körülményekből pedig világosan következik, hogy a terhelt kerüli az idézés átvételét, és ha a terhelt jelenléte elengedhetetlen a tényállás megállapítása érdekében, a bíróság elrendeli elővezetését.
A terhelt elővezetése csak akkor rendelhető el, ha az idézésben a hatóság feltüntette: amennyiben a terhelt nem tesz eleget az idézésnek, kényszerrel elővezettetik.
Ha a terhelt jogi személy szabályszerűen megidézett képviselője az idézésnek nem tesz eleget, távolmaradását pedig nem menti ki, a bíróság elrendeli elővezetését.
A szabálysértési eljárást vezető igazgatási szerv nem rendelheti el a terhelt elővezetését, de a bíróságtól kérheti azt.
164. szakasz
Az elővezetési parancs kiadása írásban történik. A parancsnak az alábbiakat kell tartalmaznia: az elővezetendő terhelt személynevét, az elővezetési parancs okát, az elővezetési parancsot kiállító bíró hivatalos pecsétjét és aláírását.
Az elővezetési parancsot a felhatalmazott rendőrtisztviselők hajtják végre.
A parancs végrehajtásával megbízott személy a terheltnek, illetve a terhelt jogi személy képviselőjének átadja a parancsot és indulásra szólítja fel. Ha az idézett személy ezt visszautasítja, az elővezetés kényszer útján hajtandó végre.
A rendőrség kötelékébe tartozó személyekkel, a fogva tartott személyeket befogadó, intézeti szankciók végrehajtását célzó intézetek őrszemélyzetével szemben a bíróság elővezetési parancsot nem ad ki, hanem e személyek parancsnokságától, illetve intézményétől kérelmezi elővezetésüket.
Az elővezetés költségeit az elővezetett személy viseli.
A szabálysértés elkövetőjének előállítása
165. szakasz
A felhatalmazott rendőrtisztviselők bírói parancs nélkül is előállíthatják a szabálysértésen ért személyt:
- ha e személy azonossága nem állapítható meg, vagy ha felmerül a személyazonosság ellenőrzésének szükségessége,
- ha nincs lakóhelye vagy tartózkodási helye,
- ha külföldre való távozással elkerülheti a szabálysértési felellőségre vonást,
- ha előállításával megakadályozható a szabálysértés elkövetésének folytatása.
Az e szakasz 1. bekezdésébe foglalt esetekben a szabálysértés elkövetőjének elővezetését haladéktalanul végre kell hajtani.
Ha az e szakasz 1. bekezdésébe foglalt esetekben a szabálysértés elkövetőjét az elkövetéskor tetten érték, de nem állítható haladéktalanul a bíró elé, azonban fennállnak a szökés gyanújának alapjai, vagy a szabálysértések elkövetése közvetlen folytatásának veszélye, a felhatalmazott rendőrtisztviselő az elkövetőt legfeljebb huszonnégy órára őrizetben tarthatja.
Az e szakasz 3. bekezdésébe foglalt esetben a felhatalmazott rendőrtisztviselő az őrizetről köteles haladéktalanul értesíteni az őrizetbe vett személy által megjelölt személyt, a külföldi állampolgár államának diplomáciai-konzuli képviselőjét, illetve - ha menekültről vagy hontalan személyről van szó - a megfelelő nemzetközi szervezet képviselőjét.
166. szakasz
A szabálysértési eljárás során a terhelt bírósági parancsra az alábbi feltételek mellett vehető őrizetbe:
1. ha személyazonosságát vagy lakóhelyét, illetve tartózkodási helyét nem lehet megállapítani, de fennáll szökésének alapos gyanúja;
2. ha külföldre távozásával elkerülheti az elzárásbüntetéssel sújtható szabálysértés miatti felelősségre vonást;
3. ha a szabálysértés elkövetésekor tetten érték, az őrizetbe vétel pedig a szabálysértés további elkövetésének megakadályozása érdekében szükségeltetik.
A szabálysértési eljárás levezetésére hatáskörében illetékes igazgatási szerv nem rendelheti el őrizetbe vételt, de a bíróságtól kérelmezheti annak elrendelését, meghosszabbítását vagy megszüntetését.
167. szakasz
A szabálysértési eljárást vezető bíró a terhelt őrizetbe vételére irányuló parancsot adhat ki, melyben megjelöli az őrizetbe vétel elrendelésének napját és óráját, valamint törvényi jogalapját. Az őrizet nem tarthat 24 óránál hosszabb ideig.
Az őrizetbe vételi parancsot közölni kell a terhelttel, aki aláírja azt.
Az őrizetbe vett terhelt számára lehetővé kell tenni, hogy az őrizetről értesítse az általa választott személyt, külföldi állampolgár esetén pedig államának diplomáciai-konzuli képviselőjét, illetve - ha menekültről vagy hontalan személyről van szó - a megfelelő nemzetközi szervezet képviselőjét, vagy ha kihallgatása alkalmával nem volt jelen, a terhelt védőjét.
Az alkohol vagy egyéb bódító szerek hatása alatt álló személy őrizetbe vétele
168. szakasz
A szabálysértés elkövetésekor tetten ért, alkohol vagy egyéb bódító szerek hatása alatt álló személy a bíróság vagy a felhatalmazott rendőrtisztviselő parancsára őrizetbe vehető, ha fennáll a szabálysértések további elkövetésének veszélye.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt esetben a személy őrizetbe vétele annak kijózanodásáig, de legfeljebb tizenkét óráig tarthat.
Ha az e szakasz 1. bekezdésében leírt személy járművezető és vérében 1,2 g/kg vagy nagyobb mennyiségű alkohol van, illetve egyéb bódító szer hatása alatt áll, az őrizetbe vétel kötelező.
Az őrizetbe vétel akkor is kötelező, ha az e szakasz 1. bekezdésében leírt személy az alkohol vagy a bódító szerek jelenlétét célzó vizsgálatnak nem hajlandó alávetni magát.
Ha lehetséges, az e szakasz 1. bekezdésben foglalt esetben a bíróság értesíti az őrizetbe vett személy családtagjait, vagy az őrizetbe vett fiatalkorú gondviselésével megbízott egyéb személyt.
169. szakasz
Ha a Szerb Köztársaság területén állandó lakóhellyel nem rendelkező, vagy ideiglenesen külföldön tartózkodó terhelt ellen szabálysértési eljárás indult, és egyéb esetekben, amikor fennáll a veszély, hogy szökéssel elkerülhetné a szabálysértés miatti felelősségre vonást, elrendelhető a terhelt személyes vagy más általi felelősségvállalása annak tárgyában, hogy a szabálysértési eljárás végéig nem szökik el, miközben a terhelt személyesen is megígéri, hogy nem fog rejtőzködni, s jóváhagyás nélkül nem hagyja el tartózkodási helyét.
Az óvadék nem állapítható meg a terhelt kihallgatása előtt, sem pedig beleegyezése nélkül.
Amikor az óvadékot megállapítja, az eljárást vezető bíróság a terheltet megbízottjának, illetve kézbesítési megbízottjának kijelölésére kötelezi.
170. szakasz
Az óvadék mindig pénzösszegre szól.
Az óvadék alatt készpénz, értékpapírok, értéktárgyak, vagy egyéb könnyen pénzzé tehető és tárolható nagyobb értékű ingóságok letétbe helyezése értendő, illetve egy vagy több állampolgár személyes kötelezettség-vállalása, hogy a terhelt szökése esetén kifizeti az óvadék kiszabott összegét.
Az óvadék legfeljebb az eljárás tárgyát képező szabálysértés miatt előírt legmagasabb pénzbírság összegének mértékéig szabható ki.
Ha ugyanazon terhelt ellen több szabálysértés miatt folyik eljárás, az óvadék összege legfeljebb a halmazati szabálysértésért kiszabható bírság mértékét teheti ki.
Az e szakasz 3. és 4. bekezdéseibe foglalt esetekben az óvadék megnövelhető a sértett által támasztott vagyonjogi igény mértékéig.
Az óvadék mértékét a szabálysértési eljárást vezető bíró állapítja meg, a szabálysértés súlyával, az okozott kár nagyságával, a terhelt személyes és családi körülményeivel és vagyoni állapotával összhangban.
A szabálysértési eljárás lefolytatására hatáskörében illetékes igazgatási szerv nem állapíthat meg óvadékot, de kiszabását a bíróságtól kérelmezheti.
Óvadék megállapítása külföldre távozás esetén
171. szakasz
Ha a szabálysértést a Szerb Köztársaság területén lakóhellyel nem rendelkező személy követte el, és a bírósági döntés jogerőre emelkedése előtt el kívánja hagyni az ország területét, a terhelt indítványára a 169. szakasz 1. bekezdésében leírt feltételektől függetlenül óvadék szabható ki, minek során az óvadék mértéke a szabálysértési eljárás tárgyát képező szabálysértés miatt kiszabható legmagasabb pénzbírság összegéig határozható meg, a sértett által támasztott vagyonjogi igény összegéig megnövelve.
A Szerb Köztársaság területének elhagyása és az óvadék
172. szakasz
Ha a terhelt megszökik vagy elhagyja a Szerb Köztársaság területét, végzéssel rendelendő el, hogy az óvadék címén szolgáltatott érték a Szerb Köztársaság költségvetésének bevételi tételei között írassék jóvá.
173. szakasz
Az óvadék rendszerint a jogerős ítélet meghozataláig tartandó vissza.
Ha a szabálysértési eljárás megszüntetéséről szóló jogerős ítélet születik, a letétbe helyezett óvadékot vissza kell szolgáltatni.
Ha a megbüntetett személy az ítélet jogerőre emelkedését követően nem fizeti ki a kárt vagy a szabálysértési eljárás költségeit, a kirótt összeg behajtása a letétbe helyezett óvadékból történik, ha pedig a letétbe helyezett összeg nem elégséges, belőle elsősorban a kár összege térítendő meg.
Ha a megbüntetett személy nem fizeti ki a pénzbírságot, illetve az elkobzott vagyoni előny megállapító értékét, a kár, valamint a szabálysértési eljárás költségeinek megtérítése után kerül sor a pénzbírság, illetve a megállapított vagyoni előny összegének behajtására.
Ha a megbüntetett személy nem jelentkezik az elzárás büntetésének letöltése, vagy az óvintézkedés végrehajtása céljából, az óvadék fennmaradó részét a hatóság megtartja és bevételként befizeti a Szerb Köztársaság költségvetésébe.
174. szakasz
A bíróság az ítélet végrehajtásáig visszatarthatja a terhelt úti okmányát, ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy a külföldi tartózkodási hellyel rendelkező megbüntetett személy a Szerb Köztársaság területének elhagyásával meghiúsíthatja az ítélet végrehajtását.
Az úti okmány visszatartása igazolás kiállítása ellenében történik.
A szabálysértési eljárás lefolytatására hatáskörében illetékes igazgatási szerv nem rendelheti el az úti okmány visszatartását, de ezen intézkedést a bíróságtól kérheti.
A TERHELT KIHALLGATÁSA
175. szakasz
A terhelt kihallgatása rendszerint szóban történik.
A terhelt a védő távollétében is kihallgatható, ha a védő - jóllehet értesítést kapott a kihallgatásról - nincs jelen, vagy ha első kihallgatására a terhelt nem biztosított magának védőt. A védője távolmaradásának okait feltáró terhelti nyilatkozatokat a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Az általa választott védő megbízásának jogára, illetve a védő jelenlétében történő kihallgatásának lehetőségére nem figyelmeztetett terhelt vallomása nem képezheti a döntés alapját.
A terhelt első kihallgatása alkalmával a hatóság a következő adatokat veszi fel: a terhelt személyneve, beceneve (ha van), egyik szülőjének személyneve, születési helye és ideje, állampolgársága, foglalkozása, lakcíme és munkahelyi címe, családi állapota, iskolai végzettségének foka, vagyoni helyzete, katonai szolgálatát letöltötte-e, és tartalékos tiszti rangot szerzett-e, a katonai nyilvántartásban szerepel-e és mely katonai ügyosztálynál, büntetett előéletű-e, büntették-e szabálysértésért és melyikért, folyik-e ellene büntető- vagy szabálysértési eljárás és mely cselekményért, ha fiatalkorú, ki a törvényes képviselője.
A terhelt személyi adatainak felvétele után a hatóság közli vele, mivel terhelik, s felszólítja, hogy mondjon el mindent, ami védelmét szolgálhatja.
Kihallgatása alkalmával a terheltnek lehetővé kell tenni, hogy zavartalanul nyilatkozhassék a terhére rótt összes körülményről, s előadhassa a védelmét elősegítő összes tényt.
Ha a terhelt nem válaszol, vagy nem kíván a hozzá intézett kérdésekre felelni, fel kell világosítani őt arról, hogy ezáltal megnehezítheti a védelmére szolgáló bizonyítékok beszerzését.
A terhelt nyilatkozatának befejezése után a hatóság - amennyiben ez vallomása hiányosságainak pótlása vagy ellentmondásosságának és homályosságának kiküszöbölése végett szükséges - kérdéseket intéz hozzá.
A terhelt kihallgatására vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók a terhelt jogi személy képviselőinek kihallgatása során is.
A terhelt személyiségének tiszteletben tartása
176. szakasz
A terhelt kihallgatása személyiségének teljes tiszteletben tartása mellett történik.
A terhelttel szemben nem alkalmazható erőszak, fenyegetés, megtévesztés, ígéret, kényszerítés, fárasztás, sem egyéb, a nyilatkozatát, illetve beismerését, vagy az ellene bizonyítékként felhasználható tevőleges cselekedet megtételét kicsikaró egyéb hasonló eszköz.
177. szakasz
Ha a bíróság, illetve a szabálysértési eljárást vezető igazgatási szerv álláspontja szerint a terhelt közvetlen szóbeli kihallgatása a szabálysértés jelentőségére és a rendelkezésére álló adatokra való tekintettel nem elengedhetetlen, felszólíthatja a terheltet, hogy védelmét írásban adja elő. Ebben az esetben a terhelt védelmét írásban is előadhatja, de szóbeli kihallgatás céljából személyesen is jelentkezhet.
