TÖRVÉNYKÖNYVBÜNTETŐELJÁRÁSRÓL(Az SZK Hivatalos Közlönye, 72/2011., 101/2011.,121/2012. és 32/2013. szám) |
ÁLTALÁNOS RÉSZ
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
1. szakasz
E törvénykönyv szabályokat állapít meg, melyek célja, hogy senkit ártatlanul ne ítéljenek el, de a bűncselekmény elkövetőjére, a büntetőtörvény által előírt feltételekkel, a törvényesen és tisztességesen lefolytatott eljárás alapján, büntetőszankciót mondjanak ki.
E törvénykönyv megállapítja a feltételes szabadságra bocsájtás szabályait, a biztonsági intézkedések és az elítélés jogkövetkezményei megszűntetésének, az alaptalanul elítéltek és szabadságuktól alaptalanul megfosztott személyek jogai megvalósításának, vagyoni előny elkobzásának, a vagyonjogi igény rendezésének, valamint, körözvény és kutatóparancs kibocsátásának feltételeit.
2. szakasz
E törvénykönyvben alkalmazott fogalmak jelentése a következő:
1) "gyanúsított" az a személy, akivel szemben a hatáskörrel rendelkező hatóság, gyanú alapjainak fennállása miatt, a vizsgálat előtti eljárásban, e törvénykönyvben előírt cselekményt foganatosított, továbbá, azon személy, aki ellen vizsgálat folyik,
2) "terhelt" az a személy, aki ellen még meg nem erősített vádat emeltek, vagy aki ellen vádindítványt, magánvádat vagy elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedésének kimondási indítványát nyújtották be, de a főtárgyalás vagy a büntetőszankció-kimondás határnapja még nincs kitűzve, illetve, ez a kifejezés a gyanúsított, terhelt, vádlott és elítélt gyűjtőfogalma,
3) "vádlott" az a személy, akivel szemben megerősített vádirat forog fenn, valamint az, aki ellen, az egyszerűsített eljárásban, vádindítvány, magánvád vagy elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedése kimondásának indítványa alapján, kitűzték a főtárgyalás határnapját vagy a büntetőszankció-kimondási határnapot,
4) "elítélt" az a személy, akire vonatkozóan, bírósági határozat jogerősen megállapította bűncselekmény, vagy törvényben bűncselekményként meghatározott jogellenes cselekmény elkövetését, kivéve, ha a Büntetőtörvénykönyv rendelkezései alapján büntetlen előéletűnek tekintendő,
5) "vádló" az ügyész, magánvádló és a pótmagánvádló,
6) "ügyész" a Köztársasági Főügyész, a fellebbviteli ügyész, a felső ügyészség ügyésze, az alapfokú ügyészség ügyésze, a különleges hatáskörű ügyész, az ügyészhelyettesek, valamint törvényben helyettesítésükre feljogosított személyek,
7) "magánvádló" az a személy, aki a törvény szerint magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt magánvádat nyújtott be,
8) "pótmagánvádló" az a személy, aki az ügyésztől átvette az üldözést,
9) "ügyfelek" a vádló és a terhelt,
10) "vád" a vádirat, vádindítvány, magánvád, biztonsági intézkedés kimondása iránti indítvány, illetve a vádló minden olyan okmányának általános fogalma, melyben bűncselekmény vagy bűncselekményként megállapított jogellenes cselekmény ismérveit írja le,
11) "sértett" az a személy, kinek valamilyen személyi vagy vagyoni joga a bűncselekmény következtében károsodott vagy veszélyeztetve volt,
12) "a sértett képviselője" a sértett, pótmagánvádló és a magánvádló törvényes képviselője;
13) "rendőrség" a belügyminisztérium szerve, azon szerv alkalmazottja, továbbá a megfelelő külföldi szerv alkalmazottja, mely a nemzetközi joggal és e törvénykönyvvel összhangban, cselekményeket foganatosít a Szerb Köztársaság területén, hajóján vagy légi járművén, továbbá rendőrségi felhatalmazásokkal rendelkező más hatóság is, ha e törvénykönyv, vagy más törvény úgy rendelkezik.
14) "eljárás" a vizsgálat előtti eljárás és a büntetőeljárás,
15) "eljáró hatóság" az ügyész, a bíróság vagy más hatóság, amely eljárást vezet,
16) "illetékes ügyvédi kamara", az az ügyvédi kamara, melynek ügyvédi jegyzékébe az ügyvéd be van jegyezve,
17) "gyanúalap", tények összessége, melyek közvetetten bűncselekmény elkövetésére utalnak, vagy a bűncselekmény elkövetőjének személyére,
18) "alapos gyanú", tények összessége, melyek közvetlenül bűncselekmény elkövetésére utalnak, vagy a bűncselekmény elkövetőjének személyére,
19) "igazolt gyanú", tények összessége, melyek közvetlenül alátámasztják az alapos gyanút és igazolják a vádemelést,
20) "bizonyosság" valamely tény létezéséről vagy nem létezéséről, minden kétséget kizáró, az ítéletalkotás objektív mércéinek alapján levont következtetés,
21) "alapkihallgatás" kérdések feltevése a tanúnak, szakértőnek vagy más kihallgatott személynek a kihallgatását indítványozó ügyfél, védő vagy sértett részéről,
22) "keresztkérdések" az alapkihallgatás utáni, kérdések feltevése a tanúnak, szakértőnek, vagy más kihallgatott személynek, az ellenfél vagy a sértett részéről,
23) "szabadságvesztés" a letartóztatás, őrizetbe vétel, lakáselhagyási tilalom, vizsgálati fogság és más olyan intézményben való tartózkodás, amelyet e törvénykönyv rendelkezései szerint be kell számítani a vizsgálati fogságba,
24) "élettársi közösség" törvényben meghatározott tartós életközösség, valamint tartamára való tekintet nélkül, az olyan közösség melyben gyermek született,
25) "más tartós életközösség" két személy közössége, mely tartama és az egymás iránti kötelezettségek folytán, a családi élet sajátosságaival rendelkezik,
26) "okirat" minden tárgy vagy számítógépes adat, amely az eljárás folyamán megalapítandó tény bizonyítására alkalmas, vagy az a rendeltetése (83. szakasz 1. és 2. bekezdés),
27) "képfelvételezés" fényképezés, filmezés, televíziós vagy más mozgókép rögzítésre vagy mozgókép- és hangrögzítésre alkalmas műszaki eszközzel történő felvételezés,
28) "hangfelvételezés" beszéd- és más hangok felvételezése, hangrögzítésre alkalmas műszaki eszközzel,
29) "elektronikus feljegyzés" elektronikus (digitális) formában rögzített hang, mozgókép vagy grafikus adat,
30) "elektronikus cím", a kapcsolat címzettjének meghatározására szolgáló jelek, betűk számok és jelzések sora,
31) "elektronikus okmány", az elektronikus okmányokat rendező törvénnyel összhangban elektronikus okmányként meghatározott adatok összessége,
32) "elektronikus aláírás" az elektronikus aláírást rendező törvénnyel összhangban elektronikus aláírásként meghatározott adatok összessége,
33) "szervezett bűnözői csoport" három vagy több személy alkotta, meghatározott ideje fennálló és egyeztetve működő csoport, melynek célja, egy vagy több, négy év vagy annál súlyosabb börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmény elkövetésére, közvetlen vagy közvetett pénzbeli vagy más előny megszerzése céljából,
34) "szervezett bűnözés" a szervezett bűnözői csoport vagy tagjai által elkövetett bűncselekmények,
35) "büntetőtörvény" a Büntetőtörvénykönyv és a Szerb Köztársaság egyén büntetőjogi rendelkezéseket tartalmazó törvénye,
36) "ügylet" a vagyon ügyletként meghatározott eljárásban való kezelése, a pénzmosás megakadályozását rendező törvénnyel összhangban,
37) "adatnyilvántartás", adatnyilvántartás az ügyfelekről, a kötelezettek által, a pénzmosás megakadályozását rendező törvénnyel összhangban vezetett nyilvántartás üzleti viszonyaikról és ügyleteikről,
38) "titkos adat", titkos adat és külföldi titkos adat, az adatok titkosságát rendező törvénnyel összhangban.
Ha e törvénykönyv ugyanazon eljárási cselekmény foganatosítására több eljáró hatóságot jogosít fel, csak az a hatóság jogosult a cselekményt végrehajtani, amely az eljárás adott szakaszában jogosult a cselekményre.
3. szakasz
Mindenkit ártatlannak kell tekinteni, míg valamely bűncselekmény elkövetése miatti bűnösségét jogerős bírósági határozat meg nem állapítja.
A hatósági és más szervek és szervezetek, tömegtájékoztatási eszközök, egyesületek és a közéleti személyek, kötelesek tiszteletben tartani az 1. szakaszban foglalt rendelkezést és az elkövetővel, a bűncselekménnyel és az eljárással kapcsolatos nyilvános nyilatkozataikkal nem sérthetik a terhelt jogait.
4. szakasz
Senki sem üldözhető olyan bűncselekményért, mely tekintetében jogerős bírósági határozat felmentette, elítélte vagy a vádat jogerősen elutasította vagy az eljárást jogerősen megszűntette.
Jogerős bírósági határozatot nem lehet a terhelt hátrányára megváltoztatni.
Az üldözés foganatosítása és kezdete
5. szakasz
A hivatalból üldözendő bűncselekmények üldözésére az ügyész, a magánvádra üldözendő bűncselekmények üldözésére a magánvádló jogosult.
A bűnüldözés megkezdődött:
1) az ügyész vagy az ügyész megkeresésére, a rendőrség meghatalmazott hivatalos személyeinek, e törvénykönyvvel összhangban foganatosított első olyan cselekményével, amely bűncselekmény elkövetésére vagy meghatározott személy által elkövetett bűncselekmény elkövetésére utaló gyanúalapok kivizsgálása irányul,
2) magánvád benyújtásával.
Ha az ügyész elejti a vádat (52. szakasz), helyébe, e törvénykönyv feltételeivel összhangban, a pótmagánvádló léphet.
6. szakasz
Hivatalból üldözendő bűncselekmény elkövetésére vagy meghatározott személy által elkövetett bűncselekményre utaló gyanúalapok fennállása esetén az ügyész köteles üldözni.
Egyes törvényben előírt bűncselekményeket az ügyész csak a sértett indítványára üldözhet.
Az ügyész, e törvénykönyv feltételeivel összhangban, eltekinthet e szakasz 1. és 2. bekezdése alkalmazásától, és az üldözés elhalasztásáról vagy mellőzéséről dönthet.
A bűncselekmény elkövetésére irányuló gyanút, mely tekintetében hivatalos cselekményeket foganatosítanak, az ügyész és a rendőrség köteles elfogulatlanul tisztázni és egyenlő figyelemmel kivizsgálni a terhelt terhére vagy a javára szóló tényeket.
7. szakasz
A büntetőeljárás megkezdődik:
1) a vizsgálatot elrendelő rendelet meghozatalával (296. szakasz),
2) a vizsgálat lefolytatása nélkül emelt vádirat megerősítésével (341. szakasz 1. bekezdés),
3) az egyszerűsített eljárásban, a vádindítvány benyújtása előtt, vizsgálati fogságot elrendelő végzés meghozatalával,
4) az egyszerűsített eljárásban a főtárgyalás, vagy a büntetőszankció-kimondási határnap kitűzésével (504. szakasz 1. bekezdés, 514. szakasz 1. bekezdés és 515. szakasz 1. bekezdés),
5) az elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedése kimondásának eljárásában, a főtárgyalás kitűzésével (523. szakasz).
8. szakasz
Az eljáró hatóság, e törvénykönyv feltételeivel összhangban, köteles a terheltet,vagy az eljárás más résztvevőjét kioktatni jogairól.
Ha a terhelt vagy az eljárás más résztvevője tájékozatlansága miatt elmulaszthat valamilyen cselekményt, vagy nem él jogaival, az eljáró hatóság köteles figyelmeztetni mulasztásának következményeire.
A kínzás, embertelen eljárás és a kényszerítés tilalma
9. szakasz
Tilos és büntetendő kínzás, embertelen eljárás, fenyegetés, kényszer, megtévesztés, orvosi beavatkozás és más, a terhelt vagy az eljárás más résztvevője akaratszabadságát befolyásoló vagy beismerését vagy bármilyen nyilatkozatát kikényszerítő eszköz alkalmazása.
A terhelt jogainak és szabadságainak korlátozása a büntetőeljárásban
10. szakasz
Büntetőszankciót jogerősen kimondó határozat előtt, a terhelt jogai és szabadságai, e törvénykönyv feltételeivel összhangban, csak az eljárás céljainak eléréséhez szükséges mértékben korlátozhatók.
Az ügyész egy személy ellen folyamatban levő vizsgálat tényéről szóló adatot, e törvénykönyv 297. szakaszában említett feltételek teljesülése esetén, kérelemre, csak bíróságnak, másik ügyésznek vagy a rendőrségnek, a terheltnek és védőjének, továbbá a sértettnek ad ki.
Ha előírások alapján a büntetőeljárás megindítása meghatározott jogok és szabadságok korlátozását vonja maga után, ezen korlátozások kezdetüket veszik:
1) a vádirat megerősítésével,
2) a főtárgyalás vagy büntetőszankció kimondása határnapjának kitűzésével a rövidített eljárásban,
3) az elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedése kimondásának eljárásában, a főtárgyalás kitűzésével.
Jelen szakasz 3. bekezdése 1) és 3) pontjában említett körülményekről, valamint a terhelt vizsgálati fogságba helyezéséről a bíróság az erről szóló határozatának meghozatalától számított három napon belül hivatalból értesíti azt a szervet vagy a munkáltatót, amelynél illetve, akinél a terhelt munkaviszonyban van. Kérelemre, ezen adatokat a bíróság megküldi a terheltnek és védőjének is.
Az eljárás nyelve és írásmódja
11. szakasz
Az eljárásban a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód van hivatalos használatban, más nyelvek és írásmódok az alkotmánnyal és törvénnyel összhangban vannak hivatalos használatban.
Az eljáró hatóság, törvénnyel összhangban, hivatalos használatban levő nyelven és írásmóddal vezeti az eljárást.
Az ügyfeleknek, tanúknak és más, az eljárásban résztvevő személyeknek joguk van saját nyelvüket és írásmódjukat használni, ha pedig az eljárás nem az ő nyelvükön folyik, amennyiben a fordításra való jogukról szóló kioktatás után nem jelentik ki, hogy értik az eljárás nyelvét és nem mondanak le a fordítás jogáról, az ő és mások kijelentéseinek, az okiratoknak és egyéb írott bizonyító anyagnak a lefordítását biztosítani kell, a költségvetés terhére.
A fordítást fordító végzi.
Jogosultság büntetőszankciók kimondására
12. szakasz
Bűncselekmény elkövetőjét büntetőszankcióval, e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban megindított és lefolytatott büntetőeljárásban, csak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság sújthatja.
Ítélkezés a terhelt jelenlétében
13. szakasz
A bíróság számára elérhető terhelt felett csak jelenlétében lehet ítélkezni, kivéve, ha a távollétében történő ítélkezést e törvénykönyv kivételesen megengedi.
A bíróság számára elérhető terhelt nem sújtható büntetőszankcióval, ha nem volt lehetősége meghallgatásra és a védelme jogával élni.
Ítélkezés ésszerű határidőn belül
14. szakasz
A bíróság köteles a büntetőeljárást késleltetés nélkül lefolytatni és megakadályozni a késleltetésre irányuló jogokkal való visszaélést.
A vizsgálati fogságban levő terhelttel szembeni eljárás sürgős.
15. szakasz
A bizonyítékokat e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban kell beszerezni és felvenni.
A vád bizonyítási terhe a vádlóra hárul.
A bíróság a felek indítványára vesz fel bizonyítékokat.
A bíróság utasíthatja az ügyfelet, indítványozzon pótlólagos bizonyítékokat, de kivételesen saját maga is elrendelheti az ilyen bizonyítékok felvételét, amennyiben, mérlegelése szerint, a már felvett bizonyítékok ellentmondóak, nem világosak és a pótbizonyítékokra feltétlen szükség van a bizonyítás tárgyának sokoldalú megvitatásához.
A bizonyítékok mérlegelése és a tények megállapítása
16. szakasz
A bírósági határozatok nem alapozhatók az alkotmánnyal, e törvénykönyvvel, más törvénnyel vagy a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival és megerősített nemzetközi szerződésekkel, önmagukban vagy megszerzési módjuk miatt közvetlenül vagy közvetetten ellentétes bizonyítékokra, kivéve, ha ilyen bizonyítékok beszerzése miatt folyik eljárás.
A bíróság köteles a felvett bizonyítékokat elfogulatlanul mérlegelni, és ezekre alapozva, a terhelő és mentő tényeket egyenlő figyelemmel megállapítani.
A bírósági határozat meghozatala szempontjából felvett fontos bizonyítékokat a bíróság szabad meggyőződés alapján mérlegeli.
Ítéletet vagy az ítéletnek megfelelő végzést a bíróság csak azokra a tényekre alapozhat, melyek bizonyosságáról meg van győződve.
A gyanút azon tények tekintetében, melyektől az eljárás folytatása, a bűncselekmény ismérveinek fennforgása, vagy a büntetőtörvény más rendelkezésének alkalmazása függ, a bíróság az ítélet vagy az ítéletnek megfelelő végzés meghozatalakor a terhelt javára fogja elbírálni.
17. szakasz
Ha a büntetőtörvény alkalmazása olyan jogi kérdéstől függ, melynek elbírálására bíróság, de másfajta eljárásban, vagy más hatóság rendelkezik hatáskörrel, a kérdés a bűnesetet tárgyaló bíróság önmaga is rendezheti, a büntetőeljárási bizonyítás szabályainak alkalmazásával.
E szakasz 1. bekezdésében említett jogi kérdés rendezése csak arra a büntetőeljárásra nézve hatályos, melyben a kérdést rendezték.
Ha e szakasz 1. bekezdésében említett jogi kérdést bíróság, de másfajta eljárásban, vagy más hatóság már rendezte, határozatuk annak a kérdésnek eldöntésében, hogy a meghatározott bűncselekményt elkövették-e, nem köti a büntetőbíróságot.
18. szakasz
A szabadságától alaptalanul megfosztott, vagy bűncselekményért alaptalanul elítélt személy az állammal szemben kártérítésre jogosult és egyéb, törvényben megállapított jogai vannak.
Kötelező segítségnyújtás az eljárásban résztvevő személyeknek
19. szakasz
A bizonyítékok beszerzéséhez minden hatóság köteles megadni a szükséges segítséget az ügyésznek, a bíróságnak vagy más eljáró hatóságnak, valamint, kérelmükre, a terheltnek és védőjének.
Az eljárás megszűntetése a terhelt halála esetén
20. szakasz
Ha az eljárás folyamán megállapítják, hogy a terhelt meghalt, az eljáró hatóság végzéssel megszünteti az eljárást.
A BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE ÉS ILLETÉKESSÉGE
A bírósági tanácsok összetétele
21. szakasz
Első fokon a következő bírósági tanácsok ítélkeznek:
1) egy bírából és két ülnökből álló tanács, nyolc évnél hosszabb és húsz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények esetén,
2) két bírából és három ülnökből álló tanács, a harminctól negyven évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények esetén,
3) három bírából álló tanács, ha külön törvény rendelkezései alapján a különleges hatáskörű ügyészség jár el a bűnesetben.
Másodfokon a következő bírósági tanácsok ítélkeznek:
1) három bírából álló tanács, ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik,
2) öt bírából álló tanács, a harminctól negyven évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények esetén, és akkor, ha külön törvény rendelkezései szerint a különleges hatáskörű ügyészség jár el a bűnesetben.
Harmadfokon a következő bírósági tanácsok ítélkeznek:
1) három bírából álló tanács, ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik,
2) öt bírából álló tanács, a harminctól negyven évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények esetén, és akkor, ha külön törvény rendelkezései alapján a különleges hatáskörű ügyészség jár el a bűnesetben.
Három bírából álló tanács határoz az előzetes eljárás bírájának végzései elleni és más végzések elleni fellebbezésekről, e törvénykönyvvel összhangban, továbbá főtárgyaláson kívüli határozatokat hoz és indítványokat tesz e törvénykönyv vagy más törvények rendelkezései szerinti esetekben.
A törvényességi óvást a Legfelsőbb Semmítőszék öt bírából álló tanácsa bírálja el.
Ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, a magasabb fokú bíróság három bírából álló tanácsa határoz a jelen szakasz 1-től 5-ig terjedő bekezdéseiben nem említett esetekben is.
22. szakasz
Egyesbíró ítélkezik első fokon a pénzbüntetéssel vagy nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények esetén.
A vizsgálat előtti eljárásban és a vizsgálat alatt, az előzetes eljárás bírája határoz a jelen törvénykönyvben meghatározott esetekben.
A bíróság elnöke és a tanácselnök határoz a jelen törvénykönyvben említett esetekben.
A büntetőszankciók végrehajtási eljárásában és törvényekben előirányozott esetekben, a büntetőszankciók végrehajtási bírája határoz.
A bűncselekmény elkövetési helye
23. szakasz
Az eljárás lefolytatására szabály szerint az a bíróság illetékes, melynek területén a bűncselekményt elkövették vagy megkísérelték.
Magánvádat ahhoz a bírósághoz is be lehet nyújtani, melynek területén a terheltnek lakó-, illetve tartózkodási helye van.
Ha a bűncselekményt különböző bíróságok területein, vagy e területek határán követték el vagy kísérelték meg, illetve bizonytalan, hogy e területek közül melyen követték el vagy kísérelték meg, az a bíróság illetékes, mely előtt a büntetőeljárás elsőként megindult.
A terhelt lakó-, illetve tartózkodási helye
24. szakasz
Ha nem ismeretes a bűncselekmény elkövetési helye vagy az a Szerb Köztársaság területén kívül van, az a bíróság az illetékes, melynek területén a terheltnek lakó-, illetve tartózkodási helye van.
Ha e szakasszal összhangban az eljárás már megindult, az eljárást megindító bíróság illetékessége megmarad akkor is, ha a bűncselekmény elkövetési helyét a későbbiekben felderítették.
A terhelt születési helye, letartóztatási helye vagy az önfeljelentés helye
25. szakasz
Ha nem ismert sem bűncselekmény elkövetési helye, sem a terhelt lakó-, illetve tartózkodási helye, vagy mindkettő a Szerb Köztársaság területén kívül van, az a bíróság az illetékes, melynek területén a terhelt születési helye van, vagy ahol letartóztatják vagy feladja magát.
Hazai hajón vagy légi járművön elkövetett bűncselekmény
26. szakasz
Ha a bűncselekményt hazai hajón vagy légi járművön akkor követették el, amikor hazai kikötőben tartózkodott, az a bíróság az illetékes, melynek területén az illető kikötő található, más esetekben az a bíróság az illetékes, melynek területén a hajó, vagy a légi jármű anyakikötője van, illetve melynek területén van az a hazai kikötő, amelyben a hajó vagy légi jármű először kikötött.
Tömegtájékoztatási eszközök által elkövetett bűncselekmény
27. szakasz
Ha a bűncselekményt tömegtájékoztatási eszközök által követték el, a tömegtájékoztatási eszköz székhelye szerinti bíróság illetékes, ha pedig az ismeretlen helyen vagy külföldön van, az információ közzétételének helye szerinti bíróság az illetékes.
Ha a törvény szerint az információ szerzője a felelős, a szerző lakó-, illetve tartózkodási helye szerinti bíróság is illetékes, vagy az a bíróság, melynek területén az információ tartalmát képező esemény lejátszódott.
Jelen szakasz 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseit az egyéb nyomtatott anyag által elkövetett bűncselekményekre is alkalmazni kell.
A Szerb Köztársaság területén és külföldön elkövetett bűncselekmény
28. szakasz
Ha valaki bűncselekményt követett el a Szerb Köztársaság területén és külföldön egyaránt, a Szerb Köztársaság területén elkövetett bűncselekményre illetékes bíróság az illetékes.
29. szakasz
Ha e törvénykönyv rendelkezései szerint nem lehet megállapítani, hogy mely bíróság illetékes, a Legfelsőbb Semmítőszék jelöli ki a büntetőeljárást lefolytató bíróságot a hatáskörrel rendelkező bíróságok köréből.
3. A büntetőeljárás egyesítése és elkülönítése
30. szakasz
Szabály szerint egyesített büntetőeljárást kell lefolytatni:
1) ha egy személyt több bűncselekmény elkövetésével terhelnek,
2) ha egy bűncselekmény elkövetésével több személyt terhelnek,
3) a részesek, a bűnpártolók, az elkövetőt az elkövetés után segítő személyek, valamint bűncselekmény előkészítésének, elkövetésének vagy elkövetőjének feljelentési kötelezettségét elmulasztó személyek ellen,
4) ha a sértett egyidejűleg bűncselekményt követett el a terhelttel szemben.
Egyesített büntetőeljárást lehet lefolytatni akkor is, ha több személyt több bűncselekmény elkövetésével terhelnek és ha az elkövetett bűncselekmények egymással kapcsolatban állnak, valamint azonos bizonyítékok forognak fenn.
Ha e szakasz 1. és 2. bekezdésében említett bűncselekmények közül egyesek alacsonyabb rangú, mások magasabb rangú bíróság hatáskörébe tartoznak, az egyesített büntetőeljárás lefolytatása a magasabb rangú bíróság hatáskörébe tartozik. Ha azonos nemű bíróságok rendelkeznek hatáskörrel, az egyesített eljárást az a bíróság fogja lefolytatni, melynek területén elsőként indították meg a büntetőeljárást (7. szakasz).
Az egyesített eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróság határoz a büntetőeljárás egyesítésről. Az egyesítés elrendeléséről vagy az egyesítési indítvány elutasításáról szóló végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
31. szakasz
Az e törvénykönyv 30. szakasza szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a főtárgyalás végéig méltányosságból, célszerűségből vagy más fontos okból, az ügyfelek és a védő indítványára vagy hivatalból határozhat egyes bűnesetek vagy egyes elkövetők tekintetében a büntetőeljárás elkülönítéséről és külön lefolytatásáról, vagy a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bíróságnak való átadásáról.
A büntetőeljárás elkülönítésének elrendeléséről vagy az elkülönítés iránti indítvány elutasításáról szóló határozatot a bíróság a jelen levő ügyész és terhelt meghallgatása után hozza meg.
A jelen szakasz 2. bekezdésében foglalt végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
Az illetékes bíróság akadályoztatása
32. szakasz
Ha az illetékes bíróság akadályoztatása folytán nem járhat el, a közvetlenül felette álló bíróságot köteles értesíteni, mely végzésével a területén levő másik hatáskörrel rendelkező bíróságot jelöli ki az eljárás lefolytatására.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
33. szakasz
Az előzetes eljárás bírájának, továbbá az egyesbírónak vagy a tanácselnöknek az indítványára, a Legfelsőbb Semmítőszék a büntetőeljárás lefolytatására kijelölhet másik hatáskörrel rendelkező bíróságot, ha nyilvánvaló, az eljárás így könnyebben lefolytatható, vagy más fontos okok állnak fenn.
5. A hatáskör és illetékesség mérlegelése és a hatásköri összeütközés
A hatáskör és illetékesség mérlegelése
34. szakasz
A bíróság köteles ügyelni hatáskörére és illetékességére, és amint észleli, hogy nem rendelkezik hatáskörrel, illetve illetékességgel, végzéssel megállapítja azok hiányát, majd a végzés jogerőre emelkedése után a tárgyat megküldi hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak.
Ha a bíróság a főtárgyalás folyamán állapítja meg, hogy az ügy alacsonyabb rangú bíróság hatáskörébe tartozik, nem küldi meg a tárgyat annak a bíróságnak, hanem maga folytatja le az eljárást és hoz határozatot.
A vádirat megerősítése után a bíróság nem nyilváníthatja magát illetéktelennek, úgyszintén az ügyfelek sem terjeszthetnek be illetékességi kifogást.
A hatáskörének, illetve illetékességének hiányát megállapító bíróság a halasztás veszélyével fenyegető cselekményeket foganatosítani köteles.
Ha e szakasz 1. bekezdésében említett végzés szerint a tárgyat a közvetlenül magasabb rangú bíróságnak kell megküldeni, a végzés elleni fellebbezésről a közös közvetlenül magasabb rangú bíróság dönt.
35. szakasz
Ha azon bíróság szerint, melynek átadták a tárgyat mint hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkezőnek, az átadó bíróság, vagy másik bíróság rendelkezik hatáskörrel, illetve illetékességgel, indítványoznia kell a hatásköri összeütközés megszüntetésére irányuló eljárását.
E szakasz 1. bekezdésétől eltekintve, kivételesen, a hatásköri összeütközés megszüntetésére irányuló eljárását nem lehet indítványozni, ha e törvénykönyv 34. szakaszának 1. bekezdése szerinti végzés elleni fellebbezés megalapozottságáról ugyanaz a bíróság határozott, amely hatáskörébe tartozna a hatásköri összeütközés megszüntetése.
A hatásköri összeütközés megszüntetése
36. szakasz
A hatásköri összeütközést:
1) a hatásköri összeütközésben levő bíróságok közös, közvetlenül magasabb rangú bírósága
2) a felsőbíróság saját területén levő külön részlegei közötti, vagy ugyanazon felső bíróság külön részlege és más részlege közötti összeütközést a fellebbviteli bíróság,
3) ugyanazon fellebbviteli bíróság külön részlegei közötti, vagy a külön részlege és más részlege közötti összeütközést a Legfelsőbb Semmítőszék szünteti meg.
A hatásköri összeütközésről szóló határozat meghozatala előtt a bíróság kikéri azon ügyészség véleményét, mely indítványa alapján az adott bíróság vagy külön részleg folytatja az eljárást.
A hatásköri összeütközésről való határozathozatal során a Legfelsőbb Semmítőszék hivatalból dönthet az illetékesség átviteléről is, ha jelen törvénykönyv 33. szakasza szerinti feltételek teljesültek.
A bíróságok közötti hatásköri összeütközés megszüntetéséig mindegyik köteles a halasztást nem tűrő cselekményeket elvégezni.
A hatásköri összeütközés kapcsán hozott határozat nem fellebbezhető meg.
A KIZÁRÁS
37. szakasz
A bírót vagy ülnököt meghatározott eset intézéséből ki kell zárni:
1. ha a bűncselekmény sértettje
2. ha a terheltnek, védőjének, a vádlónak, a sértettnek és törvényes képviselőiknek vagy felhatalmazottjuknak a házastársa, élettársa vagy vele más tartós életközösségben élő személy, vagy bármely fokú egyenes ági vérrokona, illetve oldalági vérrokona a negyedik fokkal bezárólag, vagy a házastársi rokona második fokkal bezárólag,
3. ha a terhelttel, annak védőjével, a vádlóval vagy a sértettel, gyám és gyámolti, örökbefogadói és örökbefogadotti, nevelőszülői és neveltgyermeki viszonyban van,
4. ha ugyanabban a tárgyban előzetes eljárás bírájaként eljárt, vagy a vádirat megerősítéséről határozott, vagy a fellebbezéssel vagy rendkívüli jogorvoslattal megtámadott vádról szóló érdemi határozat meghozatalában vett részt, vagy részt vett az eljárásban vádlóként, védőként, a sértettnek, illetve a vádlónak törvényes képviselőjeként vagy meghatalmazottjaként vagy tanúként, illetve meghallgatták szakértőként és e törvénykönyv másként nem rendelkezik.
A bírát vagy ülnököt meghatározott eset intézéséből ki lehet zárni, ha a fennálló körülmények gyanút ébresztenek pártatlansága tekintetében.
A bíró eljárása, amikor tudomására jut a kizárási ok
38. szakasz
Amikor a bíró vagy ülnök tudomására jut, hogy vele szemben kizárási ok (37. szakasz 1. bekezdés) áll fenn, abban a tárgyban köteles haladéktalanul beszüntetni minden tevékenységét és bejelentést tenni a bíróság elnökének, aki végzésével kizárja őt, és elrendeli az illető tárgynak a megállapított sorrend szerinti másik bírához való utalását.
Ha a bíró vagy az ülnök szerint pártatlanságukat kétségbe vonó körülmények (37. szakasz 2. bekezdése) állnak fenn, ezt be kell jelenteniük a bíróság elnökének.
39. szakasz
A kizárást az ügyfelek és a védő indítványozhatják.
A bíró vagy ülnök kizárására vonatkozó indítványt az ügyfelek és a védő a főtárgyalás kezdetéig terjeszthetik be, ha pedig a kizárási ok később jutott tudomásukra, haladéktalanul a tudomásukra jutás után.
Az ügyfelek és a védő csak pontosan megnevezett, a tárgyban eljáró bíró, illetve ülnök kizárását indítványozhatják.
A fellebbezésről határozó bíróság bírájának kizárást az ügyfelek és a védő a fellebbezéshez, illetve a fellebbezésre adott válaszhoz csatolt indítvánnyal kezdeményezhetik.
Az ügyfelek és a védő kötelesek indítványukban előadni a bizonyítékokat és körülményeket, melyek alapján úgy vélik, hogy kizárási ok áll fenn a bíró, ülnök vagy a bíróság elnökével szemben. A megismételt indítványban az egyszer már elvetett kizárási indítványban előadott kizárási okokra nem lehet újra hivatkozni, kivéve, ha az indítványozó olyan új bizonyítékokat ad elő, amelyek addig ismeretlenek voltak számára.
A bíró eljárása, amikor tudomást szerez a kizárási indítványról
40. szakasz
Amikor a bíró vagy ülnök tudomást szerez a rá vonatkozó kizárási indítvány beterjesztéséről, haladéktalanul beszüntet minden cselekményt az illető tárgyban, ha pedig e törvénykönyv 37. szakaszának 2. bekezdése szerinti körülmények miatti kizárás esete áll fenn, a kérelemről szóló határozat meghozataláig csak a halasztást nem tűrő cselekményeket foganatosíthatja.
Határozat a kizárási indítványról
41. szakasz
Az e törvénykönyv 39. szakasza szerinti kizárási indítványról a bíróság elnöke határoz.
Ha a kizárási indítvány csak a bíróság elnökére, vagy a bíróság elnökére és bíróra, illetve ülnökre vonatkozik, a kizárásról a közvetlenül magasabb rangú bíróság elnöke határoz, ha pedig a kizárási indítvány a Legfelsőbb Semmitőszék elnökére vonatkozik, a kizárásról teljes ülésén határoz.
A kizárásról szóló végzés meghozatala előtt be kell szerezni az érintett bíró, ülnök illetve bírósági elnök nyilatkozatát és szükség szerint fogatosítani kell más cselekményeket is.
Ha e törvénykönyv 39. szakaszának 3. és 5. bekezdésének rendelkezéseivel ellentétben jártak el, a bíróság elnöke végzésével teljes egészében, vagy részben elveti az indítványt, ha pedig az a bíróság elnökére vonatkozik, az illető végzést a bíróság elnökének helyettese hozza meg. Az ülésezés megnyitása után, az említett végzést a tanács hozza meg, melynek tagja lehet a kizárási indítvánnyal érintett bíró is.
A kizárási indítványt elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, melyről a fellebbviteli bíróság határoz. Ha az említett végzést a benyújtott vádirat után hozzák meg, megtámadni csak az ítélet elleni fellebbezéssel lehet.
A Legfelsőbb Semmítőszék elnökének, vagy a teljes ülés elutasító végzése ellen fellebbezésnek helye nincs.
A fellebbezési indítványt elvető, illetve annak helyt adó végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A kizárásról szóló rendelkezések értelemszerű alkalmazása
42. szakasz
A bíró és ülnök kizárását rendező rendelkezéseket, ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, értelemszerűen alkalmazni kell az ügyészre és az őt, a törvény alapján az eljárásban helyettesítő személyekre, a jegyzőkönyvvezetőkre, fordítókra, tolmácsokra és szakemberekre, valamint a szakértőkre is (116. szakasz).
Az ügyész határoz az őt az eljárásban helyettesítő személy kizárásáról. Az ügyész kizárásáról a közvetlen felettes ügyész határoz. A Köztársasági Főügyész kizárásáról az Állami Ügyészi Tanács határoz, a Köztársasági Főügyészség kollégiuma véleményének beszerzése után.
A jegyzőkönyvvezető, fordító, tolmács, szakember és szakértő kizárásáról az ügyész vagy a bíróság határoz.
Ha e törvénykönyv alapján a rendőrség felhatalmazott hivatalos személyei bizonyítási cselekményeket végeznek, kizárásukról az ügyész határoz. Ha e cselekmények végrehajtásánál jegyzőkönyvvezető is részt vesz, kizárásáról a cselekményt végrehajtó felhatalmazott hivatalos személy határoz.
AZ ÜGYÉSZ
Az ügyész jogai és kötelezettségei
43. szakasz
Az ügyész alapvető joga és alapvető kötelezettsége a bűnelkövetők üldözése.
A hivatalból üldözendő bűncselekményekre vonatkozóan, az ügyész hatáskörébe tartozik:
1) a vizsgálatelőtti eljárás vezetése,
2) a bűnüldözés mellőzéséről vagy elhalasztásáról való döntés,
3) a vizsgálat vezetése,
4) a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodás és a vallomástételről szóló megállapodás megkötése
5) vádemelés és a vád képviselése a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál,
6) a vád elejtése,
7) a nem jogerős bírósági határozatok elleni fellebbezés, valamint a jogerős bírósági határozatok elleni rendkívüli jogorvoslatok benyújtása,
8) más cselekmények foganatosítása e törvénykönyvben megállapított esetekben.
Az ügyész megkeresése alapján való eljárás terhe
44. szakasz
A vizsgálat előtti eljárásban résztvevő összes hatóság köteles minden, a bűncselekmény felderítésére vagy a gyanúsított felkutatására irányuló cselekményéről értesíteni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt. A rendőrség és a bűncselekmény felderítésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező más hatóságok kötelesek teljesíteni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyész valamennyi megkeresését.
Ha a rendőrség, vagy más hatóság, az ügyész e szakasz 1. bekezdése szerinti megkeresést nem teljesíti, az ügyész haladéktalanul értesíti a hatóság vezetőjét és szükség szerint értesítheti a hatáskörrel rendelkező minisztert, a kormányt vagy a Nemzetgyűlés megfelelő hatáskörrel rendelkező munkatestületét.
Ha e szakasz 2. bekezdésében említett értesítés kézhezvételétől számított 24 órán belül a rendőrség vagy más hatóság az ügyész e szakasz 1. bekezdése szerinti megkeresést nem teljesíti, az ügyész a mulasztásért véleménye szerint felelős személy ellen fegyelmi eljárás megindítását indítványozhatja.
45. szakasz
Az ügyész hatáskörét a bíróság hatáskörét rendező törvény rendelkezéseivel összhangban kell megállapítani, kivéve, ha a törvény másként rendelkezik.
46. szakasz
Az ügyész illetékességét e törvénykönyv azon bíróság illetékességére vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell megállapítani, melynek területén az ügyész működik.
Ha a bűncselekményt különböző bíróságok területén, vagy e területek határán követték el vagy kísérelték meg, illetve ha bizonytalan, hogy mely bíróság területén követték el, vagy kísérelték meg, az az ügyész illetékes, akinek a területén végrehajtották az első, olyan gyanúalapok kivizsgálására irányuló cselekményt, melyek szerint valaki bűncselekményt követett el (5. szakasz 2. bekezdés 1. pont).
Az ügyészek közti hatásköri és illetékességi összeütközés
47. szakasz
Az ügyészek közti hatásköri és illetékességi összeütközést a közös közvetlenül felettes ügyész szünteti meg.
A különleges hatáskörrel rendelkező ügyészek vagy a különleges hatáskörrel rendelkező ügyész és másik ügyész közötti hatásköri és illetékességi összeütközést a köztársasági főügyész szünteti meg.
A cselekmények megtételének módja
48. szakasz
Az ügyész az eljárás folyamán cselekményeit közvetlenül vagy helyettesei által teszi meg, az 5 évi börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények miatti eljárásban az ügyészségi szakmunkatársak, a 8 évi börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények miatti eljárásban pedig az ügyészségi főszakmunkatársak révén is.
A halasztást nem tűrő eljárási cselekményeket a hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező ügyész is megteheti, de erről haladéktalanul értesítenie kell a megfelelő hatáskörrel és illetékességi rendelkező ügyészt.
49. szakasz
Az ügyész a vádat elejtheti:
1) a vádirat megerősítésétől a főtárgyalás végéig,
2) a másodfokú bírósági tárgyaláson, e törvénykönyv 450. szakaszának 5. bekezdésével összhangban.
Ha az ügyész e szakasz 1. bekezdése szerint elejti a vádat, a sértett átveheti az üldözést (52. szakasz).
A SÉRTETT, A PÓTMAGÁNVÁDLÓ ÉS A MAGÁNVÁDLÓ
50. szakasz
A sértett jogosult, hogy:
1) beterjessze vagyonjogi igényét és az arra vonatkozó bizonyítékokat,
2) tényekre mutasson rá és a bizonyítás tárgya szempontjából fontos bizonyítékokat indítványozzon,
3) az ügyvédek közül képviselőt válasszon,
4) betekintsen az ügyiratokba és megtekintse a bizonyítékul szolgáló tárgyakat,
5) értesítsék a bűnügyi feljelentés elvetéséről vagy az ügyész vádelejtéséről,
6) kifogást emeljen az ügyész üldözés-megtagadási vagy vádelejtési határozata ellen,
7) kitanítsák az üldözés átvételének és a vád képviselésének jogáról,
8) részt vegyen az előkészítő határnapon,
9) részt vegyen a főtárgyaláson és a bizonyítás felvételében,
10) megfellebbezze a bűnügyi költségekről és a megítélt vagyonjogi igényről szóló határozatot,
11) értesítsék az eljárás kimeneteléről és kikézbesítsék számára a jogerős ítélet,
12) e törvénykönyvben meghatározott egyéb cselekményeket foganatosítson.
A tanúként ki nem hallgatott sértettől megtagadható az ügyiratokba való betekintés és a tárgyak megtekintése.
A sértettet az e szakasz 1. bekezdése szerinti jogairól a bíróság és az ügyész tájékoztatja.
51. szakasz
Ha az ügyész a hivatalból üldözendő bűncselekmények esetében elveti a feljelentést, megszünteti a vizsgálatot vagy a vádirat megerősítése előtt elejti a vádat, erről nyolc napon belül köteles értesíteni a sértettet és kioktatni, hogy kifogást nyújthat be a közvetlen felettes ügyészhez.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti értesítés és kioktatás kézhezvételétől számított nyolc napon belül a sértett benyújthatja kifogását. Ha az ügyész a feljelentést elvetette, megszüntette a vizsgálatot vagy elejtette a vádat, a sértett értesítése pedig elmaradt, a sértett a kifogást a feljelentés elvetésének, a vizsgálat megszüntetésének vagy a vád elejtésének napjától számított három hónapon belül nyújthatja be.
A közvetlen felettes ügyész az e szakasz 2. bekezdése szerinti kifogás kézhezvételétől számított 15 napon belül a kifogást végzéssel - mely ellen fellebbezésnek helye nincs - elutasítja vagy helyt ad neki. A helyt adó végzésében az ügyész kötelező erővel utasítja a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt, hogy foganatosítsa, illetőleg folytassa a bűnüldözést.
A bűnüldözésnek a sértett általi átvétele
52. szakasz
Ha a vádirat megerősítése után az ügyész elejti a vádat, a bíróságnak meg kell kérdeznie a sértettet kívánja-e a bűnüldözés átvételét és a vád képviseletét. Ha a sértett nincs jelen, a bíróság őt nyolc napon belül értesíti az ügyész vádelejtéséről és kioktatja, hogy nyilatkozhat, átveszi-e a bűnüldözést és a vád képviseletét.
A sértett köteles haladéktalanul vagy az ügyész vádelejtéséről szóló értesítés és e szakasz 1. bekedése szerinti kioktatás kézhezvételétől számított nyolc napos határidőn belül nyilatkozni a bűnüldözés átvételéről és a vád képviseletéről, ha pedig az értesítés elmaradt, az ügyész vádelejtési nyilatkozatától számított három hónapon belül kell nyilatkoznia.