178. szakasz
Ha a terhelt lakóhelye vagy tartózkodási helye a bíróság vagy az eljárást vezető igazgatási szerv területén kívül van, a bíróság, illetve az igazgatási szerv megkeresésére a terhelt lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes bíróság vagy igazgatási szerv előtt is kihallgatható.
179. szakasz
A terhelt szembesíthető a tanúval, illetve más terhelttárssal, ha a lényegbevágó tények tekintetében vallomásaik nem egyeznek meg, s ha ez az ellentmondás más módon nem hárítható el.
A szembesített személyeket egymással szembe kell állítani, követelni tőlük, hogy az összes vitás körülményre vonatkozó vallomásaikat egymásnak ismételjék meg, s vitatkozzanak kijelentéseik valóságtartalmáról. A szembesítés folyamatát, valamint a szembesített személyek véglegesen fenntartott nyilatkozatait a bíróság, illetve az igazgatási szerv jegyzőkönyvezi.
Kihallgatás tolmács közvetítésével
180. szakasz
Ha a terhelt siket, a kérdések írásban intézendők hozzá, ha pedig néma, írásba foglalt válaszolásra szólíttatik fel. Ha a kihallgatást ilyen módon nem lehet lebonyolítani, a terhelttel magát megértetni képes jeltolmács közreműködését kell igénybe venni.
A TANÚ KIHALLGATÁSA
181. szakasz
Tanúi minőségben a szabálysértésről, annak elkövetőjéről, valamint egyéb fontos körülményekről valószínűsíthetően felvilágosítás adására képes személyek idézendők meg.
A sértett tanúként is kihallgatható.
182. szakasz
Minden, tanúi minőségben megidézett személy köteles az idézésnek eleget tenni, s ha e törvény másként nem írja elő, tanúskodni is köteles.
183. szakasz
A tanúnak írásos idézést kell kézbesíteni, az alábbi tartalommal: az idézett személy neve és foglalkozása, a megjelenés ideje és helye, az idézés tárgyát képező szabálysértési ügy, a tanúi minőség feltüntetése, valamint figyelmeztetés az igazolatlan távolmaradás következményeire.
Ha a sértett tanúi minőségben idéztetik meg, e tény az idézésben feltüntetendő.
A 16. életévét be nem töltött kiskorú személyt tanúi minőségben törvényes képviselője illetve gyámja közvetítésével kell megidézni, kivéve abban az esetben, ha ez az eljárás sürgőssége, vagy egyéb körülmények miatt nem lehetséges.
Az idős koruk, betegségük, vagy súlyos testi fogyatékosságuk miatt az idézésnek eleget tenni képtelen tanúk kihallgatása a lakásukban is történhet.
184. szakasz
Tanúként nem hallgathatók ki az alábbiak:
1. az a személy, aki vallomásával megsértené a hivatalos vagy katonai titoktartás kötelezettségét mindaddig, amíg az illetékes szerv e kötelezettség alól fel nem menti;
2. a terhelt védője olyan körülményekről, melyeket a terhelt vele, mint védőjével bizalmasan közölt, kivéve ha a terhelt ezt követeli.
A tanúzási kötelezettség alóli mentesítés
185. szakasz
A tanúzási kötelezettség alól az alábbiak mentesülnek:
1. a terhelt házastársa;
2. a terhelt egyenes ági vérrokonai, oldalági rokonai a harmadik fokkal bezárólag, valamint sógorsági rokonai a második fokkal bezárólag;
3. a terhelt örökbefogadottja és örökbefogadója;
4. a terhelt gyóntatója olyan körülményekről, melyekről a terhelt meggyónt neki.
A szabálysértési eljárást vezető bíró az e szakasz 1. bekezdésében leírt személyeket kihallgatásuk előtt, vagy amint tudomására jut a terhelthez fűződő viszonyuk, köteles figyelmeztetni arra, hogy nem kötelesek tanúskodni. A figyelmeztetést és a választ rögzíteni kell a jegyzőkönyvben.
A korára és szellemi fejlettségére való tekintettel a tanúzási kötelezettség alóli mentesülés jogát felfogni képtelen kiskorú tanúként nem hallgatható ki, kivéve ha a terhelt maga kéri ezt.
Az a személy, akinél fennáll a jogalap az egyik terhelttel szembeni tanúzás megtagadására, a többi terhelttel szembeni tanúzási kötelezettség alól is mentesül, ha vallomása az ügy természete miatt nem korlátozható csak a többi terheltre.
A tanúzási jog megsértésének következményei
186. szakasz
Ha tanúi minőségben a tanúként nem kihallgatható (e törvény 184. szak.), vagy a tanúzási kötelezettség alól mentesített olyan személy (e törvény 184. szak.) kihallgatására került sor, akit a hatóság erre nem figyelmeztetett, vagy e jogáról kifejezetten nem mondott le, illetve ha a figyelmeztetés, vagy a lemondás a jegyzőkönyvben nem rögzíttetett, továbbá ha olyan kiskorú kihallgatására került sor, aki nem volt képes felfogni a tanúzás alóli mentesítésre való jogát, vagy ha a tanú vallomása erőszak, fenyegetés vagy egyéb tiltott eszköz segítségével kikényszeríttetett, a döntést e tanúvallomásra alapozni nem lehet.
Az egyes kérdések megválaszolásának megtagadása
187. szakasz
A tanú nem köteles egyes kérdésekre válaszolni, ha valószínűsíthető, hogy ezáltal önmagát vagy közeli rokonát súlyos szégyennek, jelentős anyagi kárnak vagy bűnüldözésnek tenné ki.
188. szakasz
A tanú kihallgatása az eljárást vezető bíróság, illetve igazgatási szerv előtt történik, ha pedig a tanú lakóhelye, illetve tartózkodási helye ezek területén kívül esik, a tanú lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerinti bíróság, illetve igazgatási szerv előtt is meghallgatható.
A tanúk kihallgatása egyenként, a többi tanú jelenléte nélkül történik.
A tanú válaszait köteles szóban előadni.
A tanút az eljáró hatóság előzetesen figyelmezteti, hogy az igazat köteles vallani, hogy semmit sem szabad elhallgatnia, ezután felhívja a figyelmet arra, hogy a hamis tanúzás bűncselekmény. A tanút ezenkívül figyelmezteti, hogy az e törvény 185. szakaszában felsorolt feltételek fennállása esetén nem köteles tanúskodnia, e figyelmeztetést pedig a jegyzőkönyvben is rögzíteni kell.
Ezután a hatóság felveszi a tanú személynevét, apja nevét, életkorát, születési helyét, lakóhelyét, foglalkozását, valamint a terhelttel és a sértettel szembeni viszonyát.
Az általános kérdések után az eljáró hatóság a tanút felszólítja, hogy adja elő mindazt, ami az ügy tárgyáról ismeretes számára, ezután pedig az előadottak ellenőrzése, kiegészítése és megvilágítása érdekében kérdéseket tesz fel.
A tanút mindig meg kell kérdezni, honnan erednek a tanúzása tárgyát képező ismeretek.
Ha a tanú siket vagy néma, kihallgatása az e törvény 180. szakaszában leírt módon történik.
189. szakasz
Ha a lényegbevágó tények tekintetében vallomásaik nem egyeznek meg, a tanúk szembesíthetők. A szembesített személyeket a vallomásuk tárgyát képező minden, eltérést mutató körülményről egyenként kell kihallgatni, válaszaik pedig a jegyzőkönyvben rögzítendők.
Egyidejűleg csak két tanú szembesíthető.
A tanúk szembesítése során az e törvény 179. szakasza 2. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
A tanú távolmaradása és a tanúzás visszautasítása
190. szakasz
Ha a szabályszerűen megidézett tanú nem jelenik meg, távolmaradását pedig nem menti ki, vagy jóváhagyás, illetve alapos ok nélkül elhagyja a tanúzás színhelyét, kényszer-elővezetése rendelhető el, és 10.000,00-től 50.000,00 dinárig terjedő rendbírsággal sújtható.
A terhelt elővezetésére vonatkozó rendelkezések (e törvény 163. szakasza) értelemszerűen alkalmazandók a tanú elővezetésére is.
Ha a tanú megjelenik, majd a következményekre történt figyelmeztetés ellenére törvényi ok nélkül nem hajlandó tanúskodni, 10.000,00 dinárig terjedő bírsággal sújtható, ha pedig a tanúzást ezután is visszautasítja, 50.000,00 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtható.
A tanúval szembeni pénzbírság kiszabásáról szóló végzés a jegyzőkönyvben rögzítendő.
A pénzbírságról szóló végzés elleni fellebbezés a végrehajtásra nincs halasztó hatállyal.
Ha a tanú közvetlenül a pénzbírság kiszabása után hajlandó tanúskodni, a meghozott végzés hatályon kívül helyezendő.
Ha az e szakasz 1. és 3. bekezdésében felsorolt okok miatt eljárási költségek keletkeztek, a tanú kötelezhető e költségek viselésére.
Ha a megbírságolt személy nem fizeti ki a pénzbírságot és az eljárási költségeket, azok behajtására kényszer útján kerül sor.
A SZEMLE ÉS A SZAKVÉLEMÉNY
191. szakasz
Ha valamely fontos tény megállapításához vagy megvilágításához a szabálysértési eljárást vezető bíró személyes és közvetlen megfigyelése szükséges, a bíróság szemlét tart.
A szemle lebonyolítása szakértő közreműködésével is történhet.
A szabálysértési eljárást vezető bíró határozza meg, a szemlén való részvétel céljából mely személyeket idézi meg.
A szemléről jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a szemlét lebonyolító bíróság, illetve az igazgatási szerv elnevezését, a jelenlevő személyeket, a szemle eredményeit és egyéb fontos tényeket.
192. szakasz
A szakvélemény megalkotását a hatóság akkor rendeli el, ha valamely fontos tény megállapításához vagy mérlegeléséhez elengedhetetlenül szükséges a szaktudással rendelkező személy szakvéleménye.
A szakvélemény megalkotását a szabálysértési eljárást vezető bíróság, illetve igazgatási szerv írásos utasításban rendeli el, ebben feltünteti, milyen tényekre vonatkozóan kéri a szakvélemény vonatkozását és a kirendelt szakértő személyét. Rendszerint egy szakértőt jelöl ki, ha azonban a véleményezés összetett, két vagy több szakértőt rendel ki.
A szakvélemény megalkotását megfelelő szakintézményre, állami szervre, vagy szakemberre lehet bízni, elsősorban az állandó bírósági szakértők jegyzékéről választva, egyéb szervek és személyek csak a halasztás veszélyével fenyegető esetben lehet kijelölni, az állandó szakértők akadályozottsága esetén vagy ha azt egyéb körülmények megkövetelik.
A szakértőként nem alkalmazható személyek
193. szakasz
Szakértőként nem alkalmazható a tanúkénti kihallgatásnak alá nem vethető személy (e törvény 184. szakasza), vagy a tanúzási kötelezettség alól felmentett személy (e törvény 185. szakasza), sem a szabálysértés sértettje, ha pedig ilyen személy szakértői igénybevételére kerül sor, az ítélet szakvéleményére nem alapozható.
A hatóság a terhelttel és a sértettel a szakvélemény megalkotásának kezdete előtt közli a szakértő nevét.
A szakértő kizárása iránti kérelem
194. szakasz
A terhelt, az indítvány előterjesztője és a sértett kérelmezhetik a szakértő kizárását.
A szakértői véleményalkotás folyamata
195. szakasz
A szakértői vélemény megalkotása előtt a hatóság felkéri a szakértőt, hogy a szakvélemény tárgyát gondosan tanulmányozza át, pontosan tüntessen fel minden általa észlelt és fellelt tényt, véleményét pedig elfogulatlanul és a tudomány vagy a szakma szabályaival összhangban adja elő. Külön figyelmeztetni kell, hogy a hamis nyilatkozattétel bűncselekmény.
A szakértőnek felvilágosítások adhatók és az iratmegtekintés is engedélyezhető számára. Kérelmére a véleményalkotás szempontjából fontos körülmények megállapítása céljából új bizonyítékok is felvehetők.
A szakértő a szakvélemény alapját képező tárgyakat a szabálysértési eljárást vezető bíró és a jegyzőkönyvvezető jelenlétében vizsgálja meg, kivéve, ha a szakvélemény megalkotásához hosszabb kivizsgálás szükséges, vagy ha az elemzésekre intézményekben, illetve állami szervekben kerül sor, illetve ha ezt erkölcsi okok teszik szükségessé.
Ha felmerül a gyanú, hogy a terhelt a beszámíthatóságát kizáró elmebetegségben szenved, a hatóság elmekórtani szakvéleményezést rendel el.
197. szakasz
A szakértő véleményét rendszerint írásban, az eljárásvezető bíró vagy hivatalos személy által megszabott határidőn belül terjeszti elő.
Kivételesen engedélyezhető a szakértőnek, hogy szakvéleményét szóban, jegyzőkönyvbe mondva adja elő. A szakvéleményben tapasztalt következetlenségek és homályos megállapítások a szakértő meghallgatásával, illetve az ugyanazon, vagy más szakértő általi szakvélemény-alkotás megismétlésével küszöbölhetők ki.
198. szakasz
A szakértőként megidézett személy köteles a felhívásnak eleget tenni és szakvéleményét előterjeszteni.
Ha a szabályszerűen megidézett szakértő nem jelenik meg, távolmaradását pedig nem menti ki, vagy ha indokolatlanul visszautasítja a szakvélemény megalkotását, elrendelhető, hogy térítse meg az előidézett költségeket, valamint 10.000,00-től 50.000,00 dinárig terjedő bírsággal is sújtható.
A bírságolásról szóló végzést jegyzőkönyvezni kell.
A bírságolásról szóló végzés elleni fellebbezés a végrehajtásra nincs halasztó hatállyal.
Ha a szakértő nem fizeti ki a vele szemben kiszabott bírságot, kényszerbehajtásra kerül sor.
E törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a tolmácsokra is.