Ha a sértett nyilatkozatával átveszi a bűnüldözést, a bíróság folytatja, illetve kitűzi a főtárgyalást. Ha e szakasz 2. bekezdése szerinti határidőben a sértett nem nyilatkozik vagy kijelenti, nem kívánja átvenni a bűnüldözést, a bíróság végzésével megszünteti az eljárást, illetve a vádat elutasító ítéletet hoz.
Ha a sértett az előkészítő határnapon, vagy a főtárgyaláson, a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, vagy ha az idézést számára ki sem lehetett kézbesíteni, mivel lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének megváltozását elmulasztotta bejelenteni, úgy kell tekinteni, hogy nem kívánja az üldözés folytatását, és a bíróság végzéssel megszünteti az eljárást, illetve vádat elutasító ítéletet hoz.
53. szakasz
Magánindítványra üldözendő bűncselekmények esetén a magánindítványt a megfelelő hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek kell benyújtani.
A magánindítványt a bűncselekmény elkövetésének és elkövetőjének a sértett tudomására jutásától számított három hónapon belül kell benyújtani.
Ha a sérttet nyújtotta be a bűnügyi feljelentést vagy bejelentette vagyonjogi igényének megvalósítását a büntetőeljárásban, úgy kell tekinteni, hogy ezekkel együtt benyújtotta magánindítványát is.
Ha az eljárás folyamán megállapítják, hogy a bűncselekmény magánindítványra üldözendő, a határidőben benyújtott magánvádat határidőben benyújtott magánindítványnak kell tekinteni.
Ha a bűncselekményt több sértett kárára követték el, a bűnüldözést bármely sértett magánindítványára foganatosítani, illetve folytatni kell.
54. szakasz
A sértett az ügyésznek, illetve az eljárást vezető bíróságnak tett nyilatkozatával, legkésőbb a főtárgyalás végéig, elállhat a magánindítványtól. Ez esetben magánindítványt újból nem tehet.
55. szakasz
A sértett, törvényes képviselője és meghatalmazottja lakóhelye, illetve tartózkodási helye címének minden megváltozását köteles bejelenteni az ügyésznek, illetve az eljárást vezető bíróságnak.
A sértett törvényes képviselője
56. szakasz
Ha a sértett kiskorú, vagy cselekvőképességét megvonták, akkor törvényes képviselője jogosult minden nyilatkozattételre, illetve minden cselekményre, amelyre e törvénykönyv értelmében a sértett jogosult. A törvényes képviselő jogait meghatalmazottja révén gyakorolhatja.
57. szakasz
Ha a sértett a vádátvételi nyilatkozat megtételére, vagy a magánindítvány benyújtására nyitva álló határidőn belül, illetve az eljárás folyamán elhalálozik, házastársa, élettársa vagy más tartós életközösségben vele élő személy, gyermekei, szülei,örökbefogadottjai, örökbefogadói, testvérei és a törvényes képviselő, a halálától számított három hónapon belül nyilatkozhatnak az üldözés átvételéről,vagy magánindítványt nyújthatnak be, illetve nyilatkozhatnak, hogy fenntartják a magánindítványt.
E szakasz 1. bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni a megszüntetett jogi személy jogutódjaira is.
58. szakasz
A pótmagánvádló jogosult, hogy:
1) e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban képviselje a vádat,
2) beterjessze a vagyonjogi igényét és az arra vonatkozó bizonyítékokat, valamint, hogy ezen igény megvalósítása érdekében ideiglenes biztosítási intézkedéseket indítványozzon,
3) az ügyvédek sorából képviselőt válasszon,
4) képviselő kirendelését indítványozza,
5) e törvénykönyvben előírt más cselekményeket hajtson végre.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti jogain kívül, az ügyészt hatóságként megillető jogosítványai kivételével, a pótmagánvádlót megilletik az ügyész jogosítványai is.
59. szakasz
A pótmagánvádlónak, ha indítványozza, képviselő rendelhető ki, ha a büntetőeljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, melyre a törvény szerint 5 évnél hosszabb időtartamú börtönbüntetést lehet kimondani ha az eljárás érdekei ezt megkívánják, a pótmagánvádló anyagi állapota viszont nem teszi lehetővé a képviselet költségeinek viselését.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti indítványról a tárgyalótanács elnöke vagy az egyesbíró határoz. A képviselőt az ügyvédek sorából, az illetékes ügyvédi kamara által összeállított és a bíróságnak megküldött kirendelhető védők névjegyzékéről és annak sorrendje szerint (76. szakasz) a bíróság elnöke végzéssel rendeli ki.
A pótmagánvádlói jogállás megszűnése
60. szakasz
A pótmagánvádlói jogállás megszűnik:
1) a vád elejtésével,
2) ha az ügyész átveszi az üldözést,
3) a pótmagánvádló halálával, illetve a jogi személy megszűnésével.
61. szakasz
A pótmagánvádló az eljárást vezető bíróságnak tett nyilatkozatával elejtheti a vádat, a főtárgyalás befejezéséig vagy a másodfokú bírósági tárgyalás befejezéséig (450. szakasz 5. bekezdés). A vádelejtési nyilatkozat visszavonhatatlan.
Ha a pótmagánvádló az előkészítő határnapon vagy a főtárgyaláson a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, vagy az idézést számára nem lehetett kikézbesíteni mivel lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének megváltozását elmulasztotta bejelenteni, úgy kell tekinteni, hogy nem kívánja az üldözés folytatását, és a bíróság végzéssel megszünteti az eljárást, illetve vádat elutasító ítéletet hoz.
Az üldözés átvétele az ügyész által
62. szakasz
A pótmagánvádló vádja alapján folyó eljárásban, a főtárgyalás végéig az ügyész jogosult a üldözést átvenni és a vádat képviselni.
A sértettre vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazása
63. szakasz
A pótmagánvádlóra értelemszerűen kell alkalmazni e törvénykönyv 53. szakaszának 5. bekezdését és az 55-57. terjedő szakaszokat.
64. szakasz
A magánvádló jogosult, hogy:
1) benyújtsa és képviselje a magánvádat,
2) beterjessze a vagyonjogi igényét és az arra vonatkozó bizonyítékokat, valamint, hogy igényének megvalósítása érdekében biztosítási intézkedéseket kérelmezzen,
3) az ügyvédek sorából képviselőt válasszon,
4) e törvénykönyvben előírt más cselekményeket foganatosítson.
E szakasz 1. bekezdése szerinti jogain túl a magánvádlót, az ügyészt hatóságként megillető jogosítványai kivételével, megilletik az ügyész jogosítványai is.
65. szakasz
A magánvádat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell benyújtani.
A magánvádat a bűncselekménynek és a gyanúsított személyének a sértett tudomására jutása napjától számított 3 hónapon belül kell benyújtani.
Ha a sértett a feljelentést vagy a magánindítványt a magánvád benyújtására előírt határidőben nyújtotta be, az eljárás folyamán pedig megállapítják, hogy a bűncselekmény magánvádra üldözendő, a feljelentést, illetve a magánindítványt magánvádnak kell tekinteni.
66. szakasz
A terhelt, aki ellen bűncselekmény miatt magánvádat emeltek, a magánvádló ellen, aki sérelmére ugyanazon alkalommal magánvádra üldözendő bűncselekményt követett el, a főtárgyalás végéig viszonvádat emelhet e törvénykönyv 65. szakaszának 2. bekezdése szerinti határidő letelte után is.
A magánvádról és a viszonvádról a bíróság egy határozatot hoz.
A sértettre és a pótmagánvádlóra vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazása
67. szakasz
A magánvádlóra e törvénykönyv 53. szakaszának 5. bekezdését, az 55-57. szakaszába foglalt rendelkezéseket és a 61. szakasz rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.
A TERHELT ÉS A VÉDŐ
67. szakasz
A terhelt jogosult, hogy:
1) a legrövidebb időn belül, de mindig az első meghallgatása előtt, kimerítően és az általa értett nyelven tájékoztassák a terhére rótt cselekményről, az ellene felhozott vád természetéről és indokairól és arról, hogy minden, amit kijelent az eljárásban bizonyítékként felhasználható,
2) ne jelentsen ki semmit, az egyes kérdésekre a feleletet megtagadja, szabadon előadja védelmét, bűnösségét beismerje vagy ne ismerje be,
3) védelmét e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban, saját maga vagy védő szakavatott segítségével lássa el,
4) meghallgatásán védője jelen legyen,
5) a lehető legrövidebb időn belül bíróság elé állítsák, és ügyét pártatlanul, méltányosan és ésszerű határidőn belül tárgyalják,
6) közvetlenül az első meghallgatása előtt elolvassa a feljelentést, a helyszínelési jegyzőkönyvet és a szakértői szakleletet és a szakvéleményt,
7) elegendő időt és lehetőséget biztosítsanak számára védelme előkészítésére,
8) betekintsen az ügyiratokba és megtekintse a bizonyítékul szolgáló tárgyakat,
9) a védelmére szolgáló bizonyítékokat beszerezze,
10) minden terhelő tényről és bizonyítékról nyilatkozzon, előadja a mentő tényeket és bizonyítékokat, kihallgassa a vád tanúit és kieszközölhesse, hogy jelenlétében hallgassák ki a védelem tanúit is, ugyanolyan feltételek mellett, mint vád tanúit,
11) jogi eszközökkel és a jogorvoslatokkal éljen,
12) e törvénykönyvvel összhangban más cselekményeket foganatosítson.
Az eljáró hatóság köteles a terheltet kioktatni első meghallgatása előtt e szakasz 1. bekezdésének 2 - 4. és a 6. pontjába foglalt jogairól.
68. szakasz
A letartóztatottnak e törvénykönyv 68. szakasza 1. bekezdésének 2-4. és a 6. pontjába, valamint 2. bekezdésébe foglalt jogain túl joga van arra, hogy:
1) haladéktalanul és az általa értett nyelven tájékoztassák a letartóztatás okáról,
2) meghallgatása előtt védőjével bizalmas beszélgetést folytathasson, amelyet csak szemmel, de füleléssel nem felügyelnek,
3) követelje, hogy a letartóztatásáról haladéktalanul értesítsék valamely családtagját, vagy számára közeli személyt, továbbá, hogy értesítsék az állampolgársága szerinti állam diplomáciai-konzuli képviselőjét, illetve közjogi jellegű meghatalmazott nemzetközi szervezet képviselőjét, ha menekült vagy állampolgárság nélküli személy,
4) követelje, haladéktalanul vizsgálja meg őt az általa szabadon választott orvos, ha pedig ez nem lehetséges, az ügyész vagy a bíróság által kijelölt orvos.
A bírósági határozat nélkül, illetve bírósági határozat alapján letartóztatott személyt haladéktalanul, de legkésőbb 48 órán belül át kell adni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírónak, és ha ez nem történik meg, szabadon kell engedni.
70. szakasz
A terhelt köteles:
1) az eljáró hatóság idézésére megjelenni,
2) az eljáró hatóságot értesíteni a lakóhelye és tartózkodási helye címének megváltozásáról, illetve a lakóhely és tartózkodási hely címének szándékolt megváltoztatásáról.
71. szakasz
A védőnek joga van, hogy:
1) a letartóztatott személlyel, annak még első meghallgatása előtt, bizalmas beszélgetést folytasson (69. szakasz 1. bekezdés 2. pont),
2) közvetlenül a gyanúsított első meghallgatása előtt elolvassa a feljelentést, a helyszíni szemle jegyzőkönyvét, a szakértői leletet és szakvéleményt,
3) a vizsgálat elrendeléséről szóló rendelet meghozatala vagy a közvetlen vádemelés (331. szakasz 5. bekezdés) után, de ha a terheltet kihallgatták, ez előtt is, e törvénykönyv rendelkezései szerint betekintsen az ügyiratokba és megtekintse a bizonyítékul szolgáló tárgyakat,
4) vizsgálati fogságban levő terhelttel bizalmas beszélgetést folytasson (69. szakasz 1. bekezdés 2. pont), és akadálytalanul levelezhessen, kivéve ha e törvénykönyv másként rendelkezik,
5) minden cselekményt foganatosítson, amelyre a terhelt jogosult,
6) e törvénykönyvben előírt más cselekményeket foganatosítson.
72. szakasz
A védő köteles, hogy:
1) meghatalmazását haladéktalanul benyújtsa az eljáró hatóságnak,
2) a védelemhez a terheltnek szakszerű, lelkiismeretes és idejében való segítséget nyújtson,
3) jogaival ne éljen vissza az eljárás késleltetése céljából,
4) figyelmeztesse a terheltet jogairól való lemondásának vagy jogaitól való elállásának következményeire,
5) a meghatalmazás felmondási napjától számított 30 napos határidő leteltéig jogi segítséget nyújtson a terheltnek, ha e határidő leteltéig e törvénykönyv 75. szakaszának 1. bekezdése szerinti jogosultak nem fogadnak másik védőt.
Ha a terhelt közli az eljárást vezető hatósággal, hogy elutasítja a kirendelt védőt és kizárólag saját maga kívánja ellátni védelmét, a kirendelt védő köteles, hogy:
1) tájékozódjon a bizonyítási cselekmények tartalmáról, továbbá, a főtárgyalás tartalmáról és menetéről,
2) ha a terhelt elutasítja a vele való megbeszélést, írásban adjon neki magyarázatokat és tanácsokat,
3) jelen legyen az eljárási cselekményeken és előadja a perbeszédet, kivéve, ha a terhelt ettől kifejezetten eltiltja,
4) a terhelt kérelmére vagy kifejezett egyetértése mellett rendes jogorvoslatot nyújtson be és az eljárásban más cselekményeket foganatosítson.
A védői jogállás megszerzésének feltételei
73. szakasz
Védő csak ügyvéd lehet.
Ha az eljárás öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmény miatt folyik, az ügyvédet ügyvédgyakornok helyettesítheti.
Nem lehet védő:
1) a terhelttárs, a sértett, vagy a terhelttársnak, a sértettnek vagy a vádlónak a házastársa, élettársa vagy más tartós közösségben vele élő személy, egyenes ági vérrokonuk bármely fokig, oldalági vérrokonuk a negyedik fokig, sem sógorsági rokonuk másodfokig,
2) a főtárgyalásra tanúként megidézett személy, kivéve, ha e törvénykönyv szerint nem hallgatható ki tanúként, vagy mentesül a tanúzási kötelezettség alól és nem kíván vallomást tenni,
3) az a személy, aki ugyanabban a tárgyban eljárt bíróként, ügyészként, a sértett meghatalmazottjaként, rendőrségi alkalmazottként, vagy a vizsgálat előtti eljárásban cselekményeket végzett,
4) aki védője olyan terhelttársnak, akit ugyanabban az eljárásban ugyanazzal a bűncselekménnyel terhelnek, kivéve, ha az eljáró hatóság szerint a közös védelem nem menne a védelem érdekeinek rovására.
74. szakasz
A terhelt védelme kötelező:
1) ha néma, süket, vak, vagy képtelen saját védelmének sikeres ellátására - az első meghallgatástól kezdve az eljárás jogerős befejezéséig,
2) ha az eljárás nyolc évi, vagy annál hosszabb időtartamú börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmény miatt folyik ellene - az első meghallgatástól kezdve az eljárás jogerős befejezéséig,
3) ha őrizetbe vették, vagy lakáselhagyási tilalom alatt vagy vizsgálati fogságban van - szabadságvesztésétől az intézkedés megszüntetéséről szóló végzés jogerőssé válásáig,
4) ha távollétében folyik ellene az eljárás - a távollétében való eljárás elrendeléséről szóló végzés meghozatalától mindaddig, amíg folyamatban van a távollétében való eljárás,
5) ha a főtárgyalást saját maga által előidézett alkalmatlansága miatt tartják jelenléte nélkül, a távollétében történő főtárgyalás elrendeléséről szóló végzés meghozatalától a főtárgyaláson való részvételi alkalmatlanság megszűnését megállapító bírósági végzés jogerőre emelkedéséig,
6) ha rendbontás miatt a bizonyítási eljárás vagy a főtárgyalás végéig eltávolították a tárgyalóteremből - az eltávolítási rendelet meghozatalától a tárgyalóterembe való visszatéréséig vagy az hitélet kihirdetéséig,
7) ha ellene elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedése kimondásának eljárása folyik - ezen intézkedés kimondási indítványának beterjesztésétől a jelen törvénykönyv 526. szakasza 2. és 3. bekezdése szerinti határozat meghozataláig, vagy az elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedését elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig.
8) az ügyésszel, e törvénykönyv 313. szakasza 1. bekezdése, 320. szakasza 1. bekezdése és 327. szakasza 1. bekezdése szerinti megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások kezdetétől, a megállapodásról szóló bírósági határozat meghozataláig,
9) ha a tárgyalás távollétében folyik (449. szakasz 3. bekezdés), a távollétében lefolytatandó tárgyalásról szóló végzés meghozatalától az ítélet elleni fellebbezésről szóló bírósági határozat meghozataláig.
75. szakasz
Egy vagy több védőt választhat és meghatalmazhat maga a terhelt vagy törvényes képviselője, házastársa, egyenes ági vérrokona, örökbefogadója, örökbefogadottja, testvére, nevelőszülője, vagy más, a terhelttel tartós közösségben élő személy, kivéve, ha ezt a terhelt kifejezetten ellenzi.
Az eljáró hatóság által vezetett jegyzőkönyvbe való mondással a terhelt szóbelileg is meghatalmazhat védőt.
76. szakasz
Ha e törvénykönyv 74. szakasza szerinti esetekben a terheltnek nem választanak védőt, vagy az eljárás folyamán a terhelt védő nélkül marad, vagy ha e törvénykönyv 73. szakasza 3. bekezdésének 4. pontja esetében - ha kötelező a védelem - nem állapodik meg a terhelttársakkal a védő személyéről, vagy nem választ másik védőt, az eljárást vezető ügyész vagy bíróság elnöke az eljárás további menetére végzéssel védőt rendel ki számára, az illetékes ügyvédi kamara által összeállított névjegyzékről és annak sorrendje szerint.
Az ügyvédi kamara az e szakaszban említett névjegyzékben köteles feltüntetni az ügyvéd ügyvédi névjegyzékbe történő bejegyzésének napját, és a névsor összeállításakor szem előtt kell tartania a listára felvett ügyvédek büntetőjog terén kifejtett gyakorlati és szakmai tevékenységét, hogy alaposan elvárható legyen az általa kifejtett védelem.
A kirendelt védő felmentését csak alapos okból kérhető.
Az e szakasz 1. bekezdésében említett listát közzé kell tenni az illetékes ügyvédi kamara és a bíróság világhálós honlapján és hirdetőtábláján.
77. szakasz
Ha nem is állnak fenn a kötelező védelem esetei, a terhelt kérelmére védőt fognak számára kirendelni, amennyiben vagyoni állapota miatt nem viselheti a védő költségeit és jutalmát, az eljárás pedig több, mint három évi börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmény miatt folyik, vagy a méltányosság úgy kívánja. Ebben az esetben, a védelem költségei a bíróság költségvetését terhelik.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti kérelemről az előzetes eljárás bírája, a tanácselnök, vagy az egyesbíró határoz, a védőt pedig az eljárást vezető bíróság elnöke rendeli ki végzésében, az illetékes ügyvédi kamara által összeállított ügyvédi névjegyzékről és annak sorrendje szerint.
E szakasz 1. bekezdése szerint kirendelt védőt hivatalból kirendelt védőnek kell tekinteni.
A közös védő és a többes védelem
78. szakasz
Ugyanabban a tárgyban több terheltnek lehet közös védője, de csak akkor, ha az a védelemhez nyújtott jogsegély szakmai színvonalát, lelkiismeretességét és ideje koránságát nem hátráltatja.
Ha több terheltnek e törvénykönyv jelen szakaszának 1. bekezdése, vagy 73. szakasza 3. bekezdése 4) pontjának rendelkezéseivel ellentétesen közös védője van, az eljárást vezető hatóság felszólítja a terhelteket, hogy három napon belül állapodjanak meg, kinek a védője lesz az addigi közös védő, vagy hogy mindegyikük válasszon magának új védőt. Ha ez kötelező védelem esetében nem történik meg, hivatalból rendelnek ki számukra védőt.
Egy terheltnek egy eljárásban egyidejűleg legfeljebb öt védője lehet, és ha az eljárásban akár egy is részt vesz, a védelmet biztosítottnak kell tekinteni.
Ha egy terheltnek egy eljárásban több mint öt védője van, az eljárást vezető hatóság felszólítja, hogy három napon belül nyilatkozzon, kit kíván közülük megtartani, egyúttal figyelmezteti, hogy ha ezt elmulasztja megtenni, a meghatalmazásuk benyújtási vagy a jegyzőkönyvbe mondott meghatalmazási sorrend szerinti első öt ügyvéd tekintendő védőjének.
A védő jogainak és kötelezettségeinek megszűnése
79. szakasz
A védő jogai és kötelezettségei megszűnnek
1) a meghatalmazás visszavonása vagy felmondása esetén,
2) felmentés esetén.
80. szakasz
A választott védőt fel kell menteni, ha:
1) e törvénykönyv 73. szakaszának 3. bekezdése szerinti okok akár egyike is fennáll,
2) a figyelmeztetés és rendbírság ellenére sem szünteti meg a rendbontást,
3) ha ugyanazzal a tárggyal kapcsolatban büntetőeljárás indul ellene a bizonyítás akadályozásának vagy a fogva tartott személyek szökésének lehetővé tétele vagy a szökéshez nyújtott segítség bűncselekményének alapos gyanúja miatt,
4) ha a meghatalmazás visszavonása vagy felmondása után újból meghatalmazzák, a joggal való nyilvánvaló visszaélés céljából,
5) közös védő esetén a terheltek nem járnak el e törvénykönyv 78. szakaszának 2. bekezdése szerint,
6) a terheltnek több mint öt védője van, és nem nyilatkozik, kiket kíván védőként megtartani (78. szakasz 4. bekezdés).
Az e szakasz 1. bekezdésének 1)-3) pontja szerinti eseteken túl, a hivatalból kirendelt védőt fel kell menteni, ha
1) a terhelt vagy e törvénykönyv 75. szakaszának 1. bekezdésében felsorolt személyek másik védőt választanak,
2) nem teljesíti a 72. szakasz 1. bekezdésének 2) pontja szerint kötelezettségét,
3) a terhelt vagyoni állapotában bekövetkezett változások miatt megszűntek a szegény sorsúaknak járó védelem okai (77. szakasz 1. bekezdés).
81. szakasz
A védő felmentéséről, az ügyész indítványára vagy hivatalból, az előzetes eljárás bírája, a tanácselnök, az ítélőtanács, illetve az egyesbíró határoz.
A határozat meghozatala előtt a bíróság felszólítja a terheltet és a védőt, hogy 24 órán belül nyilatkozzanak a felmerült felmentési okokról, és állításaik alátámasztására bizonyítékokat mellékeljenek, egyúttal figyelmezteti őket, ha nem nyilatkoznak vagy nem bizonyítják állításaikat, a bíróság a meglevő adatok alapján fogja meghozni döntését.
A védő felmentéséről szóló végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A védő e törvénykönyv 80. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti felmentéséről szóló végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A védő e törvénykönyv 80. szakasza 1. bekezdésének 1)-4) pontja, továbbá 2. bekezdésének 2) pontja szerinti felmentéséről az ügyész vagy a bíróság elnöke értesíti az illetékes ügyvédi kamarát.
A BIZONYÍTÉKOK
Tények bizonyítása az eljárásban
82. szakasz
Az eljárásban a bizonyítékok beszerzése és felvétele e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban, valamint törvényben meghatározott egyéb módon történik.
83. szakasz
A bizonyítás tárgyát a bűncselekmény törvényi tényállásának ismérveit képező tények, vagy egyéb tények képezik, amelyektől a büntetőtörvény valamely más rendelkezésének alkalmazása függ.
Bizonyítás tárgyát képezik azon tények is, melyektől a büntetőeljárás rendelkezéseinek alkalmazása függ.
Nem kell bizonyítani a bíróság értékelése szerint közismert tényeket, elégséges mértékben megtárgyalt tényeket, a terhelt által oly módon beismert tényeket, hogy további bizonyításuk szükségtelen (88. szakasz), vagy melyekről az ügyfelek egyetértése nincs ellentétben más bizonyítékokkal.
84. szakasz
E törvénykönyv 16. szakaszának 1. bekezdése rendelkezéseinek megszegésével beszerzett bizonyítékok (törvényellenes bizonyítékok) nem használhatók fel a büntetőeljárásban.
A törvényellenes bizonyítékokat az ügyiratokból el kell távolítani, külön lepecsételt göngyölegbe tenni, és az eljárás jogerős befejezéséig az előzetes eljárás bírájánál őrizni, ezután pedig megsemmisíteni, és erről jegyzőkönyvet felvenni.
Kivételesen, e szakasz 2. bekezdése rendelkezéseitől eltérően, a törvényellenes bizonyítékokat az ilyen bizonyítékok beszerzése miatt folyó bírósági eljárás jogerős befejezéséig meg kell őrizni.
A terhelt meghallgatásának feltételei
85. szakasz
A terhelt első meghallgatásán meg kell kérdezni családi és utónevét, személyi számát vagy valamely személyazonossági okmánya számát, ragadványnevét, szüleinek családi és utónevét, anyja leánykori családnevét, születési helyét, hol lakik, születésének évét, hónapját és napját, állampolgárságát, foglalkozását, családi körülményeit, írástudó-e, milyen iskolákat fejezett be, milyen vagyonnal rendelkezik ő és családi háztartásának tagjai, volt-e, mikor és miért elítélve, a kiszabott büntetőszankciót végrehajtották-e és mikor, folyik-e ellene másik bűncselekmény miatt eljárás.
A terhelttel közölni kell e törvénykönyv 68. szakaszának 1. bekezdése szerinti jogait és lehetővé kell tenni számára, hogy éljen e jogokkal, egyúttal figyelmeztetni kell kötelezettségeire (70. szakasz) és elmulasztásuk következményeire.
A terheltet ezután fel kell szólítani, hogy határozottan és egyértelműen nyilatkozzon, választ-e magának védőt és figyelmeztetni, ha nem választ védőt, kötelező védelem esetén hivatalból rendelnek ki számára védőt, e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban.
A terheltet védője távollétében csak akkor lehet meghallgatni, ha kifejezetten lemondott e jogáról, ha a szabályszerűen megidézett védő az értesítés ellenére nem jelent meg (300. szakasz 1. bekezdés), és a terheltnek nincs lehetősége másik védőt választani, vagy ha az első meghallgatásra a terhelt nem biztosította védője jelenlétét e jogára vonatkozó kioktatástól számított 24 órán belül sem (68. szakasz 1. bekezdés 4. pont), kivéve kötelező védelem esetén.
Ha a terhelt kioktatása elmaradt vagy nem tették lehetővé számára, hogy e szakasz 2. bekezdése szerinti jogaival éljen, vagy e szakasz 3. bekezdése szerinti nyilatkozata a védő jelenlétéről nincs jegyzőkönyvezve, vagy ha e szakasz 4. bekezdése rendelkezéseinek megszegésével jártak el, vagy ha e törvénykönyv 9. szakasza rendelkezéseinek megszegésével szerezték be a terhelt vallomását, a terhelt vallomására bírósági határozat nem alapozható.
A terhelt meghallgatásának szabályai
86. szakasz
A terheltet szóban, tapintatosan és személyiségének teljes tiszteletben tartásával kell meghallgatni. A terheltnek joga van, hogy meghallgatásakor felhasználja jegyzeteit.
A terheltnek meghallgatásakor lehetővé kell tenni, hogy zavartalanul nyilatkozzon minden őt terhelő körülményről, és előadjon minden védelmére szolgáló körülményt.
Miután a terhelt vallomását befejezte, és szükség mutatkozik annak kiegészítésére vagy tisztázására, világos, határozott és érthető kérdéseket kell neki feltenni, melyek nem lehetnek félrevezetőek, nem alapulhatnak olyan feltételezésen, hogy valamit már beismert, amit nem ismert be, és a kérdések nem lehetnek a feleletre rávezetőek.
Ha a terhelt későbbi vallomásai eltérnek a korábbiaktól, különösen, ha visszavonja előbbi beismerését, akkor az eljáró hatóság felhívhatja, hogy közölje az eltérő vallomások, illetve a beismerés visszavonásának okát.
Meghallgatás tolmács ésfordító segítségével
87. szakasz
Ha a terhelt süket, a kérdéseket írásban kell neki feltenni, ha néma, fel kell kérni, hogy írásban válaszoljon, ha vak, meghallgatásakor szóbelileg meg kell ismertetni vele az írásbeli bizonyítási anyagot. Ha a meghallgatás ily módon nem lehetséges, tolmácsként meg kell idézni olyan személyt, aki a terhelttel értekezni tud.
Ha a terhelt nem érti az eljárás nyelvét, fordító segítségével kell neki a kérdéseket feltenni.
Ha a tolmácsot vagy fordítót előzőleg nem eskették fel, fel kell esketni arra, hogy hitelesen fogja közvetíteni a terhelthez intézett kérdéseket és a terhelt nyilatkozatait.
E törvénykönyv szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni a fordítókra és tolmácsokra is.
A terhelt beismerése
88. szakasz
Ha a terhelt beismeri a bűncselekmény elkövetését, az eljáró hatóság csak akkor köteles az elkövetőre és a bűncselekményre vonatkozó bizonyítékok beszerzését folytatni, ha alapos a gyanú, hogy a beismerés hamis, illetve ha a beismerés hiányos, ellentmondó vagy nem világos és ha ellentétes más bizonyítékokkal.
A terhelt szembesítése
89. szakasz
A terheltet szembesíteni lehet a tanúval, vagy másik terhelttel, ha a bizonyítás tárgyát képező tények tekintetében vallomásuk eltérő.
A szembesítetteket egymással szembe kell állítani, majd az eljáró hatóság utasítja őket, hogy ismételjék meg egymásnak vallomásukat minden vitás körülményről és vitassák meg előadott vallomásuk hitelességét. A szembesítés folyamatáról és a szembesítettek nyilatkozatairól az eljárást vezető hatóság jegyzőkönyvet vesz fel.
Személyek és tárgyak felismerésre bemutatása
90. szakasz
Ha szükséges megállapítani, hogy a terhelt felismer-e egy meghatározott személyt vagy tárgyat, illetve azoknak az általa előzőleg körülírt tulajdonságait, akkor azt a személyt, illetve tárgyat be kell neki mutatni más, számára ismeretlen személyekkel, illetve tárgyakkal együtt, melyeknek alapvető tulajdonságai hasonlóak az általa előadottakhoz.
Ezek után a terheltet fel kell szólítani, nyilatkozzon, bizonyossággal vagy bizonyos valószínűségi fokkal tudja-e felismerni a személyt vagy a tárgyat, és igenlő válasz esetén mutasson rá a felismert személyre vagy tárgyra.
Ha e szakasz 1. bekezdése szerinti személy vagy tárgy elérhetetlen, a terheltnek be lehet mutatni az illető személy vagy tárgy fényképét, számára ismeretlen személyekről vagy tárgyakról készült fényképekkel együtt, melyeknek alapvető tulajdonságai az általa leírtakhoz hasonlóak.
E szakasz 1-3. bekezdése rendelkezéseivel összhangban, személy felismerése hangja alapján is lehetséges.
a. Alapvető rendelkezések
A tanú
91. szakasz
A tanú az a személy, akinek feltehetően tudomása van a bűncselekményről, az elkövetőről vagy az eljárásban megállapításra kerülő más tényekről.
A tanúzási képesség és a tanúzási kötelezettség
92. szakasz
Tanúzási képességgel rendelkezik minden személy, aki képes a tanúzás tárgyára vonatkozó tudomását vagy észlelését közölni.
A sértettet, a pótmagánvádlót vagy a magánvádlót ki lehet hallgatni tanúként.
Minden tanúként megidézett személy köteles az idézésnek eleget tenni és ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik (93. és 94. szakasz), vallomást is tenni.
Kizárás a tanúzásra kötelezettek köréből
93. szakasz
A tanúzásra kötelezettek köréből kizárt:
1) az a személy, aki vallomásával megsértené titkos adatra vonatkozó titoktartási kötelezettségét, míg a hatáskörrel rendelkező hatóság, illetve közhatalmi hatóságot képviselő személy, fel nem oldotta az adat titkosítását vagy mentesítette a személyt titoktartási kötelezettsége alól,
2) az a személy, aki vallomásával a hivatási titoktartási kötelezettségét sértené meg (vallási gyóntató, ügyvéd, orvos, bábaasszony és mások), kivéve, ha e kötelezettsége alól külön előírás vagy a titoktartás kedvezményezettjének nyilatkozata nem mentesíti,
3) a védő, arról, amit a terhelt vele, mint védőjével közölt.
Kivételesen, e szakasz 1. bekezdésének rendelkezéseit mellőzve, a terhelt, vagy védőjének indítványára, a bíróság határozhat a tanúzásra kötelezettek köréből kizárt személy kihallgatásáról.
A tanúzási kötelezettség alóli mentesítés
94. szakasz
A tanúzási kötelezettség alól mentesül:
1) a terhelttel házasságban, élettársi vagy más tartós életközösségben élő személy,
2) a terhelt egyenes ági vérrokona, oldalági vérrokona a harmadik fokkal bezárólag, vagy sógorsági rokona a második fokkal bezárólag,
3) a terhelt örökbefogadottja vagy örökbefogadója.
Nem hallgatható ki tanúként - kivéve, ha azt maga a terhelt kéri - az a fiatalkorú személy, aki életkorára és szellemi fejlettségére való tekintettel nem képes felfogni a tanúzási kötelezettség alóli mentesség jogának értelmét.
Az e szakasz 1. bekezdésében említett személyt, az eljáró hatóságnak még a kihallgatás előtt, vagy haladéktalanul, amint tudomására jutott a terhelttel fennálló viszonya, figyelmeztetnie kell, hogy nem köteles vallomást tenni. A figyelmeztetést és a választ jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
Aki a terheltek egyikével kapcsolatban megtagadhatja a vallomást, mentesül a többi terhelttel kapcsolatos vallomástételi kötelezettség alól is, ha vallomását a dolgok természetéből fakadóan nem lehet csak a többi terheltre korlátozni.
A tanúkihallgatás feltételei
95. szakasz
A tanút figyelmezetni kell, hogy köteles az igazat vallani és semmit sem hallgathat el, majd figyelmeztetni kell, hogy a hamis tanúzás bűncselekmény.
A tanút figyelmezetni kell továbbá, hogy bizonyos kérdésekre nem köteles válaszolni, ha a válasszal saját magát, vagy az e törvénykönyv 94. szakaszának 1. bekezdésében felsorolt személyeket nagy szégyennek, jelentős anyagi kárnak vagy büntetőeljárás alá vonásnak tenné ki. A figyelmeztetést jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
A tanútól ezután meg kell kérdezni családi és utónevét, személyi számát, apja vagy anyja nevét, lakóhelyét, tartózkodási helyét, születési helyét és évét, valamint a terhelttel és a sértettel fennálló viszonyát. A tanút figyelmezetni kell, hogy lakóhelye és tartózkodási helye címének megváltozásáról értesíteni köteles az eljáró hatóságot.
Ha valakit e törvénykönyv 93. szakaszának 1. bekezdésében felsorolt feltételek figyelmen kívül hagyásával hallgattak ki tanúként, vagy ha a tanúzási kötelezettség alól mentesülő személyt (94. szakasz) mentelmi jogára nem figyelmeztették, vagy ha kifejezetten nem mondott le e jogáról, illetve ha a figyelmeztetést és a lemondást jegyzőkönyvben nem rögzítették, vagy ha a tanú vallomását e törvénykönyv 9. szakaszával ellentétesen szerezték meg, tanúvallomására bírói határozat nem alapozható.
A tanú felesketése
96. szakasz
A tanút vallomásának megtétele előtt fel kell szólítani, tegyen esküt.
A főtárgyalás előtt a tanú csak akkor eskethető fel, ha félő, hogy betegsége vagy más okok miatt nem jelenhet meg a főtárgyaláson. Annak okát, miért akkor eskették fel, jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
A eskü szövege a következő: "A becsületemre esküszöm, hogy mindenre, amiről kérdeznek, csak az igazat fogom vallani és semmit, amiről tudok, nem hallgatok el."
A tanú szóban esküszik fel, az eskü szövegének felolvasásával vagy az eljáró hatóság által felolvasott eskü szövegének meghallgatása utáni igenlő válasszal. A néma, de írni, olvasni tudó tanúknak az eskü szövegét alá kell írni, a süket, vak vagy néma, sem írni sem olvasni nem tudó tanúkat pedig jeltolmács közbenjárásával esketik fel.
Ha a tanú megtagadja az eskütételt, a megtagadás tényét és annak okait jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
Az esküt nem tevő tanú
97. szakasz
Nem eskethető fel az a tanú aki:
1) a kihallgatásakor nem nagykorú,
2) elmeállapota miatt nem tudja felmérni az eskü értelmét.
98. szakasz
A tanúkat a többi tanú távollétében egyenként kell kihallgatni. A tanú vallomását szóban köteles előadni.
Az általános kérdések után, a tanút fel kell szólítani, hogy mondjon el mindent, amit a tanúzás tárgyáról tud.
Miután a tanú előadta vallomását, és szükség mutatkozik annak ellenőrzésére, kiegészítésére vagy tisztázására, világos, határozott és érthető kérdéseket kell neki feltenni, melyek nem lehetnek félrevezetőek, nem alapulhatnak olyan feltételezésen, hogy valamit kijelentett, amit nem jelentett ki és nem lehetnek a feleletre rávezetőek, kivéve keresztkérdéses kihallgatás esetén a főtárgyaláson.
A tanútól mindig meg kell kérdezni, honnan erednek vallomásában előadott ismeretei.
Ha a sértettet hallgatják ki tanúként, meg kell tőle kérdezni, kívánja-e a büntetőeljárásban megvalósítani vagyonjogi igényét.
Ha a tanú kihallgatása tolmács, illetve fordító közbenjárásával történik, vagy ha a tanú, süket, vak vagy néma, kihallgatását e törvénykönyv 87. szakasza szerint kell foganatosítani.
A tanú szembesítése
99. szakasz
A tanút szembesíteni lehet másik tanúval vagy a terhelttel, ha a bizonyítás tárgyát képező tények tekintetében vallomásuk eltérő.
A tanú szembesítésére e törvénykönyv 89. szakasza 2. bekezdését kell alkalmazni.
Személyek és tárgyak felismerése
100. szakasz
Ha azt szükséges megállapítani, hogy a tanú felismer-e meghatározott személyt vagy tárgyat, illetve azok általa ismertetett tulajdonságait, a felismertetést e törvénykönyv 90. szakasza szerint kell végrehajtani.
Személyek és tárgyak felismertetését a vizsgálat előtti eljárásban és a vizsgálat alatt úgy kell foganatosítani, hogy a felismertetés megkezdése előtt a felismertetés tárgyaként megjelenő személy ne láthassa a tanút, sem a tanú az illető személyt.
A vizsgálat előtti eljárásban és a vizsgálat alatt a személyek felismertetése az ügyész jelenlétében történik.
A tanú megbírságolása
101. szakasz
Ha a szabályszerűen megidézett tanú nem jelenik meg és távolmaradását sem menti ki, vagy ha a kihallgatására kijelölt helyről jóváhagyás nélkül eltávozik, az eljáró hatóság elrendelheti elővezetését, a bíróság pedig 100.000 dinárig terjedő rendbírsággal is sújthatja.
Ha a tanú megjelenik, és miután figyelmeztették a következményekre, törvényes okok nélkül megtagadja a vallomástételt, a bíróság 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújthatja, ha pedig továbbra is megtagadja a vallomástételt, még egyszer ugyanezzel a rendbírsággal sújtható.
A rendbírságot kimondó végzés elleni fellebbezésről a tanács határoz. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
b. A tanúvédelem
Az alapvető védelem
102. szakasz
Az eljáró hatóság kötelessége megvédeni a sértettet vagy a tanút a sértegetéstől, fenyegetéstől és minden egyéb támadástól.
Az eljárás résztvevőjét, vagy más személyt, aki az eljáró hatóság előtt a sértettet vagy a tanút sértegeti, fenyegeti vagy biztonságát veszélyezteti, az ügyész vagy a bíróság figyelmezteti, a bíróság pedig 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal is sújthatja.
A rendbírságot kimondó végzés elleni fellebbezésről a tanács határoz. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Miután kézhez vette a rendőrség vagy a bíróság értesítését, vagy önmaga szerzett tudomást a sértett vagy a tanú ellen irányuló erőszakos cselekményekről vagy komoly fenyegetésről, az ügyész köteles üldözni az elkövetőt, vagy a történtekről értesíteni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt.
Az ügyész vagy a bíróság kezdeményezheti, hogy a rendőrség, a törvénnyel összhangban, a sértettet illetve a tanút vonja védelmi intézkedések alá.
A különösen érzékeny tanú
103. szakasz
Az életkora, élettapasztalata, életmódja, neme, egészségi állapota, az elkövetett bűncselekmény természete, módja és következményei, továbbá az eset egyéb körülményei miatt különösen érzékeny tanút az eljáró hatóság hivatalból, vagy az ügyfelek vagy magának a tanúnak az indítványára, különösen érzékeny tanúvá nyilváníthatja.
A különösen érzékeny tanúvá nyilvánításról szóló végzést az ügyész, a tanácselnök vagy az egyesbíró hozza meg.
Ha a különösen érzékeny tanú érdekeinek védelme megkívánja, az e szakasz 2. bekezdése szerint eljáró hatóság végzésével képviselőt rendel ki számára, az ügyész, vagy a bíróság elnöke pedig a képviselőt kinevezi, az illetékes ügyvédi kamara révén, a kirendelt védők kinevezésére összeállított ügyvédi névjegyzékről és annak sorrendje szerint (76. szakasz).
Az indítványnak helyt adó vagy azt elutasító végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A különösen érzékeny tanú kihallgatásának szabályai
104. szakasz
A különösen érzékeny tanúnak a kérdéseket csak az eljáró hatóság révén lehet feltenni, amely köteles az ilyen tanú iránt különös figyelmet tanúsítani, törekedve a büntetőeljárásnak a tanú személyiségére, testi és lelki állapotára gyakorolt esetleges káros következményeinek elkerülésére. A kihallgatást pszichológus, szociális dolgozó vagy más szakember közbenjárásával is végre lehet hajtani, amiről az eljáró hatóság dönt.
Ha az eljáró hatóság a különösen érzékeny tanú, kép- és hangtovábbító műszaki eszközökkel való kihallgatása mellett dönt, az ügyfelek és az eljárásban résztvevő más személyek nem lehetnek jelen ugyanabban a helyiségben, ahol a tanú tartózkodik.
A különösen érzékeny tanút ki lehet hallgatni saját lakásán vagy más helyiségben, vagy különösen érzékeny személyek kihallgatására szakmailag felkészített és feljogosított intézményben. Ez esetben az eljáró hatóság elrendelheti az e szakasz 2. bekezdése szerinti intézkedéseket.
A különösen érzékeny tanú nem szembesíthető a terhelttel, kivéve, ha azt a terhelt kéri és az eljáró hatóság a tanú érzékenységi fokát és a védelem jogait figyelembe véve, engedélyezi.
E szakasz 1-3. bekezdése alapján hozott végzések ellen önálló fellebbezésnek helye nincs.
A védett tanú
105. szakasz
Ha arra utaló körülmények forognak fenn, melyek szerint a tanú vallomásával vagy az egyes kérdésekre való válasszal saját maga vagy hozzá közeli személyek életét, egészségét, szabadságát vagy nagyobb értékű vagyonát veszélyeztetné, a bíróság a védett tanúi jogállás odaítéléséről szóló végzésében jóváhagyhat egy vagy több külön védelmi intézkedést.
A külön védelmi intézkedések a védett tanúnak olyan feltételekkel és módon való kihallgatását ölelik fel, amelyek biztosítják személyazonosságának a nyilvánosságtól és kivételesen, a terhelttől és védőjétől való rejtve maradását is, e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban.
A külön védelmi intézkedések
106. szakasz
A védett tanú személyazonosságának a nyilvánosság előtti rejtve maradását biztosító külön védelmi intézkedések a nyilvánosság kizárása a főtárgyalásról és a tanú személyazonosságára vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalának tilalma.