A HÁZKUTATÁS ÉS A SZEMÉLYMOTOZÁS
200. szakasz
A lakás és az egyéb helyiségek átkutatása és a személyek motozása csak súlyosabb szabálysértések esetén történhet, ha valószínűsíthető, hogy a lakásban és az egyéb helyiségekben, dolgokon, vagy egyes személyeknél a szabálysértési eljárás szempontjából jelentős tárgyak vagy nyomok lelhetők fel, vagy ha a lakás és az egyéb helyiségek átkutatása a terhelt elfogását eredményezheti.
A nemzetközi jog értelmében mentelmi jogot élvező személyek motozása, helyiségeiknek és dolgaiknak átkutatása tilos.
A házkutatási és a motozási parancs
201. szakasz
A házkutatást és a motozást csak írásbeli bírósági paranccsal lehet elrendelni.
A házkutatási és a motozási parancsot a művelet megkezdése előtt át kell adni a házkutatás, illetve motozás alá vetendő személynek. A házkutatási vagy személymotozási parancs címzettjét a művelet megkezdése előtt a hatóság felszólítja, hogy önként adja át a keresett személyt, illetve tárgyakat.
A házkutatási és a motozási parancsot a belügyi szervek hajtják végre.
A házkutatás és a motozás módja
202. szakasz
A házkutatáson és a személymotozáson két nagykorú személy van jelen.
A lakás, vagy a helyiségek birtokosát a hatóság felszólítja, legyen jelen a művelet alkalmával, ha pedig távol marad, háztartásának egy felnőtt tagját, vagy a szomszédot kéri fel a jelenlétre.
A jogi személyek helyiségeinek átkutatását csak a jogi személy képviselőjének jelenlétében lehet lebonyolítani.
Nőnemű személy motozását csak azonos nemű hivatalos személy, vagy egyéb, a motozással megbízott nőnemű személy végezheti.
A lezárt helyiségek, bútorok és egyéb dolgok felnyitása csak akkor történhet erőszak alkalmazásával, ha birtokosuk vagy annak meghatalmazottja nincs jelen, vagy nem hajlandó önként kinyitni azokat. A művelet során kerülni kell a felesleges rongálást.
A házkutatásról és a motozásról szóló jegyzőkönyv
203. szakasz
Minden házkutatásról vagy személymotozásról jegyzőkönyv készül, melynek tartalmaznia kell a művelet alapját képező parancsot, az átkutatás vagy motozás alá vetett helyiségek, illetve személyek, valamint a fellelt tárgyak vagy nyomok leírását.
A jegyzőkönyvet a házkutatásnak vagy motozásnak alávetett személy, valamint a kötelezően jelenlevők írják alá.
A házkutatásnak, illetve motozásnak alávetett személynek jegyzőkönyv-másolatot kell kiállítani.
204. szakasz
Ha a hatóság a házkutatás és a motozás során a szabálysértési eljárás elkövetésekor használt, a szabálysértéssel megszerzett, annak elkövetésével keletkezett, vagy a szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználható tárgyakat lel fel, ezeket ideiglenesen elkobozza.
A tárgyak ideiglenes elkobzása
205. szakasz
Az e törvény értelmében elkobozható tárgyak az ítélet meghozatala előtt ideiglenesen is elkobozhatók.
Az ideiglenes elkobzást csak a bíróság írásbeli parancsa rendelheti el.
A törvény a felügyeleti szervek hivatalos személyeit, a vámhivatal tisztviselőit és a felhatalmazott rendőrtisztviselőket is feljogosíthatja, hogy ha a hivatali kötelezettségük végzése közben szabálysértésről szereznek tudomást, az e szakasz 1. bekezdésében leírt tárgyakat ideiglenesen elkobozzák.
A tárgyak elkobzását elszenvedő személynek az elkobzott tárgyak pontos feltüntetését tartalmazó igazolást kell kiállítani.
Ha romlékony, vagy aránytalan költségeket előidéző dolgok forognak szóban, a bíróság elrendeli az ilyen tárgyak eladását, a beszedett pénzt pedig megőrzésre banknak vagy egyéb pénzintézetnek adja át.
Eljárás az ideiglenesen elkobzott tárgyakkal
206. szakasz
Az ideiglenesen elkobzott tárgyakat, illetve az eladásukból származó pénzt a szabálysértési eljárás megszüntetése esetén vissza kell szolgáltatni a tulajdonosnak kivéve, ha ezt az általános biztonsági és erkölcsi okok lehetetlenné teszik, amiről külön végzést kell hozni.
Ha a tárgy tulajdonosa ismeretlen, s a hirdetmény közzétételének napjától számított egy éves határidőn belül senki sem jelentkezik érte, vagy az eladásból származó pénzért, végzés hozandó a társadalmi tulajdonba vételről, illetve a pénznek a Szerb Köztársaság költségvetésébe történő utalásáról. A fentiek nem fosztják meg a tulajdonost a jogától, hogy perben követelje a tárgy illetve a pénz visszaszolgáltatását.
BŰNÖSSÉG-ELISMERÉSI ALKU
206.a. szakasz
Ha az eljárás egy szabálysértés, vagy több, halmazati szabálysértés elkövetése miatt folyik, az indítvány felhatalmazott előterjesztője a terheltnek és védőjének bűnösség-elismerési alku megkötését javasolhatja, akik viszonosan úgyszintén indítványozhatják ugyanezt.
Ha az e szakasz 1. bekezdésében leírt indítványozás megtörtént, a felek és a védő tárgyalhatnak az eljárás alá vont személy terhére rótt szabálysértés, illetve szabálysértések miatti bűnösség elismerésének feltételeiről.
A bűnösség-elismerési alku írásos formában kötendő és legkésőbb az első tárgyalási határnap befejezéséig kell előterjeszteni.
A bűnösség-elismerési alkut a bírónak kell előterjeszteni.
206.b. szakasz
A bűnösség-elismerési alkuban a terhelt teljes mértékben beismeri a terhére rótt szabálysértést, illetve az indítvány tárgyát képező egy, vagy több, halmazatban elkövetett szabálysértést ismer be, a terhelt és az indítvány előterjesztője pedig az alábbiakról egyeztetnek:
1. a terhelttel szemben kirovandó büntetés, illetve egyéb szabálysértési szankciók fajtájáról és mértékéről;
2. a bűnösség-elismerési alku által fel nem ölelt szabálysértések miatti üldözésnek az indítvány felhatalmazott előterjesztője általi elejtéséről;
3. a szabálysértési eljárás költségeiről és a vagyonjogi igényről;
4. az ügyfeleknek és a védőnek a bűnösség-elismerési alku alapján meghozott bírósági döntés elleni fellebbezési jogról való lemondásáról, ha az alkut a bíróság teljességében elfogadta.
A bűnösség-elismerési alku megkötése alkalmával az indítvány felhatalmazott előterjesztője és a terhelt olyan büntetés kiszabásáról állapodhatnak meg, mely rendszerint nem csökkenthető az eljárás alá vont személy terhére rótt szabálysértés esetére előirányzott törvényi minimum alá.
Kivételesen, amikor a terhelt beismerése nyilvánvalóan jelentősen hozzájárul a terhére rótt szabálysértés tisztázásához, melynek bizonyítása e beismerés nélkül vagy lehetetlen lenne, vagy jelentősen megnehezülne, illetve a beismerés az egyéb szabálysértések megakadályozása, felderítése, vagy bizonyítása szempontjából nagy jelentőségű, az indítvány felhatalmazott előterjesztője és a terhelt enyhébb büntetés kiszabásában állapodhatnak meg, az e törvény 40. szakaszában előírt módon.
A terhelt a bűnösség-elismerési alku által kötelezettséget vállalhat, hogy a megszabott határidőn belül visszaszolgáltatja a szabálysértés elkövetésével megszerzett vagyoni előnyt, illetve a szabálysértés tárgyát.
206.v. szakasz
A bűnösség-elismerési alkuról a bíróság dönt, amely végzésével elvetheti, elfogadhatja vagy elutasíthatja azt.
A bíróság bűnösség-elismerési alkut elveti, ha előterjesztésére első tárgyalási határnap befejezése után került sor. A bűnösség-elismerési alku elvetéséről szóló végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A bíróság a bűnösség-elismerési alkuról az indítvány felhatalmazott előterjesztője, a terhelt és a védő jelenlétében megtartott tárgyaláson dönt, a határnap időpontjáról pedig a sértettet és meghatalmazottját is értesíteni kell.
Az e szakasz 3. bekezdésében leírt tárgyalás nyilvános, a nyilvánosság azonban bírósági végzéssel kizárható a teljes tárgyalásról, vagy annak egy részéről, amennyiben fennáll az e törvény 209. szakaszának 2. bekezdésében felsorolt okok valamelyike.
A bíróság a bűnösség-elismerési alkut végzéssel elveti, ha a tárgyaláson a szabályszerűen megidézett terhelt nem jelenik meg. A bűnösség-elismerési alku elvetéséről szóló végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. Az e szakasz 3. bekezdésében leírt tárgyalás az indítvány szabályszerűen megidézett előterjesztőjének jelenléte nélkül is megtartható.
A bíróság indoklást is tartalmazó végzésével elfogadja a bűnösség-elismerési alkut és az alku tartalmának megfelelő döntést hoz, ha megállapítja az alábbiakat:
1. hogy a terhelt tudatosan és önszántából elismerte az indítvány tárgyát képző szabálysértést, illetve szabálysértéseket, és hogy ki van zárva a terhelt tévedés következtében adott beismerésének lehetősége;
2. ha az alku megkötésére az e törvény 206.b. szakaszának rendelkezéseivel összhangban került sor;
3. hogy a terhelt a megkötött alku összes következményeinek teljes tudatában van, különösen, hogy teljes mértékben megértette: az alku által lemond a törvénykezés jogáról és az alku elfogadásáról szóló végzés alapján meghozott bírósági ítélet elleni fellebbezés lehetőségéről;
4. hogy fennállnak a terhelt bűnösségének elismerését alátámasztó egyéb bizonyítékok is;
5. ha a bűnösség-elismerési alku nem sérti a károsult jogait, illetve nem ütközik a méltányosság követelményeibe.
Amikor nem teljesült az e szakasz 6. bekezdésébe foglalt egy vagy több feltétel, vagy ha a bűnösség-elismerési alku által megállapított büntetés, illetve egyéb szabálysértési szankció szemmel láthatóan nem felel meg a terhelt által beismert szabálysértés súlyának, a bíróság indokolással is ellátott végzést hoz, mellyel elutasítja a bűnösség-elismerési alkut, a terhelt alkuba foglalt beismerése pedig a szabálysértési eljárásban nem használható fel bizonyítékként.
Amikor az e szakasz 7. bekezdésében leírt végzés jogerőre emelkedik, az alku és a hozzá kapcsolódó összes iratok bíróság előtti megsemmisítésére kerül sor, amiről hivatalos feljegyzés készül.
A bűnösség-elismerési alkuról szóló bírósági végzés az indítvány felhatalmazott előterjesztőjének, a terheltnek, védőjének, a sértettnek és a sértett meghatalmazottjának kézbesítendő.
206.g. szakasz
A bűnösség-elismerési alku elutasításáról szóló bírósági végzés ellen a kiadmány kézbesítésének napjától számított nyolc napos határidőn belül fellebbezést nyújthat be az indítvány felhatalmazott előterjesztője, a terhelt és védője.
A bűnösség-elismerési alku elfogadásáról szóló bírósági végzés ellen nem fellebbezhetnek: a terhelt, a terhelt védője, az indítvány előterjesztőjének képviselője, az e szakasz 1. bekezdésébe foglalt határidőn belül pedig a sértett és meghatalmazottja terjeszthet elő fellebbezést.
A kellő időben érkezett és megengedett fellebbezést a bíróság a fellebbezés kézhezvételének napjától számított háromnapos határidőn belül a Szabálysértési Felsőbírósághoz terjeszti fel.
Az e szakasz 1. és 2. bekezdésében leírt fellebbezésről a Szabálysértési Felsőbíróság dönt a fellebbezés érkeztetésének napjától számított 15 napos határidőn belül.
A bűnösség-elismerési alkuról szóló végzés elleni fellebbezést elbíráló tanács a fellebbezést - ha az e szakasz 1. bekezdésében leírt határidő lejárta után érkezett -elveti, elfogadja azt, vagy megalapozatlanként elutasítja.
Az e szakasz 4. bekezdésében leírt végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
206.d. szakasz
Amikor a bűnösség-elismerési alku elfogadásáról szóló végzés jogerőre emelkedik, a bíró haladéktalanul a terheltet bűnösnek nyilvánító ítéletet hoz és büntetést, illetve egyéb szabálysértési szankciót rendel el számára, és dönt a bűnösség-elismerési alkuban foglalt egyéb kérdésekről.
A bűnösség-elismerési alku tartalmán túlmenően az e szakasz 1. bekezdésében leírt ítélet az e törvény 219. szakaszában előirányzott egyéb adatokat is tartalmazza.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt ítélet az e törvény 224. szakaszába foglalt személyeknek kézbesítendő.
Ha a bűnösség-elismerési alku az általa fel nem ölelt szabálysértések miatti üldözés elejtését is tartalmazza az indítvány felhatalmazott előterjesztője részéről, a bíróság e szabálysértések vonatkozásában az e törvény 221. szakaszában előírt ítéletet hozza meg.
A TÁRGYALÁS
207. szakasz
A tárgyalásra a terheltet, védőjét, a sértettet, a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány előterjesztőjét és az eljárás többi részvevőjét kell megidézni. Ha a terhelt jogi személy, a tárgyalásra a jogi személy képviselője idézendő meg.
A tárgyalásra szóló idézésben a terheltnek fel kell hívni a figyelmét a körülményre, miszerint távolmaradása esetén a hatóság elővezetteti.
Ha a tárgyaláson a szabályszerűen megidézett terhelt nem jelenik meg, távolmaradását pedig nem menti ki, a bíróság a tárgyalást elnapolja és - ha nem állnak fenn a tárgyalás terhelt nélküli megtartásának feltételei - elővezetési parancsot ad ki.