Azt a külön védelmi intézkedést, amely felöleli a védett tanú személyazonosságára vonatkozó adatok megismerési lehetőségének megvonását a terhelttől és a védőtől, a bíróság kivételesen rendelheti el, ha a tanú és az ügyész előzetes nyilatkozata alapján megállapítja a tanú vagy hozzá közeli személyek életének, egészségének vagy szabadságának oly mértékű veszélyeztetettségét, hogy igazolt a védelem jogának korlátozása és hogy a tanú hitelt érdemlő.
A védett tanú személyazonosságát, amelynek megismerését e szakasz 2. bekezdése alapján a bíróság eltiltotta, a bíróság legkésőbb 15 nappal a főtárgyalás kezdete előtt ismertetni fogja a terhelttel és a védővel.
Az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti külön védelmi intézkedésekről szóló határozatok meghozatalakor a bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a szigorúbb intézkedést csak akkor rendelje el, ha ugyanaz a cél enyhébb intézkedéssel nem valósítható meg.
A védett tanúvá nyilvánítási eljárás megindítása
107. szakasz
A bíróság védett tanúvá nyilvánításról hivatalból, az ügyésznek vagy magának a tanúnak az indítványára dönthet.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti indítványnak tartalmazni kell: a tanú személyi adatait, a bűncselekmény adatait, amelyről a tanút kihallgatják, a tanú vagy hozzá közeli személyek életének, egészségének, szabadságának vagy nagyobb mértékű vagyonának veszélyeztetettségére utaló tényeket és bizonyítékokat, továbbá azon körülmények leírását, melyekre a tanúzás vonatkozik.
Az indítványt zárt, "tanúvédelem - szigorúan bizalmas" feliratú borítékban kell benyújtani, és a vizsgálat folyamán az előzetes eljárás bírájának, a vádirat megerősítése után pedig a tanácselnöknek kell átadni.
Ha a tanú e törvénykönyv 105. szakasza 1. bekezdése szerinti körülmények fennállásával indokolva kihallgatásakor megtagadja az e törvénykönyv 95. szakasza 3. bekezdése szerinti adatok közlését, az egyes kérdésekre való választ vagy a vallomástételt teljes egészében, a bíróságnak fel kell szólítania a tanút, hogy három napon belül e szakasz 2. és 3. bekezdésével összhangban járjon el.
A bíróság e törvénykönyv 101. szakaszának 2. bekezdése rendelkezéseit fogja alkalmazni, ha nyilvánvalóan alaptalannak minősíti az adatszolgáltatás, a kérdésekre való felelet, vagy a tanúzás megtagadását, vagy a tanú a meghagyott határidőn belül nem jár el e szakasz 2. és 3. bekezdésével összhangban.
Határozás védett tanúvá nyilvánításról
108. szakasz
A védett tanúvá nyilvánításról a vizsgálat folyamán az előzetes eljárás bírája, a vádirat megerősítése után pedig a tanács végzéssel határoz. Ha a döntést a főtárgyaláson hozzák meg, az e törvénykönyv 364. szakaszának 2. bekezdése szerinti kivételektől eltekintve, ki kell zárni a nyilvánosságot (363. szakasz).
A védett tanúvá nyilvánításról szóló végzésben fel kell tüntetni a védett tanú fedőnevét, az intézkedés időtartamát és végrehajtásának módját, mely lehet: a tanú személyazonosságára vonatkozó, az ügyiratokban található adatainak megváltoztatása vagy törlése, a tanú kinézetének elrejtése, a tanú külön helységből történő kihallgatása hangjának elváltoztatásával, hang- és képtovábbító és -elváltoztató műszaki eszközök alkalmazásával történő kihallgatás.
Az e szakasza 1. bekezdése szerinti végzést az ügyfelek és a tanú megfellebbezhetik.
Az előzetes eljárás bírájának végzése elleni fellebbezést a tanács (21. szakasz 4. bekezdés), a többi esetben a közvetlenül magasabb fokú bíróság tanácsa (21. szakasz 4. bekezdés) bírálja el. A fellebbezést az iratok kézhezvételétől számított három napon belül el kell bírálni.
A védett tanú kihallgatása
109. szakasz
Miután a védett tanúvá nyilvánításról szóló végzés jogerőssé vált, a bíróság titkot képező, külön rendeletével bizalmas módon értesíti az ügyfeleket, a védőt és a tanút a kihallgatás napjáról, órájáról és helyéről.
A kihallgatás kezdete előtt a védett tanúval közölni kell, hogy e törvénykönyv 106. szakasza 2. és 3. bekezdése szerinti feltételek mellett személyazonossága mindenki előtt rejtve marad, kivéve a bíróságot, ügyfeleket és a védőt, vagy csak a bíróságot és az ügyészt, majd a továbbiakban a tanúval ismertetni kell kihallgatásának módját.
A bíróság minden jelen levőt figyelmeztet, hogy a védett tanúra és a hozzá közeli személyekre vonatkozó adatokat és személyazonosságuk felfedésére alkalmas egyéb körülményeket titokként kell őrizni és, hogy a titoktartási kötelesség megsértése bűncselekmény. A figyelmeztetést és a jelen levő személyek nevét jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
A bíróságnak meg kell tiltania minden olyan választ igényelő kérdést, amely felfedhetné a védett tanú személyazonosságát.
Ha a védett tanú kihallgatása hang- és képtovábbító és -elváltoztató műszaki eszközök alkalmazásával történik, ezeket szakembernek kell kezelnie.
A védett tanú a jegyzőkönyvet fedőnevével írja alá.
A védett tanúra vonatkozó adatok őrzése
110. szakasz
A védett tanú és a hozzá közel álló személyek személyazonosságára és más, személyazonosságuk felfedésére alkalmas körülményekre vonatkozó adatokat külön "tanúvédelem - szigorúan bizalma" feliratú borítékba kell zárni, lepecsételni és az előzetes eljárás bírájának átadni megőrzésre.
A lepecsételt borítékot csak az ítélet elleni jogorvoslatot elbíráló bíróság nyithatja fel. A borítékon fel kell tüntetni a felnyitás okát, napját és időpontját, továbbá az e szakasz 1. bekezdésében említett adatokat megismerő tanácstagok nevét. Ezután a borítékot újra le kell zárni és lepecsételni, feltüntetve rajta a lezárás és lepecsételés napját és időpontját, és visszajuttatni az előzetes eljárás bírájának.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti adatok titkos adatok. Ezen adatokat a hivatalos személyeken kívül más személyek is kötelesek titokként őrizni, bármilyen minőségben is szereztek róluk tudomást.
Értesítési kötelezettség a külön intézkedésekről
111. szakasz
A rendőrség és az ügyész, mikor tájékoztatásokat szereznek be az állampolgároktól, kötelesek értesíteni őket, az e törvénykönyv 106. szakasza szerinti külön intézkedésekről.
A védett tanúra vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazása
112. szakasz
E törvénykönyv 105-111. szakaszának rendelkezéseit, értelemszerűen alkalmazni kell a fedett nyomozóra, a szakértőre, a szaktanácsadóra és a szakemberre is.
a. Alaprendelkezések
A szakértés okai
113. szakasz
Az eljáró hatóság szakértést rendel el, ha az eljárás folyamán felmerülő tények megállapításához és mérlegeléséhez szaktudás szükséges.
Szakértés nem rendelhető el az eljárás folyamán felmerülő azon jogi kérdések megállapítására és mérlegelésére, melyekről az eljárás folyamán határozatot kell hozni.
A szakértő kirendelése
114. szakasz
A szakértő az eljárás folyamán felmerülő tények megállapításához és mérlegeléséhez szükséges szaktudással rendelkező személy.
A szakértéssel általában egy szakértőt kell megbízni, ám ha a szakértés összetett, kirendelhető kettő vagy több szakértő is.
Ha meghatározott nemű szakértésre az állandó szakértők jegyzékéről rendelkezésre állnak szakértők, más szakértők csak akkor rendelhetők ki, ha a halasztás veszéllyel jár, vagy az állandó szakértők akadályoztatása miatt vagy más körülmények miatt szükséges.
Ha meghatározott nemű szakértésre szakosított intézmény áll rendelkezésre vagy ha a szakértést el lehet végeztetni hatósági szervekkel, az ilyen jellegű szakértésekkel, különösen ha összetettebbek, általában az ilyen intézményt vagy szervet kell megbízni, melyek ezután a szaklelet és szakvélemény elkészítésére egy vagy több szakértőt jelölnek ki.
Ha meghatározott nemű szakértés elvégzésére nincs alkalmas hazai szakember, szakintézmény vagy hatóság, vagy ha azt, az eset különös összetettsége, a szakértés természete vagy egyéb fontos körülmények indokolják, a szakértéssel kivételesen külföldi szakintézményt vagy külföldi hatósági szervet is meg lehet bízni.
A szakértési kötelezettség
117. szakasz
A szakértőként megidézett személy köteles eleget tenni az idézésnek és szakleletét valamint szakvéleményét a megadott határidőn belül beterjeszteni. A szakértő kérelmére, igazolt esetben, az eljáró hatóság a határidőt meghosszabbíthatja.
Ha a szabályszerűen megidézett szakértő nem jelenik meg, és nem menti ki távolmaradását vagy a kihallgatására kijelölt helyet jóváhagyás nélkül elhagyja, az eljáró hatóság elrendelheti elővezetését, a bíróság pedig 100.000 dinárig, a szakintézményt meg 300.000 dinárig terjedő rendbírsággal is sújthatja.
Ha a szakértő, miután figyelmeztették a szakértés megtagadásának következményeire, indokolatlanul nem kíván szakérteni, vagy nem terjeszti be szakleletét és szakvéleményét a megadott határidőn belül, a bíróság 150.000 dinárig, a szakintézményt pedig 500.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújthatja.
Ha a szakértést hatóság végzi, az e szakasz 2.és 3. bekezdése szerinti esetekben, a bíróság a hatóság felelős személyét a szakértőre előírt rendbírsággal sújthatja.
A rendbírságot kimondó végzés elleni fellebbezésről a tanács határoz. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A szakértési kötelezettségből kizárás
116. szakasz
Szakértő nem lehet a tanúzási kötelezettségből kizárt (93. szakasz) vagy e kötelezettség alól mentesített (94. szakasz) személy, ha pedig szakértővé rendelték ki, szakleletére és szakvéleményére nem alapozható bírósági határozat.
A szakértési kötelezettségéből való kizárási ok (37. szakasz 1. bekezdés) fennáll a sértettnél vagy a terheltnél munkaviszonyban vagy ezekkel vagy csak valamelyikükkel más munkaadónál egyaránt munkaviszonyban levő személy tekintetében is.
Tanúként kihallgatott személyt szakértőnek általában nem kell kirendelni.
A szakértő kizárási kérelmét elutasító végzés (41. szakasz 5. bekezdés) elleni fellebbezésről az előzetes eljárás bírája vagy a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) határoz. A fellebbezésnek a szakértésre nézve halaszó hatálya van, amennyiben a halasztás nem járna veszéllyel.
A szakértő kirendelése
117. szakasz
Az eljáró hatóság a szakértést hivatalból vagy a terhelt, illetve a védő indítványára írásbeli rendelettel rendeli el, de ha a halasztás veszéllyel járna, szóbelileg is elrendelheti, amiről köteles hivatalos feljegyzést készíteni.
Ha a szakértést az ügyfél, illetve a védő indítványozza, az eljáró hatóság felszólíthatja, nevezze meg a szakértőt, szakintézményt vagy hatóságot, akit, illetve amelyet a szakértéssel meg kellene bízni, továbbá fogalmazza meg kérdéseit, melyeket a szakértőnek meg kell válaszolni.
A vizsgálat folyamán a terheltnek vagy a védőnek a szakértés elrendelésére beterjesztett indítványát elutasító ügyészi végzés ellen fellebbezésnek van helye, melyről az előzetes eljárás bírája határoz 48 órán belül.
Ha a szakértést az ügyfél és a védője, a pótmagánvádló vagy a magánvádló indítványozzák, az eljáró hatóság elrendelheti bizonyos pénzösszeg letétbe helyezését a szakértés költségeire.
Ha a szakértést a bíróság rendeli el, az erről szóló rendeletet az ügyfeleknek is kézbesíteni kell.
A szakértést elrendelő rendelet
118. szakasz
A szakértést elrendelő rendeletnek tartalmaznia kell:
1) az elrendelő hatóság megnevezését,
2) a szakértőnek kinevezett személy családi és utónevét, illetve a szakértéssel megbízott szakintézmény vagy hatóság megnevezését,
3) a szakértés tárgyának megjelölését,
4) a kérdéseket, amelyeket meg kell válaszolni,
5) a kiválasztott és biztosított mintáknak, nyomoknak vagy gyanús anyagoknak az eljáró hatóságnak való visszaszármaztatási kötelezettségét,
6) a szaklelet és szakvélemény benyújtási határidejét,
7) a szakleletnek és szakvéleménynek a bíróság és az ügyfelek részére megfelelő példányszámban való benyújtási kötelezettségét,
8) figyelmeztetést, hogy a szakértés folyamán tudomására jutott tényeket titokként kell őrizni,
9) figyelmeztetést hamis szaklelet és szakvélemény adásának következményeire.
Ha az ügyfélnek van szaktanácsadója (125. szakasz) a rendeletben fel kell tüntetni nevét és címét.
A szakértő felesketése
119. szakasz
A szakértőt fel kell kérni, hogy a szakértés kezdete előtt esküdjön fel, az állandó szakértőt a szakértés kezdete előtt pedig figyelmeztetni kell a már letett esküjére.
Ha félő, hogy betegsége vagy más okok miatt nem fog megjelenni a főtárgyaláson, a szakértőt az ügyész vagy a bíróság a főtárgyalás előtt is felesketheti, és köteles jegyzőkönyvben rögzíteni, miért akkor történt a felesketés.
Az eskü szövege a következő: "Esküszöm, hogy lelkiismeretesen, elfogulatlanul és legjobb tudásom szerint, a tudomány vagy hozzáértés szabályai alapján, pontosan és teljes egészében elő fogom adni szakleletemet és szakvéleményemet."
A szakértés menete
120. szakasz
Az eljáró hatóság a szakértés kezdete előtt figyelmezteti a szakértőt, hogy hamis szaklelet és szakvélemény adása bűncselekmény és felszólítja, hogy a szakértés tárgyát gondosan vizsgálja meg, pontosan tüntessen fel mindent, amit észlel és szakvéleményét elfogulatlanul, a tudomány vagy hozzáértés szabályai szerint adja elő.
A szakértést az eljáró hatóság vezeti, bemutatja a szakértőnek a vizsgálat tárgyait, kérdéseket tesz fel neki, valamint szükség szerint magyarázatokat kér az előadott szaklelet és szakvélemény kapcsán.
Ha a szakértés céljából szükség mutatkozik valamilyen anyag elemzésére, a szakértőnek lehetőség szerint csak az illető anyag egy részét kell rendelkezésére bocsátani, a fennmaradt részből pedig meg kell őrzi a szükséges mennyiséget az esetleges későbbi elemzések céljára.
A szakértőnek joga, az eljáró hatóságtól és az ügyfelektől kiegészítő magyarázatokat kérni és kapni, megtekinteni a tárgyakat, indítványozni bizonyítékok beszerzését, vagy a szaklelet és szakvélemény elkészítése szempontjából fontos más tárgyak és adatok beszerzését, továbbá a helyszíni szemle, rekonstrukció vagy más bizonyítási cselekmény foganatosításakor indítványozni egyes körülmények tisztázását, és a nyilatkozó személynek bizonyos kérdéseket feltenni.
Szakértés szakintézményben vagy hatósági szervben
121. szakasz
Ha a szakértéssel szakintézményt vagy hatósági szervet bíznak meg, e törvénykönyv 119. szakasza és 120. szakaszának 1. és 2. bekezdése rendelkezései nem alkalmazhatók, az eljáró hatóság pedig figyelmeztetni fogja a szakintézmény vagy szerv vezetőjét a hamis szaklelet vagy szakvélemény adásának következményeire, továbbá arra, hogy szaklelet vagy szakvélemény adásában nem vehetnek részt e törvénykönyv 116. szakaszában említett személyek.
Az eljáró hatóság a szakintézmény vagy hatósági szerv rendelkezésre bocsátja a szakértéshez szükséges anyagot és e törvénykönyv 120. szakasza 3. bekezdése szerint jár el.
A szakintézmény vagy hatósági szerv írásba foglalva terjeszti be a szakleletet vagy szakvéleményt, amelyet a szakértést elvégző személyeknek alá kell írni.
A szakintézmény vagy hatósági szerv vezetője köteles az ügyfelet, kérelmére, értesíteni a szakértésre kijelölt személyek nevéről.
Az eljáró hatóság magyarázatot kérhet az előadott szaklelettel vagy szakvéleménnyel kapcsolatban.
Elhelyezés egészségügyi intézményben szakértés céljából
122. szakasz
Az előzetes eljárás bírája, az ítélőtanács elnöke vagy az egyesbíró, hivatalból vagy az ügyfél, illetve szakértő indítványára, végzéssel elrendelheti a terhelt elhelyezését egészségügyi intézményben, ha az feltétlenül szükséges orvostudományi szakértés céljából.
E szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés legfeljebb 15 napig tarthat, de kivételesen meghosszabbítható még legfeljebb 15 nappal, a szakértő megindokolt indítványára és az egészségügyi intézmény vezetője véleményének beszerzése után.
A terhelt egészségügyi intézményben való elhelyezését elrendelő végzést vagy e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti indítványt elutasító végzést az ügyfelek és a védő megfellebbezhetik a végzés kézhezvételétől számított 24 órán belül.
A fellebbezést, melynek nincs halasztó hatálya, 48 órán belül a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) bírálja el.
Ha vizsgálati fogságban levő terheltet helyeznek egészségügyi intézménybe, az előzetes eljárás bírája, az ítélőtanács elnöke vagy az egyesbíró értesíti az egészségügyi intézmény vezetőjét a vizsgálati fogság elrendelésének okairól, hogy foganatosíthatók legyenek a vizsgálati fogság céljának megvalósításához szükséges intézkedések.
Az egészségügyi intézményben eltöltött időt be kell számítani a terhelt vizsgálati fogságának tartamába, illetve szabadságvesztésből álló szankció kiszabása esetén a kimondott szankcióba.
A szakértő szakvéleménye és szaklelete
123. szakasz
A szóban előadott szakvéleményt és szakleletet haladéktalanul jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
A szakértőnek jóvá lehet hagyni, hogy szakvéleményét és szakleletét írásba foglalja, és az eljáró hatóság által megállapított határidőn belül beterjessze.
A szakértésről készült jegyzőkönyvben vagy az írásba foglalt szakvéleményben és szakleletben fel kell tüntetni, ki végezte el a szakértést, a szakértő foglalkozását, szakképesítését és szűkebb szakterületét, továbbá a szakértésnél jelen levő személyek nevét és minőségét.
A szakértés befejezése után az eljáró hatóság értesíti a szakértésnél jelen nem levő ügyfeleket, hogy a szakértésről készült jegyzőkönyvet vagy az írásba foglalt szakvéleményt és szakleletet megtekinthetik és másolatot is készíthetnek, valamint határidőt szab észrevételeik közlésére.
A szakértői szaklelet és szakvélemény hiányosságai
124. szakasz
Az eljáró hatóság hivatalból vagy ügyféli indítványra elrendelheti a szakértés megismétlését ha:
1) a szaklelet nem világos, hiányos, téves, önmagának vagy a szakértés tárgyát képező körülményeknek ellentmondó, vagy gyanú merül fel hitelessége tekintetében;
2) a szakvélemény nem világos vagy ellentmondó.
Ha a jelen szakasz 1. bekezdése szerinti hiányosságokat nem lehet a szakértő újbóli kihallgatásával vagy pótszakértéssel kiküszöbölni, az eljáró hatóságnak másik szakértőt kell kirendelni a szakértés újbóli elvégzésére.
A szaktanácsadó
125. szakasz
A szaktanácsadó az elrendelt szakértés szakterületére vonatkozó szakismeretekkel rendelkező személy.
Ha az eljáró hatóság szakértést rendel el, az ügyfél szaktanácsadót választhat magának és meghatalmazással megbízhatja.
A terhelt és a pótmagánvádló jogosultak kérelmezni az eljáró hatóságtól szaktanácsadó kirendelését. A kérelem elbírálásakor értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 59. szakaszának, 77. szakasza 1. és 2. bekezdésének, 114. szakasza 3. bekezdésnek és 116. szakasza 1-3. bekezdésének rendelkezéseit.
Az e szakasz 3. bekezdése szerinti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezést az előzetes eljárás bírája vagy a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) bírálja el.
A szaktanácsadó jogai és kötelezettségei
126. szakasz
A szaktanácsadó jogosult az elrendelt szakértés napjáról, órájáról és helyéről való értesítésre és a szakértésen való jelenlétre, ha a terhelt és védője jogosultak a jelenlétre, továbbá, hogy a szakértés folyamán megtekintse az iratokat és a szakértés tárgyát és a szakértőnek bizonyos cselekmények elvégzését indítványozza, valamint, észrevételezze a szakértő szakleletét és szakvéleményét, a főtárgyaláson kérdéseket tegyen fel a szakértőnek és hogy kihallgassák a szakértés tárgyáról.
A szaktanácsadót kihallgatása előtt fel kell esketni a következő szövegű esküvel: "Esküszöm, hogy vallomásomat a tudomány és hozzáértés szabályai alapján lelkiismeretesen, elfogulatlanul és legjobb tudomásom szerint fogom megtenni".
A szaktanácsadó köteles meghatalmazását haladéktalanul beterjeszteni az eljáró hatóságnak, az ügyfélnek szakavatott, lelkiismeretes és időbeli segítséget nyújtani, a jogaival való visszaélést és az eljárás késleltetését mellőzni.
b. A szakértés külön esetei
A testi sértések szakértése
127. szakasz
Ha a testi sértések neme és keletkezésének módja gyanús, az eljáró hatóságnak el kell rendelnie a testi sértések szakértését.
A testi sértések szakértése rendszerint a sérült megvizsgálásával, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a szakértő szerint nem szükséges, a meglevő orvosi dokumentáció vagy az ügyiratokban megtalálható egyéb adatok alapján történik.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti vizsgálat esetén értelemszerűen kell alkalmazni e törvénykönyv 133. és 134. szakaszának rendelkezéseit.
A szakértői szaklelet és szakvélemény
128. szakasz
A szakértőnek pontosan le kell írnia a sérüléseket és szükség szerint fotódokumentációt is kell készítenie, majd külön-külön minden sérülés nemére és súlyosságára, valamint összhatásukra vonatkozóan szakvéleményt adni arról, hogy az illető sérülések rendszerint milyen következményekkel járnak és milyeneket okoztak a vizsgált esetben, figyelembe véve természetüket vagy az eset egyedi körülményeit, továbbá arról, mivel és mi módon okozták a sérülést.
A szakértés folyamán a szakértő köteles e törvénykönyv 130. szakaszának 2. bekezdése szerint eljárni.
Holttest szakértése
129. szakasz
Ha fennáll a gyanú, hogy egy személy halála bűncselekmény közvetlen vagy közvetett eredménye, vagy halála pillanatában fogvatartott volt, vagy a holttest kiléte ismeretlen, az ügyésznek vagy a bíróságnak törvényszéki orvostani szakértőt kell kirendelnie a holttest átvizsgálására és felboncolására.
Ha a szakértés a szakintézményen kívül történik, a holttest átvizsgálását és felboncolását szükség szerint kettő vagy több, 1. bekezdés szerinti orvos végzi el.
Ha a holttestet már elföldelték, a bíróság elrendeli kihantolását, átvizsgálás és felboncolás céljából.
A szakértői szaklelet és szakvélemény
130. szakasz
Holttest boncolásakor foganatosítani kell az azonosításához szükséges intézkedéseket és e célból külön le kell írni a holttest külső és belső testi tulajdonságait, továbbá a holttestből, illetve a holttestről forenzikus-örökléstani vizsgálatok céljára megfelelő mintákat és újlenyomatokat kell venni.
A szakértőnek vizsgálódáskor és a boncoláskor figyelmet kell fordítania a fellelt biológiai eredetű anyagokra (vér, nyál, ondó, vizelet stb.), gyanús anyagok nyomaira, ezeket le kell írnia és elkülönítenie és, ha az eljáró hatóság utasítja vagy ha maga a szakértő gyanítja, hogy a halál mérgezés eredménye, akkor biológiai mintákat (vér, vizelet, üvegtest folyadéka, a test szervei stb.) kell biztosítania.
A holttest átvizsgálásáról és felboncolásáról fotódokumentációt kell készíteni.
A szakvéleményben a szakértőnek különösen ki kell térnie a halál eredetére és közvetlen okára, valamint arra, hogy ezen okot mi váltotta ki.
Ha a holttesten sérülést fedezett fel, meg kell állapítani idegenkezűségét, mivel okozták, milyen módon, a halál beállta előtt mennyi idővel és, hogy ez volt-e a halál oka, ha a holttesten több sérülést talált, meg kell állapítani, ugyanazzal az eszközzel okozták-e és mely sérülés volt halálos, van-e több halálos sérülés, milyen sorrendben keletkeztek és vajon csak egyesek idézték elő a halált, vagy a halál beállta együttes hatásuk eredménye.
E szakasz 5. bekezdése esetén különösen meg kell állapítani, hogy a halál magának a sérülés nemének és általános természetének eredménye-e, vagy pedig a sérült személyes tulajdonságai vagy a szervezetének különleges állapota, vagy a sérülés okozásának különleges körülményei okozták.
Magzat vagy újszülött átvizsgálásakor és boncolásakor e szakasz 4. és 5. bekezdése szerinti kötelezettségeken kívül külön meg kell állapítani azok életkorát, méhen kívüli életre való alkalmasságát, a halál okát és az élve vagy halva születés tényét.
Elmegyógyászati szakértés
131. szakasz
Ha gyanú merül fel, hogy a terhelt beszámíthatatlan, csökkentett beszámíthatóságú vagy hogy bűncselekményét alkohol- vagy kábítószer-függőség következtében követte el, vagy pedig elmezavar következtében alkalmatlan az eljárásban való részvételre, az eljáró hatóságnak el kell rendelnie a terhelt elmegyógyászati szakértését.
Ha gyanú merül fel, hogy a tanú képes-e közölni a tanúzás tárgyával kapcsolatos ismereteit vagy észleléseit, az eljáró hatóság elrendelheti a tanú elmegyógyászati szakértését.
A szakértői szaklelet és szakvélemény
132. szakasz
Ha a szakértést a terhelt beszámíthatóságának felmérésére rendelték el, a szakértőnek meg kell állapítania, hogy a terheltnél a bűncselekmény elkövetésekor fennállt-e elmebetegség, átmeneti tudatzavar, szellemi elmaradottság vagy más súlyosabb elmezavar, meg kell határoznia a kóros elmeállapot természetét, nemét, fokát és tartamát, valamint véleményeznie kell ezen elmeállapot kihatását a terhelt felmérési és cselekedetei feletti uralkodási képességére.
Ha a szakértést a terheltnek az eljárásban való részvételi képességének felmérése céljából rendelték el, a szakértőnek meg kell állapítania, fennforog-e kóros elmeállapot, és véleményeznie kell, hogy a terhelt fel tudja-e mérni a büntetőeljárás természetét és célját, felfogja-e az egyes eljárási cselekményeket és következményeit és védelmét képes-e saját maga vagy védő közbenjárásával ellátni.
Ha a szakértést annak felmérésére rendelték el, hogy a tanú képes-e közölni a tanúzás tárgyával kapcsolatos ismereteit vagy észleléseit, a szakértőnek meg kell állapítania, a tanú esetében fennforog-e kóros elmeállapot, és véleményezni, a tanú képes-e tanúzásra.
A szemle foganatosítása
133. szakasz
Szemlét akkor kell foganatosítani, ha valamilyen eljárási tény megállapításához vagy tisztázásához az eljáró hatóság közvetlen észlelése szükséges.
A szemle tárgya lehet személy, dolog vagy hely.
Szemle foganatosításakor az eljáró hatóság, szabály szerint, igénybe veszi az igazságügyi, közlekedési, orvostani vagy más szakosítású szakembert, aki szükség szerint felkutatja, biztosítja vagy leírja a nyomokat, elvégzi a szükséges méréseket és felvételezéseket, helyrajzot készít, kiemeli az elemzésekhez szükséges mintákat vagy egyéb adatokat gyűjt be.
A szemlére a szakértőt is meg lehet hívni, ha jelenléte hasznos lehet a lelet és vélemény formálásakor.
Személyek szemléje
134. szakasz
A terhelt szemléjét beleegyezése nélkül is foganatosítani kell, ha ez az eljárás szempontjából fontos tények megállapításához szükséges.
Más személy hozzájárulása nélküli szemléjét csak akkor lehet foganatosítani, ha azt kell megállapítani, testükön megtalálható-e meghatározott nyom vagy bűncselekmény eredménye.
Ha e törvénykönyv 141. szakasza szerinti feltételek teljesültek, e szakasz 1. és 2. bekezdésében említett személyektől elemzés végett mintákat lehet venni (141. és 142. sz.).
Dolgok szemléje
135. szakasz
Szemlét a terhelt vagy más személyek ingó és ingatlan dolgain kell foganatosítani. Holttest feletti szemlét akkor lehet foganatosítani, ha a jelen törvénykönyv 129. szakasza 1. bekezdése szerinti feltételek teljesültek.
Mindenki köteles az eljáró hatóság számára hozzáférhetővé tenni a dolgokat és megadni a szükséges tájékoztatásokat. Ingó dolgok, e törvénykönyv 147. szakasza szerinti feltételek mellett, lefoglalhatók.
Ha szemle foganatosítása miatt be kell lépni épületbe, lakásba vagy más helyiségbe, e törvénykönyv 155. szakasza és 158. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja rendelkezéseit kell alkalmazni.
Helyszíni szemle
136. szakasz
Helyszíni szemlét a bűncselekmény helyén vagy más olyan helyen kell foganatosítani, ahol a bűncselekménnyel kapcsolatos tárgyak vagy nyomok találhatók.
Az eljáró hatóság a szemle helyén ért személyt visszatarthatja e törvénykönyv 290. szakaszában megállapított feltételek mellett.
A bizonyítási kísérlet elrendelése
137. szakasz
A felvett bizonyítékok ellenőrzése vagy a bizonyítás tárgyának tisztázása szempontjából jelentős tények megállapítása érdekében az eljáró hatóság bizonyítási kísérletet rendelhet el az eseményre vonatkozóan, melyet a cselekményeknek vagy helyzeteknek, a lejátszódott eseménynek a felvett bizonyítékok alapján megállapított körülményeivel azonos feltétételek melletti megismétlésével kell végrehajtani. Ha egyes tanúk vagy terheltek vallomásaikban egyes cselekményeket vagy helyzeteket másképpen adtak elő, szabály szerint, külön mindegyikkel végre kell hajtani az esemény rekonstrukcióját.
A rekonstrukciót tilos oly módon végrehajtani, hogy az a közrendet és közerkölcsöt sértse, vagy az emberek életét vagy egészségét veszélyeztesse.
A rekonstrukció alkalmával, szükség szerint, újra fel lehet venni egyes bizonyítékokat.
Bizonyítás okiratokkal
138. szakasz
A bizonyítás okiratokkal, azok felolvasásával, megtekintésével, meghallgatással vagy tartalmukba más módon való betekintéssel történik.
A hatóság saját hatáskörében és illetékességében, szabályszerű formában kibocsátott okirata, továbbá ilyen formában, törvénnyel ráruházott közmegbízást végző személy által kibocsájtott okirat bizonyítja a bele foglalt tartalom valóságát.
E szakasz 2. bekezdése szerinti okirat valótlan tartalmát vagy szabályszerűtlen kiállítását lehet bizonyítani.
Egyéb okiratok tartalmának valóságát más bizonyítékok felvételével kell megállapítani és e törvénykönyv 16. szakaszának 3. bekezdésével összhangban mérlegelni.
Az okirat beszerzése
139. szakasz
Az okiratot az eljáró hatóság hivatalból vagy az ügyfelek indítványára szerzi be, vagy az ügyfelek terjesztik be, szabály szerint eredeti példányban.
Ha magánszemély vagy hatóság megtagadja az okirat önkéntes kiadását az eljáró hatóságnak, e törvénykönyv 147. szakaszának rendelkezései szerint kell eljárni, ha az okirat eredetije megsemmisült, eltűnt vagy beszerzése nem lehetséges, beszerezhető az okirat másolata.
Az eljáró hatóságnak jegyzőkönyvbe kell rögzíteni az okirat tartalmát, elkészíteni a másolatát és szükség szerint az eredeti példányt visszaszármaztatni tulajdonosának.
Biometrikus minták vétele
140. szakasz
A tények eljárásban történő megállapítása céljából a terhelttől beleegyezése nélkül is ujjlenyomatot és más testrészekről lenyomatot, továbbá nyáltörletet lehet venni, fel lehet venni személyes adatait, összeállítani személyleírását és fényképet lehet róla készíteni (a gyanúsított igazságügyi nyilvántartásba vétele).
Ha személyazonosság megállapítása vagy egyéb esetekben az eljárás sikeres lefolytatása céljából feltétlenül szükséges, a bíróság jóváhagyhatja a gyanúsított fényképének közzétételét.
A bűncselekménnyel való kapcsolat gyanújának elhárítása végett a sértettől és más, a bűncselekmény elkövetési helyén ért személytől, beleegyezésük nélkül is ujjlenyomatot és más testrészekről lenyomatot, továbbá nyáltörletet lehet venni.
E szakasz 1. és 3. bekezdése szerinti cselekményt az ügyész vagy a bíróság rendelete alapján a szakember hajtja végre.
Biológiai eredetű minták beszerzése
141. szakasz
Az eljárásban felmerülő tények elemzése és megállapítása céljából a terhelttől beleegyezése nélkül is biológiai eredetű minták vehetőek, kivéve ha ezek miatt valamilyen egészségkárosodás érné, és foganatosíthatóak más, az orvostudomány szabályai szerint feltétlenül szükséges orvosi cselekmények.
Ha más személyen szükséges a bűncselekmény nyomainak vagy eredményinek fennállását megállapítani, biológiai eredetű minták vétele és más, e szakasz 1. bekezdése szerinti orvosi cselekmények foganatosítása, az érintett személy beleegyezése nélkül is megengedett, kivéve ha ezek miatt a személyt valamilyen egészségkárosodás érné.
Az eljárásban felmerülő tények megállapítása érdekében, összehasonlítás céljára, a terhelttől, sértettől, tanútól vagy más személytől hang- és kéziratmintát lehet venni.
E szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti cselekményeket az ügyész vagy a bíróság rendeletére egészségügyi dolgozó hajtja végre.
Az e szakasz 3. bekezdése szerinti személyt, aki törvényes ok nélkül (68. szakasz 2. bekezdés 2) pont, 94. szakasz 1. bekezdés és 95. szakasz 2. bekezdés) megtagadja hang- és kéziratminta szolgáltatását, a bíróság 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal sujthatja.
A bírságot kiszabó végzés elleni fellebbezést a tanács bírálja el. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.
Mintavétel a forenzikus-örökléstani elemzésekhez
142. szakasz
Ha a bűncselekmény elkövetőjének felderítéséhez vagy más tények megállapításához szükséges, az ügyész vagy a bíróság a forenzikus-örökléstani elemzésekhez mintavételt rendelhet el:
1) a bűncselekmény helyéről vagy más helyről, ahol a bűncselekmény nyomai találhatók,
2) a terhelttől és a sértettől, e törvénykönyv 141. szakaszának 2. bekezdése szerint,
3) más személyektől, ha egy vagy több tulajdonságuk miatt kapcsolatba hozhatók a bűncselekménnyel.
Szabadságvesztést tartalmazó szankciót kimondó határozatában az elsőfokú bíróság forenzikus-örökléstani elemzésekhez hivatalból mintavételt rendelhet el:
1) a terhelttől, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt egy évnél hosszabb időtartamú börtönbüntetést kapott,
2) a terhelttől, akit nemi szabadság elleni szándékos bűncselekmény miatt bűnössé nyilvánítottak,
3) azon személytől, akivel szemben elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedését szabtak ki.
Az e törvénykönyv 279. szakasza szerinti előírás rendezi a minták nyilvántartását, őrzését és megsemmisítését.
zs) Számlák és gyanús ügyletek ellenőrzése
Az ellenőrzés tárgya
143. szakasz
Ha gyanú alapjai merülnek fel a tekintetben, hogy a négy évnél hosszabb időtartamú börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények, illetve pornográf anyag bemutatásának, tartásának, beszerzésének valamint fiatalkorú személy kihasználása pornográfia céljára bűncselekményének (a büntetőtörvénykönyv 185. szakasza 4. bekezdése), továbbá, pénzmosás (a büntetőtörvénykönyv 231. szakasza 5. bekezdése), befolyással üzérkedés (a büntetőtörvénykönyv 366. szakaszának 2. bekezdése), vesztegetés elfogadása (a büntetőtörvénykönyv 367. szakaszának 4. bekezdése), vesztegetés adása (a büntetőtörvénykönyv 368. szakaszának 2. bekezdése) bűncselekményének gyanúsítottja számlákkal rendelkezik vagy ügyleteket bonyolít le, az eljáró hatóság elrendelheti a számlák vagy a gyanús ügyleteket ellenőrzését.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti ellenőrzés:
1) adatok beszerzését,
2) a gyanús ügylet feletti felügyeletet
3) a gyanús ügyletek ideiglenes megszüntetését öleli fel.
Adatok beszerzése
144. szakasz
Ha e törvénykönyv 143. szakaszának 1. bekezdése szerinti feltételek fennforognak, az ügyész elrendelheti, hogy a bank vagy más pénzügyi szervezet meghatározott határidőn belül küldje meg számára
1) a gyanúsított saját számláiról vagy az általa ellenőrzött számlákról és az azokon található pénzeszközökről szóló adatokat,
2) az adatnyilvántartási adatokat.
Az e szakasz 1. bekezdése szerint eljárását, a bank vagy más pénzügyi szervezet köteles titokként kezelni.
Az ügyész végzést hoz a begyűjtött adatok megsemmisítéséről, ha nem indít büntetőeljárást az e szakasz 1. bekezdése szerinti adatok tudomására jutásától számított hat hónapon belül, vagy ha kijelenti, a gyanúsított ellen nem fog eljárást kezdeményezni, illetve ha úgy találja, hogy a begyűjtött adatok az eljárás vezetése szempontjából feleslegesek.
Az e szakasz 3. bekezdése szerinti végzés meghozataláról az ügyész értesíti azt a személyt, akivel szemben a bizonyítási cselekményt foganatosították. Az anyagot az ügyész felügyeletével kell megsemmisíteni, aki erről jegyzőkönyvet vesz fel.
A gyanús ügyeletek feletti felügyelet
145. szakasz
Ha e törvénykönyv 143. szakaszának 1. bekezdése szerinti feltételek teljesülnek, az ügyész indítványozhatja a bíróságnak a gyanús ügyeletek feletti felügyelet elrendelését.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti felügyeletet az előzetes eljárás bírája rendeli el, megindokolt rendeletével. A rendeletben fel kell tüntetni a gyanúsított adatait, a számla megjelölését, a bank vagy más pénzügyi szervezet kötelességét, hogy időközönkénti jelentéseket tegyen az ügyésznek, valamint a felügyelet tartamát. A felügyelet tartama legfeljebb három hónap, de fontos okok miatt még három hónappal meghosszabbítható. A felügyeletet haladéktalanul meg kell szüntetni, ha megszűntek alkalmazásának feltételei.
Ha a rendelet másként nem irányozza elő, a bank vagy más pénzügyi szervezet köteles minden ügylet lebonyolítása előtt értesíteni az ügyészt a készülő ügyletről, és fel kell tüntetnie annak megvalósítási határidejét.
Ha az ügylet természete miatt nem lehet e szakasz 3. bekezdése szerint eljárni, a bank vagy más pénzügyi szervezet köteles az ügyészt a lebonyolított ügylet után haladéktalanul értesíteni, és fel kell tüntetnie a késedelem okát.
Az e szakasz 2. bekezdése szerint eljárását a bank vagy más pénzügyi szervezet köteles titokként kezelni.
Ha az ügyész e szakasz 1. bekezdése szerinti felügyelettel beszerzett adatokról szerzett tudomásától számított hat hónapon belül nem indít büntetőeljárást, vagy ha kijelenti, a gyanúsított ellen nem fog eljárást kezdeményezni, illetve, ha úgy találja, a begyűjtött adatok az eljárás vezetése szempontjából feleslegesek, az előzetes eljárás bírájának e törvénykönyv 144. szakaszának 3. és 4. bekezdése szerint kell eljárni.
A gyanús ügylet felfüggesztése
146. szakasz
Ha fennforognak e törvénykönyv 143. szakaszának 1. bekezdése szerinti feltételek, továbbá, ha fennállnak annak a gyanúnak alapjai, hogy a gyanúsított e törvénykönyv 145. szakaszának 1. bekezdése szerinti ügyeleteket bonyolít le, az ügyész megindokolt írásos indítványára az előzetes eljárás bírája elrendelheti a banknak vagy más pénzügyi szervezetnek, hogy függessze fel a gyanús ügylet végrehajtását.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti felfüggesztés intézkedése legfeljebb 72 órát tarthat, de ha az intézkedés tartamába munkaszüneti napok is tartoznak, a bíróság rendeletével szükség szerint meg lehet hosszabbítani még legfeljebb 48 órával.
A bank vagy más pénzügyi szervezet köteles titokként kezelni, hogy e szakasz 1. bekezdése szerint járt el.
A lefoglalható dolgok
147. szakasz
A büntetőtörvénykönyv szerint elkobzás alá eső, illetve a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználható dolgokat az eljáró hatóságnak le kell foglalni és őrzésükről gondoskodni.
A gyanús ügylet tárgyát (145. szakasz) képező eszközök lefoglalásáról és megőrzésre, elkülönített számlára való átutalásáról szóló határozatot a bíróság hozza meg.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti dolgok közé kell sorolni az önműködő adatfeldolgozó berendezéseket, valamint elektronikus feljegyzések tárolására szolgáló -illetve, amelyekben ilyen feljegyzést tárolni lehetséges - berendezéseket és felszereléseket.
A tárgy birtokosának kötelezettségei
148. szakasz
Az a személy, aki e törvénykönyv 147. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti dolgokat birtokolja, köteles az eljáró hatóság számára a dolgokhoz hozzáférést biztosítani, a használatukhoz szükséges tájékoztatást megadni és a hatóság felszólítására a dolgot átadni. A lefoglalás előtt az eljáró hatóság szükség szerint a szakember jelenlétében átnézheti a dolgot.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti személyt, aki megtagadja a dolgokhoz való hozzáférés biztosítását, használatukhoz szükséges tájékoztatatás megadását vagy a dolgok átadását, az ügyész vagy a bíróság 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújthatja, ha ezek után is elutasítja kötelezettségének teljesítését, még egyszer ugyanazzal a rendbírsággal sújtható. Ugyanígy kell eljárni a hatóság, katonai létesítmény, vállalat vagy más jogi személy felelős személyével szemben is.
A bírságot kimondó végzés elleni fellebbezésről az előzetes eljárás bírája vagy a tanács határoz. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A dolgok átadási kötelezettsége alóli mentesítés
149. szakasz
A dolgok átadási kötelezettsége alól mentesülnek:
1) a terhelt,
2) e törvénykönyv 93. szakaszának 1) és 2) pontja szerinti személy, kivéve ha a bíróság másként dönt (93. szakasz 2. bekezdés).
A dolgok lefoglalási eljárása
150. szakasz
Annak a személynek, akinek dolgait lefoglalták, a lefoglalásról bizonylatot kell kiadni, melyben a dolgokat le kell írni, feltüntetni hol találtak rájuk, továbbá feltüntetni a lefoglalást szenvedő személy adatait, valamint a cselekményt foganatosító személy minőségét és aláírását.
A bizonyítékként felhasználható iratokat össze kell írni, ha pedig az nem lehetséges, az iratokat göngyölegbe kell tenni és lepecsételni. Az iratok tulajdonosa maga is lepecsételheti a göngyöleget.
Az iratok lefoglalását szenvedő személyt meg kell idézni, legyen jelen a göngyöleg felnyitásakor. Ha az idézésre nem jelenik meg vagy távol van, az eljáró hatóság felnyitja a göngyöleget, átnézi és összeírja az iratokat. Az iratok átnézésekor gondoskodni kell arról, hogy tartalmukról jogosulatlan személyek ne szerezhessenek tudomást.