208. szakasz
A bíróság a szabályszerűen megidézett terhelt távollétében tarthatja meg tárgyalását, ha a terhelt kihallgatása már megtörtént, a bíró pedig arra az álláspontra helyezkedik, hogy a terhelt jelenléte nem elengedhetetlen a tényállás pontos megállapításához. Ugyanezen feltételek mellett a tárgyalás a jogi személy szabályszerűen megidézett képviselője, illetve védője távollétében is megtartható.
A tárgyalás az indítvány előterjesztőjének jelenléte nélkül is megtartható.
A tárgyalás a terhelt szabályszerűen megidézett védőjének távolmaradása esetén is megtartandó.
209. szakasz
A tárgyalás nyilvános.
A szabálysértési eljárást vezető bíró - amennyiben ezt a közérdek vagy erkölcsi megfontolások szükségessé teszik - a nyilvánosságot a teljes tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja.
Ha az eljárás fiatalkorú ellen folyik, a tárgyalás megtartására a nyilvánosság kizárásával kerül sor.
Az e szakasz 2. és 3. bekezdésében leírt eset során a bíróság felhívja a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyaláson jelen levő személyek figyelmét arra, hogy mindazt, amit a tárgyaláson megtudnak, titokként kötelesek megőrizni, s úgyszintén rámutat a titoksértés bűncselekményi mivoltára.
210. szakasz
A tárgyalás a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány tartalma főbb elemeinek ismertetésével kezdődik. A megidézett személy jelenlétének ellenőrzése után a terhelt kihallgatása kezdődik, ha pedig a terhelt jogi személy vagy a jogi személy felelős személye, először a jogi személy, ezután pedig a felelős személy kihallgatására kerül sor. A terhelt kihallgatása után a tanúk és a szakértők meghallgatása útján történő bizonyítás és egyéb bizonyítékok felvétele következik.
A bizonyítékok felvételének sorrendjét a bíró határozza meg.
A tárgyaláson kifejtett cselekményekről jegyzőkönyv készül, melyben a tárgyalás teljes folyamatát rögzíteni kell.
A tárgyalásról szóló jegyzőkönyvet a bíró és a jegyzőkönyvvezető írják alá.
211. szakasz
Az indítvány előterjesztőjének, a terheltnek és védőjének, a jogi személy képviselőjének és védőjének, valamint a sértettnek jogában az eljárás folyamán bizonyítékokat javasolni és egyéb indítványokat előterjeszteni, az eljárásvezető bíró jóváhagyásával pedig a meghallgatott személyekhez kérdéseket intézni.
Az indítvány előterjesztőjének felhatalmazott képviselőjét megilleti a jog, hogy tárgyaláson módosítsa az indítvány tartalmát.
Az e szakasz 2. bekezdésében leírt esetben a bíró végzéssel a tárgyalást elnapolja annak érdekében, hogy a terhelt az indítvány módosítását megismerhesse és védelmét előkészíthesse.
A bizonyítási eljárás befejezése után a felek és a védő záróbeszédeiket adhatják elő, melyben értékelik a felvett bizonyítékokat. Az utolsó szó joga mindig a terheltet, illetve a terhelt jogi személy képviselőjét illeti meg.
Ha a bíró véleménye szerint nincs szükség a tárgyalásnak az eljárás kiegészítését, illetve a terhelt - indítványmódosítás miatti - előkészületeit célzó elnapolására, a tárgyalást berekeszti, s meghozhatja ítéletét, annak rendelkező részét pedig az indokolás rövid ismertetésével nyilvánosan kihirdetheti.
Ha az e szakasz 5. bekezdésében leírt esetben a terhelt és az indítvány előterjesztője kijelentik, hogy nem kívánják az ítélet írásba foglalt kiadmányának kézbesítését, s hogy fellebbezési jogukról lemondanak, csupán az ítéleti rendelkező rész másolata adandó át a terheltnek, illetve kézbesítendő az indítvány előterjesztőjének.
A REND FENNTARTÁSA/AZ ELJÁRÁS RENDJÉNEK BIZTOSÍTÁSA
Gondoskodás a rend fenntartásáról
212. szakasz
A szabálysértési eljárást vezető bíró, illetve az igazgatási szerv hivatalos személyének kötelessége, hogy a szabálysértési eljárás cselekményének foganatosítása során gondoskodjon a rend fenntartásáról.
Ha a terhelt, védője, a meghatalmazott, a sértett, törvényes képviselő, a tanú, a szakértő, a tolmács vagy egyéb, a szabálysértési eljárás cselekményének foganatosítása során jelen levő személy rendzavarást követ el, vagy nem veti alá magát a rendfenntartást célzó utasításoknak, a bíró figyelmeztetésben részesíti. Ha a figyelmeztetés nem jár eredménnyel, elrendelhető a terhelt eltávolítása, az egyéb személyek pedig az eltávolítás mellett 10.000,00-től 50.000,00 dinárig terjedő rendbírsággal is sújthatók. A bíró, illetve a hivatalos személy rendfenntartással kapcsolatos döntése a jegyzőkönyvben rögzítendő.
A rendbírság kiszabása után is rendet zavaró meghatalmazottól vagy védőtől megvonható a további képviselet vagy védelem joga.
Ha a megbírságolt személy a megszabott határidőn belül nem fizeti ki a kirótt rendbírságot, annak kényszerbehajtására kerül sor.
Az e szakasz 2. bekezdésében leírt rendbírságról szóló végzés elleni fellebbezés a végrehajtásra nincs halasztó hatállyal.
A rendfenntartással és az eljárásvezetéssel kapcsolatos egyéb döntések ellen fellebbezésnek helye nincs.
AZ ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSE
213. szakasz
A bíró, illetve az igazgatási szerv eljárásvezető hivatalos személye végzéssel felfüggeszti az eljárást:
1. ha a terhelt tartózkodási helye ismeretlen, vagy szökésben van, vagy az állami szervek számára nem elérhető, vagy határozatlan ideig külföldön tartózkodik;
2. ha a terhelt átmeneti elmebajban betegedett meg, vagy átmeneti tudatzavarban szenved;
3. ha a terhelt ellen ugyanazon cselekmény miatt büntetőeljárás indult, ekkor a felfüggesztés a büntetőeljárás jogerős bírósági határozatának meghozataláig tart;
Az eljárás felfüggesztése előtt az összes hozzáférhető, a szabálysértésre és a terhelt felelősségére vonatkozó bizonyítékok beszerzendők.
A felfüggesztett eljárás a felfüggesztést kiváltó akadályok elhárulása után folytatódik.
A felfüggesztésről és az eljárás folytatásáról az indítvány előterjesztőjét, a vámügyi, a külkereskedelmi és a deviza-ügykezeléssel kapcsolatos szabálysértési eljárásokban pedig a sértettet kell értesíteni.
AZ ÍTÉLET
214. szakasz
A szabálysértési eljárás a marasztaló, illetve a felmentő ítélet vagy az eljárást megszüntető végzés meghozatalával fejeződik be.
Az ítélet, illetve a végzés kidolgozására a szabálysértési eljárás összes, az ítélet vagy a végzés meghozatalát megelőző cselekménye befejezésének napjától számított nyolc napos határidőn belül kerül sor.
Az ítélet, illetve a végzés az eljárás során felvett bizonyítékokra és megállapított tényekre alapozódik.
A tárgy és a személy indítványi meghatározottságának követelménye
215. szakasz
A szabálysértési eljárásban hozott döntés csak a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványban terhelt személyre és az előterjesztett indítvány tárgyát képező szabálysértésre vonatkozik.
Az eljárásvezető bíróságot, illetve igazgatási szervet a szabálysértés jogi minősítésével kapcsolatos indítványok és értékelések nem kötik.
216. szakasz
A szabálysértési eljárást megszüntető végzés akkor hozandó, ha a hatóság megállapítja, hogy:
1. a szabálysértési eljárás indítvány nélkül folyt, illetve a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány előterjesztője nem rendelkezett az e beadványhoz szükséges jogosítvánnyal;
2. a bíróság, illetve az igazgatási szerv nem rendelkezik a szabálysértési eljárás vezetésének hatáskörével;
3. a terhelt ugyanazon cselekményéért szabálysértési eljárásban már jogerősen büntetve volt, vagy a szabálysértési eljárás jogerősen, ám nem illetéktelenségi okokból, megszüntetéssel ért véget;
4. a terhelt büntető- illetve gazdasági vétségi eljárásban a szabálysértés ismérveit is magában foglaló ugyanazon cselekmény miatt bűnösnek nyilváníttatott;
5. a terhelt diplomáciai mentelmi jogot élvez;
6. bekövetkezett a szabálysértési eljárás vezetésének elévülése;
7. a terhelt a szabálysértési eljárás folyamán meghalt, illetve a terhelt jogi személy megszűnt létezni;
8. az indítvány előterjesztője a jogerős döntés meghozatala előtt ejtette a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványát.
A szabálysértési eljárás egyéb, a törvény által meghatározott esetekben is megszüntetendő.
A végzés indokolásában röviden fel kell tüntetni az eljárás megszüntetésének okait, valamint a meghozatal jogszabályi alapját.
A terheltet bűnösnek nyilvánító ítélet
217. szakasz
A terheltet bűnösnek nyilvánító ítéletet a bíróság akkor hozza meg, amikor a szabálysértési eljárás során megállapította a szabálysértés megtörténtét, valamint az elkövető szabálysértési felelősségét.
218. szakasz
A terheltet felmentő ítéletet a bíróság az alábbi esetekben hozza meg:
1. ha a terhére rótt cselekmény nincs jogszabályba foglalva;
2. ha a terhelt szabálysértési felelősségét kizáró körülmények merülnek fel;
3. ha nem bizonyosodott be, hogy a terhelt elkövette a szabálysértést, amely miatt ellene a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány előterjesztetett.
A terheltet a szabálysértésért bűnössé nyilvánító ítélet rendelkező részének tartalma
219. szakasz
Ha a terhelt a szabálysértésért bűnösnek nyilváníttatik, az ítélet rendelkező része az alábbiakat tartalmazza:
1. a szabálysértést, melynek elkövetéséért a terhelt bűnösnek nyilváníttatott, a szabálysértés ismérveit alkotó, valamint a szabálysértést meghatározó jogszabály alkalmazását megalapozó tények és körülmények feltüntetését;
2. az alkalmazott jogszabályokat;
3. a kiszabott szankciókról szóló döntést;
4. a vagyoni előny elkobzásáról szóló döntést;
5. az őrizetnek és az előzetes letartóztatásnak a kiszabott büntetésbe való beszámításáról szóló döntést;
6. a szabálysértési eljárás költségeiről szóló döntést;
7. a vagyonjogi igényről szóló döntést.
Ha a terhelt büntetése pénzbírság, az ítéletben fel kell tüntetni a lerovás határidejét, valamint a pénzbírság átváltásának módját a fizetés elmulasztásának esetén, illetve a bírság kényszerbehajtásának eszközét.
Ha a dologelkobzás óvintézkedésének elrendelésére került sor, az ítélet rendelkező részében feltüntetendő az elkobzott tárgyak kezelésének módja. Ha a dologelkobzás intézkedése nem öleli fel az e törvény 205. szakasza értelmében ideiglenesen elkobzott dolgokat, az ítélet rendelkező része meghatározza, hogy e dolgokat a tulajdonosnak vissza kell szolgáltatni.
220. szakasz
Az ítélet kihirdetése a terhelt jelenléte esetén szóban történik, az írásba foglalt ítéletet a terhelt csak akkor veheti kézhez, ha ezt külön kéri.
Az ítélet kihirdetése esetén a jegyzőkönyvben csak annak rendelkező részét kell rögzíteni és megállapítani, hogy a bíróság az ítéletet szóban hirdette ki, hogy röviden kifejtette az ítélet indoklását és közölte a jogorvoslati utasítást.
Ha a terhelt írásba foglalt ítélet kézbesítését kérelmezi, a bíróság a kihirdetés napjától számított nyolcnapos határidőn belül köteles kézbesíteni azt.
Ha az e szakasz 1. bekezdésében leírt esetben a terhelt kijelenti, hogy nem kéri az írásbeli ítélet kézbesítését és lemond fellebbezési jogáról, csupán az ítéleti rendelkező rész másolata adandó át a terheltnek, illetve kézbesítendő az indítvány előterjesztőjének.
Ítélet több szabálysértés miatt
221. szakasz
Ha a szabálysértési eljárás több szabálysértés miatt indult, az ítéletnek az alábbiakat kell tartalmaznia: a terhelt mely szabálysértések miatt nyilváníttatott bűnösnek, melyekért nyert felmentést, vagy az eljárás melyek miatt szűnt meg.
Az írásba foglalt ítélet tartalma
222. szakasz
Az írásba foglalt ítélet az alábbiakat tartalmazza: bevezető rész, rendelkező rész, indokolás, jogorvoslati utasítás, ügyszám, keltezés, a bíró aláírása és hivatalos pecsét.
Az ítélet bevezető része az alábbiakat tartalmazza: az ítéletet meghozó bíróság elnevezését, a bíró személynevét, a terhelt személynevét, a terhelt lakóhelyét, illetve a terhelt jogi személy elnevezését és székhelyét, az eljárás tárgyát képező szabálysértést, az ítélet meghozatalának napját, a meghozatal jogalapját.
Az ítélet rendelkező része az alábbiakat tartalmazza: a terhelt személyi adatait, illetve a terhelt jogi személy elnevezését és székhelyét, a szabálysértés ténybeli leírását és jogi minősítését, valamint a terheltet bűnösnek nyilvánító, felmentő, vagy az eljárást megszüntető döntést.
Az ítélet indokolása röviden leírja a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány tartalmát, a megállapított tényállást az egyes tények bizonyításának alapját képező bizonyítékok feltüntetésével, az ítéletet megalapozó jogszabályokat és az ítélet valamennyi pontjának indokait.