A lefoglalt dolgok visszaadása
151. szakasz
Az eljárás folyamán lefoglalt dolgokat birtokosuknak vissza kell adni, ha megszűnnek a lefoglalás okai, elkobzási ok pedig nem forog fenn (535. szakasz).
Ha e szakasz 1. bekezdése szerinti dologra a birtokosának feltétlenül szüksége van, azt vissza lehet neki adni még mielőtt a lefoglalás okai megszűntek volna, de kötelezni kell, hogy az eljáró hatóság felszólítására a dolgot elhozza.
Az ügyész és a bíróság hivatalból ügyelnek, fennforognak-e a lefoglalás okai.
i) Házkutatás és személymotozás
a. Alapvető rendelkezések
A házkutatás és személymotozás tárgya és okai
152. szakasz
Lakás vagy más helyiségek átkutatását, illetve személymotozást akkor lehet foganatosítani, ha valószínű, hogy az átkutatással, illetve motozással meg lehet találni a terheltet, a bűncselekmény nyomait vagy más, az eljárás szempontjából fontos dolgokat.
Lakás vagy más helyiségek átkutatását, illetve személymotozást a bíróság rendelete alapján lehet foganatosítani, vagy kivételesen rendelet nélkül is, törvényi felhatalmazás alapján.
Az önműködő adatfeldolgozó berendezések, valamint elektronikus feljegyzések tárolására szolgáló - illetve, amelyekben ilyen feljegyzések tárolhatók - berendezések és felszerelések átkutatását a bíróság rendelete alapján lehet foganatosítani, szükség szerint szakember segítségével.
Dolgok és okiratok lefoglalási
153. szakasz
A házkutatás és személymotozás alkalmával le kell foglalni a házkutatás és személymotozás céljával kapcsolatban levő okiratokat és dolgokat.
Ha házkutatás és személymotozás alkalmával a házkutatás elrendelésére okot adó bűncselekménnyel össze nem függő, de másik hivatalból üldözendő bűncselekményre utaló dolgokat találnak, azok leírását jegyzőkönyvben rögzíteni kell, a dolgokat pedig lefoglalni és erről haladéktalanul elismervényt kiadni.
Ha a házkutatást és személymotozást nem az ügyész foganatosította és jelen sem volt végrehajtásuknál, a házkutatást és személymotozást foganatosító hatóság erről haladéktalanul értesíti az ügyészt.
Ha az ügyész szerint nincs mire alapozni a büntetőeljárás megindítását, vagy ha megszűnnek a dolgok lefoglalásának okai, elkobzási ok (535. szakasz) pedig nem forog fenn, a lefoglalt tárgyakat haladéktalanul vissza kell szolgáltatni annak a személynek, akitől lefoglalták.
Eljárás ismeretlen tulajdonú dolgokkal
154. szakasz
Ha házkutatás és személymotozás alkalmával ismeretlen tulajdonú dolgot találnak, az eljáró hatóság hirdetményt tesz közzé, azon helyi önkormányzat hirdetőtábláján, melynek területén a házkutatást és személymotozást foganatosították, valamint azon helyi önkormányzat hirdetőtábláján, melynek területén a bűncselekményt elkövették, és ha nagyobb értékű dolgokról van szó, a tömegtájékoztatási hírközlő eszközökben is, melynek tartalmaznia kell a dolog leírását, a tulajdonos felszólítását, hogy a hirdetmény közzétételétől számított egy évi határidőn belül jelentkezzen és a figyelmeztetést, hogy ellenkező esetben a dolgot el fogják adni.
Ha a dolog romlandó vagy őrzése tetemes költséggel jár, el kell adni a végrehajtási eljárás rendelkezései szerint, a kapott pénzt pedig bírósági letétbe kell helyezni.
Ha az egy éves határidőben senki sem jelentkezik a dolgokért vagy az eladásukból befolyt pénzért, a bíróság végzést hoz a dolog állami tulajdonná válásáról, illetve a pénznek a Szerb Köztársaság költségvetésébe való utalásáról.
A dolog tulajdonosa jogosult a dolog vagy az eladásából befolyt a pénz visszatérítését peres úton kérni. E jogosultság elévülését a hirdetmény közzétételi napjától kell számítani.
b) Azelrendelt házkutatás, illetve személymotozás
A házkutatási illetve személymotozási rendelet
155. szakasz
Az ügyész megindokolt indítványára a házkutatást, illetve személymotozást a bíróság rendeli el.
A házkutatási, illetve személymotozási rendeletnek tartalmaznia kell:
1) a rendeletet meghozó bíróság megnevezését,
2) a házkutatás, illetve személymotozás tárgyának megjelölését,
3) a házkutatási, illetve személymotozási rendelet okát,
4) a házkutatást, illetve személymotozást foganatosító hatóság megnevezését,
5) a házkutatás, illetve személymotozás szempontjából fontos más adatokat.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti házkutatást, illetve személymotozást a rendelet kibocsátásától számítva legkésőbb nyolc órán belül el kell kezdeni. Ha az említett határidőn belül nem kezdődik meg, nem is lehet foganatosítani, és a rendeletet vissza kell adni a bíróságnak.
A házkutatás, illetve személymotozás feltételei
156. szakasz
A házkutatási, illetve személymotozási rendelet átadása után a lakás vagy más helyiségek birtokosát, illetve a megmotozás alá eső személyt fel kell szólítani, önként adja ki a keresett személyt, vagy dolgokat.
Az e szakasz e szakasz 1. bekezdése szerinti lakás birtokosát ki kell oktatni, hogy jogosult ügyvédet, illetőleg védőt fogadni, aki jelen lehet a házkutatás, illetve a személymotozás végrehajtásánál. Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti lakás birtokosa igényli az ügyvéd, illetve védő jelenlétét, annak megérkezéséig, de legfeljebb három órával, a házkutatást illetve személymotozást el kell halasztani.
A házkutatáshoz, illetve személymotozáshoz a rendelet előzetes átadása, a keresett személy vagy dolgok kiadására való felszólítás, továbbá az ügyvédre, illetőleg védőre való jogosultságról szóló kioktatás nélkül is hozzá lehet látni, ha fegyveres ellenállás vagy más fajta erőszak várható, vagy ha nyilvánvalóan előkészületek folynak, vagy már meg is kezdődött a bűncselekmények nyomainak vagy az eljárás szempontjából fontos tárgyak megsemmisítése vagy a lakás, illetve más helyiségek birtokosa elérhetetlen.
A lakás, illetve más helyiségek birtokosát fel kell szólítani, legyen jelen a házkutatásnál és ha távol van, az ő nevében való jelenlétre háztartásának valamely felnőtt tagját kell felszólítani vagy valamilyen más személyt.
Katonai létesítmények, hatóságok helyiségei, vállatok vagy más jogi személyek helyiséginek átkutatásakor azok vezetőjét vagy az általa kijelölt személyt, illetve a felelős személyt kell felszólítani, legyen jelen a házkutatásnál. Ha a felszólított személy a felszólítás megérkezésétől számított három órán belül nem jelenik meg, a házkutatást jelenléte nélkül is meg lehet tartani.
Ha ügyvédi irodát vagy ügyvéd által lakott lakást kell átkutatni, az illetékes ügyvédi kamara elnöke által kijelölt ügyvédet kell értesíteni. Ha az ügyvédi kamara elnöke által kijelölt ügyvéd nem jelenik három órán belül, a házkutatást jelenléte nélkül is meg lehet tartani.
A házkutatásnál két felnőtt korú személynek tanúként jelen kell lenni, és őket a házkutatás megkezdése előtt figyelmeztetni kell, hogy kísérjék figyelemmel a házkutatás menetét, továbbá, hogy jogosultak a házkutatási jegyzőkönyv aláírása előtt kifogást tenni a jegyzőkönyv tartalmának hitelességére. Ha teljesülnek az e szakasz 3. bekezdése szerinti feltételek, a házkutatást foganatosítani lehet tanúk jelenléte nélkül is.
Személymotozás esetén a motozást végrehajtó személynek és a tanúknak a megmotozandó személlyel azonos neműknek kell lenni.
A házkutatási és személymotozási eljárás
157. szakasz
A házkutatást körültekintően, a személyi méltóság és magánélethez való jog tiszteletben tartásával és a házirend szükségtelen megbontása nélkül kell végrehajtani. A házkutatást szabály szerint nappal és csak kivételesen - ha nappal kezdődött és még nem fejeződött be vagy ha a házkutatási rendelet úgy rendeli el - lehet éjjel, azaz 22 és 6 óra között végrehajtani.
A lezárt helyiségek, bútor és más dolgok erőszakkal csak akkor nyithatóak fel, ha birtokosuk nincs jelen vagy nem hajlandó őket önként kinyitni, vagy ha ugyanígy tesz a jelenlevő személy (156. szakasz 4. bekezdés). A felnyitáskor kerülni kell a felesleges károkozást.
Az e törvénykönyv 152. szakaszának 3. bekezdése szerinti berendezések és felszerelések átkutatása alkalmával a dolgok birtokosa vagy a jelenlevő személy (156. szakasz 4. bekezdés), a terhelt kivételével, köteles az eljáró hatóság számára a dolgokhoz hozzáférést biztosítani, a használatukhoz szükséges felvilágosítást megadni, kivéve, ha e törvénykönyv 93. szakaszának, 94. szakaszának 1. bekezdése és 95. szakaszának 2. bekezdése szerinti okok valamelyike fennforog.
Minden házkutatásról és személymotozásról jegyzőkönyvet kell felvenni, melyben pontosan le kell írni a lefoglalt dolgokat és okiratokat és feltüntetni fellelésük helyét és külön meg kell indokolni az éjjeli házkutatást és személymotozást. Jegyzőkönyvbe kell rögzíteni a jelen levő személyek észrevételeit is. A házkutatási és személymotozási jegyzőkönyvet a jelelevő személyeknek alá kell írni. Ha valaki megtagadja a jegyzőkönyv aláírását, azt külön fel kell tüntetni. A lefoglalt dolgokról elismervényt kell kiállítani és haladéktalanul kiadni annak a személynek, akitől a tárgyakat, illetve okiratokat lefoglalták.
A házkutatás és személymotozás folyamatáról hang- és képfelvétel készíthető, a fellelt tárgyakról külön fénykép is készíthető, ha pedig a házkutatás és személymotozás tanúk (156. szakasz 7. bekezdés) vagy az ügyvédi kamara képviselője (156. szakasz 6. bekezdés) nélkül folyik, a felvételezés és fényképezés kötelező. A felvételeket és fényképeket a házkutatási és személymotozási jegyzőkönyvhöz csatolni kell.
v. A rendelet nélküli házkutatás és személymotozás
Lakás vagy más helyiségek átkutatása
158. szakasz
Az ügyész vagy a rendőrség felhatalmazott hivatalos személyei, kivételesen, bírósági rendelet nélkül is behatolhatnak lakásba vagy más helyiségekbe és tanúk jelenléte nélkül is átkutathatják a lakást vagy más helyiségeket, illetve az ott található személyeket:
1) a lakás vagy más helyiségek birtokosának egyetértésével,
2) ha valaki segítséget kér,
3) bűncselekmény elkövetőjének közvetlen letartóztatatása céljából,
4) a bíróság vizsgálati fogságot vagy elővezetést elrendelő határozatának végrehajtása céljából,
5) embereket vagy vagyont fenyegető közvetlen és komoly veszély elhárítása céljából.
Ha lakásba vagy más helyiségekbe való behatolást nem követte házkutatás, a lakás birtokosának vagy a jelenlevő személynek (156. szakasz 4. bekezdése) haladéktalanul elismervényt kell kiadni, melyben fel kell tüntetni a behatolás okát, valamint bele kell foglalni a birtokosnak vagy a jelenlevő személynek az észrevételeit.
Ha lakásba vagy más helyiségekbe való behatolást követően házkutatást foganatosítottak, a helyiségbe való behatolásról és a bírósági rendelet és tanúk jelenléte nélkül végrehajtott házkutatásról jegyzőkönyvet kell felvenni, melyben fel kell tüntetni a behatolás és házkutatás okait.
Személymotozás
159. szakasz
A rendőrség felhatalmazott hivatalos személyei, kivételesen, bírósági rendelet és tanúk jelenléte nélkül is személymotozást foganatosíthatnak, ha valakit szabadságától fosztanak meg vagy elővezetési rendeletet hajtanak végre, ha feltehető, hogy az érintett személynél fegyver vagy támadásra alkalmas eszköz van, illetve ha feltehető, hogy a nála található és lefoglalni szükséges, az eljárásban bizonyítékként felhasználható dolgok eldobására, elrejtésére vagy megsemmisítésére készül.
Jelentés az előzetes eljárás bírájának
160. szakasz
Ha az ügyész vagy a rendőrség felhatalmazott hivatalos személyei kivételesen házkutatásra, illetve személymotozásra szóló bírósági rendelet nélkül házkutatást tartanak lakásban vagy más helyiségekben, vagy személymotozást foganatosítanak, erről haladéktalanul jelentést kell tenniük az előzetes eljárás bírájának, akinek mérlegelni kell, fennforogtak-e a házkutatás vagy személymotozás feltételei.
3. Különleges bizonyítási cselekmények
Elrendelési feltételek
161. szakasz
Különleges bizonyítási cselekményeket azzal a személlyel szemben lehet elrendelni, akivel szemben fennállnak a gyanú alapjai, hogy elkövette az e törvénykönyv 162. szakasza szerinti bűncselekményt, üldözéséhez a bizonyítékok más módon nem szerezhetők be, illetve beszerzésük jelentős nehézségekkel járna.
A különleges bizonyítási cselekményeket kivételesen azzal a személlyel szemben is el lehet rendelni, akivel szemben fennállnak a gyanú alapjai, hogy e szakasz 1. bekezdése szerinti bűncselekmény elkövetésére készül, az eset körülményei pedig arra utalnak, hogy a bűncselekményt más módon nem lehetne felderíteni, megakadályozni vagy bizonyítani, vagy az csak aránytalanul nagy nehézségek vagy nagy veszély árán lenne lehetséges.
A különleges bizonyítási cselekmények elrendelésekor és időtartamának meghatározásakor az eljáró hatóságnak külön kell mérlegelni, hogy megvalósítható lenne-e ugyanaz az eredmény a polgárok jogainak kisebb mértékű korlátozásával is.
A bűncselekmények, melyekre alkalmazhatók a különlegesbizonyítási c selekmények
162. szakasz
E törvénykönyv 161. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekmények a következő bűncselekményekre rendelhetők el:
1) melyeket külön törvény a külön hatáskörű ügyész hatáskörébe utal,
2) minősített emberölés (a büntetőtörvénykönyv 114. szakasza), emberrablás (a büntetőtörvénykönyv 134. szakasza), pornográf anyag bemutatása, beszerzése és birtoklása és fiatalkorú kihasználása pornográfiára (a büntetőtörvénykönyv 185. szakaszának 2. és 3. bekezdése), rablás (a büntetőtörvénykönyv 206. szakaszának 2. és 3. bekezdése), kikényszerítés (a büntetőtörvénykönyv 214. szakaszának 4. bekezdése), pénzhamisítás (a büntetőtörvénykönyv 223. szakaszának 1-3. bekezdése), pénzmosás (a büntetőtörvénykönyv 231. szakaszának 1-4. bekezdése), felelős személy hivatali visszaélése (a büntetőtörvénykönyv 234. szakasza), közbeszerzéssel kapcsolatos hivatali visszaélés (a büntetőtörvénykönyv 234a. szakasza), kábítószerek jogosulatlan előállítása és forgalomba helyezése (a büntetőtörvénykönyv 246. szakaszának 1-3. bekezdése), függetlenség veszélyeztetése (a büntetőtörvénykönyv 305. szakasza), a területi egység veszélyeztetése (a büntetőtörvénykönyv 307. szakasza), az alkotmányos berendezés elleni támadás (a büntetőtörvénykönyv 308. szakasza), felhívás az alkotmányos berendezés erőszakos megváltoztatására (a büntetőtörvénykönyv 309. szakasza), diverzió (a büntetőtörvénykönyv 313. szakasza), szabotázs (a büntetőtörvénykönyv 314. szakasza), kémkedés (a büntetőtörvénykönyv 315. szakasza), államtitok felfedése (a büntetőtörvénykönyv 316. szakasza), nemzeti, faji és vallási gyűlölet és összeférhetetlenség szítása (a büntetőtörvénykönyv 317. szakasza), a területi sérthetetlenség megsértése (a büntetőtörvénykönyv 314. szakasza), szövetkezés alkotmányellenes tevékenységre (a büntetőtörvénykönyv 319. szakasza), Szerbia alkotmányos berendezése és biztonsága ellen irányuló cselekmények előkészülete (a büntetőtörvénykönyv 320. szakasza), Szerbia alkotmányos berendezése és biztonsága elleni súlyos cselekmények (a büntetőtörvénykönyv 321. szakasza), fegyverek és robbanószerek tiltott gyártása, tartása, viselése és forgalmazása (a büntetőtörvénykönyv 348. szakaszának 3. bekezdése), tiltott határátlépés és embercsempészet (a büntetőtörvénykönyv 348. szakaszának 3. bekezdése), hivatali helyzettel visszaélés (a büntetőtörvénykönyv 359. szakasza), befolyással üzérkedés (a büntetőtörvénykönyv 366. szakasza), vesztegetés elfogadása (a büntetőtörvénykönyv 367. szakasza), vesztegetés átadása (a büntetőtörvénykönyv 368. szakasza), emberkereskedelem (a büntetőtörvénykönyv 388. szakasza), nemzetközi védelmet élvező személyek megsértése (a büntetőtörvénykönyv 392. szakasza) és az adatok titkosításáról szóló törvény 98. szakaszának 3-5. bekezdése szerinti bűncselekmény,
3) bizonyítás megakadályozásának és megzavarásának bűncselekménye (a büntetőtörvénykönyv 336. szakaszának 1. bekezdése), ha e bekezdés 1) és 2) pontjával kapcsolatban követték el.
Az e törvénykönyv 183. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekmény csak az e szakasz 1. bekezdése 1) pontja szerinti bűncselekmény miatt rendelhető el.
E törvénykönyv 161. szakasza szerinti feltételek teljesülése esetén, e törvénykönyv 166. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekményt el lehet rendelni a következő bűncselekményekre is: szerzői alkotás vagy más rokon jogosultság jogtalan kihasználása (a büntetőtörvénykönyv 199. szakasza), számítógépes adatok és programok megkárosítása (a büntetőtörvénykönyv 298. szakaszának 3. bekezdése), számítógépes csalás (a büntetőtörvénykönyv 301. szakaszának 3. bekezdése), védett számítógéphez, számítógépes hálóhoz és elektronikus adatfeldolgozáshoz jogtalan hozzáférés (a büntetőtörvénykönyv 302. szakasza).
Eljárás azbeszerzett anyaggal
163. szakasz
Ha az ügyész a különleges bizonyítási cselekmények alkalmazásával beszerzett anyag tudomására jutásától számított hat hónapon belül nem indít büntetőeljárást vagy kijelenti, az eljárás folyamán nem fogja felhasználni azt, illetve hogy a gyanúsított ellen nem fog eljárást kezdeményezni, az előzetes eljárás bírájának végzést kell hoznia a beszerzett anyag megsemmisítéséről.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés meghozataláról az előzetes eljárás bírája értesítheti a személyt, akivel szemben e törvénykönyv 166. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekményeket alkalmazták, ha a cselekmények végrehajtásakor megállapították személyazonosságát és ha az értesítés a büntetőeljárás menetét nem veszélyeztetné. Az anyagot az előzetes eljárás bírája felügyeletével kell megsemmisíteni, aki erről jegyzőkönyvet vesz fel.
Ha különleges bizonyítási cselekmények foganatosításakor e törvénykönyv rendelkezéseinek vagy az eljáró hatóság rendelkezéseinek megsértésével jártak el, a begyűjtött adatokra nem alapozható bírói határozat, a begyűjtött anyaggal pedig e törvénykönyv 84. szakaszának 3. bekezdése szerint kell eljárni.
A véletlen lelet
164. szakasz
Ha a különleges bizonyítási cselekmények foganatosításakor olyan bűncselekményről és elkövetőjéről szereztek be adatokat, melyre a különleges bizonyítási cselekményeket elrendelő határozat nem terjedt ki, az ilyen anyag az eljárásban csak akkor használható fel, ha e törvénykönyv 162. szakasza szerinti bűncselekményre vonatkozik.
Az adatok titkossága
165. szakasz
A különleges bizonyítási cselekmények elrendelésére irányuló indítványt és a meghozott határozatot külön nyilvántartásba kell bejegyezni és a különleges bizonyítási cselekmények foganatosításáról szóló anyaggal "különleges bizonyítási cselekmények" feliratú külön ügyiratgöngyölegben kell őrizni, melyen az adatok titkosítását rendező előírásokkal összhangban fel kell tüntetni a titkosítás fokozatát.
A különleges bizonyítási cselekmények elrendelésére vonatkozó indítványról, a határozatról és végrehajtásáról szóló adatok titkosak.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti adatokat titokként kell őriznie más személyeknek is, bármilyen minősítésben szereztek róluk tudomást.
b) Kommunikáció titkos megfigyelése
Az elrendelés feltételei
166. szakasz
Ha fennforognak e törvénykönyv 161. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti feltételek, az ügyész megindokolt indítványára a bíróság elrendelheti a távbeszélővel, vagy más műszaki eszközzel történő kommunikáció titkos megfigyelését és rögzítését, vagy a terhelt elektronikus vagy más címének megfigyelését és a levelek vagy más küldemények lefoglalását.
A kommunikáció titkos megfigyelésének elrendelése
167. szakasz
Az e törvénykönyv 166. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekményt, megindokolt rendelettel, az előzetes eljárás bírája rendeli el.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletnek tartalmaznia kell a célszemély - akit a kommunikáció titkos megfigyelése alá kell vonni - rendelkezésre álló adatait, a bűncselekmény törvényi megnevezését, a gyanúsított ismert telefonszámát vagy címét vagy azt a telefonszámot, illetve címet, melyekről fennállnak a gyanú alapjai, hogy a gyanúsított használja őket, a gyanú alapjait megalapozó okokat, a végrehajtás módját, továbbá a különleges bizonyítási cselekmény terjedelmét és tartamát.
A kommunikáció titkos megfigyelése legfeljebb három hónapig tarthat, de ha a bizonyítékok további gyűjtése feltétlenül szükséges, még három hónappal meghosszabbítható. Ha e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1. pontja szerinti bűncselekményről van szó, a titkos megfigyelés, kivételesen, legfeljebb még kétszer három hónapos időtartamra meghosszabbítható. A megfigyelést haladéktalanul meg kell szüntetni, amint megszűnnek elrendelésének okai.
A kommunikáció titkos megfigyelésének végrehajtása
168. szakasz
Az e törvénykönyv 167. szakaszának 1. bekezdése szerinti rendeletet a rendőrség, illetve a Biztonsági Hírközlési Ügynökség, vagy a Katonai Biztonsági Ügynökség hajtja végre. A kommunikáció titkos megfigyelésének végrehajtásáról napi jelentéseket kell készíteni, melyeket a kommunikációról begyűjtött felvételekkel a terheltnek címzett vagy az általa küldött levelekkel vagy más küldeményekkel együtt meg kell küldeni - ha ezt igénylik - az előzetes eljárás bírájának és az ügyésznek.
Információ továbbítására bejegyzett postai, távbeszélő vagy más vállalatok, társaságok és személyek kötelesek az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletet végrehajtó hatóságnak lehetővé tenni a kommunikáció megfigyelését és felvételezését, és átvételi elismervény ellenében átadni a leveleket és küldeményeket.
A kommunikáció titkos megfigyelésének kiterjesztése
169. szakasz
Ha a kommunikáció titkos megfigyelése folyamán az e törvénykönyv 168. szakaszának 1. bekezdése szerinti hatóságnak tudomására jut, hogy a gyanúsított másik telefonszámot vagy címet használ, a kommunikáció titkos megfigyelését ki kell terjeszteni arra a telefonszámra vagy címre is, és erről haladéktalanul értesíteni az ügyészt.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti értesítés átvétele után az ügyésznek haladéktalanul indítványoznia kell a kommunikáció titkos megfigyelésének utólagos kiterjesztését. Az indítványról az előzetes eljárás bírája határoz az indítvány átvételétől számított 48 órán belül, és erről bejegyzést készít a jegyzőkönyvben.
Ha e szakasz 2. bekezdése szerinti indítványnak az előzetes eljárás bírája helyt ad, utólagosan jóváhagyja a kommunikáció titkos megfigyelésének kiterjesztését, ha az indítványt elutasítja, az e szakasz 1. bekezdése szerint beszerzett anyagot meg kell semmisíteni (163. szakasz 1. és 2. bekezdés).
A jelentés és az anyag megküldése
170. szakasz
Ha a kommunikáció titkos megfigyelése befejeződött, az e törvénykönyv 168. szakaszának 1. bekezdése szerinti hatóság megküldi az előzetes eljárás bírájának a kommunikációról készült felvételeket, leveleket és más küldeményeket, továbbá a külön jelentést, melynek tartalmaznia kell: a megfigyelés megkezdésének és végének időpontját, a megfigyelést végrehajtó hivatalos személy adatait, az alkalmazott műszaki eszközök leírását, a megfigyelt személyek számát és rendelkezésre álló adataikat, valamint a megfigyelés célszerűségének és eredményeinek értékelését.
Az előzetes eljárás bírájának a levelek és más küldemények felnyitásakor ügyelnie kell arra, hogy ne sérüljenek meg a pecsétek és a göngyöleg, valamint a címek megőrzésére. A felnyitásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A kommunikáció titkos megfigyelésével beszerzett teljes anyagot az ügyésznek kell eljuttatni.
Az ügyésznek el kell rendelni a műszaki eszközökkel nyert felvételek teljes egészének, vagy csak részbeni átírását és leírását.
Az e törvénykönyv 166-169. szakaszának rendelkezéseivel ellentétben készített felvételekre értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 237, 358, 407. szakasza és 445. szakasza 2. bekezdésének rendelkezéseit.
v) Titkos követés és felvételezés
Az elrendelés feltételei
171. szakasz
Az ügyész megindokolt indítványára a bíróság elrendelheti a gyanúsított titkos követését és felvételezését, ha fennforognak e törvénykönyv 161. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti feltételek,
1) a gyanúsított közterületeken vagy a korlátozott hozzáférhetőségű területeken vagy helységekben - a lakás kivételével - megvalósított kapcsolatainak vagy kommunikációjának felfedése,
2) személyek azonosságának, illetve személyek vagy dolgok helyének megállapítása céljából.
Az e szakasz 1. bekezdése 1) pontja szerinti helyek vagy helységek, illetve más személyek közlekedési szállítóeszközei csak akkor képezhetik a titkos megfigyelés és felvételezés tárgyát, ha valószínűsíthető, hogy a gyanúsított ott jelen lesz, vagy azokat a közlekedési szállítóeszközöket igénybe fogja venni.
A titkos követés és felvételezés elrendelése
172. szakasz
Az e törvénykönyv 171. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekményt megindokolt rendelettel az előzetes eljárás bírája rendeli el.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletnek tartalmaznia kell a gyanúsított adatait, a bűncselekmény törvényi megnevezését, a gyanút megalapozó okokat, a helységek, helyek vagy közlekedési szállítóeszközök megnevezését, a behatolásra és felvételezésre szolgáló műszaki eszközök elhelyezésére szóló felhatalmazást, továbbá a különleges bizonyítási cselekmények végrehajtási módját, terjedelmét és időtartamát.
A titkos követés és felvételezés legfeljebb három hónapig tarthat, de ha a bizonyítékok további gyűjtése feltétlenül szükséges, még három hónappal meghosszabbítható. Ha e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekményekről van szó, a titkos követés és felvételezés kivételesen legfeljebb még kétszer három hónapos időtartamra meghosszabbítható. A titkos követést és felvételezést haladéktalanul meg kell szüntetni, amint megszűntek elrendelésének okai.
A titkos követés és felvételezés végrehajtása
173. szakasz
Az e törvénykönyv 172. szakaszának 1. bekezdése szerinti rendeletet a rendőrség, illetve a Biztonsági Hírszerzési Ügynökség vagy a Katonai Biztonsági Ügynökség hajtja végre. A titkos követés és felvételezés végrehajtásáról napi jelentéseket kell készíteni, melyeket az elkészített felvételekkel együtt meg kell küldeni - ha igénylik, - az előzetes eljárás bírájának és az ügyésznek.
A titkos követés és felvételezés befejezése után, értelemszerűen e törvénykönyv 170. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elrendelés feltételei
174. szakasz
Ha e törvénykönyv 161. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti feltételek fennforognak, az ügyész megindokolt indítványára a bíróság elrendelhet:
1) színlelt vásárlást, eladást vagy üzleti szolgáltatások nyújtását
2) színlelt vesztegetés adást, illetve elfogadást.
A színlelt ügyletek megkötésének elrendelése
175. szakasz
Az e törvénykönyv 174. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekményt megindokolt rendelettel az előzetes eljárás bírája rendeli el.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletnek tartalmaznia kell a gyanúsított adatait, a bűncselekmény törvényi megnevezését, a gyanút megalapozó okokat, a különleges bizonyítási cselekmény végrehajtási módját, a felvételezést, dokumentálást, továbbá a különleges bizonyítási cselekmény terjedelmét és időtartamát.
A színlelt ügyletek végrehajtása legfeljebb három hónapig tarthat, de ha a bizonyítékok további gyűjtése feltétlenül szükséges, még három hónappal meghosszabbítható. Ha e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekményekről van szó, a színlelt ügyletek megkötése kivételesen legfeljebb még kétszer három hónapos időtartamra meghosszabbítható. A színlelt ügyletek megkötését meg kell szüntetni, amint megszűnnek elrendelésének okai.
A színlelt ügyletekmegkötése
176. szakasz
Az e törvénykönyv 175. szakaszának 1. bekezdése szerinti rendeletet, szabály szerint, a rendőrség, illetve a Biztonsági Hírszerzési Ügynökség vagy a Katonai Biztonsági Ügynökség felhatalmazott hivatalos személye hajtja végre, továbbá, ha a különleges körülmények megkövetelik, más felhatalmazott személy is. A színlelt ügyletek végrehajtásáról napi jelentéseket kell készíteni, melyeket az elkészített felvételekkel együtt meg kell küldeni - ha igénylik - az előzetes eljárás bírájának és az ügyésznek.
A színlelt ügyleteket megkötő, e szakasz 1. bekezdése szerinti felhatalmazott személy, nem követ el bűncselekményt, ha cselekményével megvalósítja a büntetőtörvénykönyv által előírt bűncselekmény elkövetési cselekményét.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti személy számára tilos és büntetendő, hogy másokat bűncselekmény elkövetésére bujtson fel.
A jelentés és az anyag megküldése
177. szakasz
A színlelt ügyletek megkötése után az e törvénykönyv 175. szakaszának 1. bekezdése szerinti rendeletet végrehajtó hatóság megküldi az előzetes eljárás bírájának a foganatosított különleges bizonyítási cselekmények teljes anyagát, a kép-, hang- vagy elektronikus feljegyzéseket és más bizonyítékokat, továbbá a külön jelentést, melynek tartalmaznia kell a színlelt ügylet megkötési idejét, a színlelt ügyletet megkötő személy adatait - kivéve, ha azt fedett nyomozó kötötte meg -, az alkalmazott műszaki eszközök leírását, a színlelt ügylet megkötésébe bevont személyek számát és a rendelkezésre álló adataikat.
Az előzetes eljárás bírája az e szakasz 1. bekezdése szerinti anyagot megküldi az ügyésznek.
d) Adatok számítógépes átkutatása
Az elrendelés feltételei
178. szakasz
Ha e törvénykönyv 161. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti feltételek fennforognak, az ügyész megindokolt indítványára, a bíróság elrendelheti a már feldolgozott személyi és más adatok számítógépes átkutatását és összehasonlítását a gyanúsítottra és a bűncselekményre vonatkozó adatokkal.
Adatok számítógépes átkutatásának elrendelése
179. szakasz
Az e törvénykönyv 178. szakasza szerinti különleges bizonyítási cselekményt,megindokolt rendelettel az előzetes eljárás bírája rendeli el.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletnek tartalmaznia kell a gyanúsított adatait, a bűncselekmény törvényi megnevezését, a számítógépes kutatás és feldolgozás alá vont adatok leírását, a keresett adatok kutatásának végrehajtására kötelezett hatóság megnevezését és a különleges bizonyítási cselekmény terjedelmét és időtartamát.
Az adatok számítógépes átkutatásának végrehajtása legfeljebb három hónapig tarthat, de ha a bizonyítékok további gyűjtése feltétlenül szükséges, kivételesen még legfeljebb kétszer három hónappal meghosszabbítható. Az adatok számítógépes átkutatásának végrehajtását haladéktalanul meg kell szüntetni, amint megszűnnek elrendelésének okai.
Az adatok számítógépes átkutatásának végrehajtása
180. szakasz
Az e törvénykönyv 179. szakaszának 1. bekezdése szerinti rendeletet a rendőrség, a Biztonsági Hírközlési Ügynökség, a Katonai Biztonsági Ügynökség, a vám-, adó- vagy más szolgálatok vagy más hatóságok, illetve törvényen alapuló közmegbízást végző más jogi személy hajtja végre.
Az adatok számítógépes átkutatásának végrehajtása után e szakasz 1. bekezdése szerinti hatóság, illetve jogi személy megküldi jelentését az előzetes eljárás bírájának, mely jelentésnek tartalmaznia kell: a számítógépes átkutatás végrehajtásának kezdeti és befejezési időpontjára vonatkozó adatokat, a számítógéppel átkutatott és feldolgozott adatokat, a különleges bizonyítási cselekményt végrehajtó hivatalos személy adatait, az alkalmazott műszaki eszközök leírását, a cselekmény alá vont személyek adatait és a végrehajtott számítógépes adatkutatás eredményeit.
Az előzetes eljárás bírája az e szakasz 1. bekezdése szerinti anyagot megküldi az ügyésznek.
Az elrendelés feltételei
181. szakasz
Ha e törvénykönyv 161. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti feltételek fennforognak, a Köztársasági Főügyész, illetve a különleges hatáskörrel felruházott ügyész eljárás céljára szolgáló bizonyítékok beszerzése és a gyanúsítottak felderítése érdekében ellenőrzött szállítást rendelhet el, melyben a hatáskörrel rendelkező szervek tudtával és felügyelete mellett engedélyezi a törvényellenes vagy gyanús küldemények:
1) kézbesítését a Szerb Köztársaság területén,
2) Szerb Köztársaság területére jutását, áthaladását vagy területének elhagyását.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti ügyész rendeletével meghatározza az ellenőrzött szállítás végrehajtásának feltételeit.
Az ellenőrzött szállítás végrehajtása
182. szakasz
Az ellenőrzött szállítást a rendőrség vagy az e törvénykönyv 181. szakaszának 1. bekezdése szerinti ügyész által kijelölt más hatóságok hajtják végre.
Az e törvénykönyv 181. szakasza 1. bekezdésének 2) pontja szerinti ellenőrzött szállítást az érdekelt államok hatáskörrel rendelkező szerveinek egyetértésével és a viszonosság alapján, valamint az ennek tartalmát részletesebben rendező becikkelyezett nemzetközi szerződésekkel összhangban kell végrehajtani.
Az ellenőrzött szállítás végrehajtása után a rendőrség vagy más hatóságok megküldik jelentésüket az ügyésznek, mely jelentésnek tartalmaznia kell: az ellenőrzött szállítás végrehajtása kezdeti és befejezési időpontjára vonatkozó adatokat, a cselekményt végrehajtó hivatalos személy adatait, az alkalmazott műszaki eszközök leírását, a cselekmény alá vont személyek adatait, valamint a végrehajtott ellenőrzött szállítás eredményeit.
Az elrendelés feltételei
183. szakasz
Ha fennforognak az e törvénykönyv 161. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti feltételek, a bíróság, az ügyész megindokolt indítványára elrendelheti fedett nyomozó bevetését, ha más különleges bizonyítási cselekményekkel a bűnüldözéshez szükséges bizonyítékokat nem lehet megszerezni vagy beszerzésük jelentős nehézségekbe ütközne.
Fedett nyomozó bevetésének elrendelése
184. szakasz
A fedett nyomozó bevetésének különleges bizonyítási cselekményét megindokolt rendelettel az előzetes eljárás bírája rendeli el.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletnek tartalmaznia kell a célszemélyek vagy csoport - akikkel, illetve amellyel szemben foganatosítják - adatait, a lehető bűncselekmények leírását, a különleges bizonyítási cselekmény végrehajtási módját, terjedelmét és időtartamát. A rendeletben jóvá lehet hagyni, hogy a fedett nyomozó fényképezésre, hang-, kép- vagy elektronikus felvételezésre szolgáló műszaki eszközöket alkalmazzon.
A fedett nyomozó bevetése a szükséges bizonyítékok beszerzéséig tart, de legfeljebb egy évig. Az ügyész megindokolt kérelmére, az előzetes eljárás bírája elrendelheti a különleges bizonyítási cselekmény tartamának még legfeljebb hat hónappal való meghosszabbítását. A fedett nyomozó bevetését haladéktalanul meg kell szüntetni, amint megszűntek bevetésének feltételei.
A fedett nyomozó kijelölése
185. szakasz
A fedett nyomozót álnéven vagy rejtjel alatt a belügyminiszter, a Biztonsági Hírközlési Ügynökség vagy a Katonai Biztonsági Ügynökség igazgatója, illetve az általuk meghatalmazott személy jelöli ki.
A fedett nyomozó rendszerint a belügyi szervek, a Biztonsági Hírközlési Ügynökség, vagy a Katonai Biztonsági Ügynökség felhatalmazott hivatalos személye, de ha az ügy különleges körülményei megkövetelik, lehet más személy, akár külföldi állampolgár is.
A fedett nyomozó személyazonosságának védelme céljából a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervek, az adatbázisokban található adatokat megváltoztathatják és a megváltoztatott adatokkal személyi okmányokat is kiadhatnak. A nevezett adatok titkosak.
A fedett nyomozó számára tilos és büntetendő felbujtani bűncselekmény elkövetésére.
Jelentések benyújtása és anyagok átadása
186. szakasz
A fedett nyomozó időszakonként jelentést tesz közvetlen feljebbvalójának.
A fedett nyomozó bevetésének véget értével, az e szakasz 1. bekezdése szerinti feljebbvaló megküldi az előzetes eljárás bírájának a fényképeket, hang-, kép- vagy elektronikus felvételeket, a begyűjtött dokumentációt és minden beszerzett bizonyítékot, továbbá a jelentést, amelynek tartalmaznia kell: A fedett nyomozó bevetésének kezdeti és végső időpontját, a fedett nyomozó álnevét vagy rejtjelét, az alkalmazott eljárások és műszaki eszközök leírását, a cselekmény alá vont személyek adatait és az elért eredmények leírását.
Az előzetes eljárás bírája az e szakasz 2. bekezdése szerinti anyagot és jelentést megküldi az ügyésznek.
A fedett nyomozó tanúkénti kihallgatása
187. szakasz
A fedett nyomozó a büntetőeljárásban álnéven vagy rejtjel alatt, kivételesen, kihallgatható tanúként. A kihallgatást úgy kell végrehajtani, hogy a fedett nyomozó személyazonossága ne jusson az ügyfelek és a védő tudomására.
A fedett nyomozót feljebbvalója (186. szakasz 1. bekezdés) útján kell megidézni, akinek közvetlenül a fedett nyomozó kihallgatását megelőzően a bíróság előtt tett nyilatkozatával igazolnia kell a fedett nyomozó személyazonosságát. A tanúként kihallgatott fedett nyomozó személyazonosságáról szóló adatok titkosak.
Bírósági határozat nem alapozható kizárólag vagy döntő mértékben a fedett nyomozó vallomására.
INTÉZKEDÉSEK A TERHELT JELENLÉTÉNEK ÉS A BÜNTETŐELJÁRÁS ZAVARTALAN MENETÉNEK BIZTOSÍTÁSÁRA
188. szakasz
A terhelt jelenlétének és a büntetőeljárás zavartalan menetének biztosítása céljából elrendelhető intézkedések:
1) az idézés,
2) az elővezetés,
3) meghatározott személy megközelítési tilalma, illetve meghatározott személyekkel való találkozás vagy értekezés tilalma,
4) a tartózkodási hely elhagyási tilalma,
5) az óvadék,
6) a lakáselhagyási tilalom,
7) a vizsgálati fogság.
Az intézkedések elrendelésének általános feltételei
189. szakasz
Az e törvénykönyv 188. szakasza szerinti intézkedések elrendelésekor az eljáró hatóságnak ügyelnie kell, hogy ne alkalmazzon szigorúbb intézkedést, ha ugyanaz a cél elérhető enyhébb intézkedéssel is.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedések közül az eljáró hatóság szükség szerint kettőt vagy többet is elrendelhet.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedést hivatalból is meg kell szüntetni, amikor elrendelési feltétele megszűnt, illetve más, enyhébb intézkedésre kell átváltani, amikor annak a feltételei létrejönnek.
A lakáselhagyási tilalom betartásának ellenőrzése
190. szakasz
А bíróság elrendelheti, hogy a terheltet, akivel szemben e törvénykönyv 188. szakaszának 6) pontja szerinti intézkedést elrendelték, аz elrendelt korlátozások betartásának felügyelete érdekében vonják elektronikus ellenőrzés alá.
A helymeghatározó adóberendezést a szakember erősíti fel - aki egyúttal ellátja a terheltet a berendezés működésére vonatkozó utasításokkal - a terhelt csuklójára, bokájára vagy más módon. A szakember kezeli a vevőberendezést is, amely távolról követi a terhelt mozgását és elhelyezkedését a térben.
Az elektronikus ellenőrzést a büntetőszankciók végrehajtására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező államigazgatási szerv vagy más törvényben meghatározott állami szerv hajtja végre.
Az idézés tartalma
191. szakasz
A büntetőeljárásban a terhelt jelenlétét idézéssel kell biztosítani. A terheltet az ügyész vagy a bíróság idézheti.
A terheltet zárt borítékú, írásos idézés kézbesítésével kell idézni, melynek tartalmaznia kell: az idéző eljáró hatóság megnevezését, a terhelt családi és utónevét, a terhére rót bűncselekmény törvényi megnevezését, hol és mikor köteles megjelenni, terhelti minőségben való idézés feltüntetését és a figyelmeztetést, hogy távolmaradása esetén e törvénykönyv 188. szakasza szerinti intézkedések közül szigorúbbat rendelnek el, valamint a hivatalos pecsétet és az idéző ügyész, illetve bíró családi és utónevét.
A terhelt jogai és kötelezettségei
192. szakasz
A terheltet első idézésekor az idézésben ki kell oktatni védőfogadási jogáról és a védő jelenléti jogáról meghallgatásán, továbbá az e törvénykönyv 70. szakaszának 2) pontja szerinti kötelezettségéről, és a terhelt számára történő kézbesítés szabályairól (246. szakasz 1. és 2. bekezdés).
Ha betegsége vagy más elháríthatatlan akadály miatt a terhelt nem tehet eleget az idézésnek, azon a helyen kell meghallgatni ahol tartózkodik, vagy biztosítani kell elszállítását az eljáró hatóság épületébe vagy más helyre ahol a cselekményt foganatosítják.
Az eljárás résztvevőinek idézése
193. szakasz
A vádemelés előtt az ügyész idézi meg a tanút, a szakértőt vagy az eljárás más résztvevőjét, ha ezt az ügyész elmulasztja, a terhelt vagy védőjének kérelmére az idézést az előzetes eljárás bírája bocsátja ki.
A vádemelés után az eljárás e szakasz 1. bekezdése szerinti résztvevőjét, ha elrendelte kihallgatását, a bíróság idézi, vagy az ügyfelek, vagy a védő, ha kötelezettséget vállalnak végrehajtására.
A 16. életévét be nem töltött fiatalkorút, szülei, illetve törvényes képviselője által kell tanúként idézni, kivéve, ha az eljárás sürgőssége miatt ez nem lehetséges vagy egyéb igazolt estekben.