A jogorvoslati utasítás feltünteti, hogy a fellebbezés mely hatósághoz intézendő, kinek és mely határidőben kell átadni, továbbá, hogy a fellebbezés előterjesztésének írásban kell történnie, valamint hogy közvetlenül adható át, vagy postán, ajánlott küldeményben.
223. szakasz
A nevek és számok írásában ejtett hibák és egyéb, az ítélet írása, a számolás és másolás során ejtett nyilvánvaló hibák kijavítása hivatalból, vagy a terhelt, az indítvány előterjesztője, illetve a sértett javaslatára történik.
A javítás az ítélet szerves részét képező külön végzéssel történik.
Ha a bírósági döntés tartalmazza az e törvény 222. szakaszának 3. bekezdésébe foglalt hibákat, az ítélet kijavított másolata a fellebbezési joggal rendelkező személyeknek kézbesítendő. Ez esetben a fellebbezési határidő a kijavított ítélet kézbesítésének napjától kezdődően folyik.
Az ítélet kézbesítése az eljárás részvevőinek
224. szakasz
Az írásban kidolgozott ítélet e törvény 147. szakasza rendelkezéseinek megfelelően az indítvány előterjesztőjének és a terheltnek kézbesítendő.
Az ítélet a nem indítvány-előterjesztői jogállású sértettnek abban az esetben kézbesítendő, ha a vagyonjogi igényről született döntés, továbbá az ítélet által dologelkobzást elszenvedő személynek, valamint a vagyonielőny-elkobzás intézkedésével sújtott személynek is kézbesítendő.
A szóban közölt ítélet kézbesítése a terheltnek
225. szakasz
Ha a terhelt kérelmezi, hogy az ítélet kiadmányát kézbesítse neki, a bíró a kiadmányt köteles az ítélet elkészítése napjától számított nyolcnapos határidőn belül eljuttatni a terheltnek.
Az e szakasz 1. bekezdésének értelmében megfogalmazott terhelti kérelmet jegyzőkönyvezni kell és ellátni a terhelt aláírásával.
226. szakasz
E törvénynek az ítéletre vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a szabálysértési eljárásban az igazgatási szervek által meghozott határozatokra is.
227. szakasz
A bírósági eljárás e törvény által nem szabályozott kérdéseiben értelemszerűen A büntetőeljárásról szóló törvénykönyv rendelkezései alkalmazandók, ha e törvény, vagy más törvény másként nem írja elő.
A RENDES JOGORVOSLATOK
228. szakasz
A szabálysértési bíróság ítélete ellen a Szabálysértési Felsőbírósághoz, az igazgatási szerv határozata ellen pedig az illetékes szabálysértési bírósághoz lehet fellebbezést intézni. A fellebbezést az elsőfokú döntést meghozó bíróság, illetve igazgatási szerv útján lehet beterjeszteni.
A fellebbezést a szóban közölt döntés napjától, illetve az ítélet vagy a határozat kézbesítése napjától számított nyolcnapos határidőn belül kell előterjeszteni.
A fellebbezési joggal rendelkező személyek
229. szakasz
Fellebbezéssel a terhelt és az indítvány előterjesztője élhet.
A fellebbezés az ítélet, valamint az igazgatási szerv határozata és a szabálysértésben hozott egyéb végzések ellen mindig felterjeszthető, kivéve, ha a törvény nem zárja ki a fellebbezés lehetőségét.
A terhelt érdekében a fellebbezést védője, házastársa, egyenesági vérrokona, fivére, nővére, törvényes képviselője, örökbefogadója, örökbefogadottja, nevelőszülője és élettársa terjesztheti fel.
A terhelt jogi személy érdekében a fellebbezést a terhelt jogi személy képviselője, valamint a jogi személy képviseletére, annak nevében való eljárásra felhatalmazott természetes személy terjesztheti fel.
Ha nem a terhelt tulajdonát képező dolog elkobzását célzó óvintézkedés elrendelésére került sor, a dolog tulajdonosa csak a szóban forgó óvintézkedésről szóló döntés ellen nyújthat be fellebbezést.
A fellebbezés halasztó hatálya
230. szakasz
A kellő időben benyújtott fellebbezés a döntés végrehajtására halasztó hatállyal bír, kivéve az e törvény által másként meghatározott esetekben.
A fellebbezésről való lemondás és a fellebbezés visszavonása
231. szakasz
A terhelt és az indítvány előterjesztője a döntés közlése után lemondhatnak fellebbezési jogukról, a felterjesztett fellebbezéstől pedig a másodfokú ítélet meghozataláig elállhatnak.
A fellebbezési jogról való lemondás, illetve az elállás nem vonható vissza.
A fiatalkorú fellebbezési jogról való lemondása joghatást nem vált ki.
232. szakasz
A fellebbezésnek tartalmaznia kell a megfellebbezett döntés megjelölését, a fellebbezés előterjesztőjének elégedetlenségét alátámasztó állításokat és a fellebbezés előterjesztőjének aláírását.
A fellebbezésben új tények adhatók elő és új bizonyítékok indítványozhatók. Az új tényekre hivatkozva a fellebbezés előterjesztője köteles a tényeket alátámasztó bizonyítékokat feltüntetni.
Ha a fellebbezés előterjesztője fellebbezésében új bizonyítékokat ad elő, köteles feltüntetni annak okát, hogy ezeket korábban miért nem indítványozta, továbbá az általuk bizonyítandó tényeket.
A döntés megtámadásának jogalapjai
233. szakasz
A döntés az alábbi okokból támadható meg:
1. a szabálysértési eljárás rendelkezéseinek lényeges megsértése miatt;
2. a szabálysértési törvénybe és egyéb jogszabályokba foglalt az anyagi jog rendelkezéseinek megsértése miatt;
3. a tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás miatt;
4. a szabálysértési szankciókról, a vagyoni előny elkobzásáról, a szabálysértési eljárás költségeiről és a vagyonjogi igényről rendelkező döntés miatt.
A szabálysértési eljárás rendelkezéseinek lényeges megsértése
234. szakasz
A szabálysértési eljárás rendelkezéseinek lényeges megsértése az alábbi esetekben következik be:
1. ha a szabálysértési eljárást olyan bíró, illetve az igazgatási szerv hivatalos dolgozója vezette és hozott benne döntést, akit az eljárásvezetésből és a határozathozatalból jogerős döntés kizárta;
2. ha a szabálysértési eljárást olyan bíró, illetve az igazgatási szerv hivatalos dolgozója vezette és hozott benne döntést, akit ki kellett volna zárni (e törvény 102. szak. 1. bek. 1-5. pontja);
3. ha a szabálysértési eljárás során a döntés meghozataláig nem került sor a terhelt kihallgatására, kivéve az e törvény 85. szak. 3. bekezdésében és 162. szak. 8. bekezdésében előírt esetekben;
4. ha a hatóság a terheltet nem tájékoztatta saját nyelve használatának jogáról, vagy tőle, illetve védőjétől, azok kérelme ellenére a szóbeli tárgyaláson vagy a szabálysértési eljárás egyéb cselekményeinek foganatosítása során megvonta a saját nyelv használatának jogát, és a jogát, hogy saját nyelvén kísérhesse figyelemmel a szóbeli tárgyalást vagy az eljárás menetét (e törvény 86. szakasza);
5. ha a törvénnyel ellentétes módon a szóbeli tárgyalásról ki volt zárva a nyilvánosság;
6. ha a bíró, illetve az igazgatási szerv hivatalos személye az e törvény 159. szakaszának rendelkezéseivel ellentétes módon elvetette a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt;
7. ha a bíró e törvény 216. szakaszának rendelkezéseivel ellentétes módon megszüntette a szabálysértési eljárást, vagy ha az e törvény 218. szakaszának rendelkezéseivel ellentétesen a terheltet felmentő ítéletet hozott;
8. ha az ítéletet a hatáskörének hiánya miatt ítélkezési jogkörrel nem rendelkező bíróság hozta meg (e törvény 100. szakasza);
9. ha a szóban közölt döntés jegyzőkönyvezése nem történt meg (e törvény 220. szakaszának 2. bekezdése);
10. ha a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt döntésében a bíróság, illetve az igazgatási szerv nem teljes egészében bírálta el;
11. ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv döntésében kilépett a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány keretei közül;
12. ha a döntés olyan bizonyítékra épül, melyre e törvény rendelkezései értelmében nem alapozódhatna, kivéve, ha egyéb bizonyítékokat tekintetbe véve, nyilvánvaló, hogy e bizonyíték nélkül is ugyanazon döntés született volna meg;
13. ha a döntés a védőválasztás, vagy a védő jelenlétében történő kihallgatás jogára nem figyelmeztetett terhelt vallomására alapozódik;
14. ha a hatóság megsértette e törvény 88. szakaszának rendelkezését;
15. ha a döntés rendelkező része érthetetlen, önellentmondásos, vagy az indoklással ellentétes, ha egyáltalán nincs megindokolva, vagy a döntő tények indokai nincsenek feltüntetve, továbbá ha ezek az okok teljesen homályosak, illetve nagymértékben ellentmondásosak, vagy ha jelentős ellentmondás tapasztalható a lényegbevágó tények és a döntés indokai között, az okiratok tartalma és az eljárás során tett vallomásokról készült jegyzőkönyvek között, továbbá ha az okiratok és a róluk készült jegyzőkönyvek jelentősen ellentmondásosak, kivéve az e törvény 220. szakaszában leírt esetet;
A szabálysértési eljárás szabályainak lényeges megsértése áll fenn akkor is, ha a bíró, illetve a hivatalos személy a szabálysértési eljárás folyamán, vagy a döntés meghozatala alkalmával nem alkalmazta vagy tévesen alkalmazta e törvény valamely rendelkezését, vagy a szabálysértési eljárás során megsértette a védelemre való jogot, ami pedig kihatott vagy kihathatott volna a törvényes és szabályszerű döntéshozatalra.
235. szakasz
A szabálysértési anyagi jog megsértése akkor áll fenn, ha a szabálysértési előírást a hatóság szabálytalanul alkalmazza az alábbi kérdések kapcsán:
1. vajon a terhelt üldözését kiváltó cselekmény szabálysértés-e;
2. fennállnak-e a szabálysértési felelősség kizárását eredményező körülmények;
3. fennállnak-e a szabálysértési üldözés kizárásának körülményei, különösen pedig: vajon nem lépett-e fel a szabálysértési üldözés elévülése vagy az ügy már jogerősen elbíráltatott;
4. vajon a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány tárgyát képező szabálysértésre vonatkoztatva sor került-e egyébként nem felhasználható törvény vagy más jogszabály alkalmazására;
5. vajon a büntetésről, az óvintézkedésről, vagy a vagyoni előny elkobzásáról szóló határozattal a bíró, vagy az igazgatási szerv hivatalos személye túllépte-e a törvény szerint őt megillető jogkört;
6. vajon a hatóság megsértette-e az őrizet, az előzetes letartóztatás vagy a letöltött büntetés beszámítására vonatkozó rendelkezéseket.
A tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás
236. szakasz
A döntés a tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás miatt akkor támadható meg, ha a bíróság vagy az igazgatási szerv valamely lényegbevágó tényt tévesen vagy egyáltalán nem állapított meg.
A hiányosan megállapított tényállás esete akkor is fennforog, ha új tények vagy új bizonyítékok erre utalnak.
Az ítélet vagy egyéb döntések megtámadása
237. szakasz
A döntés a büntetésről szóló határozat miatt támadható meg, ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv nem lépte túl törvényi felhatalmazását (e törvény 235. szakasza 1. bekezdésének 5. pontja), vagy ha a büntetés nagyobb vagy kisebb mértékére befolyást gyakorló körülményekre való tekintettel a büntetést helytelenül szabta ki. A büntetésről szóló döntés amiatt is megtámadható, mert a bíróság, illetve az igazgatási szerv a büntetésenyhítésre, továbbá a büntetés alóli felmentésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazta vagy nem alkalmazta, vagy - jóllehet fennálltak az idevágó törvényi feltételek - nem mondott ki figyelmeztetést.
Az óvintézkedésről vagy a vagyoni előny elkobzásáról szóló határozat akkor támadható meg, ha nem áll fenn az e törvény 235. szakasza 1. bekezdésének 5. pontjában foglalt előírás megsértése, vagy ha a bíróság helytelenül hozta meg, vagy - jóllehet fennálltak az idevágó törvényi feltételek - nem mondott ki óvintézkedést, illetve nem rendelte el a vagyoni előny elkobzását.
A vagyonjogi igényt elbíráló határozat akkor támadható meg, ha e döntését a bíróság e törvény rendelkezéseibe ütköző módon hozta meg.
A szabálysértési eljárás költségeiről szóló határozat akkor támadható meg, ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv döntését az e szakasz előző bekezdésben leírt módon hozta meg.
238. szakasz
Az elkésett, nem megengedett, valamint a jogosulatlan személy által előterjesztett fellebbezést a bíróság, illetve az igazgatási szerv végzéssel elveti.
A kellő időben érkezett, megengedett és a felhatalmazással rendelkező személy által előterjesztett fellebbezést a szabálysértési bíróság a Szabálysértési Felsőbíróságnak az igazgatási szerv pedig az illetékességgel rendelkező szabálysértési bíróságnak küldi meg, háromnapos határidőn belül.
A szabálysértési bíróság és a Szabálysértési Felsőbíróság döntései
239. szakasz
A fellebbezést elbírálván a Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság a fellebbezést elvetheti, megalapozatlanként elutasíthatja és az elsőfokú döntést helybenhagyhatja, vagy a fellebbezésnek helyt adhat és az elsőfokú döntést megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti.
A fellebbezés elvetése a másodfokú bíróság részéről
240. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság a fellebbezést végzéssel elkésettként, nem megengedettként, vagy jogosítvánnyal nem rendelkező személy által előterjesztettként elveti, ha megállapítja, hogy az eljárást vezető bíróság vagy igazgatási szerv elmulasztotta ezt megtenni.