Az idézés átvétele alól kibúvó eljárási résztvevőt 150.000 dinárig terjedően meg lehet rendbírságolni. A rendbírságot kimondó végzést a bíróság hozza meg.
Az e szakasz 4. bekezdése szerinti végzés elleni fellebbezést a tanács bírálja el. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
E szakasz 4. bekezdésének rendelkezése fiatalkorúra nem alkalmazható.
Idézés nyilvános hirdetmény útján
194. szakasz
Ha tudomása van bűncselekmény elkövetésére utaló gyanúalapokról, az eljáró hatóság a tömegtájékoztatás eszközeiben közzétett hirdetmény útján jelentkezésre szólíthatja fel azokat a személyeket, akiknek tudomása van az elkövetőről és az esemény körülményeiről.
Az elővezetési rendelet
195. szakasz
Az ügyész vagy a bíróság elrendelheti a terhelt elővezetését ha:
1) a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki,
2) az idézés nem volt szabályszerűen kézbesíthető, a körülmények alapján pedig nyilvánvaló, hogy a terhelt igyekszik kibújni az idézés átvétele alól,
3) vizsgálati fogság elrendeléséről szóló végzést hoztak.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletet írásban kell meghozni. A rendeletnek tartalmaznia kell: az érintett terhelt családi és utónevét, a terhére rótt bűncselekmény törvényi megnevezését a büntetőtörvény rendelkezésének feltüntetésével, az elővezetés elrendelésének okát, a hivatali pecsétet és az elővezetést elrendelő ügyész vagy bíró aláírását.
Az elővezetési rendelet végrehajtása
196. szakasz
Az e törvénykönyv 195. szakaszának 1. bekezdése szerinti rendeletet a rendőrség hajtja végre.
Az e törvénykönyv 195. szakaszának 1. bekezdése szerinti rendelet végrehajtásával megbízott felhatalmazott rendőrségi hivatalos személy köteles a rendeletet átadni a terheltnek és felszólítani, tartson vele. Ha a terhelt azt megtagadja, kényszerrel állítja elő.
Az e törvénykönyv 195. szakaszának 1. bekezdése szerinti elővezetési rendeletet, ha rendőrség tagjára, katonai személyre, a Biztonsági Hírközlési Ügynökség, a Katonai Biztonsági Ügynökség vagy a fogvatartottak elhelyezésére szolgáló intézet biztonsági őrségének tagjára vonatkozik, ezek parancsnoksága, illetve az intézet hajtja végre.
v) Meghatározott személy megközelítésének tilalma, illetve meghatározott személyekkel való találkozás vagy értekezés tilalma
Az elrendelés feltételei
197. szakasz
Ha arra utaló körülmények forognak fenn, melyek szerint a terhelt a sértettre, a tanúra, a részesekre vagy bűnpártolókra való ráhatással akadályozhatná az eljárás menetét, illetve megismételhetné a bűncselekményt, vagy végrehajthatná azt a bűncselekményt, amivel fenyeget, a bíróság megtilthatja neki meghatározott személy megközelítését, illetve meghatározott személyekkel való találkozását vagy értekezését.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendelésén kívül a bíróság kötelezheti a terheltet, hogy időnként jelentkezzen a rendőrségen, a büntetés-végrehajtásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező államigazgatási szerv megbízottjánál vagy törvényben meghatározott más hatósági szervnél.
Határ ozathozatal az intézkedésről
198. szakasz
Az e törvénykönyv 197. szakasza szerinti intézkedés elrendeléséről az ügyész indítványára - a vádirat megerősítése után pedig hivatalból is, - a bíróság határoz.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszűntetéséről az előzetes eljárás bírája határoz, a vádemelés után a tanácselnök, a főtárgyaláson pedig a tanács. Ha az intézkedést nem az ügyész indítványozta, az eljárás viszont hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt folyik, a határozat meghozatala előtt ki kell kérni az ügyész véleményét.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendeléséről szóló végzésben a terheltet figyelmeztetni kell, hogy szigorúbb intézkedés (188. szakasz) alá is vonható, ha a kimondott tilalmat megszegi. A végzést kézbesíteni kell annak a személynek is, mellyel kapcsolatban a terheltre kimondták az intézkedést.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés fenntartható, amíg szükségnek mutatkozik, de legfeljebb az ítélet jogerőssé válásáig, illetve a terhelt beutalásáig a szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésére. A bíróság köteles három havonként felülvizsgálni az intézkedés fenntartásának igazoltságát.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendelését, fenntartását vagy megszüntetését kimondó végzés ellen az ügyfelek és a védő fellebbezhetnek. Az ügyész fellebbezhet az intézkedés elrendelésére irányuló indítványt elutasító végzés ellen is. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.
g)A tartózkodási hely elhagyásának tilalma
Az elrendelés feltételei
199. szakasz
Ha körülmények alapján fennáll a terhelt megszökésének, elrejtőzésének, ismeretlen helyre vagy külföldre való távozásának lehetősége, a bíró megtilthatja a terheltnek, hogy engedély nélkül elhagyja a tartózkodási helyét vagy a Szerb Köztársaság területét.
Jelen szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés mellett megtiltható, hogy terhelt meghatározott helyeket látogasson vagy elrendelhető, hogy időnként jelentkezzen megfelelő állami szervnél vagy ideiglenesen elveszik az úti okmányát vagy a gépjárművezetői engedélyét.
Jelen szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti intézkedésekkel nem korlátozható a terhelt azon joga, hogy saját lakásában éljen, hogy zavartalan kapcsolatot ápoljon a családtagjaival, közeli rokonaival és a védőjével.
Határozathozatal az intézkedésről
200. szakasz
Az e törvénykönyv 199. szakasza 1. és 2. bekezdése szerinti intézkedés elrendeléséről az ügyész indítványára - a vádirat megerősítése után pedig hivatalból is, - a bíró határoz. Az intézkedés megállapításáról a bíró értesíti a belügyminisztériumot.
A vizsgálat alatt az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszűntetéséről az előzetes eljárás bírája határoz, a vádemelés után a tanácselnök, a főtárgyaláson pedig a tanács. Ha az intézkedést nem az ügyész indítványozta, az eljárás viszont hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt folyik, a határozat meghozatala előtt ki kell kérni az ügyész véleményét.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendeléséről szóló végzésben a terheltet figyelmeztetni kell, hogy szigorúbb intézkedés (188. szakasz) alá is vonható, ha a kimondott tilalmat megszegi.
Ha a jelen szakasz 3. bekezdése szerinti terheltnek halaszthatatlanul külföldre kell utaznia, a bíróság elrendelheti az úti okmányának visszaadását, amennyiben a küldemények átvételére felhatalmazott képviselőt jelöl ki a Szerb Köztársaságban, és megígéri, hogy a bíróság minden idézésének eleget tesz vagy óvadékot fizet.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés fenntartható, amíg szükségesnek mutatkozik, de legfeljebb az ítélet jogerőssé válásáig, illetve a terhelt beutalásáig a szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésére. A bíróság köteles három havonként felülvizsgálni az intézkedés fenntartásának igazoltságát.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendelését, fenntartását vagy megszüntetését kimondó végzés ellen az ügyfelek és a védő fellebbezhetnek. Az ügyész fellebbezhet az intézkedés elrendelésére irányuló indítványt elutasító végzés ellen is. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Járművezetői engedély ideiglenes bevonása
201. szakasz
Járművezetői engedély ideiglenes bevonása önálló intézkedésként is kimondható, ha:
1) a folyó eljárás tárgyát képező bűncselekmény végrehajtásával vagy előkészületével kapcsolatban gépjárművet használtak,
2) a közlekedésbiztonság veszélyeztetése bűncselekmény szándékos elkövetése miatt folyik eljárás.
A járművezetői engedély terhelttől való bevonásának időtartamát be kell számítani a kimondott járművezetői engedély bevonásának büntetésébe, illetve a gépjárművezetéstől eltiltás biztonsági intézkedésébe.
E törvénykönyv 200. szakaszának 2, továbbá 4-6. bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedések elrendelésekor.
Az elrendelés feltételei
202. szakasz
Ha a terhelttel szemben e törvénykönyv 211. szakasza 1. bekezdésének 1) és 4) pontja szerinti okok alapján el kellene rendelni a vizsgálati fogságot vagy már vizsgálati fogságban is van, a terheltet szabadlábon lehet hagyni vagy szabadon lehet bocsátani, ha ő személyesen,vagy valaki más, óvadékkal biztosítja, hogy az eljárás végéig nem fog megszökni és ha maga a terhelt megígéri az eljárást vezető bíróságnak, hogy nem fog rejtőzködni, és a bíróság engedélye nélkül nem fogja elhagyni tartózkodási helyét.
Az óvadékot a bíróság mindig pénzösszegben állapítja meg, a szökés veszélyének fokától, a terhelt személyi és családi körülményeitől és az óvadékot ajánló személy vagyoni állapotától függően.
Az óvadék tartalma
203. szakasz
Az óvadék készpénz, értékpapírok, értéktárgyak és más nagyobb értékű, könnyen eladható és őrizhető ingóságok letétbe helyezéséből, valamint az óvadék összegére szóló zálogjognak az óvadékot felajánló ingatlanaira való bejegyzéséből, vagy egy vagy több személy, személyi kötelezettség-vállalásából áll, hogy kifizetik az óvadék megszabott összegét, ha a terhelt megszegi e törvénykönyv 202. szakaszának 1. bekezdése szerinti ígéretét.
Az óvadék indítványozása
204. szakasz
Óvadék meghatározását indítványozhatják az ügyfelek és a védő, vagy a terhelt számára óvadékot felajánló személy.
Ha a bíróság úgy találja, hogy teljesültek e törvénykönyv 202. szakasza szerinti feltételek, indítvány nélkül is, de a felek véleményének beszerzése után, óvadékként az adott esetben letétbe helyezhető pénzösszeget határozhat meg. Az erről szóló határozatot a vizsgálati fogság elrendeléséről szóló végzésbe kell foglalni, vagy ha a terhelt már vizsgálati fogságban van, külön végzést kell hozni.
Határozat az óvadékról
205. szakasz
A vizsgálat folyamán az óvadék elrendeléséről, elvonásáról vagy megszüntetéséről az előzetes eljárás bírája határoz, a vádemelés után a tanácselnök, a főtárgyaláson a tanács.
Ha az óvadékot nem az ügyész indítványozta, az eljárás pedig hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt folyik, határozatának meghozatala előtt a bíróság kikéri az ügyész véleményét.
Az óvadékot elutasító, vagy az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés ellen fellebbezhetnek az e törvénykönyv 204. szakaszának 1. bekezdése szerinti személyek. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Az óvadék elvonása
206. szakasz
Ha a terhelt megszegi e törvénykönyv 202. szakaszának 1. bekezdése szerinti ígéretét a bíróság az óvadékként letétbe helyezett értéket a Szerb Köztársaság költségvetése javára elvonja.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti terhelttel szemben vizsgálati fogságot kell elrendelni.
Az óvadék megszüntetése
207. szakasz
A terhelttel szemben, akiért óvadékot helyeztek letétbe, előzetes letartóztatást kell elrendelni, ha szabályszerű idézésre nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, vagy ha a vizsgálati fogság elrendelésének egyéb oka merült fel.
Az e szakasz 1. bekezdése esetén az óvadékot végzéssel meg kell szüntetni, a letétbe helyezett pénzösszeget, értéktárgyakat, értékpapírokat vagy más ingó dolgokat vissza kell származtatni, a zálogjogot pedig törölni. Ugyanígy kell eljárni, ha az eljárás megszüntető, vagy a vádat elutasító végzéssel vagy ítélettel jogerősen befejeződik.
Ha az ítélet szabadságvesztésből álló szankciót mondott ki, az óvadékot csak akkor kell megszüntetni, ha az elítélt megkezdi a szankció letöltését.
Az elrendelés feltételei
208. szakasz
Ha a terhelt lehető szökésére utaló körülmények vagy e törvénykönyv 211. szakasza 1. bekezdésének 1), 3) és 4) pontja szerinti körülmények forognak fenn, a bíróság megtilthatja a terheltnek lakása engedély nélküli elhagyását és meghatározhatja lakásában való tartózkodásának feltételeit, mint amilyen a terhelt eltiltása a telefon és internet használatától vagy lakásában más személyek fogadásától.
E szakasz 1. bekezdése alóli kivételként a terhelt engedély nélkül is elhagyhatja lakását, ha neki vagy a vele egy lakásban élő személynek sürgős orvosi ellátásra van szüksége, vagy ha emberi élet vagy egészség súlyos veszélyeztetését, illetve nagy arányú anyagi kárt kell elhárítani. A terhelt köteles a lakás elhagyásáról, annak okáról és pillanatnyi tartózkodási helyéről haladéktalanul értesíteni büntetés-végrehajtásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező államigazgatási szerv megbízottját.
Határozat az intézkedésről
209. szakasz
Az e törvénykönyv 208. szakaszának 1. bekezdése szerinti intézkedésekről az ügyész indítványára - a vádirat megerősítése után hivatalból is - a bíróság határoz.
A vizsgálat folyamán az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedések elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről megindokolt végzéssel az előzetes eljárás bírája, a vádemelés után a tanácselnök, a főtárgyaláson a tanács határoz. Ha az intézkedést nem az ügyész indítványozta, az eljárás viszont hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt folyik, a határozat meghozatala előtt ki kell kérni az ügyész véleményét.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés elrendeléséről szóló végzésben a terheltet figyelmeztetni kell, hogy vele szemben vizsgálati fogság is elrendelhető, ha a kimondott tilalmat megszegi.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés addig tartható fenn, amíg szükséges, de legfeljebb az ítélet jogerőssé válásáig, illetve a terhelt beutalásáig a szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésére. A bíróság köteles három havonként felülvizsgálni az intézkedés fenntartásának indokoltságát.
A jelen szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés meghatározásáról, meghosszabbításáról vagy megszüntetéséről szóló határozat ellen a felek és a védő fellebbezhetnek. Az ügyész fellebbezést nyújthat be azon határozat ellen is, amellyel elvetették az intézkedés meghatározására vonatkozó indítványát. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
a. Alapvető rendelkezések
A vizsgálati fogság elrendelésének alapvető szabályai
210. szakasz
A vizsgálati fogságot csak e törvénykönyvben előírt feltételek mellett és csak akkor lehet elrendelni, ha ugyanaz a cél nem valósítható meg más intézkedéssel.
A büntetőeljárásban részt vevő valamennyi hatóság és a nekik jogsegélyt nyújtó hatósági szervek kötelessége a vizsgálati fogságot a lehető legrövidebb időre korlátozni, és ha a terhelt vizsgálati fogságban van, különös sürgősséggel eljárni.
A vizsgálati fogságot az eljárás egész menete alatt meg kell szüntetni, amint megszűntek elrendelésének okai.
A vizsgálati fogság elrendelésének okai
211. szakasz
Bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy ellen vizsgálati fogság rendelhető el, ha:
1) rejtőzködik vagy nem lehet személyazonosságát megállapítani, vagy ha nyilvánvalóan kerüli a főtárgyaláson terheltként való megjelenést, vagy más körülmények a szökés lehetőségére utalnak,
2) arra utaló körülmények forognak fenn, hogy a bizonyítékoknak vagy a bűncselekmény nyomainak megsemmisítésére, elrejtésére, megváltoztatásra vagy meghamisítására készül, vagy arra utaló különös körülmények forognak fenn, hogy akadályozni fogja az eljárást, a tanúkra, részesekre vagy bűnpártolókra való ráhatással,
3) különös, arra utaló körülmények forognak fenn, hogy rövid időn belül megismétli a bűncselekményt vagy a megkísérelt bűncselekményt véghezviszi, vagy véghezviszi azt a bűncselekményt, amellyel fenyeget,
4) a terhére rótt bűncselekmény tíz évnél hosszabb időtartamú börtönbüntetéssel, illetve, erőszakos bűncselekmény esetén öt évnél hosszabb időtartamú börtönbüntetéssel sújtható, vagy az elsőfokú bíróság ítéletével öt év, vagy annál hosszabb időtartamú börtönbüntetést rótt rá és a bűncselekmény elkövetési módja vagy eredményének súlyossága a közvéleményt oly mértékben nyugtalanítja, hogy ez az eljárás akadálytalan és tisztességes menetét veszélyeztetheti.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti esetben, ha a vizsgálati fogságot azért rendelték el, mert nem lehet megállapítani a személy személyazonosságát, a vizsgálati fogság a személyazonosság megállapításáig tartható fenn, ha a vizsgálati fogságot a főtárgyaláson való megjelenés alóli nyilvánvaló kibúvás miatt kellett elrendelni, a vizsgálati fogság az ítélet kihirdetéséig tarthat. Az e szakasz 1. bekezdésének 2) pontja szerinti esetben a bizonyítékok biztosítása után a vizsgálati fogságot haladéktalanul meg kell szüntetni.
Ha a bíróság öt évnév rövidebb időtartamú börtönbüntetést ró ki, a szabadlábon védekező terhelt vizsgálati fogságba helyezhető, ha fennforognak az e szakasz 1. bekezdésének 1) és 3) pontja szerinti okok, a már vizsgálati fogságban levő terhelttel szemben pedig meg kell szünteti a vizsgálati fogságot, ha elrendelésének okai megszűntek.
Határozat a vizsgálati fogságról
212. szakasz
A vizsgálati fogság elrendeléséről a bíróság az ügyész indítványára, a vádirat megerősítése után pedig hivatalból is határoz.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti határozat meghozatala előtt a bíróságnak a terheltet meg kell hallgatnia a vizsgálati fogság elrendelésének okairól. A meghallgatáson jelen lehetnek az ügyész és a védő.
A bíróság köteles megfelelő módon értesíteni az ügyészt és a védőt a terhelt meghallgatásának helyéről és időpontjáról. A meghallgatást végre lehet hajtani az értesített személyek távolmaradása esetén is.
Az e szakasz 2. bekezdésétől eltekintve, kivételesen, a vizsgálati fogságságot elrendelő határozat meghozható a terhelt meghallgatása nélkül is, ha e törvénykönyv 195. szakasza 1. bekezdésének 1) és 2) pontjai szerinti feltételek fennforognak vagy a halasztás veszéllyel járna.
Ha a vizsgálati fogságságot e szakasz 4. bekezdése szerint rendelték el, a bíróság a letartóztatástól számított 48 órás határidőben meghallgatja a terheltet, e szakasz 2. és 3. bekezdésének rendelkezései szerint. A meghallgatás után a bíróság határoz a vizsgálati fogság fenntartásáról vagy megszűntetéséről.
Végzés a vizsgálati fogság elrendeléséről
213. szakasz
A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a vizsgálati fogságot végzéssel rendeli el.
A vizsgálati fogságot elrendelő végzésnek tartalmaznia kell: a személynek, akivel szemben elrendelik a vizsgálati fogságot családi és utónevét, a terhére rótt bűncselekményt, a vizsgálati fogság elrendelésének törvényi okát, a vizsgálati fogság tartamát, a letartóztatás időpontját, a fellebbezési jogról szóló kioktatást, a vizsgálati fogság elrendelésének okait és indokait, a hivatali pecsétet és a vizsgálati fogságot elrendelő bíró aláírását.
A vizsgálati fogság elrendeléséről szóló végzést a terheltnek letartóztatása pillanatában kell átadni, de legkésőbb a vizsgálati fogságba helyezésétől számított 12 órás határidőben. Az ügyiratokban fel kell tüntetni a terhelt letartóztatásának és a végzés átadásának napját és időpontját.
Vizsgálati fogság a vizsgálat folyamán
214. szakasz
A vizsgálati fogságot a vizsgálat folyamán az előzetes eljárás bírája vagy a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) rendelheti el, tarthatja fenn vagy szüntetheti meg.
A vizsgálati fogságot fenntartó vagy megszüntető végzést hivatalból, vagy az ügyfelek és a védő indítványára kell meghozni.
A vizsgálati fogság elrendeléséről szóló végzés ellen az ügyfelek és a védő a tanácshoz (21. szakasz 4. bekezdés) fellebbezhetnek. A fellebbezést, a végzést és a többi ügyiratot haladéktalanul meg kell küldeni a tanácsnak. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A fellebbezésről 48 órás határidőben határozni kell.
A vizsgálati fogság tartama a vizsgálat folyamán
215. szakasz
A terhelt az előzetes eljárás bírája végzésének alapján letartóztatásának napjától számítva legfeljebb három hónapig tartható vizsgálati fogságban. Az előzetes eljárás bírája, az ügyfelek és a védő indítványa nélkül is minden 30 nap elmúltával köteles felülvizsgálni, fennforognak-e továbbra is a vizsgálati fogság okai és végzést hozni a vizsgálati fogság fenntartásáról vagy megszüntetéséről.
A közvetlenül magasabb rangú bíróság tanácsa (21. szakasz 4. bekezdés) az ügyész megindokolt indítványára, fontos okokból, a vizsgálati fogságot még legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja. E végzés ellen halasztó hatály nélküli fellebbezésnek van helye.
Ha e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti határidő leteltéig nem emelnek vádat, a terheltet szabadon kell engedni.
A vádemelés utáni vizsgálati fogság
216. szakasz
A tanács végzésével a vizsgálati fogság elrendelhető, fenntartható vagy megszüntethető, a vádirat bíróságnak való benyújtásától a terhelt beutalásáig szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésére.
A vizsgálati fogság elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszűntetéséről szóló végzést hivatalból vagy az ügyfelek, illetve a védő indítványára kell meghozni.
A tanács köteles az ügyfelek, illetve a védő indítványa nélkül is a vádirat megerősítéséig minden 30 nap, a vádirat megerősítése után az elsőfokú ítélet meghozataláig pedig minden 60 nap elteltével felülvizsgálni, hogy fennforognak-e még a vizsgálati fogság okai és végzést hozni a vizsgálati fogság fenntartásáról vagy megszüntetéséről.
Ha a vádirat megerősítése után a vizsgálati fogságot megszüntetik, mert a bűncselekmény fennállására utaló gyanú nincs kellő mértékben megalapozva, a bíróság felülvizsgálja a vádiratot e törvénykönyv 337. szakaszával összhangban.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti végzés ellen az ügyfelek és a védő fellebbezhetnek, az ügyész pedig fellebbezhet a vizsgálati fogság elrendelését kezdeményező indítványt elutasító végzés ellen is. A fellebbezést, a végzést és a többi ügyiratot haladéktalanul meg kell küldeni a tanácsnak. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Az e szakasz 1-5. bekezdése szerint elrendelt vizsgálati fogság a terhelt szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésére való beutalásáig tartható fenn, de legfeljebb az elsőfokú ítéletben kimondott büntetőszankció tartamának leteltéig.
b. A vizsgálati fogságban tartott személyek iránti bánásmód
Alapvető szabályok
217. szakasz
A vizsgálati fogság tartama alatt tilos a vizsgálati fogságban tartott személy személyiségét és méltóságát megsérteni.
A vizsgálati fogságban tartott személlyel szemben csak azok a korlátozások alkalmazhatók, melyek a szökés, más személyeknek a bizonyítékok vagy nyomok megsemmisítésére, elrejtésére vagy meghamisítására irányuló felbujtásának, valamint a fogvatartottnak a tanúkra, részesekre vagy bűnpártolókra való ráhatást célzó közvetlen és közvetett kapcsolatainak megakadályozásához szükségesek.
Ugyanabban a helységben nem tarthatók külön nemű fogvatartottak. Szabály szerint ugyanabban a helységben nem helyezhetők el olyan személyek, akikkel szemben felmerül a gyanú, hogy egyazon bűncselekményben részesek, továbbá szabadságelvesztésből álló büntetőszankciót letöltő személyek és vizsgálati fogságban levő személyek. Ha lehetséges, visszaeséssel alaposan gyanúsítható személyek ugyanabban a helyiségben olyan más fogvatartott személyekkel, akikre káros hatást gyakorolhatnak.
A vizsgálati fogságban tartott személyek jogai és kötelezettségei
218. szakasz
A vizsgálati fogságban tartott személy jogosult a megszakítás nélküli napi legalább nyolc óra időtartamú éjszakai pihenőre.
A vizsgálati fogságban tartott személy számára biztosítani kell a napi legalább két óra időtartamú mozgást szabad levegőn.
A vizsgálati fogságban tartott személyek jogosultak saját öltözéküket viselni, saját ágyneműjüket használni, saját költségükön étkezni, könyveket és más nyomtatványokat, sajtótermékeket, író- és rajzfelszerelést, valamint rendszeres szükségleteik kielégítéséhez szükséges egyéb dolgokat beszerezni, a testi sértés okozására, egészségkárosításra vagy szökés előkészítésére alkalmas tárgyak kivételével.
A vizsgálat tartama alatt az előzetes eljárás bírája végzésével ideiglenesen megtilthatja vagy korlátozhatja a vizsgálati fogságban tartott személy sajtóhoz való hozzáférését, ha az feltehetően akadályozná a vizsgálat menetét. Az előzetes eljárás bírájának végzése ellen fellebbezésnek van helye a tanácshoz (21. szakasz 4. bekezdés).
A vizsgálati fogságban tartott személyt kötelezni lehet az elhelyezésére szolgáló helyiségek tisztántartásához szükséges munkák elvégzésére. Ha a vizsgálati fogságban tartott személy kéri, az előzetes eljárás bírája illetve a tanácselnök, az intézet igazgatójának egyetértésével, engedélyezheti számára a testi és értelmi képességeivel összhangban álló munka végezését az intézeten belül, feltéve hogy az nem hat károsan az eljárás menetére. A vizsgálati fogságban tartott személyt munkájáért az intézet igazgatója által meghatározott munkabér illeti meg.
A vizsgálati fogságban tartott személy látogathatósága
219. szakasz
Az előzetes eljárás bírájának jóváhagyásával és az ő vagy az általa kijelölt más személy felügyelete mellett, az intézet házirendjével összhangban, a vizsgálati fogságban tartott személyt meglátogathatják közeli rokonai, és kérelmére orvos vagy más személyek is. Az egyes látogatások megtilthatók, ha feltehetően akadályozhatnák a vizsgálatot. Az előzetes eljárás bírájának az egyes látogatásokat megtiltó végzése ellen a vizsgálati fogságban tartott személy halasztó hatállyal nem bíró fellebbezéssel folyamodhat a tanácshoz (21. szakasz 4. bekezdés).
A vizsgálati fogságban tartott személy állampolgársága szerinti állam diplomáciai-konzuli képviselője, illetve meghatalmazott közjogi jellegű nemzetközi szervezet képviselője - ha menekült vagy állampolgárság nélküli személyről van szó -, jogosultak a becikkelyezett nemzetközi szerződésekkel összhangban és az előzetes eljárás bírájának tudtával, meglátogatni a vizsgálati fogságban tartott személyt és felügyelet nélkül beszélni vele. A diplomáciai-konzuli képviselőnek, illetve a meghatalmazott közjogi jellegű nemzetközi szervezet képviselőjének látogatásáról az előzetes eljárás bírája értesíti a terheltet fogva tartó intézet igazgatóját.
A védő, a polgári jogvédő és a Nemzetgyűlés Büntetőjogi Szankciók Végrehajtását Ellenőrző Bizottsága, a törvénnyel összhangban, továbbá a meghatalmazott közjogi jellegű nemzetközi szervezet képviselője, a becikkelyezett nemzetközi szerződésekkel összhangban, jogosultak a vizsgálati fogságban tartott személyek akadályoztatás nélküli látogatására és a velük, más személyek jelenléte nélküli beszélgetésekre.
A vádirat benyújtásától a jogerős ítéletig az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti jogosítványok a tanácselnököt illetik meg.
Levelezés a vizsgálati fogságban tartott személlyel
220. szakasz
A vizsgálati fogságban tartott személy, az előzetes eljárás bírájának tudtával és felügyeletével, levelezhet intézeten kívüli személyekkel. Az előzetes eljárás bírája eltilthatja a levelek küldését és fogadását, ha feltehető hogy az a vizsgálat akadályozását eredményezné. Az előzetes eljárás bírájának végzése ellen a vizsgálati fogságban tartott személy halasztó hatállyal nem bíró fellebbezéssel folyamodhat a tanácshoz (21. szakasz 4. bekezdés).
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti eltiltás nem vonatkozik a vizsgálati fogságban tartott személy nemzetközi bíróságoknak, meghatalmazott közjogi jellegű nemzetközi szervezeteknek, a polgári jogvédőnek és a hazai törvényhozó, bírói és végrehajtó szerveknek címzett leveleire és az általuk küldött levelekre, továbbá védőjének címzett vagy az általa küldött levelekre. Kérvények, panaszok és fellebbezések küldését nem lehet megtiltani.
A vádirat benyújtásától a jogerős ítéletig az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti jogosítványok a tanácselnököt illetik meg.
Fegyelmi vétségek
221. szakasz
A vizsgálati fogságban tartott személy fegyelmi vétségei miatt az előzetes eljárás bírája, illetve a tanácselnök mondhatja ki a látogatás korlátozásának fegyelmi büntetését. A korlátozás nem vonatkozik a védőre. A vizsgálati fogságban tartott személy nem büntethető meg mielőtt értesítenék a terhére rótt fegyelmi vétségről, mielőtt lehetőséget kapna védelmének előadására és mielőtt a bíróság kimerítően kivizsgálta volna az esetet.
A fegyelmi vétség miatti büntetést kimondó végzés ellen a kézhezvételétől számított 24 órán belül fellebbezésnek van helye a tanácshoz (21. szakasz 4. bekezdés). A tanács az átvételtől számított nyolc napon belül a fellebbezésről határozni köteles.
A vizsgálati fogságban tartott személyek feletti felügyelet
222. szakasz
A vizsgálati fogságban tartott személyek feletti felügyeletet a büntető szankciók végrehajtó bírája vagy a bíróság elnöke által megbízott bíró gyakorolja.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti bíró köteles 15 naponként legalább egyszer meglátogatni a vizsgálati fogságban tartott személyeket, és ha szükségesnek találja, az intézeti alkalmazottak jelenléte nélkül tájékozódni a vizsgálati fogságban tartott személyek élelmezéséről, más szükségleteik kielégítéséről és a velük való bánásmódról. Az intézeti látogatások alkalmával észlelt szabálytalanságokról a bíró köteles haladéktalanul értesíteni az igazságügyi kérdésekkel megbízott minisztériumot és a polgári jogvédőt. A minisztérium a szabálytalanságokról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles értesíteni a bírót a szabálytalanságok elhárítása érdekében tett intézkedésekről.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti bíró bármikor meglátogathatja az összes fogvatartottat, beszélgethet velük és fogadhatja panaszaikat.
A törvénynél alacsonyabb rangú jogszabályok meghozatala
223. szakasz
A vizsgálati fogság intézkedésének végrehajtására vonatkozó részletesebb jogszabályokat az igazságügyi kérdésekkel megbízott miniszter hozza meg.
A HATÁRIDŐK
224. szakasz
Az e törvénykönyv szerinti határidők nem hosszabbíthatók meg, kivéve, ha azt e törvénykönyv kifejezetten engedélyezi. Az e törvénykönyvben a védelem vagy a terhelt egyéb eljárási jogainak védelme érdekében megszabott határidő lerövidíthető, ha ezt a terhelt írásban vagy az eljáró hatóságnál szóban jegyzőkönyvbe mondva kérelmezi.
A határidőket órákban, napokban, hónapokban vagy években kell számítani.
A kézbesítés vagy az értesítés, illetve a határidő számításának kezdetére okot adó esemény napja vagy időpontja nem számítható be a határidőbe, hanem a határidő számításának kezdő órája, illetve napja az első soron következő óra, illetve nap kell, hogy legyen. Egy nap tartamát 24 órának, a hónapot pedig naptári időszámítással kell számítani.
A hónapokban, illetve években megszabott határidők az utolsó hónap, illetve év azon napjának elteltével telnek le, melyek száma megegyezik a határidő kezdőnapjának számával. Ha az utolsó hónapban nincs ilyen nap, a határidő a hónap utolsó napjával telik le.
Ha a határidő utolsó napja állami ünnep, szombat vagy vasárnap, vagy a hatóság számára munkaszüneti nap, a határidő az első következő munkanap elmúltával telik le.
Beterjesztés a határidő megtartásával
225. szakasz
Ha a beadvány beterjesztése határidőhöz kötött, a határidő megtartottnak számít, ha a beadványt a határidő letelte előtt átadták az átvételre felhatalmazott személynek.
Ha a beadványt postán, ajánlott küldeményként vagy táviratilag adták fel, a postára adás napját kell a címzettnek való átadás napjának tekinteni. A katonai postára adást, azokon a helyeken ahol nincs rendes postai szolgálat, ajánlott küldeményként való postázásnak kell tekinteni.
Ha a beadványt elektronikus úton terjesztik be, a beadvány címzettjének való átadás napjának a beadvány küldési napjaként és órájaként az adatközvetítő elektronikus eszköz által rögzített időpontot kell tekinteni.
A vizsgálati fogságban tartott terhelt a határidőhöz kötött beadványt szóban, jegyzőkönyvbe mondva, az eljárást vezető bíróságnál vagy a fogva tartó intézet által is beterjesztheti, a szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésén levő személy az ilyen beadványt az őt fogva tartó intézeten keresztül terjesztheti be. A jegyzőkönyvbe foglalás, illetve az intézet révén való átadás napját az átvételre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak való átadás napjának kell tekinteni. Az intézet a terheltnek az átadásról bizonylatot ad ki.
Ha a feladó a határidőhöz kötött beadványt tájékozatlansága vagy nyilvánvaló tévedése miatt még a határidő letelte előtt a hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező ügyésznek vagy bíróságnak adta át vagy küldte el, és emiatt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészhez vagy bírósághoz a határidő letelte után érkezik be, a határidőt megtartottnak kell tekinteni.
226. szakasz
Az igazolást kérheti:
1) a terhelt, aki igazolt okokból nem jelenhetett meg a határnapon, amelyen a jelen törvénykönyv 313. szakaszának 1. bekezdése és a 320. szakasz szerinti egyességről határoznak, vagy elmulasztja az ítélet, vagy annak megfelelő végzés elleni fellebbezés határidejét,
2) A sértett, a pótmagánvádló vagy a magánvádló, aki igazolt okokból elmulasztotta időben értesíteni a bíróságot lakóhelye vagy tartózkodási helye címének megváltozásáról, vagy nem jelenhetett meg az előkészítő határnapon, a főtárgyaláson vagy e törvénykönyv 505. szakaszának 1. bekezdése szerinti határnapon (52. szakasz 4. bekezdés, 61. szakasz 2. bekezdés és 67. szakasz),
3) a magánvádló, aki a magánvád hiányosságainak kiigazítására vagy a bizonyítékok beszerzésére megszabott határidőt igazolt okokból mulasztotta el (330. szakasz 3. bekezdés, 337. szakasz 5. bekezdés és 501. szakasz 2. és 7. bekezdés).
227. szakasz
Az igazolási kérelmet az akadályoztatás megszűntétől számított nyolc napon belül kell benyújtani.
Az ítélet vagy annak megfelelő végzés elleni fellebbezés határidejét elmulasztó terheltnek a kérelemmel együtt fellebbezését is be kell terjeszteni.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti kérelemnek, szabály szerint, az ítélet vagy annak megfelelő végzés végrehajtására nézve nincs halasztó hatálya, de a kérelem elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság elhalaszthatja a végrehajtást a kérelem elbírálásáig.
A mulasztás napjától számított három hónap eltelte után az igazolás nem kérelmezhető.
Határozat az igazolási kérelemről
228. szakasz
Az igazolási kérelmet a tanácselnök vagy az az egyesbíró bírálja el, aki meghozta a fellebbezéssel megtámadott ítéletet vagy végzést, illetve az eljárás megszűntetéséről szóló végzést, vagy a vádat elutasító ítéletet, a vádat elutasító végzésre irányuló igazolási kérelemről pedig az a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) határoz, mely a végzést meghozta.
Az igazolást jóváhagyó végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
Ha a terhelt fellebbezett az igazolást elutasító végzés ellen, a bíróság köteles a fellebbezést, az ítélet vagy az annak megfelelő végzés elleni fellebbezéssel együtt, a fellebbezésre adott választ és az összes iratot a közvetlenül magasabb rangú bíróságnak elbírálásra megküldeni.
BEADVÁNYOK ÉS JEGYZŐKÖNYVEK
A beterjesztés alapvető szabályai
229. szakasz
A vádat, indítványt, jogorvoslatot vagy más nyilatkozatot vagy közlést írásban kell beterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe mondani.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti beadványnak érthetőnek kell lenni, és mindazt tartalmaznia kell, ami szükséges, hogy szerinte eljárjanak.
Ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, az eljáró hatóság az érthetetlen és az eljáráshoz szükséges elemeket nem tartalmazó beadvány beterjesztőjét felszólítja, hogy meghatározott határidőben igazítsa ki, illetve egészítse ki beadványát, és ha a ezt a beterjesztő elmulasztja, a beadványt elveti.
A beadvány kiigazítására, illetve kiegészítésére vonatkozó felszólításban a beterjesztőt figyelmeztetni kell mulasztásának következményeire.
Az ellenfélnek válaszra megküldendő beadványokat az eljáró hatóságnak elegendő példányszámban kell beterjeszteni, a hatóság és a másik ügyfél részére. Ha a beadványt nem terjesztették be elegendő példányszámban, a beterjesztő költségére másolatokat kell készíteni.
230. szakasz
A beadványok, melyeket e törvénykönyv szerint írott formában és aláírva kell beterjeszteni, beterjeszthetők elektronikus okirat alakjában, a beterjesztő elektronikus aláírásával ellátva (elektronikus beadvány).
Az elektronikus beadványt az eljáró hatóságnak elektronikus posta útján kell megküldeni az elektronikus beadványok fogadására az eljáró hatóság által megadott elektronikus postacímre vagy más elektronikus úton, a törvénnyel összhangban.
Az elektronikus beadványt átvevő eljáró hatóság elektronikus úton nyomban visszaigazolja a beadvány átvételét.
Ha a beterjesztő nem kapja meg az átvételről szóló bizonylatot, úgy kell tekinteni, hogy az elektronikus beadványt el sem küldte.
Az elektronikus beadványról az eljáró hatóság hivatalos feljegyzést készít. Az érthetetlen vagy hiányos beadványokkal e törvénykönyv 229. szakaszának 3. és 4. bekezdése szerint kell eljárni.
Az elektronikus beadványok beterjesztését és a velük való eljárást részletesen a bírósági ügyviteli szabályzat rendezi.
231. szakasz
Az eljáró hatóság köteles megvédeni a saját és az ügyfelek és az eljárás más résztvevőinek tekintélyét a sértegetéstől, fenyegetéstől és minden egyéb támadástól.
A beadványában e hatóságot vagy az eljárás résztvevőjét sértegető terheltet, védőt, meghatalmazottat, törvényes képviselőt, sértettet, magánvádlót és pótmagánvádlót a bíróság 100.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújthatja. Az ügyvéd megbírságolásáról értesíteni kell az illetékes ügyvédi kamarát, azzal, hogy a kamara köteles értesíteni a bíróságot a foganatosított intézkedésekről.
E szakasz 2. bekezdése szerinti rendbírságolásról a bíróság dönt. A rendbírságot kimondó végzés elleni fellebbezést a tanács bírálja el. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Ha az ügyész vagy az őt helyettesítő személy beadványában sértegeti az eljárás résztvevőjét, a bíróság értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt és az Állami Ügyészi Tanácsot.
A cselekmények feljegyzése
232. szakasz
Az eljárás folyamán minden végrehajtott cselekményről jegyzőkönyvet kell felvenni a cselekmény foganatosításával egyidejűleg, ha pedig ez nem lehetséges, akkor közvetlenül utána.
A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető vezeti. A cselekményt foganatosító személy csak akkor vezetheti a jegyzőkönyvet is, ha a cselekményt az eljáró hatóság hivatali helységein kívül foganatosítják, és jegyzőkönyvvezető jelenléte nem volt biztosítható.
Ha a jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető vezeti, a jegyzőkönyvet úgy kell elkészíteni, hogy a cselekményt foganatosító személy a jegyzőkönyvvezetőnek hangosan tollba mondja, mit írjon be a jegyzőkönyvbe.
A meghallgatott, illetve kihallgatott személynek jóvá lehet hagyni, hogy feleleteit jegyzőkönyvbe mondja. Ha visszaél vele, e lehetőséget meg lehet tőle vonni.
E szakasz 1. bekezdésének rendelkezései alóli kivételként a büntetőeljárás foganatosítása szempontjából fontos kijelentésekről, vagy a vizsgálat előtti eljárás folyamán foganatosított más cselekményekről, hivatalos feljegyzést kell készíteni, amelyben a nyilatkozat vagy a cselekmény lényegi tartalmán kívül fel kell tüntetni e törvénykönyv 223. szakaszának 1. bekezdése szerinti adatokat is.
A jegyzőkönyv tartalma
233. szakasz
A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az eljáró hatóság megnevezését, amelynél foganatosítják a cselekményt, a cselekmény foganatosításának helyét, a cselekmény kezdő és befejező napját és időpontját, a jelenlevők családi és utónevét, és milyen minőségben voltak jelen, továbbá a büntetőtárgyat, amelyre vonatkozóan foganatosítják a cselekményt.
A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a foganatosított cselekmény menetére és tartalmára vonatkozó lényeges adatokat. A jegyzőkönyvbe, összefüggő elmondásként, a vallomások és nyilatkozatok lényeges tartalmát kell bejegyezi. A jegyzőkönyvben a kérdéseket csak akkor kell feltüntetni, ha az a felelet megértéséhez szükséges. Ha az eljáró hatóság szerint szükséges, vagy az ügyfelek, illetve a védő indítványozzák, a feltett kérdést és a rá adott választ szó szerint kell jegyzőkönyvezni. Visszaélés esetén e jogot meg lehet vonni tőlük. Ha a cselekmény foganatosításakor dolgokat vagy okiratokat foglaltak le, ezt jegyzőkönyvben rögzíteni kell, a lefoglalt dolgokat pedig csatolni a jegyzőkönyvhöz vagy feltüntetni, hol őrzik őket.
Az olyan cselekmények foganatosításakor, mint a helyszíni szemle, mintavétel, házkutatás, illetve személymotozás, vagy felismertetés, a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az ilyen cselekmény természetéből kifolyólag vagy az egyes dolgok azonosítása szempontjából fontos adatokat (dolog vagy nyomok leírása, mérete, a tárgyak megjelölése stb.), ha pedig helyrajzokat, rajzokat, tervrajzokat, fényképeket, film- vagy más műszaki felvételeket készítettek, azt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni és csatolni a jegyzőkönyvhöz.
A jegyzőkönyvvezetés módja
234. szakasz
A jegyzőkönyvet pontosan kell vezetni. Semmit sem szabad kitörölni, hozzáadni vagy megváltoztatni. Az kihúzott helyeknek olvashatóaknak kell maradni.
Minden változtatást, kiigazítást és adalékot a jegyzőkönyv végére kell bejegyezni és azokat a jegyzőkönyvet aláíró személyeknek hitelesíteni kell.
A jegyzőkönyv hitelességének megállapítása
235. szakasz
A meghallgatott, illetve kihallgatott személy, az eljárási cselekményeknél kötelezően jelen levő személyek, valamint az ügyfelek, a védő és a sértett, ha jelen vannak, jogosultak a jegyzőkönyv elolvasására vagy felolvasásának kérelmezésére. A cselekményt foganatosító személy erre köteles figyelmeztetni őket, a jegyzőkönyvben pedig fel kell tüntetni, megtörtént-e a figyelmeztetés, és elolvasták-e a jegyzőkönyvet.
A jegyzőkönyvet mindig fel kell olvasni, ha nem volt jegyzőkönyvvezető, és ezt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
A jegyzőkönyvet a meghallgatott, illetve kihallgatott személynek alá kell írnia, és ha a jegyzőkönyv több lapból áll, a meghallgatott, illetve kihallgatott személynek minden lapot alá kell írnia.
Az írástudatlan személy aláírás helyett jobb keze mutatóujjának lenyomatát helyezi a jegyzőkönyvre, a jegyzőkönyvvezető pedig a lenyomat alá beírja a személy családi és utónevét. Ha nem lehetséges a jobb mutatóujj lenyomatát elhelyezni, egy másik ujj lenyomatát vagy a bal kéz ujjának lenyomatát kell elhelyezni, a jegyzőkönyvben pedig fel kell tüntetni mely kéz, melyik ujjától származik a a lenyomat.