Az elsőfokú döntés felülvizsgálatának terjedelme
241. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság az elsőfokú döntést a fellebbezés által megtámadott részben vizsgálja felül, de hivatalból mindig meg kell vizsgálnia:
1. vajon nem áll-e fenn a szabálysértési eljárás rendelkezéseinek az e törvény 234. szakasza 1. bekezdésének 1. és 3. pontjába, valamint a 7-15. pontokba foglalt megsértése;
2. vajon a hatóság nem sértette-e meg az anyagi jog rendelkezéseit a terhelt kárára (e törvény 235. szakasza).
Ha a terhelt javára előterjesztett fellebbezés nem tartalmazza a döntés megtámadásának jogalapját (e törvény 233. szakasza), a Szabálysértési Felsőbíróság eljárását az e szakasz 1. bekezdésének 1. és 2. pontjába foglalt előírás-megsértési eset kivizsgálására, valamint a büntetésről, az óvintézkedésekről és a vagyoni előny elkobzásáról szóló döntés (e törvény 237. szakasza) kivizsgálására korlátozza, a szabálysértési bíróság pedig az e szakasz 1. bekezdésének 1. és 2. pontjába foglalt előírás-megszegés, valamint a büntetésről szóló döntés vizsgálatára.
Az elsőfokú döntés helybenhagyása
242. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság ítéletével megalapozatlanként elutasítja a fellebbezést és az elsőfokú döntést helybenhagyja, ha megállapítja, hogy nem állnak fenn a döntés megtámadásának okai, sem pedig az e törvény 241. szakaszába foglalt törvénysértések.
Az elsőfokú döntés megváltoztatása
243. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság a fellebbezésnek helyt ad és ítéletével az elsőfokú döntést megváltoztatja, ha megállapítja, hogy a lényegbevágó tények az elsőfokú eljárás során megállapíttattak, s hogy a megállapított tényállás alapján másmilyen döntést kell hozni, vagy ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy az elkövetett törvényszegéseket az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezése nélkül is ki lehet küszöbölni, vagy ha úgy találja, hogy a büntetés, illetve az óvintézkedés kiszabása alkalmával nem vétettek tekintetbe a helyes büntetéskiszabásra, illetve az óvintézkedés törvénynek megfelelő elrendelésére hatást gyakorló összes körülmények, vagy ha a figyelembe vett körülmények mérlegelése helytelen volt.
Az elsőfokú döntés megváltoztatására kerül sor, ha megállapíttatik, hogy a szabálysértési eljárást vezető bíróság vagy igazgatási szerv tévesen értékelte az okiratokat, illetve a nem általa felvett bizonyítékokat, a döntés pedig e bizonyítékokra alapozódott.
Az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezése
244. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság a fellebbezésnek helyt ad, s az elsőfokú döntést ítéletével hatályon kívül helyezi, s az eljárás megismétlése céljából a bíróságnak, vagy az igazgatási szervnek visszautalja, ha megállapítja, hogy a szabálysértési eljárás rendelkezéseinek olyan lényeges megsértésére került sor, mely kihatott vagy kihathatott volna a szabálysértési ügy törvényes elbírálására, vagy ha álláspontja szerint a tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás miatt az eljárást ki kell egészíteni vagy meg kell ismételni, illetve ha a hatóság a szabálysértési eljárást a bizonyítékok téves értékelése vagy az anyagi jog téves alkalmazása miatt szüntette meg. Az elsőfokú döntés részben is hatályon kívül helyezhető, ha a döntés egyes részei a helyes határozathozatal sérelme nélkül elkülöníthetők.
245. szakasz
A Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság ítéletének indokolásában értékeli a fellebbezés állításait, és rámutat az általa hivatalból vizsgált törvényszegésekre.
Ha az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezésére a szabálysértési eljárás rendelkezésének megsértése miatt kerül sor, az indokolásban fel kell tüntetni, mely rendelkezések megsértése történt, s rá kell mutatni az előírások megszegésének mibenlétére is.
Ha az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezésére a tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás miatt került sor, fel kell tüntetni a hiányosságokat, illetve, hogy az új bizonyítékok és az új tények miért lényegesek a helyes határozathozatal szempontjából.
A fellebbezésnek a terhelttárs javát szolgáló hatása
246. szakasz
Ha a Szabálysértési Felsőbíróság a döntés ellen bármely terhelttárs által benyújtott fellebbezés elbírálása során megállapítja, hogy a terhelt javára meghozott ítéletének indokai a fellebbezést nem vagy nem ebben az irányban előterjesztő terhelttárs javát is szolgálják, hivatalból akként jár el, mintha létezne ilyen fellebbezés.
A másodfokú ítélet kézbesítése
247. szakasz
Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság ítéletének elégséges számú hitelesített másolatával egyetemben, a terheltnek, az indítvány előterjesztőjének, és az egyéb érdekelt személyeknek történő kézbesítés teljesítése céljából az összes ügyiratot visszajuttatja a bírósághoz, illetve az igazgatási szervhez.
A bíróság és az igazgatási szerv kötelezettsége
248. szakasz
A bíróság és az igazgatási szerv a Szabálysértési Felsőbíróság, illetve a szabálysértési bíróság ítéletének utasításai szerint köteles minden cselekményt foganatosítani és minden vitás kérdést megtárgyalni. Az új döntés meghozatala során a bíróságot és az igazgatási szervet köti az e törvény 88. szakaszában előírt tilalom.
A RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK
249. szakasz
A jogerős döntéssel befejeződött szabálysértési eljárás perújítása az alábbi esetekben következhet be:
1. ha bebizonyosodik, hogy a döntés hamis okiratra vagy hamis tanúvallomásra, illetve szakértői nyilatkozatra alapozódott;
2. ha bebizonyosodik, hogy a döntés a bíró vagy az eljárásban részt vevő hivatalos személy bűncselekménye következtében született;
3. ha bebizonyosodik, hogy a szabálysértés miatt megbüntetett személy ugyanezen cselekményért szabálysértési eljárásban egyszer már elnyerte büntetését;
4. ha új tények vagy új bizonyítékok adódnak elő, melyek önmagukban vagy a korábbi bizonyítékok viszonyrendszerében - amennyiben a korábbi eljárás során ismeretesek lettek volna - másmilyen döntést eredményeztek volna.
Az e szakasz 1. bekezdésének 1-3. pontjaiban leírt tények a szabálysértési eljárásban meghozott jogerős döntéssel vagy ítélettel bizonyítandók. Ha a fent nevezett személyek elleni eljárás haláluk miatt vagy a bűnüldözésüket kizáró egyéb körülmények fennállása miatt nem folytatható le, az e szakasz 1. bekezdésének 1. és 2. pontjaiban leírt tények megállapítása más bizonyítékok segítségével is történhet.
A perújítási kérelem előterjesztése
250. szakasz
A perújítási kérelmet a megbüntetett személy, védője és az indítvány előterjesztője nyújthatják be, a megbüntetett személy halála után pedig az ő érdekében az e törvény 229. szakaszának 3. bekezdésében feltüntetett egyéb személyek is előterjeszthetik.
A perújítási kérelmet a jogerős határozat napjától számított egy éves határidőn belül lehet előterjeszteni.
251. szakasz
A perújítási kérelmet az elsőfokú döntését meghozó bíróság, illetve igazgatási szerv bírálja el.
A kérelemben meg kell jelölni, a perújítás mely törvényi alapon kéretik, s a kérelmet megalapozó tényeket mely bizonyítékok támasztják alá. Ha a kérelem ezen adatokat nem tartalmazza, a hatóság ítélettel, illetve végzéssel elveti azt.
A kérelmet a bíróság, illetve az igazgatási szerv akkor is elveti, ha a kérelem, illetve a korábbi eljárás ügyirataiban felvett bizonyítékok alapján megállapítja, hogy az indítványt jogosulatlan személy terjesztette elő, vagy hogy a kérelem előterjesztése határidőn túli volt, vagy ha nem állnak fenn a perújítás törvényi feltételei, illetve hogy a kérelem alapjául szolgáló tények és bizonyítékok nyilvánvalóan nem teszik lehetővé a perújítás engedélyezését.
A megbüntetett személy javát szolgáló perújítási kérelem a döntés végrehajtását követőleg is előterjeszthető.
A perújítási kérelem kapcsán hozandó döntések
252. szakasz
Ha a szabálysértési bíróság vagy az igazgatási szerv a perújítási kérelmet nem veti el, az eljárást a kérelmet megalapozó tények megállapításához elengedhetetlen terjedelemben ismétli meg.
A perújítás eredményétől függően a hatóság a kérelmet végzéssel elutasítja, vagy az előzőt, új döntés meghozatalával teljes egészében vagy részlegesen hatályon kívül helyezi.
Ha a perújítást engedélyezte, a megismételt eljárásban a bíróságot és az igazgatási szervet köti az e törvény 88. szakaszában előírt tilalom.
A perújítást engedélyező végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A döntés végrehajtásának elhalasztása
253. szakasz
A perújítási kérelem a döntés végrehajtására nincs halasztó hatállyal, de ha a bíróság, illetve az igazgatási szerv úgy értékeli, hogy bekövetkezhet a perújítás elrendelése, a végrehajtásnak a perújítási kérelmet elbíráló döntés meghozataláig történő elhalasztásáról dönthet.
A perújítási kérelemnek helyt adó végzés a perújítással támadható döntés végrehajtását elhalasztja.
A JOGERŐS ÍTÉLET RENDKÍVÜLI FELÜLVIZSGÁLATA IRÁNTI KÉRELEM
254-263. szakasz
(Törölve)
264. szakasz
A jogerős ítélet ellen a törvény megszegése vagy egyéb szabálysértési jogszabály megsértése esetén törvényességi óvást lehet emelni.
A törvényességi óvást a köztársasági ügyész emeli, az ítélet kézbesítésének napjától számított három hónapos határidőn belül.
Törvényességi óvás nem emelhető, ha a Semmítőszék jogerős ítélet rendkívüli felülvizsgálata iránti kérelmet bírált el.
265. szakasz
A törvényi óvásról a Semmítőszék dönt (a továbbiakban: a bíróság).
A bíróság tanácsüléséről értesíti a köztársasági ügyészt.
Az ügynek döntéshozatalra történő előterjesztése előtt a kijelölt előadó bíró szükség esetén beszerezheti a hivatkozott törvénysértésekre vonatkozó tájékoztatást.
266. szakasz
A törvényességi óvás elbírálása alkalmával a bíróság csupán az ügyész óvásában hivatkozott szabályszegés felülvizsgálatára szorítkozik.
A bíróság ítélettel megalapozatlanként elutasítja a törvényességi óvást, ha megállapítja, hogy az óvásban hivatkozott szabályszegés nem történt meg.
Ha a bíróság a törvényességi óvás megalapozottságát állapítja meg, ítéletével a szabályszegés természetétől függően a jogerős döntést megváltoztatja, illetve egészben vagy részben hatályon kívül helyezi a szabálysértési bíróság és a Szabálysértési Felsőbíróság döntéseit, és az ügyet újbóli elbírálás céljából visszautalja a szabálysértési bírósághoz, vagy csupán a szabályszegés tényének megállapítására szorítkozik.
267. szakasz
Ha az ügyész a törvényességi óvást a megbüntetett személy kárára emelte, és a bíróság az óvást megalapozottnak ítéli meg, a jogerős döntést érintetlenül hagyja, csupán a törvénysértést állapítja meg.
Ha a bíróság úgy találja, hogy a megbüntetett személy javára meghozott döntés indokai a törvényességi óvással fel nem ölelt, elmarasztalt elkövetőtárs javát is szolgálhatják, hivatalból akként jár el, mintha létezne ilyen óvás.
Ha az ügyész a törvényességi óvást a megbüntetett személy javára emelte, a döntés meghozatala alkalmával a bíróságot köti az e törvény 88. szakaszában foglalt tilalom.
268. szakasz
Döntését a bíróság a szükséges példányszámban a Szabálysértési Felsőbíróság közvetítésével a szabálysértési bíróságnak küldi meg.
269. szakasz
Ha a bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügyet a szabálysértési eljárás megismétlése céljából visszautalta, ennek alapjául a szabálysértési eljárás megindítása iránti korábbi indítvány szolgál majd.
A bíróság köteles az útmutatások szerinti minden eljárási cselekményt foganatosítani és kérdést megtárgyalni.
A bíróság és a Szabálysértési Felsőbíróság előtt új tények és új bizonyítékok terjeszthetők elő.
A bíróságot az új döntés meghozatala alkalmával köti az e törvény 88. szakaszába foglalt tilalom.
A törvényességi óvás az ítélet végrehajtására nincs halasztó hatállyal, de a bíróság az óvás elbírálása során utasíthatja a hatásköri bíróságot, hogy az ítélet végrehajtását az óvás elbírálásáig függessze fel vagy szakítsa félbe.
A FIATALKORÚAKKAL SZEMBENI ELJÁRÁS
A törvényi rendelkezések alkalmazása
270. szakasz
A fiatalkorúak elleni szabálysértési eljárásban e fejezet rendelkezései alkalmazandók, a szabálysértési eljárás az e törvény által előírt rendelkezései pedig csak abban az esetben, ha nem ellentétesek e fejezet rendelkezéseivel.
Ha e törvény másként nem írja elő, a fiatalkorúak elleni szabálysértési eljárásban értelemszerűen alkalmazandók A bűncselekmények fiatalkorú elkövetőiről és a fiatalkorúak büntetőjogi védelméről szóló törvény rendelkezései.
271. szakasz
A fiatalkorúval szembeni szabálysértési eljárás sürgős jellegű.
A fiatalkorúval szembeni óvintézkedés vagy büntetés kiszabása előtt be kell szerezni az illetékes gyámhatóság véleményét, kivéve ha a fiatalkorú időközben nagykorúvá nem vált.
Ha az illetékes gyámhatóság hatvan napos határidőn belül nem küldi meg véleményét, a bíróság a fiatalkorúval szemben a gyámhatóság véleménye nélkül is megrovást vagy pénzbírságot mondhat ki, minek során figyelembe kell vennie a fiatalkorú szellemi fejlettségét, érzékenységét és személyiségi jegyeit.