Ha a meghallgatott, illetve kihallgatott személynek hiányzik mindkét karja, elolvassa a jegyzőkönyvet, ha pedig írástudatlan, a jegyzőkönyvet fel kell neki olvasni, és ezt a jegyzőkönyvben fel kel tüntetni.
Ha a meghallgatott, illetve kihallgatott személy megtagadja jegyzőkönyv aláírását, vagy ujjlenyomatával való ellátását, ezt fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben, és bejegyezni a megtagadás okát.
Ha volt fordító vagy tolmács, a bizonyítási cselekmény foganatosításán kötelezően jelen levő tanú, a házkutatáskor jelen volt a lakás vagy más helyiségek birtoklója, a jegyzőkönyv végén alá kell írniuk, személymotozás esetén pedig a megmotozott személynek. Ha a jegyzőkönyvet nem a jegyzőkönyvvezető vezeti (232. szakasz 2. bekezdés), a jegyzőkönyvet a cselekmény foganatosításán jelen levő személyek írják alá. Ha ezek a személyek képtelenek megérteni a jegyzőkönyv tartalmát, a jegyzőkönyvet két tanúnak kell aláírnia, kivéve, ha jelenlétük nem biztosítható.
Ha a cselekményt nem lehetett megszakítás nélkül végrehajtani, a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a megszakítás napját és óráját, valamint a cselekmény folytatásának napját és óráját.
Ha volt kifogás a jegyzőkönyv tartalmát illetően, ezeket fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.
A jegyzőkönyv végét a cselekményt foganatosító személy és a jegyzőkönyvvezető írja alá.
Hang- és képfelvételezés
236. szakasz
Az eljáró hatóság elrendelheti a bizonyítási vagy más cselekmény végrehajtásának felvételezését hang- és képrögzítő berendezésekkel. Jelen törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekmények miatt folyó eljárásban a terhelt meghallgatását valamint a tanú és szakértő kihallgatását kötelező hangfelvételen rögzíteni.
Az eljáró hatóságnak a cselekmény e szakasz 1. bekezdése szerinti rögzítéséről előzőleg értesítenie kell a cselekményben részt vevő személyeket.
A főtárgyaláson hang- és képrögzítés csak akkor végezhető, ha azt az egyes főtárgyalások vonatkozásában a tanácselnök engedélyezi. Ha a főtárgyaláson engedélyezett a hang- és képrögzítés, a tanács igazolt okokból megtilthatja a főtárgyalás egyes részeinek felvételezését. Az e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekmények miatt folyó főtárgyalásról kötelező a hangfelvétel készítése.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti hang- és képfelvételnek tartalmaznia kell e törvénykönyv 233. szakaszának 1. bekezdése szerinti adatokat, a felvett nyilatkozatokat adó személyek azonosításához szükséges adatokat, továbbá, milyen minőségben hallgatják meg, illetve hallgatják ki, valamint a felvétel időtartamára vonatkozó adatokat. Ha több személy nyilatkozatát rögzítik, biztosítani kell, hogy a felvétel alapján kétségtelenül megállapítható legyen a nyilatkozó azonossága.
A meghallgatott, illetve kihallgatott személy kérelmére a felvételt azonnal vissza kell játszani, a személy általi helyesbítéseket és magyarázatokat pedig fel kell venni.
A foganatosított bizonyítási vagy más cselekményről, vagy a főtárgyalásról készített jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a felvételezés tényét, ki készítette a felvételeket, a meghallgatott, illetve kihallgatott személyt előzetes tájékoztatását a felvételezésről, a felvétel visszajátszását és ha nincs a tárgy ügyirataihoz csatolva, hol őrzik.
Az ügyész elrendelheti a felvétel teljes egészének vagy csak egyes részeinek átírását. Az átiratot ilyen esetben át kell néznie, hitelesítenie és a foganatosított bizonyítási vagy más cselekményről készített jegyzőkönyvhöz csatolnia.
A felvételt az ügyészségen vagy a bíróságon kell őrizni, ugyanaddig, amíg a bűnügyi ügyiratot őrzik.
Az ügyész vagy a bíróság engedélyezheti, hogy az igazolt érdekekkel rendelkező, eljárásban résztvevő személyek hang- és képrögzítő berendezésekkel felvételt készítsenek a foganatosított bizonyítási vagy más cselekményről vagy a főtárgyalásról.
Az e szakasz 1-9. bekezdése szerinti felvételeket, az eljárás szükségletein kívül, nyilvánosan is be lehet mutatni, tudományos és szakmai célokból. Ebben az esetben a felvételezett cselekmény ügyfeleinek és résztvevőinek személyazonosságát el kell leplezni.
A jegyzőkönyvek és tájékoztatások eltávolítása
237. szakasz
Ha e törvénykönyv rendelkezései szerint meghatározott bizonyítékot a büntetőeljárásban nem lehet felhasználni vagy nem alapozható rá bírósági határozat, az előzetes eljárás bírája hivatalból, vagy az ügyfelek és a védő indítványára, végzést hoz az illető cselekményekről felvett jegyzőkönyveknek a haladéktalan, de legkésőbb a vizsgálat végén az ügyiratokból való eltávolításáról. Az említett végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
A végzés jogerőssé válása után az eltávolított jegyzőkönyveket külön lepecsételt borítékba kell zárni, a többi ügyirattól elkülönítve, az előzetes eljárás bírájánál őrizni, és nem lehet őket sem megtekinteni, sem az eljárásban felhasználni. A büntetőeljárás jogerős befejezése után, az eltávolított jegyzőkönyvekkel e törvénykönyv 84. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint kell eljárni.
A vizsgálat befejezése után az előzetes eljárás bírája e szakasz 1. és 2. bekezdése szerint jár el minden tájékoztatás tekintetében is, amelyet e törvénykönyv 282. szakasza 1. és 2. bekezdésének 2) pontja és 4. bekezdése valamint 288. szakasza szerint a polgárok nyújtottak az ügyésznek és a rendőrségnek, kivéve a jelen törvénykönyv 289. szakaszának 4. bekezdése szerinti jegyzőkönyveket. Ha az ügyész vizsgálat lefolytatása nélkül emel vádat (331. szakasz 5. bekezdés), az ilyen tájékoztatásokat tartalmazó ügyiratokat megküldi az előzetes eljárás bírájának, aki e szakasz rendelkezései szerint jár el.
b) A jegyzőkönyvek külön nemei
a. A főtárgyalási jegyzőkönyv
A főtárgyalás lejegyzése
238. szakasz
A főtárgyalásról jegyzőkönyvet kell felvenni, melyben rögzíteni kell a tevékenység lényegét és az egész főtárgyalás menetét.
A főtárgyalás menete gyorsírással is lejegyezhető. A gyorsírói jegyzeteket a gyorsírónak 48 órán belül le kell fordítnia, átnéznie, aláírnia és az ügyiratokhoz csatolnia.
Hangfelvétel készítésére a főtárgyalás menetéről, értelemszerűen, e törvénykönyv 236. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni. A hangfelvétel készítését a tanácselnök hagyja jóvá.
A főtárgyalási jegyzőkönyv tartalma
239. szakasz
A jegyzőkönyv bevezető részében meg kell nevezni a főtárgyalást tartó bíróságot, fel kell tüntetni az ülésezés helyét és időpontját, a tanácselnök, a tanácstagok, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész, a vádlott és a védő, a sértett és törvényes képviselője vagy meghatalmazottja, a fordító és a tolmács családi és utónevét, a főtárgyalás tárgyát képező bűncselekményt, valamint, hogy a főtárgyalás nyilvános-e vagy zárt.
A jegyzőkönyvnek különösen tartalmaznia kell, mely vádiratot olvasták fel, illetve ismertették szóban a főtárgyaláson, a vádló megváltoztatta vagy kiterjesztette-e a vádat, milyen határozatokat hozott a tanácselnök vagy a tanács, mely bizonyítékokat vették fel, történt-e betekintés jegyzőkönyvekbe és egyéb írott anyagba, lejátszottak-e kép- és hangfelvételeket vagy valamilyen más feljegyzést, és milyen észrevételeik voltak az ügyfeleknek az említett jegyzőkönyvekkel, írott anyagokkal vagy felvételekkel kapcsolatban. Ha a főtárgyalás zárt, a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, hogy a tanácselnök figyelmeztette a jelenlevőket a főtárgyaláson titokként tudomásukra jutottak jogosulatlan feltárásának következményeire.
A vádlott, tanú, szakértő vagy más személy vallomását csak akkor kell jegyzőkönyvezni, ha előbbi vallomásaikhoz képest eltérést vagy kiegészítést tartalmaznak, méghozzá úgy, hogy tartalmuk lényege legyen feltüntetve.
A tanácselnök hivatalból vagy ügyféli indítványra elrendelheti az általa különösen fontosnak vélt nyilatkozatok szó szerinti rögzítését a jegyzőkönyvben.
A jegyzőkönyvbe be kell jegyezni az ítélet teljes rendelkező részét (428. szakasz 3-5. bekezdés) és feltűntetni az ítélet nyilvános kihirdetésre vonatkozó adatot. Az ítéletnek a főtárgyalási jegyzőkönyvben lejegyzett rendelkező része képezi az eredeti példányt.
Ha a főtárgyaláson vizsgálati fogságról szóló végzést hoztak, azt is be kell jegyezni a főtárgyalási jegyzőkönyvbe.
Az e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1. pontja szerinti bűncselekmények miatt folyó főtárgyalás főtárgyalási jegyzőkönyvébe rögzíteni kell a főtárgyalás kezdetének és befejezésének időpontjára, a jelen levő résztvevőkre, a felvett bizonyítékokra és az eljárást irányító végzésekre vonatkozó adatokat, valamint a hangfelvétel átiratát, melyet 72 órán belül össze kell állítani, és a főtárgyalási jegyzőkönyv elválaszthatatlan részét képezi.
Ha a főtárgyalás egészéről vagy részéről hangfelvétel készül (236. szakasz 3. bekezdése) a főtárgyalási jegyzőkönyvet e szakasz 7. bekezdése szerint kell vezetni.
A főtárgyalási jegyzőkönyv hitelességének megállapítása
240. szakasz
Az ülésezés berekesztésével a jegyzőkönyvet is be kell fejezni. A jegyzőkönyvet a tanácselnök és a jegyzőkönyvvezető írják alá.
Az ügyfelek jogosultak a befejezett jegyzőkönyvet és mellékleteit átnézni, tartalmára megjegyzéseket tenni és kérelmezni a jegyzőkönyv helyesbítését. A főtárgyalás befejeztével az ügyfelek, ha kérelmezik kiadását, jogosultak a jegyzőkönyv másolatára.
A tanácselnök elrendelheti, az ügyfelek vagy a nyilatkozó indítványára, vagy hivatalból a tévesen feltüntetett nevek, számok és más nyilvánvaló elírások helyesbítését. A jegyzőkönyv egyéb helyesbítéseit és kiegészítéseit csak a tanács rendelheti el.
Az ügyfelek a jegyzőkönyvre vonatkozó észrevételeit és indítványait, valamint a jegyzőkönyv helyesbítéseit és kiegészítéseit a már lezárt jegyzőkönyv folytatásában kell feltüntetni. A jegyzőkönyv folytatásában fel kell tüntetni az egyes észrevételek és indítványok elutasításának okait is. A tanácselnöknek és a jegyzőkönyvvezetőnek alá kell írni a jegyzőkönyv folytatását is.
b. Tanácskozási és szavazási jegyzőkönyv
Tanácskozási és szavazási jegyzőkönyv felvétele
241. szakasz
A tanácskozásról és a szavazásról külön jegyzőkönyvet kell felvenni.
A tanácskozási és szavazási jegyzőkönyv a tanácskozás menetének leírását és a meghozott ítéletet tartalmazza.
E jegyzőkönyvet minden tanácstagnak és a jegyzőkönyvvezetőnek alá kell írni.
A szavazáskor kisebbségben maradt tanácstag különvéleményét - ha az nincs feltüntetve a jegyzőkönyvben - a tanácskozási és szavazási jegyzőkönyvhöz csatolni kell. A különvéleményt kifejtett tanácstag köteles a szavazástól számított nyolc napon belül mellékelni az írásos indoklást.
A tanácskozási és szavazási jegyzőkönyvet külön borítékba kell zárni. E jegyzőkönyvbe csak a jogorvoslati bíróság tekinthet be a jogorvoslat elbírálása során, és ilyen esetben újra külön borítékba kell zárnia a jegyzőkönyvet és a borítékon fel kell tüntetnie a betekintés tényét.
Ha a tanácselnöknek e szakasz 4. bekezdése szerinti határidőn belül nem kézbesítették az írásos indoklást, a tanácskozási és szavazási jegyzőkönyvet az írásos indoklás nélkül kell külön borítékba zárni.
AZ IRATOK KÉZBESÍTÉSE ÉS MEGTEKINTÉSE
A kézbesítés alapszabályai
242. szakasz
Az iratokat szabály szerint a határozatot meghozó eljáró hatóság hivatalos személye révén kell kézbesíteni, vagy közvetlenül az illető hatóságnál, posta vagy más iratkézbesítésére bejegyzett szervezet útján, a helyi önkormányzat szerveinél, megkeresés alapján más hatóság révén, távközlési vagy elektronikus úton, és kivételesen, a rendőrség közvetítésével.
Az eljáró hatóság a főtárgyalásra való idézést vagy más idézést szóban is közölheti a jelen levő személlyel, a idézés elmulasztásának következményeire való figyelmeztetéssel együtt. Az idézést és a figyelmeztetést jegyzőkönyvezni kell, és ezt a megidézett személynek alá kell írnia, kivéve, ha az idézést a főtárgyalási jegyzőkönyvben rögzítették és ezzel a kézbesítést végrehajtottnak kell tekinteni.
A kézbesítést végre lehet hajtani az eljáró hatóság hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel vagy világhálós honlapján való közzététellel, a kézbesítés címzettjének egyetértésével pedig kézbesítési meghatalmazott révén is, postafiók útján, vagy elektronikus postával. Az iratot kézbesítettnek kell tekinteni, az iratnak az eljáró hatóság hirdetőtábláján való kifüggesztésétől vagy a világhálós honlapján való közzétételtől, illetve a kézbesítési meghatalmazottnak való átadásról, a postafióknak való átadásról és az elektronikus kézbesítés visszaigazolásáról szóló tanúsítvány átvételétől számított nyolc nap elmúltával.
A kézbesítés
243. szakasz
Iratot a címzettnek való közvetlen átadással kell kézbesíteni.
Ha e szakasz 1. bekezdése szerinti személy nem található azon a helyen, ahol a kézbesítést végre kellene hajtani, az iratot át lehet adni a címzett háztartása felnőtt tagjának, aki köteles azt átvenni. Ha az említett helyen felnőtt háztartási tag nem tartózkodik, az iratot a portásnak, szomszédnak vagy a házi tanács elnökének kell átadni, ha azok egyetértenek átvételével, és ezzel az iratot kézbesítettnek kell tekinteni.
Ha a kézbesítés e szakasz 1. bekezdése szerinti személy munkahelyén történik, a vonatkozó személy viszont nem található ott, az iratot át lehet adni a küldemények átvételére felhatalmazott személynek is, aki köteles átvenni az iratot, vagy az ott munkáltatott személynek, ha egyetért az irat átvételével, és ezzel az iratot kézbesítettnek kell tekinteni.
Ha e szakasz 2. és 3. bekezdése szerinti személy, aki nem köteles az iratot átvenni, megtagadja az irat átvételét, a kézbesítő értesítést hagy hátra, hogy az iratot ki fogja függeszteni a bíróság hirdetőtábláján, és lehetőség szerint közzétenni az eljáró hatóság világhálós honlapján. Az irat kifüggesztésétől számított nyolc nap elmúltával az iratot kézbesítettnek kell tekinteni.
Ha e szakasz 1. bekezdése vagy 2. és 3. bekezdése szerinti személy, aki köteles az iratot átvenni, megtagadja az átvételt, a kézbesítőnek fel kell tüntetnie a kézbesítési vétíven az elutasítás napját, időpontját és okát, az iratot pedig e szakasz 1. bekezdése szerinti személy lakásában hagyni, vagy abban a helyiségben, ahol alkalmazottként dolgozik, és ezzel a kézbesítést végrehajtottnak kell tekinteni.
Ha e szakasz 2. és 3. bekezdése szerinti személy, aki köteles az iratot átvenni, nem található a kézbesítés helyén, a kézbesítést e szakasz 4. bekezdése szerint kell végrehajtani.
A kézbesítési tanúsítvány
244. szakasz
A közvetlen átadással kézbesítendő iratokat zárt borítékban kell a címzettnek átadni.
A kézbesítőnek és címzettnek alá kell írni a tanúsítványt a kézbesítés megtörténtéről - a kézbesítési vétívet vagy a tértivevényt. A címzettnek a tanúsítványon fel kell tüntetnie az átvétel napját.
Ha a címzett írástudatlan vagy képtelen aláírni, a kézbesítőnek kell aláírnia nevét, az átvétel napját és feltüntetni miért ő írta alá a címzettet.
Ha a címzett e szakasz 2. bekezdése szerinti tanúsítvány aláírását megtagadja, a kézbesítő ezt feljegyzi a tanúsítványra, feltünteti az átadás napját, és ezzel az iratot kézbesítettnek kell tekinteni.
A postafiók útján való kézbesítési kézbesítési tanúsítványa a posta által hitelesített okirat, az iratnak, a postafióknak való átadási napjáról és időpontjáról.
Az elektronikus úton kézbesített irat kézbesítési tanúsítványát az adattovábbító elektronikus eszköz által készített elektronikus feljegyzés kinyomtatott formája képezi, melyen látható az iratnak a címzett számára történt elküldésének napja és időpontja, a feladó és a címzett neve és az irat megnevezése.
A kézbesítés külön esetei
245. szakasz
Az eljárás résztvevőjének a főtárgyalás befejeztéig az iratok kézbesíthetők az eljárás más résztvevője által is, aki vállalja átadásukat, ha az eljáró hatóság szerint a kézbesítés meg fog valósulni. A terhelt számára irat így nem kézbesíthető.
Ha az eljáró hatóság szerint az értesítést át fogják venni, az eljárás résztvevője - és kivételesen a terhelt is, ha a halasztás veszéllyel járna, - táviratilag és távbeszélőn is értesíthető a főtárgyalásra szóló idézésről vagy más idézésről, vagy a főtárgyalás vagy valamilyen más cselekmény elhalasztásáról szóló határozatról.
Az e szakasz rendelékezései szerinti kézbesítésről vagy értesítésről az eljáró hatóság az ügyiratokban hivatalos feljegyzést készít.
Ha az e szakasz rendelkezései szerinti kézbesítés vagy értesítés határidőben történt, a mulasztás esetére előlátott következményekre csak akkor kerül sor, ha az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti személyt arra figyelmeztették.
b) A kézbesítés külön szabályai
Kézbesítés a terhelt számára
246. szakasz
Ha az eljáró hatóságnak a terhelt által bejelentett címre nem lehet az iratot kikézbesíteni, a kézbesítő értesítést hagy hátra, melyben közli, hogy az iratot az eljáró hatóság hirdetőtáblájára fogják kifüggeszteni, és lehetőség szerint világhálós honlapján is közzétenni. Az iratnak az eljáró hatóság hirdetőtáblájára való kifüggesztésétől számított nyolc nap elmúltával az iratot kézbesítettnek kell tekinteni.
Ha a terhelt meghatalmazásával megbízta védőjét olyan iratok befogadására, melyek kézbesítésétől jogorvoslat-benyújtási határidő kezdődik, az irat az ügyvédi irodának való átadásával a kézbesítést végrehajtottnak kell tekinteni.
Az e szakasz 1. bekezdésének rendelkezésétől eltérően, kivételesen, ha a védővel nem rendelkező terheltnek szabadságvesztésből álló büntetőszankciót kimondó ítéletet kell kézbesíteni, az eljáró hatóságnak a terhelt által bejelentett címre pedig az iratot nem lehet kikézbesíteni, védőt kell számára kinevezni mindaddig, amíg a terhelt a bíróságot új címéről nem értesíti.
A kinevezett védő számára három napnál nem rövidebb határidőt kell meghatározni az iratok megismeréséhez, ezután kézbesíteni kell neki az ítéletet, majd folytatni az eljárást.
Kézbesítés a vádló számára
247. szakasz
Az ügyésznek címzett iratokat az ügyészség iktatójának való átadással kell kézbesíteni.
Ha a határozatok kézbesítésével határidő kezdődik, a kézbesítés napjának az ügyészség iktatójának való átadás napját kell tekinteni.
A bíróság az ügyésznek, indítványára, megküldi a büntető-ügyiratokat áttanulmányozásuk céljából. Ha folyamatban van rendes jogorvoslat-bejelentési határidő vagy ha az eljárás más érdekei megkívánják, a bíróság az ügyésznek megszabhatja az ügyiratok visszaküldésének határidejét.
Ha a pótmagánvádlónak vagy a magánvádlónak van meghatalmazottja, az iratokat csak a meghatalmazottnak kell kézbesíteni, ha több meghatalmazottja van, csak egyiküknek kell kézbesíteni.
A meghatalmazottal rendelkező sértettnek e szakasz 4. bekezdése szerint kell kézbesíteni az iratokat.
Kézbesítés meghatá rozott jogállású személyeknek
248. szakasz
Katonai személyeknek, a rendőrség, a Biztonsági Hírközlési Ügynökség, a Katonai Biztonsági Ügynökség, a Katonai Hírszerző Ügynökség, fogvatartottak elhelyezésére szolgáló intézet biztonsági őrsége tagjai és a folyami, valamint légi szállítóvállalatok alkalmazottainak iratokat parancsnokságuk, közvetlen feljebbvalójuk vagy vezetőjük által, illetve a jogi személy székhelyén kell kézbesíteni.
Fogvatartott személyeknek az iratokat a fogva tartásukat biztosító intézet révén kell kézbesíteni.
A Szerb Köztársaságban, a nemzetközi joggal összhangban, mentelmi jogot élvező személyeknek az iratokat a külügyekkel megbízott minisztérium révén kell kézbesíteni, kivéve, ha becikkelyezett nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.
A büntetőeljárás résztvevőinek védelmi programjában résztvevő személyek számára az iratokat a védelmi egység révén kell kézbesíteni, e törvénykönyv és más törvényes előírások rendelkezéseivel összhangban.
Külföldi kézbesítés
249. szakasz
A büntetőeljárás ismert külföldi címen tartózkodó résztvevőjének az iratokat külön törvény rendelkezései szerint kell kézbesíteni, kivéve, ha azt nem rendezi becikkelyezett nemzetközi szerződés.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti irathoz csatlakoztatva az eljáró hatóság elrendelheti a terheltnek, az e szakasz 3. bekezdése szerinti jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett, hogy meghatározott határidőn belül kézbesítési meghatalmazottat állítson a Szerb Köztársaság területén és erről értesítse az eljáró hatóságot.
Ha a terhelt nem jár el e szakasz 2. bekezdése szerint az eljáró hatóság meghatalmazottat nevez ki számára. A kinevezett meghatalmazottnak való kézbesítéssel a kézbesítést végrehajtottnak kell tekinteni.
Az ügyiratok megtekintésének feltételei
250. szakasz
Minden jogos érdekkel rendelkező személy betekinthet az ügyiratokba, másolatot vagy felvételt készíthet az egyes iratokról, a titkossági fokozattal megjelöltek kivételével.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti ügyiratokba való betekintést az eljárás folyamán az ügyész, illetve a bíróság engedélyezi, az eljárás befejezése után a bíróság elnöke, illetve az általa kijelölt hivatalos személy.
Ha a főtárgyalás zárt volt vagy ha a magánélethez való jog súlyosabban sérülhet, az e szakasz 1. bekezdése szerinti betekintés az ügyiratokba elutasítható, vagy az eljárásban részt vett személyek nevének nyilvánosságra hozatala eltiltásának feltételéhez köthető. A betekintést elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye, mely a végrehajtásra nincs halasztó hatállyal.
Az ügyiratok és tárgyak megtekintése
251. szakasz
A terhelt, illetve a terhelt meghallgatására vonatkozó rendelkezések alapján meghallgatott gyanúsított és védője jogosultak betekinteni az ügyiratokba és megtekinteni a bizonyítékul szolgáló tárgyakat.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti jogosultság megilleti a sértettet is (50. szakasz 1. bekezdés 4)pont és 2. bekezdés), a pótmagánvádlót (58. szakasz 2. bekezdés) és a magánvádlót (64. szakasz 2. bekezdés).
A VAGYONJOGI IGÉNY
A vagyonjogi igény általános feltételei és tárgya
252. szakasz
A bűncselekmény vagy a törvényben bűncselekményként meghatározott jogellenes cselekmény elkövetése alapján létrejött vagyonjogi igény a jogosult személyek indítványára letárgyalható a büntetőeljárásban, ha ez nem járna a büntetőeljárás jelentős késleltetésével.
A vagyonjogi igény vonatkozhat kártérítésre, dolog visszajuttatására vagy meghatározott jogügylet semmissé nyilvánítására.
253. szakasz
Vagyonjogi igényét az eljárásban az a személy terjesztheti be, aki peres eljárásban jogosult igényét megvalósítani.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti személy köteles pontosan meghatározni igényét és beterjeszteni a bizonyítékokat.
Ha a bűncselekmény vagy a törvényben bűncselekményként meghatározott jogellenes cselekmény által a közvagyonban esett kár, e vagyon védelméről való gondoskodásra törvény vagy más jogszabály által meghatalmazott szerv részt vehet az eljárásban, a törvényben, illetve más jogszabályban meghatározott jogosítványaival összhangban.
A vagyonjogi igény beterjesztése
254. szakasz
A vagyonjogi igényt az eljáró hatóságnak kell beterjeszteni.
A vagyonjogi igényt legkésőbb az elsőfokú bíróság előtti főtárgyalás végéig kell beterjeszteni.
Ha a jogosult a vádemelésig nem terjesztette be vagyonjogi igényét, értesíteni kell, hogy azt a főtárgyalás végéig terjesztheti be. Ha bűncselekmény vagy a törvényben bűncselekményként meghatározott jogellenes cselekmény által a közvagyonban esett kár, vagyonjogi igényt pedig nem terjesztettek be, a bíróság erről értesíti e törvénykönyv 253. szakaszának 3. bekezdése szerinti szervet.
Rendelkezés a vagyonjogi igénnyel
255. szakasz
A jogosultak (253. szakasz) a büntetőeljárásban a főtárgyalás végéig elállhatnak vagyonjogi igényüktől, és megvalósíthatják peres eljárásban. Elállás esetén a vagyonjogi igényt nem lehet újra beterjeszteni.
Ha vagyonjogi igény beterjesztése után a főtárgyalás vége előtt a vagyonjog szabályai szerint más személyre szállt át, az illető személyt fel kell szólítani, nyilatkozzon az igény fenntartásáról. Ha a szabályszerűen felszólított személy nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elállt a beterjesztett vagyonjogi igénytől.
A vagyonjogi igénnyel kapcsolatos körülmények kivizsgálása
256. szakasz
Az eljáró hatóságnak meg kell hallgatnia a terheltet a vagyonjogi igénnyel kapcsolatos tényekről és kivizsgálni a megállapítása szempontjából fontos körülményeket. Az eljáró hatóság köteles a igényről való határozat meghozatalához szükséges bizonyítékokat beszerezni még az igény beterjesztése előtt is.
Ha vagyonjogi igényre vonatkozó bizonyítékok beszerzése és körülmények kivizsgálása az eljárás jelentős mértékű késleltetésével járna, az eljáró hatóság azon adatok begyűjtésére kell, hogy korlátozódjon, amelyeknek a későbbi megállapítása nem lenne lehetséges vagy jelentős nehézségekbe ütközne.
257. szakasz
A bűncselekménnyel vagy törvényben bűncselekményként meghatározott jogellenes cselekménnyel előidézett vagyonjogi igény biztosítására, a büntetőeljárásban a jogosult személyek indítványára (253. szakasz) ideiglenes biztosítási intézkedések rendelhetők el, a végrehajtást és biztosítást rendező törvény rendelkezései szerint.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti indítványról a vizsgálat folyamán az előzetes eljárás bírája, a vádemelés után pedig a tanács határoz.
Az ideiglenes intézkedésekről szóló végzés elleni fellebbezésnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
Ha a sértettnek harmadik személy ellen irányuló igénye van, mert nála találhatók a bűncselekménnyel vagy a törvényben bűncselekményként meghatározott jogellenes cselekménnyel szerzett tárgyak, vagy mert ezzel a cselekménnyel az a személy szerzett vagyoni előnyt, a bíróság a büntetőeljárásban az e szakasz 1. bekezdése szerinti személy indítványára és a végrehajtást és biztosítást rendező törvény rendelkezései szerint, harmadik személlyel szemben is elrendelhet ideiglenes biztosítási intézkedéseket. Az e szakasz 2. és 3. bekezdésének rendelkezései ez esetben is mérvadóak.
A terhelt bűnösségét megállapító ítéletben vagy az elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedését kimondó végzésében a bíróság az e szakasz 4. bekezdése szerinti intézkedéseket megszünteti, ha már addig nem szüntette meg őket, vagy a sértettet peres eljárásra utasítja, azzal, hogy a vonatkozó intézkedéseket meg fogja szüntetni, ha a bíróság által megállapított határidőben nem indul peres eljárás.
Határozat a vagyonjogi igényről
258. szakasz
A vagyonjogi igényről a bíróság határoz.
Ha a bíróság a büntetőeljárás tekintetében megállapítja hatáskörének, illetve illetékességének hiányát, a jogosult személyt tájékoztatja, hogy vagyonjogi igényét beterjesztheti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál induló vagy folytatódó büntetőeljárásban.
Ha a bíróság ítéletével a terheltet felmenteni a vád alól vagy vádat elutasító ítéletet hoz, vagy ha végzéssel szünteti meg a büntetőeljárást, a jogosult személyt kioktatja, hogy vagyonjogi igényét peres eljárásban valósíthatja meg.
A terhelt bűnösségét megállapító ítéletben vagy elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedését kimondó végzésében a bíróság a jogosult személynek megítéli vagyonjogi igényét teljes egészében, vagy részben, a fennmaradó rész tekintetében pedig peres eljárásra utasítja. Ha a büntetőeljárás adatai nem nyújtanak biztos alapot, sem a vagyonjogi igény teljes egészében való, sem részbeni megítéléséhez, a bíróság kioktatja a jogosult személyt, hogy vagyonjogi igényét teljes egészében peres eljárásban valósíthatja meg.
Ha a vagyonjogi igény dolog visszajuttatására vonatkozik, a bíróság pedig megállapítja, hogy az a sértetté és hogy a terheltnél, vagy a bűncselekmény más résztvevőjénél vagy e személyek által a dolog megőrzésével megbízott személynél található, ítéletében vagy e szakasz 4. bekezdése szerinti végzésében elrendeli a dolog átadását a sértettnek.
Ha a vagyonjogi igény meghatározott jogügylet megsemmisítésére vonatkozik, és a bíróság az igényt megalapozottnak találja, ítéletében vagy e szakasz 4. bekezdése szerinti végzésében elrendeli a vonatkozó jogügylet teljes vagy részleges megsemmisítését, mindazokkal a következményekkel, amelyek ebből származnak, nem érintve ezáltal harmadik személyek jogait.
A vagyonjogi igényre vonatkozó jogerős határozat megváltoztatása
259. szakasz
A bíróság a büntetőeljárásban a vagyonjogi igényről határozó jogerős ítéletét vagy végzését csak perújítás esetében és törvényességi óvás alapján változtathatja meg.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti eset kivételeként, az elítélt, illetve örökösei kizárólag peres eljárásban kérelmezhetik a büntetőbíróság vagyonjogi igényről határozó jogerős ítéletének vagy végzésének megváltoztatását, de csak akkor, ha a peres eljárást rendező törvény szerint perújításnak van helye.
Dolgok visszajuttatása a sértettnek
260. szakasz
A sértett kétségkívüli tulajdonában levő dolgok esetében, amelyek nem képeznek bizonyítékot a büntetőeljárásban, azokat még az eljárás befejezés előtt vissza kell adni a sértettnek.
Ha több sértett között vita tárgya a dolgok feletti tulajdonjog, peres eljárás indítására kell őket utasítani, a bíróság a büntetőeljárásban ideiglenes intézkedésként csak a dolgok őrzését rendeli el.
A BŰNÜGYI KÖLTSÉGEK
261. szakasz
A bűnügyi költségek az eljárás kapcsán - kezdetétől a végéig - felmerülő kiadások.
A bűnügyi költségek felölelik:
1) a tanúk, szakértők, szaktanácsadók, fordítók, tolmácsok és szakemberek költségeit, valamint a helyszíni szemle költségeit,
2) a terhelt szállítási költségeit,
3) a terhelt elővezetési költségeit,
4) a hivatalos személyek útiköltségeit,
5) a terhelt gyógyítási költségeit, amíg vizsgálati fogságban van, valamint a szülési költségeket, az egészségügyi biztosítási alappal megfizettetett költségek kivételével,
6) a járművek műszaki vizsgálatának költségeit, minták (140-142. szakasz) elemzéseinek költségeit és a holttestek boncolás helyszínére történő elszállításának költségeit,
7) a szakértő, a szaktanácsadó, a fordító és a tolmács munkadíját, a védő szükséges költségeit és munkadíját, a magánvádló, a pótmagánvádló és törvényes képviselőik, valamint meghatalmazottaik szükséges költségeit és munkadíját,
8) a sértett és törvényes képviselője szükséges költségeit, valamint meghatalmazottja szükséges költségeinek megtérítését és munkadíját,
9) az átalányösszeget az e szakasz 1)-8) pontjaival fel nem ölelt költségekre.
Az átalányösszeget az eljárás tartama és összetettsége, továbbá a viselésükre köteles személy vagyoni állapota alapján kell meghatározni.
Az e szakasz 2. bekezdésének 1)-6) pontja szerinti költségeket, valamint a hivatalból üldözendő bűncselekmények miatt folyó eljárásban a hivatalból kirendelt védő (76. szakasz) és meghatalmazott (59. szakasz és 103. szakasz 3. bekezdés) szükséges költségeit az eljáró hatóság eszközeiből előre ki kell fizetni, majd később az e törvénykönyv rendelkezései szerint ezeket viselni köteles személyekkel megfizettetni. Az eljáró hatóság minden előre kifizetett költséget köteles feltüntetni a költségjegyzékben, amelyet az ügyiratokhoz kell csatolni.
A tolmácsolás és fordítás költségei,továbbá a szegény sorsú terhelt védelmének költségei (77. szakasz 1. bekezdés) nem fizettethetők meg az e törvénykönyv rendelkezései szerint a bűnügyi költségeket viselni köteles személyekkel.
A vizsgálat előtti eljárásban a rendőrség által kirendelt védő szükséges költségeit és munkadíját e hatóság téríti meg.
Határozat a bűnügyi költségekről
262. szakasz
Minden ítéletben és minden ítéletnek megfelelő végzésben meg kell határozni az eljárás költségeit viselő személyt és az összegeket. Azon bűnügyekben folytatott eljárásokban, amelyek bűnügyekben külön törvény szerint a különleges hatáskörű ügyészség jár el, a szakértő, a fordító és a tolmács munkadíja legtöbb kétszerese lehet az egyéb bűnügyekben előírt szakértői, fordítói vagy tolmács-munkadíj összegének.
Ha nem állnak rendelkezésre adatok a költségek összegéről, a tanácselnök vagy az egyesbíró a vonatkozó adatok beszerzését követően külön végzést hoz a költségek összegéről. A költségek összegére vonatkozó adatokat és a megtérítésükre irányuló kérelmet legkésőbb az ítélet vagy az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül lehet beterjeszteni.
Ha a bűnügyi költségekről külön végzésben határoztak, az ellene irányuló fellebbezést a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) bírálja el.
263. szakasz
Az eljárás kimenetelétől függetlenül a terhelt, a sértett, a pótmagánvádló, a magánvádló, a védő, a törvényes képviselő, a meghatalmazott, a tanú, a szakértő, a szaktanácsadó, a fordító, a tolmács és a szakember viselik elővezetésük, a bizonyítási cselekmény vagy a főtárgyalás elhalasztásának költségeit és más, általuk vétett költségeket, továbbá az átalányösszeg megfelelő részét.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti költségekről külön végzést kell hozni, kivéve, ha a magánvádló és a terhelt által megfizetendő költségekről a főtárgyról szóló határozat dönt.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti külön végzés elleni fellebbezést a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) bírálja el.
A terhelt költségtérítési kötelezettsége
264. szakasz
Ha a bíróság a terheltet bűnössé nyilvánítja, az ítéletben kötelezi a büntetőeljárás költségeinek megtérítésére.
A több bűncselekménnyel vádolt személy nem köteles megtéríteni azon bűncselekményekre vonatkozó költségeket, melyek tekintetében felmentették a vád alól, ha ezen költségek elkülöníthetők az összköltségektől.
Ha egy ítélettel a bíróság több terheltet nyilvánított bűnössé, meg kell határoznia mindegyikük tekintetében, milyen részarányban kötelesek viselni a költségeket, ha pedig ez nem lehetséges, megállapítja, hogy a terheltek egyetemlegesen kötelesek viselni a költségeket. Az átalányösszeget minden terheltre nézve külön kell megállapítani.
A költségekre vonatkozó határozatában a bíróság a terheltet teljes egészében vagy részben mentesítheti az e törvénykönyv 261. szakasza 2. bekezdésének 1)-6) és 9) pontja szerinti költségek, valamint a szakértő és a kirendelt szaktanácsadó munkadíja viselésének kötelezettsége alól, ha megfizetésükkel kérdésessé válna a terhelt eltartása, vagy azon személyeké, akiket eltartani köteles. Ha e körülményeket a költségekről szóló határozat meghozatala után állapítják meg, a tanácselnök, illetve az egyesbíró külön végzéssel is mentesítheti a terheltet költségtérítési kötelezettsége alól.
Költségtérítés a költségvetés eszközeiből és más személyek terhére
265. szakasz
Ha megszűntetik a büntetőeljárást vagy elutasítják a vádat, vagy a terheltet felmentik a vád alól, a végzésben, illetve az ítéletben ki kell mondani, hogy az e törvénykönyv 261. szakasza 2. bekezdésének 1)-6) pontja szerinti költségek, a terhelt szükséges kiadásai, valamint a védő és a meghatalmazott (103. szakasz 3. bekezdés) költségei a költségvetést terhelik.
A hamis feljelentés bűncselekménye miatt jogerősen elítélt személyt külön végzéssel kell kötelezni az általa okozott büntetőeljárás költségeinek viselésére. E végzést az ügyész indítványára a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) hozza meg.
A magánvádló köteles az e törvénykönyv 261. szakasza 2. bekezdésének 1)-6) és 9) pontja szerinti büntetőeljárási költségeket, továbbá a terhelt szükséges kiadásait, valamint a védőjének és meghatalmazottjának (103. szakasz 3. bekezdés) költségeit és munkadíját és a szakértő és a szaktanácsadó munkadíját megtéríteni, ha az eljárást megszüntették vagy a vádat elutasították, vagy a terheltet felmentették a vád alól, kivéve, ha az eljárást megszüntették, illetve, ha a terhelt halála miatt, vagy a bűnüldözésnek az eljárás késleltetése következtében beállt elévülése miatt a vádat elutasították, de ezért nem a magánvádló a vétkes. Ha az eljárást vádelejtés miatt szüntették meg, a terhelt és a magánvádló egyezséget köthetnek egymás közti költségeikről. Ha több magánvádló van, a költségeket egyetemlegesen viselik.
Ha a sértett elállt magánindítványától, viselni köteles a költségeket, kivéve, ha a terhelt kijelenti, hogy a költségeket ő fogja a viselni.
Ha a bíróság a vádiratot hatáskörének vagy illetékességének hiánya miatt elveti, a költségekről a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság határoz.
Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti szükséges kiadások és munkadíjak megtérítésére irányuló kérelemnek nem adnak helyet, vagy a bíróság a beterjesztésétől számított három hónapon belül nem határoz róla, a terhelt és a védő jogosultak követelésüket a Szerb Köztársasággal szemben peres eljárás útján megvalósítani.
A munkadíjak és a szükséges költségek megfizetése
266. szakasz
A védő és a sértett, a pótmagánvádló vagy a magánvádló meghatalmazottja munkadíját és szükséges kiadásait a képviselt személy köteles megfizetni, függetlenül attól, kinek kell viselni a büntetőeljárás költségeit, kivéve, ha e törvénykönyv rendelkezései szerint a védő munkadíja és szükséges kiadásai a bíróság költségvetését terhelik. Ha a terheltnek kirendelt védője volt, munkadíjának és szükséges kiadásainak megfizetése pedig kérdésessé tenné a terhelt és azon személyek létfenntartását, akiket eltartani köteles, a védő munkadíját és szükséges kiadásait a bíróság költségvetési eszközeiből fizetik ki. Így kell eljárni akkor is, amikor a pótmagánvádlónak kirendelt meghatalmazottja volt.
A jogorvoslati bíróságnál felmerült költségek
267. szakasz
A jogorvoslati bíróságnál felmerült költségek viseléséről az a bíróság határoz, ezen törvénykönyv 261-266. szakaszainak értelmében.
Törvénynél alacsonyabb rangú jogszabály meghozatala
268. szakasz
Az eljárás költségeinek viselését és az átalányösszeg mértékét közelebbről az igazságügyekkel megbízott miniszter által kibocsátott jogszabály rendezi.
A HATÁROZATOK MEGHOZATALA, KÖZZÉTÉTELE ÉS VÉGREHAJTÁSA
1. A határozatok meghozatala és közzététele
269. szakasz
Az eljárás folyamán a határozatok ítélet, végzés és rendelet formájában hozhatók.
Ítéletet csak bíróság hozhat, végzést és rendeletet más eljáró hatóság is.
270. szakasz
A bíróság zárt ülésen tanácskozik és szavaz.
Abban a helyiségben, amelyben a tanácskozás és szavazás folyik, csak a tanács tagjai és a jegyzőkönyvvezető lehetnek jelen.
A tanácselnök vezeti a tanácskozást és szavazást, gondoskodik, hogy minden kérdést sokoldalúan és teljes egészében megvitassanak és utolsóként szavaz.
A határozatok tárgyát képező kérdések sorrendje
271. szakasz
A bizonyítás tárgyát képző kérdésekről történő szavazáskor először a bíróság hatáskörének fennállásáról szavaznak, majd az eljárás kiegészítésének szükségességéről és egyéb előzetes kérdésekről. Miután meghozták a határozatokat az előzetes kérdésekről, át kell térni a főtárgy elbírálására.
A főtárgy elbírálásakor először arról kell szavazni, elkövette-e a terhelt a bűncselekményt, majd a büntetésről és más büntetőszankciókról, a bűnügyi költségekről, a vagyonjogi igényről és más eldöntendő kérdésekről.
Ha ugyanazt a személyt több bűncselekmény elkövetésével vádolják, szavazni kell minden egyes bűncselekmény büntetéséről, majd az összes bűncselekményre vonatkozó összbüntetés kirovásáról.
272. szakasz
A tanács határozatait szóbeli tanácskozás és szavazás után kell meghozni. A határozatot meghozottnak kell tekinteni, ha a tanácstagok többsége megszavazta.
Ha a szavazás tárgyát képező egyes kérdések vonatkozásában a szavazatok több különböző véleményre oszlottak meg úgy, hogy egyik sem kapta meg a többséget, a kérdéseket fel kell osztani és a szavazást addig ismételni, amíg nem alakul ki a többség. Ha így sem lehet többséget kialakítani, a határozatot úgy kell meghozni, hogy a terhelt számára legkedvezőtlenebb szavazatokat, a számára kevésbé kedvezőtlen szavazatokhoz kell csatolni mindaddig, amíg a szükséges többség kialakul.
A tanácstagok a szavazást a tanácselnök által feltett kérdésről nem utasíthatják el, de a terhelt felmentésére vagy a vád elutasítására szavazó és kisebbségben maradt tanácstag nem köteles a büntetőszankcióról szavazni. Ha nem szavaz, úgy kell tekinteni, hogy csatalakozott a terhelt számára legkedvezőbb szavazathoz.