A fiatalkorúval szembeni cselekmények foganatosítása, különösen pedig kihallgatása alkalmával az eljárásban részt vevő személyek kötelesek körültekintően eljárni, gondot viselni eközben a fiatalkorú szellemi fejlettségéről, érzékenységéről és személyes tulajdonságairól.
272. szakasz
A fiatalkorút szülője, illetve törvényes képviselője által kell megidézni, kivéve, ha ez az eljárás sürgőssége, vagy egyéb indokolt ok miatt nem lehetséges.
Ha a fiatalkorú idézése nem a szülő vagy a törvényes képviselő útján történt, az eljárást vezető bíróság e személyeket értesíti az eljárás megindításáról.
273. szakasz
Senki sem menthető fel a fiatalkorú szellemi fejlettségének, személyisége megismerésének és életkörülményeinek értékeléséhez szükséges tanúzási kötelezettség alól.
Az eljárás elkülönítése és egyesítése
274. szakasz
Ha a fiatalkorú a szabálysértés elkövetésében nagykorú személyekkel együtt vett részt, az ellene foganatosítandó eljárást el kell különíteni, és e törvény rendelkezései szerint lefolytatni.
A fiatalkorúval szembeni eljárás a nagykorú személyek elleni eljárással együtt csak akkor vezethető, s e törvény általános rendelkezéseinek alkalmazásával csak abban az esetben folytatható le, ha az eljárás egyesítése elengedhetetlenül szükséges az ügy szerteágazó megvilágítása érdekében.
Az eljárás elkülönítéséről, illetve egyesítéséről szóló végzést az eljáró bíró hozza meg. E végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
275. szakasz
A fiatalkorúakkal szembeni eljárásban a gyámhatóságot, a fiatalkorú szüleit, illetve törvényes képviselőjét megilleti az eljárás menete megismerésének joga, az eljárás során indítványokat terjeszthetnek elő, s a helyes döntés meghozatala szempontjából lényegbevágó tényeket adhatnak elő és bizonyítékokat nyújthatnak be.
Az eljárásindítás célszerűtlensége
276. szakasz
A bíróság a szabálysértési eljárás megindításának mellőzéséről dönthet, ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy az eljárás lefolytatása - a szabálysértés természetére és a szabálysértés elkövetésének körülményeire, a fiatalkorú előéletére és személyiségi jegyeire való tekintettel - célszerűtlen lenne.
Az e szakasz 1. bekezdésébe foglalt esetben a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványt a bíróság indoklást tartalmazó végzéssel elveti, az elkövetett szabálysértésről pedig - a felhatalmazási és feladatkörükbe tartozó intézkedések foganatosítása végett - értesíti a fiatalkorú szülőjét, örökbefogadóját, illetve gyámját és a gyámhatóságot.
277. szakasz
A fiatalkorút elmarasztaló döntéssel végződő eljárásban fellebbezéssel az e törvény 229. szakaszában felsorolt személyek mellett a fiatalkorú gyámja, testvére és nevelőszülője élhet.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt személyek a fiatalkorú javát szolgálandó fellebbezést az ő akarata ellenére is előterjeszthetnek.
278. szakasz
Ha a bíróság megállapítja, hogy a szabálysértés elkövetésekor a fiatalkorú nem töltötte be tizennegyedik életévét, a szabálysértési eljárást megszünteti.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt esetben az elkövetett szabálysértésről értesíti a fiatalkorú szülőjét, örökbefogadóját és gyámját, valamint a gyámhatóságot, szükség esetén pedig értesítheti a fiatalkorú iskoláját, illetve befogadó intézményét.
279. szakasz
A fiatalkorúval szembeni eljárásban a nyilvánosságot mindig ki kell zárni.
A MEGALAPOZATLAN BÜNTETÉS MIATTI KÁRTÉRÍTÉS
A megalapozatlan büntetés miatti kártérítési jog
280. szakasz
A megalapozatlan büntetés miatti kártérítési jog megilleti a jogerős ítélettel szabálysértési büntetésre vagy óvintézkedésre marasztalt személyt, ha később a rendkívüli jogorvoslat nyomán az eljárás megszüntetésére került sor, kivéve az alábbi esetekben:
1. ha a szabálysértési eljárás megszüntetésére azért került sor, mert a rendkívüli jogorvoslat nyomán megismételt eljárásban az indítványt előterjesztő sértett a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítványát a terhelttel megkötött egyezség okán elejtette;
2. ha a terhelt kárára benyújtott perújítási kérelem nyomán indult új eljárás a terheltnek a szabálysértés elkövetése után bekövetkezett halála vagy tartós elmebetegsége következtében szűnt meg;
3. ha az új szabálysértési eljárás az üldözés elévülésének a terhelt utolérhetetlensége miatti beállta következtében szűnt meg;
4. ha a terhelt önmaga megbüntetését hamis beismeréssel vagy egyéb módon szándékosan idézte elő, kivéve ha kényszer alatt cselekedett.
A kártérítési jog egyéb esetei
281. szakasz
A kártérítési jog az alábbi személyeket is megilleti:
1. akivel szemben a szabálysértési szankció végrehajtása rendeltetett el az ítélet jogerőre emelkedése előtt, ha a fellebbezési eljárás nyomán a szabálysértési eljárás megszüntetésére kerül sor;
2. aki a szabálysértési eljárás során őrizetben volt, majd az eljárás megszüntetésére került sor;
3. aki elzárásbüntetését letöltötte, majd rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen, illetve az ítélet jogerőre emelkedése előtti végrehajtást kimondó ítélet elleni fellebbezés nyomán a letöltöttnél rövidebb tartamú elzárásbüntetés rendeltetett el vele szemben, vagy nem a szabadságvesztés szabálysértési szankciója rendeltetett el vele szemben;
4. akinek őrizete a bíró hibája vagy törvénytelen tevékenysége következtében a törvény által megengedettnél hosszabb ideig tartott.
282. szakasz
A szabálysértési eljárásban megalapozatlanul pénzbírsággal, a vagyoni előny, vagy a dolog elkobzása óvintézkedésével sújtott személy jogot formálhat a lerótt pénzbírság visszatérítésére, az elkobzott vagyoni előny visszaszolgáltatására, a dolog, vagy az elvett dolog pénzbeli ellenértékének visszaszolgáltatására (a továbbiakban: a pénzösszeg visszatérítése).
Megalapozatlanul megbüntetettnek tekintendő az a személy, akinek esetében a jogerős marasztaló ítélet vagy határozat megváltoztatása, illetve hatályon kívül helyezése következtében az ellene folytatott eljárás megszüntetésére került sor, vagy - mert megállapíttatott, hogy a cselekmény nem szabálysértés, vagy mert az elkövető szabálysértési felelősségét kizáró okok állnak fenn, illetve az elkövetés bizonyítottságának hiányában - felmentő ítélet született.
A pénzösszeg visszatérítését nem követelheti a büntetését hamis beismerésével kiváltó megbüntetett személy.
Az alaptalanul megbüntetett személy halála után a kártérítést, illetve a pénzösszeg visszatérítését házastársa és azon rokonai követelhetik vissza, akiket a törvény szerint köteles volt eltartani.
A pénzösszeg visszatérítési jogának elévülése
283. szakasz
Az alaptalanul megbüntetett személy, és a törvény szerint az ő eltartási kötelezettsége alá tartozó személy kártérítési, illetve a pénzösszeg visszatérítése iránti joga a szabálysértési eljárást megszüntető ítélet illetve határozat napjától számított egy éven belül elévül.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt elévülés a szabálysértési ügyekért felelős minisztériumhoz, illetve a szabálysértési eljárást vezető igazgatási szervhez intézett kérelem előterjesztésével félbeszakad.
Ha a kártérítés, illetve a pénzösszeg visszatérítése iránti kérelmet a megalapozatlanul megbüntetett személy terjesztette be, halála után az e törvény 282. szak. 4. bekezdésében felsorolt személyek a megalapozatlanul megbüntetett személy halála napjától számított 3 hónapos határidőn belül folytathatják az igény érvényesítése iránti eljárásukat, de csupán a korábban előterjesztett kérelem keretei között.
Ha a megalapozatlanul megbüntetett személy lemond a kártérítés, illetve a pénzösszeg visszatérítése iránti kérelemről, halála után a kérelmet nem lehet beterjeszteni.
284. szakasz
A felhatalmazott személy - a kár felmerüléséről és a kártérítés mértékéről szóló egyezség megkötése céljából - kártérítési kérelmével köteles a szabálysértési ügyekért felelős minisztériumhoz, illetve a szabálysértési eljárást lefolytató igazgatási szervhez fordulni.
Ha az egyezség megkötésére a kérelem kézhezvételének napjától számított két hónapos határidőn belül nem kerül sor, a felhatalmazott személy az egyezség megkötésére megszabott határidő lejártának napjától számított harminc napon belül a hatáskörében illetékes bírósághoz kártérítési keresetet terjeszthet be a Szerb Köztársaság ellen.
A pénzösszeg visszatérítése iránti kérelmet a pénzügyekért felelős köztársasági igazgatási szervhez kell beterjeszteni. Ha e szerv a kérelmet elutasítja, vagy két hónapos határidőn belül a kérelemről nem hoz határozatot, a felhatalmazott személy igényét a hatáskörében illetékes bírósághoz, az e szakasz 2. bekezdésében leírt határidőn belül intézett kártérítési keresetével érvényesítheti.
Amíg az e szakasz 1.,2. és 3. bekezdéseiben feltüntetett illetékes szerv előtti eljárás folyamatban van, az e törvény 283. szakaszában előírt elévülés nem folyik.
AZ IGAZGATÁSI SZERVEK ÁLTAL VEZETETT SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS
A hatásköri igazgatási szervek
285. szakasz
Amikor a szabálysértésért csak pénzbírság van előírva, a törvény - e törvény 4. szakaszával és 35. szak. 2. és 3. bekezdésével összhangban - előírhatja, hogy az egyes szabálysértések miatti elsőfokú szabálysértési eljárását igazgatási szervek vezetik.
A fiatalkorúak, továbbá a diplomáciai mentességet élvező személyek által elkövetett, elzárásbüntetéssel sújtandó, óvintézkedések elrendelésével is szankcionálható szabálysértések esetében, valamint a vagyonjogi igény elbírálása során és egyéb, kizárólagos bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben az igazgatási szerv az ügyet átteszi a hatáskörében illetékes bírósághoz.
Az igazgatási szerv által vezetett szabálysértési eljárásban az elővezetés, az őrizetbe vétel, az óvadék, az úti okmány visszatartása, a házkutatási és személyi motozás és egyéb, e törvény szerint kizárólagos bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben, az igazgatási szerv az ügyet elbírálás céljából átteszi a hatáskörében illetékes bírósághoz.
Az igazgatási szerv a szabálysértési eljárást e törvény rendelkezései szerint vezeti.
286. szakasz
Ha ugyanazon személy több szabálysértés miatt válik terheltté, és egyes szabálysértések bírósági, más szabálysértések pedig igazgatási szervi hatáskörbe tartoznak, az eljárás - az általános illetékesség elvei szerint - a bíróság előtt folytatandó le.
A szabálysértési eljárás megindítása
287. szakasz
Az igazgatási szerv előtti szabálysértési eljárás megindítása a felhatalmazott dolgozó indítványa nyomán vagy hivatalból, a szabálysértésről történt tudomásszerzés után azonnal történik.
Amikor az eljárás hivatalból indul, a szabálysértési eljárás levezetésének jogkörével rendelkező igazgatási szervet a terhelt személyének vonatkozásában, s az előterjesztett indítvány tárgyát képező szabálysértés tekintetében sem köti a szabálysértési eljárás megindítása iránti indítvány.
A szabálysértést elbíráló szerv összetétele
288. szakasz
Az igazgatási szerv kötelékében a szabálysértési eljárás lefolytatása a Szabálysértési Bizottság vagy a hivatalos személy jogkörébe tartozik.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt Bizottság három tagból tevődik össze, egyikük a Bizottság elnöke. Egy tag feltétlenül szakvizsgával és legalább hároméves, megfelelő jogi ügyekben szerzett munkatapasztalattal rendelkező okleveles jogász kell, hogy legyen.
Az igazgatási szerv eljárásvezető és a szabálysértési határozatot meghozó hivatalos személye feltétlenül elvégzett jogi egyetemmel, szakvizsgával és legalább hároméves, megfelelő jogi ügyekben szerzett munkatapasztalattal kell, hogy rendelkezzen.
A Szabálysértési Bizottság tagjait és a hivatalos személyt az államigazgatási szerv dolgozóinak sorából a hatóságot vezető tisztségviselő jelöli ki.
A másodfokú szerv illetékessége
289. szakasz
Az igazgatási szerv szabálysértési határozata ellen fellebbezést lehet előterjeszteni az illetékes szabálysértési bírósághoz.
Ha nincs fellebbezés, a határozat - végrehajtás céljából, a kiszabott pénzbírság lerovásának elmulasztásáról szóló feljegyzéssel ellátva - a megbüntetett személy lakóhelye szerint illetékes bírósághoz továbbítandó.
A pénzbírság végrehajtására e törvénynek a pénzbírság elzárásbüntetésre, vagy közérdekű munkára történő átváltását szabályozó rendelkezései alkalmazandók.
A pénzbírság behajtása a szabálysértés elkövetésének helyén
290. szakasz
Ha a szabálysértésről szóló jogszabály előírja, a szabálysértés elkövetése által megsértett előírás végrehajtásáért felelős igazgatási szerv felhatalmazott személye, a szabálysértés elkövetésében tetten ért elkövetőt sújtó pénzbírságot a szabálysértés elkövetésének helyén hajtja be. A behajtott pénzbírságról az elkövetett szabálysértést, valamint a kiszabott és behajtott pénzbírság mértékét feltüntető igazolást kell kiállítani.