273. szakasz
A Legfelsőbb Semmítőszék tanácsülésén a törvénysértés fennforgásról lefolytatott szavazáskor kisebbségben maradt bíró különvéleményt nyilváníthat, és írásban megindokolhatja azt.
A határozat meghozatala után a tanácsülésen a bírónak szóban be kell jelentenie, hogy különvéleményéhez írásba foglalt megindoklást fog beterjeszteni, és kérelmezheti, hogy véleményét a határozattal együtt tegyék közzé.
A bíró köteles a határozat meghozatalától számított 15 napon belül megküldeni a tanácselnöknek különvéleményének írásba foglalt indoklását.
Ha az e szakasz 3. bekezdése szerinti határidő leteltéig a bíró nem küldi meg a különvélemény írásba foglalt indoklását, a tanácselnök a határozatot kikézbesíti, az utólag megküldött különvéleményt pedig az ügyiratokhoz csatolja, melyeknek elválaszthatatlan részét képezi.
274. szakasz
Ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, a jogos érdekkel rendelkező és jelenlevő személyeknek a határozatokat szóbeli kihirdetéssel, ha pedig e személyek nincsenek jelen, a hitelesített átirat kézbesítésével teszik közzé.
A határozat szóbeli közzétételét a jegyzőkönyvben vagy az ügyiratokban rögzíteni kell, a fellebbezési joggal rendelkező személy pedig azt aláírásával hitelesíti. Ha a jogosult kijelenti, hogy fellebbezési jogával nem kíván élni, és ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, a határozat hitelesített átiratát nem kell számára kézbesíteni.
A megfellebbezhető határozatok átiratát fellebbezési jogra való kioktatással kell kézbesíteni. A terhelt javára bejelentett fellebbezést, ha a kioktatásban feltüntetett határidő megtartásával nyújtották be, határidőben bejelentettnek kell tekinteni akkor is, ha a kioktatásban feltüntetett határidő hosszabb a törvényes határidőnél.
A határozatok jogereje és végrehajthatósága
275. szakasz
A határozat akkor válik jogerőssé, amikor többé nem lehet fellebbezéssel megtámadni vagy fellebbezésnek nincs helye.
A jogerős határozat kézbesítése napjától végrehajtható, ha törvényi végrehajthatósági akadályok nem forognak fenn. Ha fellebbezést nem jelentettek be, vagy az ügyfelek lemondtak fellebbezési jogukról, illetve elálltak a fellebbezéstől, a határozat a fellebbezési határidő leteltével, valamint a lemondás, illetve a bejelentett fellebbezéstől való elállás napjától válik végrehajthatóvá.
Ha a végrehajtás nem az elsőfokú ítéletet meghozó bíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik, e bíróság megküldi az ítéletet a csatolt végrehajthatósági záradékkal a végrehajtásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak.
Az ítéletbe foglalt határozatok végrehajtása
276. szakasz
Az ítéletet a bűnügyi költségek, vagyoni előny elkobzása, bűncselekményből szerzett vagyon elkobzása és a vagyonjogi igény vonatkozásában, a törvénnyel összhangban, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság vagy más hatóság hajtja végre.
A bűnügyi költségeket kényszerbehajtás útján a Szerb Köztársaság költségvetése számára hivatalból kell beszedni. A kényszerbehajtás költségeit meg kell előlegezni a bíróság költségvetésének terhére.
Amikor a vagyonjogi igényt eldöntő határozat jogerőre emelkedett, a sértett kérelmezheti az elsőfokú határozatot meghozó bíróságnál a határozat hitelesített másolatának kiadását a végrehajthatósági záradék feltüntetésével egyetemben.
Ha az ítélet dolog elkobzásának biztonsági intézkedését mondta ki, az elsőfokú ítéletet meghozó bíróság határoz, a törvénnyel összhangban, a dolog eladásáról, meghatározott közintézménynek való átadásáról vagy megsemmisítéséről. A dolog eladásából eredő pénzt a Szerb Köztársaság költségvetésébe kell befizetni.
Az e szakasz 4. bekezdésének rendelkezését értelemszerűen kell alkalmazni, ha e törvénykönyv 535. szakasza szerinti elkobzási határozatot hoznak.
Ha a az elkobzott dolog feletti tulajdonjog tekintetében jogvita támad, a dolog elkobzásáról hozott jogerős határozatot, a perújítás vagy a törvényességi óvás esete kivételével, csak a peres eljárásban lehet megváltoztatni.
A végzés és rendelet jogerőssége és végrehajthatósága
277. szakasz
A végzés jogerőssé válik, ha nem lehet fellebbezéssel megtámadni vagy ha fellebbezésnek helye nincs.
Ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, a végzés végrehajtható, ha jogerőssé vált. A rendelet közvetlenül meghozatala után végrehajtható, kivéve ha a rendeletet kibocsájtó hatóság másként nem rendelkezik.
A végzéseket és rendeleteket, ha másként nincs rendezve, az őket meghozó hatóságok hajtják végre. Az ítéletnek megfelelő végzés végrehajtásakor értelemszerűen kell alkalmazni e törvénykönyv 276. szakaszának rendelkezéseit.
Külön végzés a végrehajthatóságról
278. szakasz
Az elsőfokú ítéletet meghozó bíróság külön végzéssel határoz, amikor kétség merül fel a bírósági határozat végrehajthatósága vagy a büntetés számítása tekintetében, vagy ha a jogerős ítélet nem rendelkezett a vizsgálati fogság vagy az előzőleg kiállt büntetés beszámításáról, vagy ha a beszámítás nem volt szabályszerű. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, kivéve ha a bíróság másként rendelkezett.
Ha a végrehajtás folyamán gyanú merül fel a bíróság határozatának értelmezését illetően, ez ügyben a jogerős határozatot meghozó bíróság dönt.
A törvénynél alacsonyabb rangú jogszabály meghozatala
279. szakasz
A bűnügyi nyilvántartás vezetési módját a kormány rendezi.
AZ ELJÁRÁS MENETE
A VIZSGÁLAT ELŐTTI ELJÁRÁS
280. szakasz
A hatósági és más szervek, jogi és természetes személyek, bejelentés által vagy más módon tudomásukra jutott hivatalból üldözendő bűncselekményeket a törvényben vagy más jogszabályban előírt módon jelentik fel.
A büntetőtörvénykönyv írja elő, mikor minősül bűncselekménynek a feljelentés elmulasztása.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti feljelentőnek elő kell adnia az e törvénykönyv szerinti és általa ismert bizonyítékokat, továbbá intézkednie kell a bűncselekmény nyomainak, a bűncselekmény tárgyát vagy eszközét képező dolgoknak és más bizonyítékoknak megőrzése érdekében.
A feljelentés benyújtásának és bejegyzésének módja
281. szakasz
A feljelentést a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek írásban, szóbelileg vagy más módon kell benyújtani.
Jegyzőkönyvet kell felvenni, ha a feljelentést szóbelileg történt, a feljelentőt pedig figyelmeztetni kell a hamis feljelentés következményeire. Ha a feljelentés távbeszélővel, vagy más távközlési eszköz segítségével történt, hivatalos feljegyzést kell készíteni róla, ha pedig elektronikus posta útján terjesztették be, a megfelelő adathordozón meg kell őrizni és kinyomtatni.
Ha a feljelentést a rendőrségnek, hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező ügyésznek vagy bíróságnak nyújtották be, azok kötelesek a feljelentést átvenni, és haladéktalanul megküldeni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek.
Az ügyész eljárása a feljelentés nyomán
282. szakasz
Ha csupán a feljelentés alapján nem tudja eldönteni tartalmának hitelt érdemlőségét, vagy a feljelentés adatai nem elegendőek a vizsgálat teljesítéséről szóló megalapozott határozat meghozatalához, vagy ha más módon jutott tudomására bűncselekmény elkövetése, az ügyész:
1) a szükséges adatokat beszerezheti saját maga,
2) polgárokat idézhet be, az e törvénykönyv 288. szakaszának 1-6. bekezdése szerint,
3) a szükséges tájékoztatásokat hatósági és más szervektől, továbbá jogi személyektől igényelheti.
Az ügyész e szakasz 1. bekezdése 3) pontja szerinti igénye szerinti eljárás elmulasztásáért a felelős személyt 150.000 dinárig terjedő bírsággal lehet sújtani, ha ezután is megtagadja a szükséges adatok kiadását, ugyanakkora összegre még egyszer megbírságolható.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti bírságot az ügyész rója ki. A bírság kirovásáról szóló végzés elleni fellebbezést az előzetes eljárás bírája bírálja el. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Ha az ügyésznek nincs lehetősége az e szakasz 1. bekezdése szerinti cselekmények foganatosítására a bűncselekmény és elkövetőjének (286-288. szakasz) felderítése céljából, a szükséges tájékoztatások beszerzésével és más intézkedések és cselekmények foganatosításával a rendőrséget kell megbíznia.
A rendőrség köteles az ügyész megbízása alapján eljárni és őt legkésőbb a megbízás átvételétől számított 30 napon belül értesíteni a foganatosított intézkedésekről és cselekményekről. A megbízás szerinti eljárás elmulasztása esetén az ügyész az e törvénykönyv 44. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint jár el.
Az ügyész, a hatósági és más szervek, illetve jogi személyek a tájékoztatások beszerzésekor, illetve adatok kiadásakor kötelesek körültekintően eljárni, ügyelve, hogy ne rontsák azon személy tisztességét és tekintélyét, akire az adatok vonatkoznak.
283. szakasz
Az ügyész elhalaszthatja a pénzbüntetéssel vagy öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmény miatti üldözést, ha a gyanúsított felvállal egyet vagy többet a következő kötelezettségek közül:
1) elhárítja a bűncselekménnyel okozott káros következményt vagy megtéríti az okozott kárt,
2) befizet meghatározott pénzösszeget humanitárius szervezet, alapítvány vagy közintézmény számára,
3) közhasznú vagy humanitárius munkát fog végezni,
4) törleszti az eltartás esedékes összegeit,
5) alkohol- vagy kábítószer-elvonó kúrának veti magát alá,
6) garázda viselkedése okainak elhárítása végett pszicho szociális kezelésnek veti magát alá,
7) teljesíti jogerős bírósági határozattal megállapított kötelezettségét, illetve tiszteletben tartja a jogerős bírósági határozattal megállapított korlátozásokat.
Az üldözés elhalasztásáról szóló rendeletében az ügyésznek meg kell határoznia a terhelt által felvállalt kötelezettségek teljesítési - egy évnél nem hosszabb - határidejét. A kötelezettség végrehajtása feletti felügyeletet a büntetőjogi szankciók végrehajtására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező intézet megbízottja látja el, az igazságügyi kérdésekkel megbízott miniszter által hozott jogszabály alapján.
Ha a gyanúsított az e szakasz 1. bekezdése szerinti kötelezettségeket határidőn belül teljesíti, az ügyész végzésével elveti a feljelentést, és erről értesíti a sértettet, az e törvénykönyv 51. szakaszának 2. bekezdése szerinti rendelkezések pedig nem alkalmazhatók.
284. szakasz
Az ügyész végzésével elveti a feljelentést, ha magából a feljelentésből következik, hogy:
1) a feljelentés tárgyát képező cselekmény nem hivatalból üldözendő bűncselekmény,
2) bekövetkezett az elévülés, vagy közkegyelem, kegyelem vagy más körülmények tartósan kizárják a cselekmény üldözhetőségét,
3) a hivatalból üldözendő bűncselekmény elkövetésére utaló gyanú alapjai nem forognak fenn.
A feljelentés elvetéséről és annak okairól az ügyész nyolc napos határidőn belül értesíti a sértettet és kioktatja jogairól (51. szakasz 1. bekezdés), ha a feljelentést rendőri szerv nyújtotta be, e szervet is értesíti.
Három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmények esetén az ügyész elvetheti a feljelentést, ha a terhelt tevékeny megbánása következtében megakadályozta a kár bekövetkeztét, vagy az okozott kárt teljes egészében megtérítette, az ügyész pedig az eset körülményeit figyelembe véve úgy találja, hogy büntetőszankció kimondása nem lenne méltányos. Az e törvénykönyv 51. szakasza 2. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók.
2. A vizsgálat előtti eljárás hatóságainak jogosítványai
285. szakasz
A vizsgálat előtti eljárást az ügyész vezeti.
Az ügyész foganatosítja a szükséges cselekményeket a bűncselekmények elkövetőinek üldözése céljából, az e szakasz 1. bekezdése szerinti jogosítványának megvalósítása érdekében.
Az ügyész utasíthatja a rendőrséget, hogy a bűncselekmény felderítése és az elkövető felkutatása céljából bizonyos cselekményeket foganatosítson. A rendőrség köteles végrehajtani az ügyész utasítását, és a foganatosított cselekményekről őt rendszeresen értesíteni.
Ha a rendőrség elmulasztja az utasítás végrehajtását, az ügyésznek az e törvénykönyv 44. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint kell eljárni.
Az ügyész a vizsgálat előtti eljárás folyamán átveheti a rendőrségtől a törvény alapján önállóan foganatosított cselekményeinek végrehajtását.
286. szakasz
Ha hivatalból üldözendő bűncselekmény elkövetésére utaló gyanúalapok forognak fenn, a rendőrség köteles a bűncselekmény elkövetőjének megtalálása, az elkövető vagy a részesek elrejtőzésének vagy szökésének megakadályozása, a nyomok és esetleg bizonyítékként szolgáló dolgok felderítése és biztosítása céljából szükséges cselekményeket foganatosítani, továbbá beszerezni minden tájékoztatást, amely a büntetőeljárás sikeres lefolytatása szempontjából hasznos lehet.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti kötelezettségek teljesítése céljából a rendőrség jogosult: az állampolgároktól a szükséges tájékoztatások beszerzésére; közlekedési eszközök, utasok és poggyászok szükséges mértékű átvizsgálására, meghatározott területen a feltétlenül szükséges időre de legfeljebb nyolc óra időtartamra korlátozni a mozgást, megtenni a szükséges intézkedéseket személyek és tárgyak azonosságának megállapítására, a keresett személyekre és tárgyakra vonatkozóan személy- és tárgykutatást kiírni, a felelős személy jelenlétében állami szervek, vállalatok, üzletek és más jogi személyek bizonyos létesítményeit és helységeit átvizsgálni, betekinteni irataikba és azokat szükség szerint lefoglalni, és más szükséges intézkedéseket és cselekményeket foganatosítani. Az egyes cselekmények foganatosításakor megállapított tényekről és körülményekről, amelyek a büntetőeljárás szempontjából jelentősek lehetnek, továbbá a fellelt és lefoglalt tárgyakról jegyzőkönyvet vagy hivatalos feljegyzést kell felvenni.
Az ügyész utasítására a rendőrség az e szakasz 1. bekezdése szerinti kötelezettségeinek teljesítése céljából beszerezheti a távbeszélőn történt kommunikáció és a felhasznált bázis adók nyilvántartását vagy meghatározhatja a helyet, ahonnan a kommunikációt lefolytatták.
Az e szakasz 2. és 3. bekezdése szerinti intézkedések foganatosításáról a rendőrségnek haladéktalanul, de legkésőbb az intézkedések foganatosításától számított 24 órán belül értesíteni kell az ügyészt.
Az e szakasz 2. és 3. bekezdése szerinti intézkedések és cselekmények valamelyikével érintett személy panasszal folyamodhat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészhez.
A rendőrség bizonyítási cselekményei
287. szakasz
A rendőrség a vizsgálat előtti eljárásban foganatosított bizonyítási cselekményről haladéktalanul értesíti az ügyészt.
Ha a rendőrség a bizonyítási cselekményeket e törvénykönyv rendelkezései szerint foganatosította, a beszerzett bizonyítékok az eljárás további menete során felhasználhatók.
Tájékoztatások beszerzése az állampolgároktól
288. szakasz
A rendőrség beidézheti a polgárokat tájékoztatások beszerzése céljából. Az idézésben fel kell tüntetni az idézés okát és, hogy az állampolgárt milyen minőségben idézik. Az idézésre meg nem jelenő állampolgárt csak akkor lehet kényszerrel elővezetni, ha az idézésben erre figyelmeztették.
Az e szakasz rendelkezései szerinti eljárás esetén a rendőrség a polgárokat terheltként nem hallgathatja meg és nem hallgathatja ki tanúként vagy szakértőként sem, e törvénykönyv 289. szakasza szerinti eset kivételével.
Ugyanattól a személytől tájékoztatások csak a beszerzésükhöz feltétlenül szükséges ideig gyűjthetők, de legfeljebb négy óra hosszat, a tájékoztatásokat nyújtó személy beleegyezésével azonban ennél hosszabb ideig is.
A polgároktól a tájékoztatásokat tilos kényszerrel beszerezni.
A beszerzett tájékoztatást tartalmazó hivatalos feljegyzést fel kell olvasni a tájékoztatást adó polgárnak, ehhez ő megjegyzéseket fűzhet, melyeket a rendőrségnek a hivatalos feljegyzésben rögzíteni kell. Ha a polgár kéri, a beszerzett tájékoztatásról szóló hivatalos feljegyzés másolatát számára ki kell adni.
A polgárt újra lehet idézni más bűncselekményre vagy elkövetőre vonatkozó körülményeket illető tájékoztatás beszerzése érdekében, de ugyanazon bűncselekményre vonatkozó tájékoztatás beszerzése céljából kényszerrel újra nem vezethető elő.
A rendőrség az előzetes eljárás bírájának, a tanácselnöknek vagy az egyesbírónak az engedélyével tájékoztatásokat szerezhet be vizsgálati fogságban tartott személyektől is, ha az más bűncselekmények és más elkövetők felderítése érdekében szükséges. E tájékoztatásokat a vizsgálati fogságban levő személyt fogva tartó intézetben, a bíróság által meghatározott időpontban és védő jelenlétében kell beszerezni.
Az összegyűjtött tájékoztatások alapján a rendőrség feljelentést állít össze, melyben előadja a tájékoztatások beszerzése révén tudomására jutott bizonyítékokat. Nem foglalható a feljelentésbe a tájékoztatások beszerzése folyamán tett polgári nyilatkozatok tartalma, a gyanúsított e törvénykönyv 289. szakasza szerint tett vallomásának kivételével.
A feljelentéshez mellékelni kell a tárgyakat, helyszínrajzokat, fényképeket, beszerzett jelentéseket, a foganatosított intézkedések és cselekmények ügyiratait és hivatalos feljegyzéseit, nyilatkozatokat és más anyagokat, melyek hasznosak lehetnek az eljárás sikeres menete szempontjából.
Ha a rendőrségnek a feljelentés beterjesztése után a bűncselekményre vonatkozó új tények, bizonyítékok vagy nyomok jutnak tudomására, köteles a szükséges tájékoztatásokat begyűjteni, és az erről szóló jelentést a feljelentés kiegészítéseként megküldeni az ügyésznek.
289. szakasz
Ha a rendőrség olyan személytől szerzi be a tájékoztatásokat, akit bűncselekmény elkövetésére utaló gyanúalapok terhelnek, vagy a vizsgálat előtti eljárásban ilyen személlyel szemben e törvénykönyv szerinti vizsgálati cselekményeket hajt végre, e személyt csak gyanúsítotti minőségben idézheti meg. Az idézésben a gyanúsítottat figyelmeztetni kell, hogy joga van védőt fogadni.
Ha a rendőrség a tájékoztatások beszerzése folyamán úgy találja, hogy a megidézett polgárt gyanúsítottnak lehet tekinteni, köteles e személyt haladéktalanul kitanítani e törvénykönyv 68. szakasza 1. bekezdésének 1) és 2) pontja szerinti jogairól és védő fogadásának jogáról, aki jelen lesz meghallgatásán.
Az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti eljárásról a rendőrségnek haladéktalanul értesíteni kell a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt. Az ügyész meghallgathatja a gyanúsítottat, jelen lehet meghallgatásán vagy a meghallgatással megbízhatja a rendőrséget.
Ha a gyanúsított vállalja a vallomástételt, a meghallgatását végző hatóság e törvénykönyvnek a terhelt meghallgatására vonatkozó rendelkezései szerint jár el, feltéve, ha a terhelt a meghallgatását vállaló nyilatkozatát és meghallgatása során tett vallomását védő jelenlétében tette. Az ilyen meghallgatásról készült jegyzőkönyvet nem kell eltávolítani az ügyiratokból és a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználható.
Ha az ügyész a gyanúsított meghallgatásán nincs jelen, a rendőrség haladéktalanul megküldi neki a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet.
Visszatartás bűncselekmény elkövetésének helyszínén
290. szakasz
A rendőrség a bűncselekmény elkövetésének helyszínén ért személyeket az ügyészhez utalhatja vagy visszatarthatja az ügyész megérkeztéig, ha e személyek az eljárás szempontjából fontos adatokkal szolgálhatnak és későbbi kihallgatásuk feltehetően nem lenne lehetséges, vagy csak jelentős késleltetés vagy más nehézségek mellett lenne lehetséges.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti visszatartás bűncselekmény elkövetésének helyszínén hat óránál hosszabb ideig nem tarthat.
291. szakasz
A rendőrség akkor tartóztathat le valakit, ha fennáll a vizsgálati fogság elrendelésének oka (211. szakasz), de köteles e személyt haladéktalanul az ügyész elé állítani. Az elővezetéskor a rendőrség köteles a letartóztatás okairól és időpontjáról szóló jelentést átadni az ügyésznek.
A letartóztatott személyt ki kell oktatni e törvénykönyv 69. szakaszának 1. bekezdése szerinti jogairól.
Ha elháríthatatlan akadályok miatt a letartóztatott bekísérése nyolc óránál tovább tartott, a rendőrség köteles a késést az ügyésznek külön megindokolni, amiről az ügyész hivatalos feljegyzést készít. Az ügyésznek a hivatalos feljegyzésbe fel kell vennie a letartóztatott nyilatkozatát a letartóztatás időpontjáról és helyéről.
Letartóztatás bűncselekmény elkövetésekor
292. szakasz
Bárki letartóztathatja a hivatalból üldözendő bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt.
A letartóztatottat haladéktalanul át kell adni az ügyésznek, illetve a rendőrségnek, vagy ha ez nem lehetséges, haladéktalanul értesíteni kell e hatóságok egyikét, melynek e törvénykönyv szerint (291. és 293. szakasz) eljárnia kell.
A letartóztatott meghallgatása
293. szakasz
Az ügyész köteles az eléje állított letartóztatottat kioktatni az e törvénykönyv 69. szakaszának 1. bekezdése szerinti jogairól és lehetővé tennie számára, hogy jelenlétében, távbeszélő vagy más elektronikus üzenettovábbító segítségével, közvetlenül vagy családtagjai vagy harmadik személy által - akinek személyazonosságát az ügyész részére fel kell fednie - értesítse védőjét, vagy szükség szerint segíteni neki, hogy védőt válasszon.
Az ügyésznek haladéktalanul ki kell hallgatnia a letartóztatottat, ha ő e szakasz 1. bekezdése szerinti védőfogadási lehetőségtől számított 24 órán belül nem biztosítja védő jelenlétét,vagy kijelenti, hogy nem kíván védőt fogadni.
Ha a letartóztatott kötelező védelem esetén (74. szakasz) a védőfogadási jogáról való kioktatástól számított 24 órán belül nem fogad védőt vagy kijelenti, hogy nem kíván védőt, a védőt számára ki kell rendelni.
Közvetlenül a meghallgatás után az ügyésznek határoznia kell, szabadlábra helyezi-e a letartóztatottat, vagy pedig az előzetes eljárás bírájánál vizsgálati fogság elrendelését indítványozza.
A letartóztatott vagy ügyvédje, családtagja vagy vele élettársi vagy más tartós életközösségben élő személy kérelmére, vagy hivatalból, az ügyész elrendelheti a letartóztatott orvosi vizsgálatát.
A vizsgálatot elvégző orvos kijelöléséről szóló határozatot és az orvos meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet az ügyész az ügyiratokhoz csatolja.
294. szakasz
Az e törvénykönyv 291. szakaszának 1. bekezdése és 292. szakaszának 1. bekezdése szerint letartóztatott személyt, továbbá az e törvénykönyv 289. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti gyanúsítottat az ügyész, kivételesen, meghallgatása céljából őrizetbe veheti, legfeljebb a letartóztatásától, illetve az idézésre való megjelenésétől számított 48 órás időtartamra.
Az őrizetbe vételről az ügyész, illetve jóváhagyásával a rendőrség, haladéktalanul, de legkésőbb az őrizetbe vétel gyanúsítottal való közlésétől számított két órán belül végzést hoz és átadja azt. A végzésben fel kell tüntetni a gyanúsított terhére rótt cselekményt, a gyanú alapjait, a szabadságvesztés vagy az idézésre való megjelenés napját és időpontját és az őrizet kezdeti időpontját.
Az őrizet elrendeléséről szóló végzés ellen a gyanúsított és védője a végzés kézbesítésétől számított négy órán belül fellebbezhetnek. A fellebbezést, átvételétől számított négy órán belül az előzetes eljárás bírája bírálja el. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A gyanúsítottat az e törvénykönyv 69. szakaszának 1. bekezdése szerinti jogosítványok illetik meg.
A gyanúsítottnak védője kell, hogy legyen, amint az e szakasz 2. bekezdése szerinti hatóság végzést hoz az őrizetről. Ha a gyanúsított négy órán belül nem biztosít magának védőt, azt az ügyész hivatalból rendeli ki, az illetékes ügyvédi kamara által megküldött ügyvédi névsor sorrendje szerint.
A VIZSGÁLAT
295. szakasz
Vizsgálat indulhat:
1) meghatározott személy ellen, akit bűncselekmény elkövetésére utaló gyanú alapjai terhelnek,
2) ismeretlen elkövető ellen, bűncselekmény elkövetésére utaló gyanú alapjai fennállásának esetén.
A vizsgálat folyamán a vádemelésről vagy az eljárás megszűntetéséről szóló határozat meghozatalához szükséges bizonyítékok és adatok beszerzése folyik, az elkövető személyazonosságának megállapításához szükséges bizonyítékoké, továbbá azon bizonyítékoké, melyek tekintetében fennáll a veszély, hogy a főtárgyaláson nem ismételhetők meg, vagy felvételük nehézségekbe ütközne, valamint az eljárás számára esetleg hasznosítható más olyan bizonyítékoké, melyek felvétele az eset körülményeit figyelembe véve, célszerűnek mutatkozik.
A vizsgálatot elrendelő rendelet
296. szakasz
A vizsgálatot a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyész rendelettel rendeli el.
A vizsgálat elrendeléséről szóló rendeletet az ügyész vagy a rendőrség által a vizsgálat előtti eljárásban foganatosított első vizsgálati cselekmény előtt vagy közvetlenül utána kell meghozni, de legkésőbb az ügyésznek a rendőrség által foganatosított első vizsgálati cselekményről való értesítésétől számított 30 napos határidőn belül.
A vizsgálat megkezdéséről szóló rendeletben fel kell tüntetni - ha ismertek - a gyanúsított személyi adatait, a cselekmény leírását, melyből a bűncselekmény törvényi ismérvei következnek, a bűncselekmény törvényi megnevezését és a körülményeket, melyekből a gyanúalapok következnek.
A rendelet kézbesítése a gyanúsítottnak
297. szakasz
A vizsgálatot elrendelő rendeletet kézbesíteni kell a gyanúsítottnak és védőjének, ha van neki, az első bizonyítási cselekményre vonatkozó idézéssel, illetve értesítéssel együtt, mely cselekménynél jelen lehetnek (300. szakasz).
Ha ismeretlen elkövető ellen folytatott vizsgálat során megállapítják az elkövető személyazonosságát, az ügyésznek ki kell egészítenie a vizsgálat elrendeléséről szóló rendeletet e törvénykönyv 296. szakaszának 3. bekezdése értelmében, és az e szakasz 1. bekezdése szerint kell eljárnia.
A vizsgálat elrendeléséről szóló rendelet a gyanúsítottnak és védőjének való kézbesítésével egy időben az ügyésznek értesítenie kell a sértettet a vizsgálat megindulásáról és kioktatni az e törvénykönyv 50. szakaszának 1. bekezdése szerinti jogairól.
298. szakasz
A vizsgálatot a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyész folytatja le.
Törvényben kijelölhető egy ügyészség, amely több ügyészség területén folytatja le a vizsgálatot (vizsgálati központ).
Az ügyész, szabály szerint, csak azon bíróság illetékességébe tartozó területen foganatosít bizonyítási cselekményeket, amelynél eljár. Ha a vizsgálat érdeke megkívánja, egyes bizonyítási cselekményeket e bíróság területén kívül is foganatosíthat, de erről köteles értesíteni az azon bíróságnál eljáró ügyészt, melynek területén a bizonyítási cselekményt foganatosítja.
Ha az ügyésznek a vizsgálat menetével kapcsolatban a rendőrség (forenzikus, analitikai stb.) segítségére vagy más hatósági szerv közbenjárására van szüksége, megkeresésére ezek kötelesek e segítséget megadni. Az ügyész megkeresésére jogi személy a halasztást nem tűrő bizonyítási cselekmény foganatosításához köteles segítséget nyújtani.
Megbízás az egyes bizonyítási cselekmények megtétele
299. szakasz
Az ügyész a vizsgálat folyamán az egyes bizonyítási cselekmények foganatosításával megbízhatja azt az ügyészt, aki annak a bíróságnak a területén működik, melynek területén a bizonyítási cselekményeket foganatosítani kell, ha pedig több bíróság területére vonatkozóan egy bíróság látja el a jogsegélynyújtást - azt az ügyészt, aki e bíróság területén működik.
Az egyes bizonyítási cselekmények foganatosításával megbízott ügyész, szükség szerint, az ezekkel összefüggő vagy ezekből következő más bizonyítási cselekményeket is megtehet.
Ha az egyes bizonyítási cselekmények foganatosításával megbízott ügyész azok megtételéhez nem rendelkezik megfelelő hatáskörrel vagy illetékességgel, a tárgyat megküldi a megfelelő hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek, és erről értesíti azt az ügyészt, akitől a tárgyat kapta.
E törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban, az ügyész a rendőrséget is megbízhatja egyes bizonyítási cselekmények foganatosításával.
Jelenlét a bizonyítási cselekményeknél
300. szakasz
Az ügyész köteles a gyanúsított védőjét megidézni a gyanúsított meghallgatására, illetve a gyanúsítottat és védőjét megidézni, a sértettet pedig értesíteni a tanúk és szakértők kihallgatásának időpontjáról és helyéről.
Kivételesen, az e szakasz 1. bekezdésétől eltérően, külön törvényben a különleges hatáskörű ügyész hatáskörébe rendelt bűncselekmények miatt folyó eljárások esetében, az ügyész kihallgathatja a tanút a gyanúsítottnak és védőjének megidézése nélkül is, ha úgy találja, jelenlétük kihathat a tanúra. Ebben az esetben a bírósági határozatot nem lehet kizárólag vagy döntő mértékben e tanú vallomásra alapozni.
A gyanúsított és védője, valamint a sértett, jelen lehetnek a helyszíni szemlén.
Ha a gyanúsítottnak van védője, az ügyész, szabály szerint, csak a védőt idézi, illetve értesíti. Ha a gyanúsított vizsgálati fogságban van, a bizonyítási cselekményt pedig a bíróság székhelyén kívül kell foganatosítani, az ügyész határoz, szükség van-e a gyanúsított jelenlétére.
Az ügyész köteles értesíteni a szaktanácsadót, hogy jelen lehet a szakértésen (126. szakasz 1. bekezdés).
Ha a gyanúsítottnak és védőjének nem kézbesítették az idézést e törvénykönyv rendelkezései szerint, illetve ha a vizsgálat ismeretlen elkövető ellen folyik, az ügyész csak az előzetes eljárás bírájának előzetes jóváhagyásával hallgathat ki tanút vagy szakértőt.
Ha a bizonyítási cselekményre megidézett, illetve értesített személy nem jelenik meg, a cselekményt távollétében is foganatosítani lehet.
A bizonyítási cselekménynél jelen levő személyek indítványozhatják az ügyésznek, hogy a dolog tisztázása érdekében a gyanúsítottnak, a tanúnak vagy a szakértőnek tegyen fel meghatározott kérdéseket, az ügyész engedélyével pedig közvetlenül is tehetnek fel kérdést. E személyek jogosultak kérni, hogy a jegyzőkönyvbe vegyék fel az egyes cselekmények foganatosítására vonatkozó megjegyzéseiket, és indítványozhatják egyes bizonyítékok beszerzését is.
Az egyes beszerzett bizonyítékok tekintetében vagy a gyanúsított meghallgatásakor vagy más bizonyítási cselekmények foganatosításakor felmerülő műszaki vagy más szakmai kérdések tisztázása érdekében szükséges magyarázatokat az ügyész a megfelelő szakképesítésű szakembertől kérheti. Ha a felvilágosítások szolgáltatásakor jelen van a gyanúsított vagy a védő, kérhetik, hogy e személy még részletesebb magyarázatokkal is szolgáljon. Az ügyész, szükség szerint, a megfelelő szakintézettől is kérhet magyarázatot.
A mentő bizonyítékok és más anyagok beszerzése
301. szakasz
A gyanúsított és védője önállóan is beszerezhetik a mentő bizonyítékokat és más anyagokat.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti jogosítvány érvényesítése céljából a gyanúsítottnak és védőjének a következő jogai vannak:
1) a védelem számára hasznos adatokkal rendelkező személlyel - annak egyetértése mellett - beszélgessenek és írásbeli nyilatkozatokat és tájékoztatásokat szerezzenek be tőle,
2) a birtokos egyetértésével belépjenek magánhelyiségekbe vagy más, a nyilvánosság számára nem nyitott térségekbe,
3) természetes vagy jogi személytől - egyetértésük mellett - dolgokat és okiratokat vegyenek át és megszerezzék tőlük a rendelkezésükre álló tájékoztatásokat, miközben kötelesek az illető személynek elismervényt kiadni az átvett dolgok és okiratok jegyzékével.
Az e szakasz 2. bekezdésének 1) pontja szerinti jogosítványok nem vonatkoznak a sértettre és a rendőrség vagy az ügyész által már kihallgatott más személyekre.
A az e szakasz 2. bekezdése 1) pontja szerinti írásos nyilatkozatokat és tájékoztatásokat a terhelt és védője felhasználhatja a tanúkihallgatás folyamán vagy a tanúvallomás hitelt érdemlőségének ellenőrzésére, vagy egy bizonyos személy tanúkénti kihallgatásáról szóló ügyészi vagy a bírósági határozat meghozatalára.
A védelem javára szóló bizonyítási cselekmények foganatosítása
302. szakasz
Ha a gyanúsított és védője szerint bizonyos bizonyítási cselekmények foganatosítása szükséges, azt indítványozniuk kell az ügyésznek.
Ha az ügyész a bizonyos bizonyítási cselekmények foganatosítási indítványát elutasítja, vagy az indítványról a beterjesztéstől számított nyolc napon belül nem dönt, a gyanúsított és védője az indítványt beterjesztheti az előzetes eljárás bírájának, aki arról nyolc napon belül határoz.
Ha az előzetes eljárás bírája helyt ad a gyanúsított és védője indítványának, utasítja az ügyészt, hogy megszabott határidőn belül foganatosítsa a bizonyítási cselekményt.
A beszerzett bizonyítékok megtekintése
303. szakasz
Az ügyész köteles a meghallgatott gyanúsítottnak és védőjének lehetővé tenni, hogy a védelem előkészítéséhez elégséges határidőn belül megtekintse az ügyiratokat és a bizonyítékul szolgáló dolgokat. Ha egy bűncselekménynek több gyanúsítottja van, az ügyiratok és a bizonyítékul szolgáló dolgok megtekintése elhalasztható, amíg az ügyész ki nem hallgatja az utolsó rendelkezésre álló gyanúsítottat is.
Az ügyiratok és a bizonyítékul szolgáló dolgok megtekintése után az ügyész felszólítja a gyanúsítottat és védőjét, hogy meghatározott határidőn belül indítványozzák bizonyos bizonyítási cselekmények foganatosítását.
A meghallgatott gyanúsított és védője kötelesek a védelem javára szóló bizonyítékok és más anyagok (301. szakasz) beszerzése után értesíteni az ügyészt, és a vizsgálat befejezése előtt lehetővé tenni számára az ügyiratok, valamint a bizonyítékul szolgáló dolgok megtekintését.
Ha az e szakasz 2. bekezdése szerinti indítványt elutasítják (302. szakasz 2. bekezdés) vagy a gyanúsított és védője nem járnak el az e szakasz 3. bekezdése szerint, az ügyész határozatot hoz a vizsgálat befejezéséről (310. szakasz).
304. szakasz
Ha a nemzetbiztonsági érdekek, továbbá a közrend és erkölcs védelme feltétlenül megkívánja, vagy a fiatalkorú érdekeinek, az eljárás résztvevői magánéletének, vagy egyéb, a demokratikus társadalomban igazolt érdekek védelme megkívánja, a bizonyítási cselekményt foganatosító eljáró hatóságnak el kell rendelni a meghallgatott, illetve kihallgatott vagy a bizonyítási cselekménynél jelen levő, vagy a vizsgálat ügyiratait megtekintő személyeknek, hogy bizonyos akkor megtudott tényeket vagy adatokat titokként őrizzenek, és figyelmezteti őket, hogy a titoktartás megsértése, a törvénnyel összhangban, bűncselekmény.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendeletet fel kell venni a bizonyítási cselekmény jegyzőkönyvébe, illetve bejegyezni a megtekintett ügyiratokba, a figyelmeztetett személy aláírásával együtt.
305. szakasz
Az ügyész figyelmezteti a bizonyítási cselekmény foganatosításának rendjét megzavaró személyt, és ha folyatja a rendzavarást, a bíróság 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújthatja.
A e szakasz 1. bekezdése szerinti rendbírságot kimondó végzés elleni fellebbezést a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) bírálja el. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti személy jelenléte nem feltétlenül szükséges, a bizonyítási cselekmény helyszínéről őt el lehet távolítani.
306. szakasz
A vizsgálat csak a vizsgálat elrendeléséről szóló rendeletben megnevezett személy ellen és megnevezett bűncselekmény miatt folyhat.
Ha a vizsgálat folyamán beigazolódik, hogy az eljárást ki kell terjeszteni más bűncselekményre vagy személyre, az ügyész rendeletével kiterjeszti a vizsgálatot.
A vizsgálat kiterjesztésével kapcsolatban érvényesek e törvénykönyv 296. és 297. szakaszának rendelkezései.
307. szakasz
A vizsgálatot fel kell felfüggeszteni, ha:
1) a terheltnél a bűncselekmény elkövetése után az eljárásban való részvételét megakadályozó kóros elmeállapot, elmezavar vagy egyéb súlyos betegség következik be,
2) hiányzik a sértett magánindítványa vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság bűnüldözési jóváhagyása, vagy egyéb, az eljárást ideiglenesen akadályozó körülmények lépnek fel.
A vizsgálatot fel lehet függeszteni, ha:
1) nem ismeretes a terhelt tartózkodási helye,
2) a terhelt szökésben van vagy a hatóság számára egyébként sem érhető el.
A vizsgálat felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala előtt az ügyésznek be kell szereznie a gyanúsított bűncselekményére vonatkozó valamennyi hozzáférhető bizonyítékot. Ha a vizsgálat felfüggesztése az e szakasz 2. bekezdésének 2) pontja szerint okok miatt történt, az ügyésznek indítványoznia kell a gyanúsítottal szembeni vizsgálati fogság elrendelését.
A felfüggesztést kiváltó akadályok megszűnése után az ügyész folytatja a vizsgálatot.
308. szakasz
Az ügyész a vizsgálat folyamán elejtheti a vádat és megszűntetheti a vizsgálatot, ha:
1) a vád tárgyát képező cselekmény nem bűncselekmény és biztonsági intézkedések alkalmazásának feltételei sem forognak fenn,
2) a bűncselekmény üldözése elévült vagy elkövetője közkegyelemben vagy kegyelemben részesült,
3) a vádemeléshez nincs elegendő bizonyíték.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti esetben az ügyész rendeletével megszünteti a vizsgálatot, és erről értesíti a gyanúsítottat és a sértettet (51. szakasz 1. bekezdés).
309. szakasz
Ha a gyanúsítottról hiányoznak adatok (85. szakasz 1. bekezdés) vagy le kell őket ellenőrizni, az ügyész a vizsgálat befejezése előtt adatokat gyűjt róla, továbbá beszerzi a korábbi elítéléseinek adatait, ha pedig a gyanúsított a szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésén tartózkodik, a büntetőszankció letöltésén tanúsított magatartásáról szóló adatokat.
Az ügyész szükség szerint beszerzi a gyanúsított előéletére, életkörülményeire és személyiségére vonatkozó egyéb adatokat. Ha szükségesnek mutatkozik a gyanúsított személyiségére vonatkozó adatok kiegészítése, az ügyész elrendelheti a gyanúsított orvosi vagy pszichológiai vizsgálatát.
Ha számításba jöhet összbüntetés kimondása, melybe be kell számítani a korábbi ítéletekben kimondott büntetéseket, az ügyésznek be kell szereznie a vonatkozó ítéletekkel befejezett ügyek ügyiratait vagy a jogerős ítéletek hitelesített átiratát.
310. szakasz
Ha az ügyész szerint a dolgok állása a vizsgálat folyamán kellő mértékben tisztázódott, rendeletet hoz a vizsgálat befejezéséről, és kézbesíti azt a gyanúsítottnak valamint - ha van neki - védőjének, és értesíti a sértettet.
Ha az ügyész a vizsgálatot a gyanúsított ellen hat hónapon belül, külön törvényben a különleges hatáskörű ügyész hatáskörébe utalt bűncselekmény esetében pedig egy éven belül nem fejezi be, a vizsgálat befejezését gátló okokról köteles értesíteni a közvetlenül fölérendelt ügyészt..
A közvetlenül fölérendelt ügyész köteles intézkedni, hogy a vizsgálat befejeződjön.
Ha az ügyész a vizsgálat befejeztével elejti a vádat, erről értesíti a gyanúsítottat és a sértettet (51. szakasz 1. bekezdés).
311. szakasz
Ha a vizsgálat befejezése után megállapítja, hogy újabb bizonyítási cselekmények foganatosítása szükséges, az ügyésznek rendeletet kell hoznia a vizsgálat kiegészítéséről.
A vizsgálat kiegészítését indítványozhatják a gyanúsított és védője is. Ez esetben értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 320. szakaszának rendelkezéseit.
Kifogás a vizsgálat folyamán elkövetett szabálytalanságok miatt
312. szakasz
A gyanúsított és védője az eljárás késleltetése vagy a vizsgálat során elkövetett más szabálytalanságok miatt a közvetlenül fölérendelt ügyészhez közvetlenül tudomásukra jutásuk után, de legkésőbb a vizsgálat befejezéséig kifogást terjeszthetnek be.
A közvetlenül fölérendelt ügyész a kifogás átvételétől számított nyolc napon belül végzést hoz a kifogás elutasításáról vagy helyben hagyásáról. E végzés ellen nincs helye sem fellebbezésnek sem kifogásnak. A kifogást helyben hagyó végzésében az ügyész kötelező utasítást ad a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek, hogy hárítsa el a vizsgálat folyamán elkövetett szabálytalanságokat.
A kifogás elutasítása esetén a gyanúsított és védője az e szakasz 2. bekezdése szerinti végzés átvételétől számított nyolc napon belül panasszal fordulhat az előzetes eljárás bírájához. Ha az előzetes eljárás bírája szerint a panasz indokolt, intézkedik az elkövetett szabálytalanságok elhárítása érdekében.
2. Az ügyész és a terhelt megállapodásai
a) Megállapodás a bűncselekmény beismeréséről
A megállapodás megkötése
313. szakasz
Az ügyész és a terhelt a vizsgálat elrendeléséről szóló rendelet meghozatalától a terheltnek a vádról tett nyilatkozatáig a főtárgyaláson megállapodást köthetnek a bűncselekmény beismeréséről.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti megállapodás megkötésekor a terheltnek védője kell, hogy legyen (74. szakasz 8. pont).
A bűncselekmény beismeréséről szóló, írásba foglalt megállapodást az ügyész a vádirat megerősítéséig az előzetes eljárás bírájának, a vádirat megerősítése után a tanácselnöknek terjeszti be.