A birság kifizetésének elmulasztása esetén foganatosítandó eljárás
291. szakasz
Ha az e törvény 290. szakaszában leírt pénzbírság helyszíni behajtása nem történik meg, a felhatalmazott személy az elkövetőnek haladéktalanul kézbesíti a fizetési felszólítást, hogy a bírságot nyolc napon belül fizesse ki, vagy a megadott napon és órában az igazgatási szerv előtt jelenjen meg a szabálysértési eljárás lefolytatása végett.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt szabálysértési eljárás lefolytatására szóló idézésben feltüntetett megjelenési időpont határideje nem lehet rövidebb nyolc napnál.
A szabálysértés elkövetőjét az idézésben külön tájékoztatni kell az e törvény 85. szakaszában foglalt védelemre való jogáról.
Az igazgatási szerv által e törvény rendelkezéseivel összhangban meghozott határozata ellen fellebbezést lehet intézni az illetékes szabálysértési bírósághoz a határozatot meghozó igazgatási szerv közvetítésével, a határozat kézbesítésének napjától számított nyolcnapos határidőn belül.
A szabálysértési bíróság döntése ellen fellebbezésnek helye nincs.
Ha a szabálysértés elkövetője a fellebbezési határidőn belül nem fizeti ki a pénzbírságot, de fellebbezést sem terjeszt elő, a szabálysértésről szóló határozatot - végrehajtás céljából, a kiszabott pénzbírság lerovásának elmulasztásáról szóló feljegyzéssel ellátva - a megbüntetett személy lakóhelye szerinti szabálysértési bírósághoz kell áttenni.
A pénzbírság végrehajtására e törvénynek a pénzbírság elzárásbüntetésre, vagy közérdekű munkára történő átváltását szabályozó rendelkezései alkalmazandók.
A szabálysértésről szóló határozat végrehajtása
292. szakasz
Az igazgatási szerv szabálysértésről szóló határozatának kényszervégrehajtására nem kerülhet sor a döntés jogerőre emelkedése előtt.
A DÖNTÉSEK VÉGREHAJTÁSA
293. szakasz
Az ítélet, illetve a határozat (a továbbiakban: döntés) akkor emelkednek jogerőre, amikor fellebbezéssel többé már nem támadhatók, vagy ha fellebbezésnek helye nincs.
A szabálysértési eljárásban meghozott döntés végrehajtására a jogerőre emelkedés után, valamint a végrehajtás törvényes akadályainak elhárulása után kerül sor, ha e törvény másként nem írja elő.
A pénzbírságot jogerősen kiszabó, az eljárási költségek megtérítéséről, a vagyonjogi igényről határozó, vagy a vagyoni előny elkobzásának intézkedését elrendelő döntés akkor hajtandó végre, amikor lejárt a döntésben előírt bírságfizetési, perköltség-megtérítési, vagyoni előny-visszaszolgáltatási, kármegtérítési és dolog-visszaszolgáltatási határidő.
Ha egyes esetekről a törvény másként nem rendelkezik, a döntés a megbüntetett személynek történt kézbesítés napján válik végrehajthatóvá.
Az utasítás azonnal végrehajtandó, ha az elrendelő bíróság másként nem rendelkezik.
294. szakasz
A marasztaló ítélet jogerőre emelkedése előtt is végrehajtható, éspedig az alábbi esetekben:
1. ha a terhelt személyazonosságát nem tudja bizonyítani, nincs lakóhelye, nem lakik bejelentett lakcímén, vagy ha tartózkodás céljából külföldre távozik, a bíróság álláspontja szerint pedig fennáll annak alapos gyanúja, hogy a terhelt meghiúsítja a kiszabott büntetés végrehajtását;
2. ha a terhelt megbüntetése a közrend és -nyugalom elleni, vagy az emberek életét és egészségét veszélyeztető súlyos szabálysértés miatt történt, vagy ha ezt a közbiztonság, az áruforgalom biztonsága, erkölcsi okok teszik szükségessé, illetve ha súlyos következményeket előidézhető szabálysértés miatt kapott büntetést, továbbá amennyiben fennáll a szabálysértés megismétlésének, vagy folytatásának alapos gyanúja, illetve ha az elzárás-büntetés végrehajtását elkerülheti.
Az e szakasz 1. bekezdésébe foglalt esetekben a bíróság ítéletében elrendeli, hogy a terhelt az ítélet jogerőre emelkedése előtt kezdje meg a kiszabott büntetés letöltését.
Ha a terhelt a jogerőre emelkedés előtti végrehajtást elrendelő ítélet ellen fellebbezést terjeszt elő, a bíróság köteles a fellebbezést az ügyiratokkal egyetemben a kézhezvétel órájától számított 24 órás határidőn belül felküldeni a Szabálysértési Felsőbírósághoz, amely pedig köteles a fellebbezést elbírálni és ítéletét a bírósághoz, az ügyiratok kézhezvételének órájától számított 48 órás határidőn belül visszajuttatni.
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt döntés ellen az indítvány előterjesztője a kiadmány kézhezvételének napjától számított háromnapos határidőn belül fellebbezéssel élhet.
295. szakasz
Az elzárás-büntetés, az elzárásra átváltott pénzbírság, a közérdekű munka, az óvintézkedések és a nevelőintézkedések végrehajtása büntetőjogi szankciók végrehajtását szabályozó törvény szerint történik, hacsak e törvény másként nem rendelkezik.
A dologelkobzás óvintézkedésének végrehajtása
296. szakasz
A dologelkobzás óvintézkedését az intézkedés kiszabását szabályozó előírások végrehajtásáért és az afeletti felügyeletért felelős szerv hajtja végre, ha a törvény másként nem rendelkezik.
Az elkobzott dolgok eladása az adóvégrehajtás szabályai szerint történik, ha erről külön jogszabály másként nem rendelkezik.
Ha az ítélet olyképpen rendelkezik, hogy az elkobzott dolgok egy meghatározott szervnek vagy szervezetnek adandók át, e szervet vagy szervezetet fel kell hívni a dolog átvételére.
A szabálysértés elkövetőjének tulajdonát képező dolog eladásából származó pénzösszeg - ha az elkobzás bírósági ítélet alapján történt - a Szerb Köztársaság költségvetési bevételét gyarapítja.
Ha az eladott dolgok nem a szabálysértés elkövetőjének tulajdonát képezik, vagy felettük nem a szabálysértést elkövető jogi személy rendelkezik, az összeget a dolog tulajdonosának, illetve a dolog felett rendelkező jogi személynek kell átadni.
Ha e személy ismeretlen és az eladás napjától számított egyéves határidőn belül sem jelentkezik, az eladásból származó összeg a Szerb Köztársaság költségvetési bevételét gyarapítja.
Az óvintézkedés végrehajtásáról szóló értesítés
297. szakasz
Az e törvény által az óvintézkedések végrehajtására kötelezett szervek az óvintézkedés végrehajtásáról kötelesek az intézkedést elrendelő bíróságot értesíteni.
A vagyoni előny elkobzása intézkedésének végrehajtása
298. szakasz
A vagyoni előny elkobzásának intézkedését az ítéletet meghozó bíróság hajtja végre.
Az intézkedés kényszerbehajtását a közbevétel ügyeiért felelős igazgatási szerv foganatosítja az adók kényszerbehajtására érvényes előírások szerint.
Ingatlanból származtatott kényszerbehajtás útján az e szakasz 2. bekezdésében leírt módon sikertelenül megfizettetett vagyoni előny behajtása történhet.
A vagyoni előny elkobzásának ingatlanból származtatott kényszerbehajtását a községi bíróság végzi a végrehajtási eljárás szabályainak alkalmazásával.
Az ítélet által elkobzott vagyoni előny a Szerb Köztársaság költségvetését gyarapítja.
Az ítélet jogerőre emelkedése után megszűnt jogi személlyel szemben kiszabott vagyonielőny-elkobzás intézkedésének végrehajtása a megszűnt jogi személy vagyonát átvevő jogi személlyel szemben, az átvett vagyon mértékéig foganatosítandó.
Az e szakasz 2. és 4. bekezdésében leírt szervek kötelesek a vagyonelkobzásról az intézkedést elrendelő bíróságot értesíteni.
A végrehajtás költségeit a megbüntetett személy viseli.
A pénzbírság behajtásának módja
299. szakasz
A szabálysértését kiszabott pénzbírságot és a perköltségeket a büntetést elrendelő bíróság, illetve igazgatási szerv hajtja végre.
A pénzbírság, a perköltségek és egyéb pénzösszegek lerovása postai, banki vagy adóhivatali úton, az illetékes bíróság, illetve igazgatási szerv által kitöltött külön csekken történik, a döntésben megszabott határidőn belül.
Ha a megbüntetett természetes személy a megszabott határidőn belül nem rója le a szabálysértési eljárás költségeit és a 60.000,00 dinárnál nagyobb összegű pénzbírságot, továbbá, ha a megbüntetett jogi személy, a felelős személy vagy a hivatásos katona a megszabott határidőn belül nem fizeti be a pénzbírságot és a szabálysértési eljárás költségeit, a kényszerbehajtás következik be.
A természetes személlyel, a jogi személlyel, a jogi személy felelős személyével és a vállalkozóval szemben kiszabott pénzbírság és a szabálysértési eljárás költségeinek kényszerbehajtását a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával a kényszerbehajtásért felelős szerv végzi.
Az e szakasz 4. bekezdésében leírt, kényszerbehajtásért felelős szerv köteles a megkísérelt vagy végrehajtott behajtás napjától számított tizenöt napos határidőn belül értesíteni az illetékes bíróságot az érvényesített behajtásról vagy az eredménytelen kényszerbehajtás okairól.
A pénzbírság és a szabálysértési eljárás költségei kényszerbehajtásának kiadásait a megbüntetett személy viseli.
A megbüntetett személy halála után a pénzbírság és a perköltségek kényszerbehajtása már nem hajtandó végre.
300. szakasz
A megbüntetett személlyel szemben, kinek számára engedélyeztetett a pénzbírság részletekben történő törlesztése, ám ő azokat nem fizeti rendszeresen, a bíróság végzéssel visszavonhatja a részlettörlesztés engedélyezéséről szóló döntését
Az e szakasz 1. bekezdésében leírt végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A pénzbírság lerovásáról szóló értesítési kötelezettség
301. szakasz
A pénzbírság, a perköltségek és egyéb pénzösszegek befizetésének teljesítéséről az Állami Bevételek Hivatala köteles - a befizetés igazolását és a megfelelő számlák napi változásairól szóló kivonatot csatolva - haladéktalanul értesíteni a döntést meghozó bíróságot, illetve igazgatási szervet.
302. szakasz
A kártérítés és a dolog-visszaszolgáltatás vonatkozásában az ítélet végrehajtása a sértett, illetve a dolog tulajdonosának kérelmére történik.
A kártérítés kényszerbehajtása és a dolog-visszaszolgáltatás a végrehajtási eljárás szabályai szerint történik.
A jogerős ítélet végrehajtási jogcímnek tekintendő.
A KOLLÍZIÓS NORMÁK ÉS AZ ÜGY ÁTENGEDÉSE VÉGREHAJTÁS VÉGETT A KÖZTÁRSASÁG TERÜLETÉN MŰKÖDŐ SZABÁLYSÉRTÉSI BÍRÓSÁGOK KÖZÖTTI VISZONYRENDSZERBEN
303. szakasz
Az elzárásbüntetést, a nevelőintézkedést, vagy óvintézkedést elrendelő bíróság követelheti, hogy a büntetés illetve az intézkedés végrehajtása a Szerb Köztársaság másik, a végrehajtás alá vonandó személy lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerinti bíróságának területén történjék.
Az ítéletet meghozó bíróság követelheti, hogy - a végrehajtható ítélet alapján - a pénzbírság és az egyéb összegek kényszerbehajtása, valamint a dolog visszaszolgáltatása végett eszközlendő, a szabálysértés elkövetőjének vagyona feletti végrehajtás a végrehajtás alá vonandó vagyon vagy dolog helye szerinti, a Szerb Köztársaságban működő másik bíróság területén foganatosíttassék.
Az e szakasz 1. és 2. bekezdésébe foglalt esetekben a végrehajtás iránti indítványt a törvény és egyéb jogszabály alapján az ítélet-végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz kell intézni.
304. szakasz
A bíróság, mely e törvény 303. szak. 2. bekezdése alapján lebonyolította a szabálysértés elkövetőjének vagyona feletti végrehajtást, köteles a behajtott összegekkel és az elkobzott dolgokkal az ítélethozó bíróság utasításainak megfelelően eljárni.
A bíróság, mely a végrehajtást lebonyolította, végzést hoz a végrehajtás során felmerült költségekről. Az e költségek fedezéséhez szükséges összeget a bíróság visszatartja a behajtott eszközökből.
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
305. szakasz
Az e törvénnyel összehangolatlan szabálysértési jogszabályok 2010. január 1-jéig összehangolandók.
306. szakasz
Az e törvény hatályba lépésének napjáig jogerős döntéssel le nem zárult szabálysértési eljárás jelen jogszabály rendelkezései szerint folytatódik.
Az e törvény alkalmazásának kezdeti napja előtt jogerőre emelkedett döntéseket az addig hatályos jogszabályok szerint kell végrehajtani.
307. szakasz
Az e törvény alkalmazásának kezdeti napján hatályát vesztik A szabálysértésekről szóló törvény (a Szerb Szoc. Közt. Hiv. Közlönye 44/89., a Szerb Közt. Hiv. Közlönye 21/90, 11/92, 6/93, 20/93, 53/93, 67/93, 28/94, 16/97, 37/97, 36/98, 44/98, 62/01, 65/01. és 55/04. szám) és az e jogszabály alapján meghozott előírások.
308. szakasz
E törvény a Szerb Köztársaság Hivatalos Lapjában történő közzétételének napjától számított nyolcadik napon lép érvénybe, alkalmazásának kezdete pedig 2010. január 1.
A szabálysértésekről szóló törvény kiegészítéseiről és módosításairól szóló törvény
(a Szerb Közt. Hiv. Lapja 116/2008. szám) önálló szakasza
27. szakasz
E törvény a Szerb Köztársaság Hivatalos Lapjában történő közzétételének napjától számított nyolcadik napon lép érvénybe.