Ha a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodást a vádemelés előtt kötik meg, az ügyész a megállapodással együtt a bíróságnak beterjeszti a megállapodás részét képező vádiratot is.
Az e szakasz 4. bekezdése szerinti vádiratra a vádirat felülvizsgálatáról szóló rendelkezéseket kell alkalmazni (337-341. szakasz).
Ha a jogosult (253. szakasz 1. bekezdés) nem terjesztette be vagyonjogi igényét, az ügyész felszólítja, hogy igényét a megállapodás megkötés előtt terjessze be.
A megállapodás tartalma
314. szakasz
A bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásnak tartalmaznia kell:
1) a vád tárgyát képező bűncselekmény leírását,
2) terhelt beismerését az e bekezdés 1) pontja szerinti bűncselekmény elkövetéséről,
3) a büntetés vagy más szankció neméről, mértékéről vagy kereteiről szóló megállapodást,
4) a bűnügyi költségekről, a vagyoni előny elkobzásáról és, ha beterjesztették, a vagyonjogi igényről szóló megállapodást,
5) az ügyfeleknek és a védőnek nyilatkozatát a megállapodásnak teljes egészében helyt adó bírói határozat elleni fellebbezés jogáról való lemondásról, az e törvénykönyv 319. szakaszának 3. bekezdése szerinti eset kivételével,
6) az ügyfelek és a védő aláírását.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti adatokon kívül, a megállapodás tartalmazhatja:
1) az ügyész vádelejtési nyilatkozatát a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodással nem érintett bűncselekményekre vonatkozóan,
2) a terhelt nyilatkozatát, az e törvénykönyv 283. szakaszának 1. bekezdése szerinti kötelezettségek felvállalásáról, feltéve, ha azok természete lehetővé teszi végrehajtásuk megkezdését a megállapodás bíróságnak való beterjesztése előtt,
3) megállapodást a bűncselekményből eredő vagyonról, amelyet el fognak kobozni a terhelttől.
Határozat a megállapodásról
315. szakasz
A bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásról az előzetes eljárás bírája, ha pedig a bíróságnak a vádirat megerősítése után terjesztették be, a tanácselnök határoz.
A határozatot a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásról határnapon kell meghozni, melyre meg kell idézni az ügyészt, a terheltet és védőjét.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti határnapról a nyilvánosságot ki kell zárni.
A megállapodás elvetése
316. szakasz
A bíróság a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodást elveti, ha:
1) A megállapodás nem tartalmazza az e törvénykönyv 314. szakaszának 1. bekezdése szerinti adatokat,
2) A határnapon a szabályszerűen megidézett terhelt nem jelent meg, és nem is mentette ki magát.
A megállapodásnak helyt adás
317. szakasz
A bíróság ítélettel ad helyt a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásnak és a terheltet bűnössé nyilvánítja, ha megállapítja:
1) a terhelt tudatosan és önként ismerte be a vád tárgyát képező bűncselekmény, illetve bűncselekmények elkövetését,
2) a terhelt tudatában van a megkötött megállapodás minden következményének, különösen, hogy lemond a bírósági eljárásra való jogáról és egyetért a megállapodás alapján meghozott bírósági határozat elleni fellebbezési jogának korlátozásával (319. szakasz 3. bekezdése),
3) a bűncselekmény elkövetéséről más bizonyítékok is vannak, melyek nem állnak ellentétben a terhelt beismerésével,
4) a büntetés vagy más szankció, vagy a terhelt és az ügyész megállapodásának tárgyát képező egyéb intézkedések indítványozása összhangban van a büntetőtörvénykönyvvel és más törvényekkel.
E törvénykönyv 428. szakaszának 2, 3. és 5. bekezdése szerinti alkotóelemeken kívül az e szakasz 1. bekezdése szerinti ítéletnek tartalmaznia kell a megállapodásnak helyt adó bírósági döntést megalapozó indokokat is.
A megállapodás elutasítása
318. szakasz
A bíróság végzéssel elutasítja a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodást, ha megállapítja:
1) fennforognak e törvénykönyv 338. szakaszának 1. bekezdése szerinti okok,
2) e törvénykönyv 317. szakaszának 1. bekezdése szerinti egy vagy több feltétel nem teljesült.
Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés jogerőre emelkedik, bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodást és minden azzal kapcsolatos ügyiratot, a végzést meghozó bíró jelenlétében, meg kell semmisíteni, és erről jegyzőkönyvet kell felvenni, az eljárást pedig vissza kell helyezni a megállapodás megkötését megelőző szakaszba.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti bíró nem vehet részt az eljárás további menetében.
A megállapodásról szóló határozat elleni fellebbezés
319. szakasz
A bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásra vonatkozó bírósági határozatot kézbesíteni kell az ügyésznek, a terheltnek és védőjének.
A bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodás elvetéséről (316. szakasz) vagy elutasításáról (318. szakasz) szóló végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásnak hely adó ítélet (317. szakasz) ellen az e szakasz 1. bekezdése szerinti személyek az ítélet kézbesítésétől számított nyolc napon belül fellebbezhetnek az e törvénykönyv 338. szakaszának 1. bekezdése szerinti okokra vagy arra hivatkozva, hogy az ítélet nem a megállapodás tárgyára vonatkozik (314. szakasz).
b) Terhelt tanúzásáról szóló megállapodás
A megállapodás megkötése
320. szakasz
Az ügyész és a terhelt a vizsgálatot elrendelő rendelet meghozatalától a főtárgyalás végéig megállapodást köthetnek tanúzásáról, az e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekményről.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti megállapodást a bűncselekményt teljes egészében beismerő terhelttel lehet megkötni, feltéve, ha vallomása az e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekmény felderítése, bizonyítása vagy megakadályozása szempontjából jelentősebb az általa elkövetett bűncselekmény következményeinél (együttműködő terhelt).
Az a terhelt, akivel szemben alapos a gyanú, hogy a szervezett bűnbanda szervezője, nem javasolható együttműködő terheltnek.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti megállapodás megkötésekor a terheltnek védője kell, hogy legyen (74. szakasz 8. pont).
Az ügyész a tanúzásra szóló megállapodás megkötése előtt felszólítja a terheltet, hogy 30 napnál nem hosszabb határidőn belül önállóan és saját kezűleg, minél részletesebben és teljesebben, írjon le mindent, amiről tudomása van a folyamatban levő eljárás tárgyát képező bűncselekményről és más, az e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekményekről. Az írástudatlan terheltnek előzetes vallomását hangfelvevő készülékbe kell mondania.
A tanúzásáról szóló megállapodást írásos formában kell megkötni, és a bíróságnak a főtárgyalás végéig beterjeszteni. A megállapodáshoz csatolni kell a terhelt e szakasz 5. bekezdése szerinti vallomásáról felfektetett jegyzőkönyvet is.
A megállapodás tartalma
321. szakasz
A terhelt tanúzásáról szóló megállapodásnak tartalmaznia kell:
1) a vád tárgyát képező bűncselekmény leírását,
2) a terhelt nyilatkozatát a bűncselekmény teljes egészébeni beismeréséről, és hogy vallomást fog tenni mindenről, amiről tudomása van e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekményről, és semmit sem fog elhallgatni, továbbá hogy figyelmeztették az e törvénykönyv 95. szakasza 1. bekezdésének és 96. szakasza szerinti kötelezettségeire, e bekezdés 3) pontja szerinti kedvezményeire, illetve hogy nem hivatkozhat a tanúzás alóli mentesség kedvezményére (94. szakasz 1. bekezdése), sem az egyes kérdésekre való válaszolási kötelezettség alóli mentességre (95. szakasz 2. bekezdése),
3) a kimondásra kerülő büntetés vagy más szankció nemét és mértékét vagy kereteit, a büntetés alóli mentesítését, vagy az ügyész kötelezettség-vállalását az üldözésétől való elállásra, ha e bekezdés 2) pontja szerinti kötelezettségeivel összhangban, a terhelt vallomást tesz a főtárgyaláson,
4) a bűnügyi költségekről, a vagyoni előny elkobzásáról és amennyiben beterjesztették, a vagyonjogi igényről szóló megállapodást,
5) az ügyfelek és a védő lemondó nyilatkozatát a megállapodásnak teljes egészében helyt adó bírói határozat elleni fellebbezési jogukról,
6) az ügyfelek és a védő aláírását.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti adatokon kívül a tanúzásról szóló megállapodás tartalmazhat megállapodást a terhelttől elkobzandó, bűncselekményből eredő vagyonról is.
Határozathozatal a megállapod ásról
322. szakasz
A terhelt tanúzási megállapodásáról az előzetes eljárás bírája, ha pedig a bíróságnak a vádirat megerősítése után terjesztették be, a tanácselnök hoz határozatot.
A terhelt tanúzásáról szóló megállapodás elvetéséről, annak helyt adásáról vagy elutasításáról szóló végzést határnapon kell meghozni, melyre meg kell idézni az ügyészt, a terheltet és védőjét.
A terhelt tanúzásáról szóló megállapodás elvetéséről szóló végzés meghozatalakor értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 316. szakaszának rendelkezéseit.
A megállapodásnak helyt adás
323. szakasz
A terhelt tanúzási megállapodásának a bíróság végzéssel ad helyt, ha megállapítja:
1) a terhelt tudatosan és önként egyetért e törvénykönyv 321. szakasza 1. bekezdésének 2) pontja szerinti feltételek melletti tanúzással,
2) a terhelt tudatában van a megkötött megállapodás minden következményével, különösen, hogy lemond a megállapodás alapján meghozott bírói határozat elleni fellebbezés jogáról,
3) a büntetés vagy más indítványozott szankció vagy intézkedés, a büntetés alóli mentesítés, vagy az ügyész elállása az üldözéstől összhangban van e törvénykönyv rendelkezéseivel és a büntetőtörvénykönyvvel.
A megállapodás elutasítása
324. szakasz
A terhelt tanúzásáról szóló megállapodást a bíróság elutasítja, ha megállapítja:
1) fennforognak e törvénykönyv 338. szakaszának 1. bekezdése szerinti okok,
2) nem teljesült e törvénykönyv 323. szakasza szerinti egy, vagy több feltétel.
Amikor az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés jogerőre emelkedik, a terhelt tanúzási megállapodását és minden azzal kapcsolatos ügyiratot a végzést meghozó bíró (322. szakasz 1. bekezdés) jelenlétében meg kell semmisíteni, és ezt jegyzőkönyvezni.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti bíró nem vehet részt az eljárás további menetében.
Az együttműködő terhelt kihallgatása
325. szakasz
Az együttműködő terhelt köteles igazat mondani az ítélkezés tárgyáról, és semmit sem, amiről tudomása van, nem hallgathat el.
Az együttműködő terheltet a vádlottak meghallgatása után kell kihallgatni, majd eltávolítani a teremből.
A bíróság kötöttsége a megállapodásnak helyt adó határozathoz
326. szakasz
Ha az együttműködő terhelt teljes egészében teljesítette a megállapodásból eredő kötelezettségeit, a terhelt tanúzásáról szóló megállapodásnak helyt adó végzés köti a jogorvoslati bíróságot is a büntetőszankcióról, bűnügyi költségekről, a vagyoni előny elkobzásáról, a vagyonjogi igényről és a bűncselekményből eredő vagyon elkobzásáról szóló határozatának meghozatalakor.
A bíróság hatályon kívül helyezi a megállapodásnak helyt adó végzést és az e törvénykönyv 324. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint jár el, ha:
1) az együttműködő terhelt nem teljesített a megállapodásból eredő kötelezettségeit,
2) az ügyész vizsgálatot indít az együttműködő terhelt ellen vagy tudomására jut előző elítélése, és indítványozza a bíróságnak a megállapodás hatályon kívül helyezését.
v) Egállapodás az elítélt tanúzásáról
A megállapodás megkötése
327. szakasz
Az ügyész tanúzásról megállapodhat elítélttel is, feltéve, ha vallomása az e törvénykönyv 162. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekmény felderítése, bizonyítása vagy megakadályozása szempontjából jelentősebb az elítélés tárgyát képező bűncselekmény eredményeinél (együttműködő elítélt).
Szervezett bűnbanda szervezőjeként elítélt személy nem javasolható együttműködő elítéltnek.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti megállapodás megkötésekor a terheltnek védője kell, hogy legyen (74. szakasz 8. pont).
A tanúzásról szóló megállapodást írásos formában kötik meg és legkésőbb a főtárgyalás végéig átadják a bíróságnak.
A megállapodás tartalma
328. szakasz
Az elítélt tanúzásáról szóló megállapodásnak tartalmaznia kell:
1) a vád tárgyát képező bűncselekmény leírását,
2) a terhelt nyilatkozatát, hogy vallomást fog tenni mindenről, amiről tudomása van és semmit nem fog elhallgatni, e törvénykönyv 162. szakaszán 1. bekezdésének 1) pontja szerinti bűncselekményről, és hogy figyelmeztették az e törvénykönyv 95. szakaszának 1. bekezdése és 96. szakasza szerinti kötelezettségeire, valamint, hogy nem hivatkozhat a tanúzás alóli mentesség kedvezményére (94. szakasz 1. bekezdése) és az egyes kérdésekre való válaszolási kötelezettség alóli mentességre (95. szakasz 2. bekezdése).
3) az elítéltet sújtó büntetés vagy más szankció csökkentésének neméről és mértékéről vagy kereteiről vagy a büntetés alóli mentesítésről, ha e szakasz 2) pontja szerinti kötelezettségeivel összhangban vallomást tesz a főtárgyaláson,
4) az ügyész nyilatkozatát, mely szerint, ha az eljárás, melyben az elítélt e szakasz 2) pontja szerinti kötelezettségeivel összhangban vallomást tett, bűnösséget megállapító ítélettel zárul, az ítélet jogerőssé válásától számított 30 napos határidőn belül e törvénykönyv 557. szakaszának bekezdése szerinti indítványt fog beterjeszteni,
5) az ügyfelek és a védő lemondó nyilatkozatát a tanúzási megállapodás alapján hozott bírói határozat elleni fellebbezési jogukról, ha az teljes egészében helyt adott a megállapodásnak.
6) az ügyfelek és a védő aláírását.
Határozat a megállapodásról
329. szakasz
Az elítélt tanúzásáról szóló megállapodásról az előzetes eljárás bírája határoz, ha pedig a bíróságnak a vádirat megerősítése után terjesztették be, a határozatot a tanácselnök hozza meg.
Az elítélt tanúzási megállapodásának elvetéséről, annak helyt adásáról vagy elutasításáról szóló végzést határnapon kell meghozni, melyre meg kell idézni az ügyészt, az elítéltet és védőjét.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti végzés meghozatalakor értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 316, 323. és 324. szakaszának rendelkezéseit.
A bíróság kötöttsége a megállapodásnak helyt adó határozathoz
330. szakasz
Az elítélt tanúzási megállapodásának helyt adó végzés, amennyiben az együttműködő elítélt teljes egészében teljesítette a megállapodásból eredő kötelezettségeit, a büntetőszekciókról szóló határozatának meghozatalakor köti a megismételt eljárás bíróságát is.
A VÁD
331. szakasz
Az ügyész vádat emel, ha beigazolódik a gyanú, hogy egy meghatározott személy bűncselekményt követett el.
Vádat emelni a vizsgálat befejezésétől számított 15 napon belül kell. Különösen összetett esetekben a közvetlenül fölérendelt ügyész jóváhagyásával e határidő 30 nappal meghosszabbítható.
Ha az ügyész az e szakasz 2. bekezdése szerinti határidőben nem emel vádat és az üldözéstől való elállását sem jelenti be, a terhelt, a védője és a sértett a vádemelési határidő leteltétől számított nyolc napon belül kifogással folyamodhatnak a közvetlenül fölérendelt ügyészhez. Ha a sértettet nem értesítették a vizsgálat befejezéséről (310. szakasz 1. bekezdés), a vizsgálat befejezéséről szóló ügyészi rendelet meghozatalának napjától számított három hónapon belül kifogást jelenthet be.
A közvetlenül fölérendelt ügyész az e szakasz 1. bekezdése szerinti kifogás átvételétől számított 15 napon belül végzést hoz a kifogás elutasításáról, vagy a helyt adásról. Az ügyész végzése ellen nincs helye sem fellebbezésnek, sem kifogásnak. Az ügyész kifogásnak helyt adó végzésével a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek kötelező utasítást ad ki meghatározott - de 30 napnál nem hosszabb - határidőn belüli vádemelésre.
Ha a bűncselekményről és az elkövetőről beszerzett adatok a megalapozott bevádoláshoz elegendőek, vád emelhető vizsgálat nélkül is.
A vádiratra és a vádirat felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések a magánvádra is vonatkoznak, kivéve, ha egyszerűsített eljárásban kell a bűncselekmény miatt eljárni.
332. szakasz
A vádiratnak tartalmaznia kell:
1) a terhelt családi és utónevét, személyi adatait (85. szakasz 1. bekezdés), vizsgálati fogságban van-e és mióta, vagy szabadlábról védekezik, ha a vádemelés előtt szabadon bocsátották, mennyi időt töltött vizsgálati fogságban,
2) a bűncselekmény törvényi ismérveit megvalósító cselekmény leírását, a bűncselekmény elkövetésének időpontját és helyét, az elkövetés tárgyát és eszközét, továbbá a bűncselekmény minél pontosabb meghatározása szempontjából fontos más körülményeket,
3) a bűncselekmény törvényi megnevezését és azon törvényi rendelkezések feltüntetését, melyek alkalmazását az ügyész indítványozza,
4) a főtárgyalást lefolyatató bíróság megnevezését,
5) bizonyítékok indítványozását a főtárgyaláson való felvételre, a tanúk és szakértők nevének feltüntetésével, valamint az ügyiratok és bizonyítékul szolgáló tárgyak megnevezésével,
6) indoklást, amelynek kell a vizsgálat eredményei alapján tartalmaznia kell a dolgok állásának leírását, a bizonyítás tárgyát képező tények megállapítására szolgáló bizonyítékokat, továbbá elő kell adni a terhelt védekezését és az ügyész álláspontját a védelem állításairól.
Ha a terhelt szabadlábról védekezik, a vádiratban indítványozható a vizsgálati fogság elrendelése, ha vizsgálati fogságban van, szabadon bocsájtása.
Egy vádirat több bűncselekményre és elkövetőre csak akkor terjedhet ki, ha e törvénykönyv 30. szakasza szerinti egyesített eljárás vezethető, és egy ítélet hozható.
A vádirat benyújtása a bíróságnak
333. szakasz
A vádiratot a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság tanácsához (21. szakasz 4. bekezdése) kell benyújtani, a vádlottak és védőik számának megfelelő számú példányban és egy további példányt a bíróság részére. A vádirathoz a tanács részére csatolni kell az ügyész által lefolytatott vizsgálat folyamán lefektetett ügyiratokat is.
Vádirat átvétele után a tanács haladéktalanul megvizsgálja a vádirat szabályszerűségét (332. szakasz), és ha szabályszerűtlenséget állapít meg, visszaküldi az ügyésznek a hiányosságok három napon belüli elhárítására. A tanács, az ügyész kérelmére, igazolt okokból meghosszabbíthatja e határidőt.
Ha az ügyész mulasztja el az e szakasz 2. bekezdése szerinti határidőt, a tanács vádiratát végzéssel elveti, ha a határidőt a magánvádló mulasztja el, úgy kell tekinteni, hogy elállt az üldözéstől és a vádat végzéssel el kell utasítani.
Indítvány a vizsgálati fogság elrendelésére vagy megszüntetésére
334. szakasz
Ha a vádirat vizsgálati fogság elrendelésére vagy megszűntetésére vonatkozó indítványt tartalmaz, erről a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) haladéktalanul, de legfeljebb 48 órán belül határoz.
Ha a terhelt vizsgálati fogságban van, a vádirat pedig nem indítványozza szabadon bocsátását, a vádirat átvételétől számított három napos határidőn belül a tanács hivatalból elbírálja fennforognak-e még a vizsgálati fogság elrendelésének okai, és végzést hoz fenntartásáról vagy megszüntetéséről. A végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A vádirat kézbesítése a terheltnek
335. szakasz
A szabályszerű vádiratot a tanácselnök (21. szakasz 4. bekezdés) haladéktalanul kézbesíti a szabadon levő terheltnek, ha pedig vizsgálati fogságban van, a vádirat átvételétől számított 24 órás határidőn belül, a különösen összetett tárgyakban pedig a vádirat átvételétől számított 3 napos határidőn belül.
Ha a terhelttel szemben a tanács (334. szakasz 1. bekezdés) vizsgálati fogságot rendelt el, a vádiratot a vizsgálati fogságot elrendelő végzéssel együtt letartóztatásakor kell neki átadni.
Ha letartóztatása után a terheltet nem a főtárgyalást megtartó bíróság területén levő intézetben tartják, a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) haladéktalanul elrendeli a terhelt átszállítását a bíróság területén levő intézetbe, ahol átadják neki a vádiratot.
336. szakasz
A vádirat kézbesítésétől számított nyolc napos határidőn belül a terhelt a vádiratra írásos választ jogosult beterjeszteni. A vádirattal együtt a terheltnek kézbesíteni kell a válaszadási kioktatást is.
A védő a terhelt külön meghatalmazása nélkül is jogosult a vádiratra válaszolni, de akarata ellenére nem.
337. szakasz
A tanács (21. szakasz 4. bekezdés) a vádiratra való válaszadási határidő (336. szakasz 1. bekezdés) letelte utáni 15 napos határidőben felülvizsgálja a vádiratot.
Ha a tanács megállapítása szerint a vád tárgyát képező bűncselekményre másik bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, végzést hoz hatásköre és illetékessége hiányáról és a végzés jogerőre emelkedése után a tárgyat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz utalja.
Ha a tanács megállapítja, hogy a vádirat megalapozottságának felülvizsgálatához szükséges a körülmények nagyobb fokú tisztázása, elrendeli a vizsgálat kiegészítését, illetve teljesítését vagy meghatározott bizonyítékok beszerzését.
Miután a tanácsnak az e szakasz 3. bekezdése szerinti határozatáról értesítették, az ügyész az értesítéstől számított három napos határidőben el kell, hogy rendelje a vizsgálat kiegészítését, illetve teljesítését, a magánvádlónak pedig az értesítéstől számított 30 napos határidőben be kell szereznie a bizonyítékokat. A tanács a vádló kérelmére igazolt okokból meghosszabbíthatja e határidőt.
Ha az ügyész az e szakasz 4. bekezdése szerinti határidőt elmulasztja, köteles ennek okairól tájékoztatni a közvetlenül fölérendelt ügyészt, ha pedig a határidőt a magánvádló mulasztja el, úgy kell tekinteni, hogy elállt az üldözéstől, és a vádat végzéssel el kell utasítani.
Ha a tanács megállapítja, hogy az ügyiratokban az e törvénykönyv 237. szakaszának 1. és 3. bekezdése szerinti jegyzőkönyvek és tájékoztatások vannak, végzést hoz az ügyiratokból való eltávolításukról. E végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
Az e szakasz 6. bekezdése szerinti végzés jogerőre emelkedése után a tanács e törvénykönyv 237. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint jár el.
338. szakasz
A tanács (21. szakasz 4. bekezdés) a vádirat felülvizsgálásakor határozhat, hogy a vádnak helye nincs, és végzéssel megszűnteti a büntetőeljárást, ha megállapíthatja:
1) a vád tárgyát képező cselekmény nem bűncselekmény, biztonsági intézkedés kimondására pedig nincsenek meg a feltételek,
2) a bűnüldözés elévült vagy a cselekmény elkövetőjét közkegyelemben vagy kegyelemben részesítették, vagy más, a bűnüldözést tartósan kizáró körülmények forognak fenn,
3) nincs elegendő bizonyíték az igazolt gyanúhoz, hogy a terhelt elkövette a vád tárgyát képező cselekményt.
Ha a vizsgálat teljesítése nélkül benyújtott vádirat felülvizsgálata után teljesítették a vizsgálatot (337. szakasz 3. és 4. bekezdés), és a tanács a lefolyatatott vizsgálat után állapítja meg az e szakasz 1. bekezdésének 3) pontja szerinti okokat, végzéssel határoz, hogy a vádnak nincs helye, és megszünteti a büntetőeljárást.
339. szakasz
A tanács (21. szakasz 4. bekezdés) az ügyész vizsgálat nélkül benyújtott vádiratának vagy a magánvádnak felülvizsgálásakor végzésével elutasítja a vádat, ha megállapítja az e törvénykönyv 338. szakasza 1. bekezdésének 1) és 2) pontjai szerinti okokat, ha pedig foganatosítottak bizonyítási cselekményeket, az e törvénykönyv 338. szakasza 1. bekezdésének 3) pontja szerinti okból is.
Ha a tanács megállapítja a jogosult vádló indítványának, a magánindítványnak és a bűnüldözési jóváhagyásnak hiányát vagy, hogy más körülmények ideiglenesen akadályozzák a bűnüldözést, végzésével elveti a vádiratot vagy a magánvádat.
340. szakasz
A tanácsot (21. szakasz 4. bekezdés) az e törvénykönyv 337. szakaszának 2. bekezdése, 338. és 339. szakasza szerinti végzése meghozatalakor nem köti a cselekmény vádló általi jogi minősítése a vádiratban vagy a magánvádban.
341. szakasz
A tanács (21. szakasz 4. bekezdés) végzésével megerősíti a vádiratot, ha e törvénykönyv 340. szakasza szerinti végzések egyikét sem hozza meg.
E végzésben határoz a bíróság az eljárások egyesítéséről vagy elkülönítéséről is.
342. szakasz
A vádirat felülvizsgálati eljárásában hozott minden végzést meg kell indokolni, de úgy, hogy az ne legyen kihatással a főtárgyaláson megvitatásra kerülő kérdések megoldására.
343. szakasz
Az e törvénykönyv 337. szakaszának 2. bekezdése, 338. és 339. szakasza szerinti végzések ellen a vádló, az e törvénykönyv 341. szakasza szerinti végzés ellen a terhelt fellebbezhet.
A FŐTÁRGYALÁS ÉS AZ ÍTÉLET
A tanácselnök jogosítványai
344. szakasz
A megerősített vádirat és az ügyiratok átvétele után a tanácselnök haladéktalanul megkezdi a főtárgyalás előkészítését.
A főtárgyalás előkészítése felöleli az előkészítő határnap megtartását, a főtárgyalás kitűzését és más, az eljárás irányítására vonatkozó határozatok meghozatalát.
A tanácselnök a főtárgyalás előkészítése folyamán hozott határozatai ellen fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha e törvénykönyv másként rendelkezik.
a. Az előkészítő határnap
Alapvető szabályok
345. szakasz
Az előkészítő határnapon az ügyfelek nyilatkoznak a vád tárgyáról, megindokolják a főtárgyaláson felvételre indítványozott bizonyítékokat és új bizonyítékokat indítványoznak, megállapítják a főtárgyaláson megvitatandó jogi és ténykérdéseket, továbbá a bíróság határoz a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásról, a vizsgálati fogságságról, az eljárás megszűntetéséről és más, a bíróság értékelése szerint az eljárás szempontjából fontos kérdésekről.
Az előkészítő határnap zárt és a tanácselnök vezeti.
Az előkészítő határnapra szóló idézésben a tanácselnök figyelmezteti az ügyfeleket és a sértettet, hogy az előkészítő határnapon a főtárgyalást is meg lehet tartani (350. szakasz 6. bekezdés).
Az előkészítő határnapra értelemszerűen alkalmazni kell a főtárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket, kivéve, ha e törvénykönyv másként rendelkezik.
Az előkészítő határnap kitűzése
346. szakasz
A megerősített vádirat bírósági átvételétől számított 30 napos határidőben, ha a vádlott vizsgálati fogságban van, illetve 60 napos határidőben, ha a vádlott szabadlábon van, a tanácselnöknek ki kell tűzni az előkészítő határnapot.
Ha a tanácselnök e szakasz 1. bekezdése szerinti határidőben nem tűzi ki az előkészítő határnapot, erről értesíti a bíróság elnökét, akinek intézkednie kell az előkészítő határnap haladéktalan kitűzése érdekében.
E szakasz 1. bekezdése rendelkezéseitől eltekintve, ha a vádiratot tizenkét évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekményért emelték, a tanácselnök rendeletével kitűzi a főtárgyalást, ha szerinte a beszerzett bizonyítékokra, a vitás jogi és ténykérdésekre vagy az eset összetettségére való tekintettel az előkészítő határnap megtartása nem szükséges.
Ha az ügyész, valamint a terhelt és védője a vádirat egyes vádpontjai tekintetében (313. szakasz 1. bekezdés) megállapodtak a bűncselekmény beismeréséről, a tanácselnök a vádirat megállapodásból kimaradt tételeire vonatkozóan tűzi ki az előkészítő határnapot.
Ha a tanácselnök megállapítja, hogy az ügyiratokban olyan jegyzőkönyvek és tájékoztatások vannak, amelyeket az e törvénykönyv 237. szakaszának 1. és 3. bekezdése szerint az ügyiratokból el kell távolítani, végzést hoz az ügyiratokból való eltávolításukról. A végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
Az e szakasz 5. bekezdése szerinti végzés jogerőre emelkedése utána a tanácselnök az e törvénykönyv 237. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint jár el.
Idézés az előkészítő határnapra
347. szakasz
Az előkészítő határnapra meg kell idézni az ügyfeleket és a védőt, a sértettet, a vádló törvényes képviselőjét és meghatalmazottját, továbbá szükség szerint a fordítót és a tolmácsot is.
Az előkészítő határnapra szóló idézésben az ügyfeleket figyelmeztetni kell, hogy az előkészítő határnapon új bizonyítékokat indítványozhatnak, feltéve, ha azokról a vádirat megerősítése után szereztek tudomást.
A tanácselnök az előkészítő határnapra szükség esetén az ügyfelek indítványára elrendelheti ügyiratok, okiratok vagy bíróságnál vagy más hatósági szerveknél található dolgok idejében történő beszerezését.
Az előkészítő határnap kezdete
348. szakasz
A tanácselnök leellenőrzi, megjelent-e minden megidézett személy és valamelyik távolmaradása esetén teljesültek-e e törvénykönyv feltételi az előkészítő határnap távollétében való megtartására (379-382. szakasz és 383. szakasz 1. bekezdése).
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti rendelkezések alóli kivételként, ha a vádlott a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg az előkészítő határnapon és távolmaradását nem mentette ki, a tanácselnök határozhat a határnap megtartásáról, ha jelen van a védő.
Ha előkészítő határnap megtartásának e szakasz 1. bekezdése szerinti feltételei fennforognak, a tanácselnök ellenőrzi az e törvénykönyv 332. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti adatokat.
Ha a sértettet vagyonjogi igényét nem terjesztette be, a tanácselnök kioktatja az e törvénykönyv 50. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerint.
Ha ügyész és a terhelt megállapodtak a bűncselekmény beismeréséről (313. szakasz 1. bekezdés), értesítik a tanácselnököt, aki az e törvénykönyv 315-318. szakaszai szerint jár el.
Ha a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodás csak a vádirat egyes vádpontjaira vonatkozik, az eljárást e cselekmények tekintetében e törvénykönyv 30. szakasza szerint el kell különíteni, a vádirat többi vádpontjára vonatkozóan pedig e törvénykönyv előkészítő határnapra vonatkozó rendelkezései szerint vagy az e törvénykönyv 346. szakaszának 3. bekezdése szerinti esetben a főtárgyalás kitűzésére vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni.
Az ügyfelek nyilatkozata
349. szakasz
Az ügyész ismerteti a vádiratból a bűncselekmény törvényi ismérveit megvalósító cselekmény leírását, a bűncselekmény törvényi megnevezését, előadja a vádiratot alátámasztó bizonyítékokat és indítványozhatja a büntetőszankciók nemét és mértékét. A pótmagánvádló vádirata vagy magánvád esetében a tanácselnök röviden ismertetheti annak tartalmát.
Ha a sértett jelen van, beterjesztheti vagyonjogi igényét, ha a sértett távolmaradt, a beterjesztett vagyonjogi igényét a tanácselnök olvassa fel.
Miután a tanácselnök kioktatta a vádlottat jogairól és kötelezettségeiről (68. és 70. szakasz) felszólítja, nyilatkozzon a vádról (392. szakasz).
Ha a vádlott vitatja a vádiratot, a tanácselnök felszólítja, adja elő, a vádirat mely részét vitatja és mi okból, valamint figyelmezteti, hogy a főtárgyaláson csak a vádirat vitatott részével kapcsolatos bizonyítékokat fogják felvenni.
Ha a vádlott-társ a vádnak a másik vádlott-társra is vonatkozó egyes pontjait beismerte, aki viszont e pontokat vitatta, a főtárgyalást mindkét vádlott-társra vonatkozóan kell megtartani és szabály szerint egy ítéletet kell hozni.
Bizonyítékok indítványozása
350. szakasz
A tanácselnök felszólítja az ügyfeleket, a védőt és a sértettet, indokolják meg az általuk indítványozott és a főtárgyaláson felvenni szándékozott bizonyítékokat, egyben figyelmezteti őket, hogy az általuk ismert, de az előkészítő határnapon indokolatlanul nem indítványozott bizonyítékok felvétele a főtárgyaláson nem lesz lehetséges.
A tanácselnök az ügyfelek, a védő és a sértettet indítványa nélkül is elrendelheti új bizonyítékok beszerzését a főtárgyalásra (15. szakasz 4. bekezdés).
Ha a vádlott beismerte a bűncselekmény elkövetését, a főtárgyalásra csak azok a bizonyítékok a indítványozhatók, melyektől annak megállapítása függ, hogy a beismerés eleget tesz-e e törvénykönyv 88. szakasza szerinti feltételeknek, továbbá azok a bizonyítékok, amelyektől a büntetőszankció neme és mértéke függ.
Minden ügyfélnek nyilatkoznia kell az ellenfél és a sértett indítványáról.
A bizonyíték felvételi indítványról való döntéskor értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 395. szakaszának rendelkezéseit.
Ha tekintettel az indítványozott bizonyítékokra, a későbbi bizonyítás tárgyát képező tényekre (83. szakasz 1. és 2. bekezdése) és a későbbi vita tárgyát képező jogi kérdésekre a tanácselnök úgy találja, hogy e törvénykönyv rendelkezései szerint megtartható a főtárgyalás, az ügyfelek nyilatkozatainak meghallgatása után végzést hoz a főtárgyalás megtartásáról (385. szakasz 1. bekezdés).
Határozat a vizsgálati fogságról
351. szakasz
Az előkészítő határnapon a tanácselnök, az ügyfelek egyetértésével, megszüntetheti a vizsgálati fogságot vagy enyhébb intézkedéssel helyettesítheti. Fellebbezésnek a végzés ellen nincs helye.
Az eljárás megszüntetése
352. szakasz
A tanácselnök végzésével megszűnteti a büntetőeljárást, ha megállapítja, hogy:
1) a vádló elejtette a vádat, illetve a sértett elállt magánindítványától,
2) a vádlottat ugyanazért a bűncselekményért már jogerősen elítélték, a vád alól felmentették, vagy az ellene emelt vádat jogerősen elutasították, illetve az ellene folyó eljárást jogerősen megszüntették,
3) a vádlottat közkegyelem vagy kegyelem mentesítette az üldözéstől, vagy elévülés, vagy az üldözést tartósan kizáró más körülmény miatt nem lehet üldözni.
E szakasz 1. bekezdése szerinti végzés ellen a vádló fellebbezéssel folyamodhat a tanácshoz (21. szakasz 4. bekezdés).
b) A főtárgyalás kitűzése
A főtárgyalás megtartásának időpontja
353. szakasz
A tanácselnök az előkészítő határnap befejezése előtt rendeletével meghatározza a főtárgyalás megtartásának napját, időpontját és helyét.
Ha előkészítő határnapot nem tartottak (346. szakasz 3. bekezdés) és ha a vádlott vizsgálati fogságban van, a megerősített vádirat bírósági átvételének napjától számított 30 napos határidőn belül, illetve, ha szabadon van, 60 napos határidőn belül a tanácselnök kitűzi a főtárgyalást.
Ha e szakasz 2. bekezdése szerinti határidőben a tanácselnök nem tűzi ki a főtárgyalást, ennek okairól tájékoztatnia kell a bíróság elnökét, akinek a főtárgyalás kitűzése céljából intézkednie kell. Ha a tanácselnököt igazolt okok tartósabban akadályozták a főtárgyalás kitűzésében, a bíróság elnöke a tárgyat másik tanácselnöknek osztja ki.
A főtárgyalás megtartásának helye
354. szakasz
A főtárgyalást a bíróság székhelyén a bíróság épületében kell megtartani.
Ha egyes esetekben a bíróság épületében levő helyiségek alkalmatlanok a főtárgyalás megtartására, vagy más indokolt estekben, a bíróság elnöke elrendelheti, hogy a főtárgyalást a bíróság székhelyén kívüli bírósági épületben vagy a bíróság területén lévő más épületben tartsák meg.
A Legfelsőbb Semmítőszék elnöke, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság elnökének indítványára, elrendelheti, hogy a főtárgyalást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság területén kívül tartsák meg.
Az ügyfelek és más személyek idézése a főtárgyalásra
355. szakasz
A főtárgyalásra meg kell idézni a vádlottat és védőjét, a vádlót és a sértettet és törvényes képviselőiket, meghatalmazottaikat és szükség szerint fordítót és tolmácsot.
A főtárgyalásra meg kell idézni az indítványozott tanúkat és szakértőket, kivéve azokat, akiknek a kihallgatását a főtárgyaláson a tanácselnök nem tartja szükségesnek vagy az előkészítő határnapon megállapították, hogy nem kell őket megidézni.
A vádlott és a tanú idézésének tartalmát tekintve e törvénykönyv 191. és 193. szakaszát kell alkalmazni. Ha a védelem nem kötelező (74. szakasz), a vádlottat ki kell oktatni védőfogadási jogáról, de ha a védő nem jelenik meg a főtárgyaláson vagy ha a vádlott csak a főtárgyaláson fogadott védőt magának, a főtárgyalást nem halasztják el.
A vádlottnak az idézést úgy kell kézbesíteni, hogy a kézbesítés és a főtárgyalás napja között elegendő idő álljon rendelkezésére védelme előkészítéséhez, de legkevesebb nyolc nap. Ha a bűncselekményre tíz év vagy annál hosszabb időtartamú börtönbüntetést lehet kiszabni, a védelem előkészítésére legkevesebb tizenöt nap kell, hogy rendelkezésre álljon. A vádlott kérelmére, vagy a vádló kérelmére és a vádlott egyetértésével, e határidők lerövidíthetők.
A tanúként nem idézett sértettet a bíróság az idézésben értesíti, hogy a főtárgyalást megtartják távollétében is, a vagyonjogi igényről tett nyilatkozatát pedig felolvassák. A sértettet továbbá figyelmeztetni kell, amennyiben nem jelenik meg és az ügyész elejti a vádat, úgy tekintik, hogy az üldözést nem kívánja fenntartani.
A sértettet mint vádlót és magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell, hogy ha nem jelenik meg sem ő, sem a képviselője a főtárgyaláson, úgy tekintik, hogy az üldözést nem kívánja fenntartani.
A vádlottat, a tanút és a szakértőt az idézésben figyelmeztetni kell a főtárgyalásról való távolmaradás következményeire (193. szakasz 4. bekezdés és 383. szakasz).
A bizonyítékok indítványozása
356. szakasz
Ha előkészítő határnapot (346. szakasz 3. bekezdés) nem tartottak, az ügyfelek, a védő és a sértett a főtárgyalás kitűzése után indítványozhatják, hogy a főtárgyalásra új tanúkat vagy szakértőket idézzenek meg vagy más bizonyítékokat vegyenek fel, de fel kell tüntetniük, mely tényeket kívánják bizonyítani és melyekkel az indítványozott bizonyítékok közül.
Az indítványról szóló határozat meghozatalakor értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 395. szakaszának rendelkezéseit.
A tanácselnök, az ügyfelek és a sértettet indítványa nélkül is elrendelheti új bizonyítékok beszerzését a főtárgyalásra (15. szakasz 4. bekezdés), amiről a főtárgyalás előtt értesíti az ügyfeleket.
A tanú és a szakértő főtárgyaláson kívüli kihallgatása
357. szakasz
A tanácselnök határoz azon tanúk és a szakértők kihallgatásáról, akik betegség vagy más igazolt ok miatt nem jelenhetnek meg a főtárgyaláson.
A tanácselnök, a bíró, tanácstag-bíró vagy az előzetes eljárás bírája, akinek a területén a tanú vagy a szakértő megtalálható, közvetlenül vagy hang- és képtovábbító műszaki eszközök segítségével hajtja végre a kihallgatást, a kihallgatás időpontjáról, helyéről és módjáról pedig értesíti az ügyfeleket, a védőt és a sértettet.
Ha a vádlott vizsgálati fogságban van, a tanácselnök határoz, szükséges-e jelenléte a tanú vagy a szakértő kihallgatásakor.
Ha az ügyfelek, a védő és a sértettet jelen vannak a tanú vagy a szakértő kihallgatásán, az e törvénykönyv 300. szakaszának 8. bekezdése szerinti jogok illetik meg őket.
A törvényellenes bizonyítékok eltávolítása
358. szakasz
Amennyiben a tanácselnök megállapítja, hogy az ügyiratokban e törvénykönyv 237. szakaszának 1. és 3. bekezdése szerinti jegyzőkönyvek vagy tájékoztatások vannak, végzést hoz az ügyiratokból való eltávolításukról. A végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés jogerőre emelkedése után a tanácselnök e törvénykönyv 237. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint jár el.
A tanács a bizonyítási eljárás végéig eljárhat e törvénykönyv 407. szakaszának 4. bekezdése szerint.
A pótbírák kijelölése
359. szakasz
Ha hosszabb ideig tartó főtárgyalás van kilátásban, a tanácselnök indítványozhatja a bíróság elnökének, rendelje el egy vagy több pótbíró, illetve ülnök jelenlétét a főtárgyaláson, hogy helyettesíthessék a tanács tagjait hosszabb ideig tartó akadályoztatásuk esetén.
A főtárgyalás kezdetének elhalasztása
360. szakasz
Ha fontos okokból igazolt, a tanácselnök az ügyfelek vagy a védő indítványára, illetve hivatalból, rendeletével legfeljebb 30 nappal elhalaszthatja a főtárgyalás megkezdését.
A halasztásról haladéktalanul értesíteni kell minden főtárgyalásra megidézett személyt és a bíróság elnökét.
A vádló vádelejtése
361. szakasz
Ha a vádló még a főtárgyalás megkezdése előtt elejti a vádat, a tanácselnök erről minden főtárgyalásra megidézett személyt értesít és végzésével az eljárást megszünteti, majd a végzést kézbesíti az ügyfeleknek, a védőnek és a sértettnek.
a. A főtárgyalás nyilvánossága
A nyilvánosság általános szabálya
362. szakasz
A főtárgyalás nyilvános.
A főtárgyaláson csak 16 évnél idősebb személyek lehetnek jelen.
A nyilvánosság kizárás
363. szakasz
Az ülésezés megkezdésétől a főtárgyalás végéig hivatalból, vagy az ügyfelek, illetve a védő indítványára - de mindig meghallgatásuk után -, a tanács kizárhatja a nyilvánosságot az egész főtárgyalásról vagy csak egy részéről
1) a nemzetbiztonság,
2) közrend és köznyugalom
3) fiatalkorúak érdekeinek
4) az eljárásban részt vevő személyek magánéletének
5) más, a demokratikus társadalomban igazolt értékek védelme céljából.
A nyilvánosság kizárása alóli kivételek
364. szakasz
A nyilvánosság kizárása nem vonatkozik az ügyfelekre, a védőre, a sértettre és képviselőjére, valamint a vádló meghatalmazottjára.
A tanács jóváhagyhatja, hogy a zárt főtárgyaláson egyes hivatalos személyek, tudományos-, szak- és közéleti dolgozók részt vehessenek, a vádlott kérelmére pedig engedélyezheti házastársa, közeli hozzátartozói vagy vele élettársi vagy más tartós életközösségben élő személy jelenlétét.
A tanácselnöknek figyelmeztetnie kell a zárt főtárgyaláson jelen levő személyeket, hogy mindent, ami a főtárgyaláson tudomásukra jutott, kötelesek titokként őrizni és figyelmezteti őket, hogy a titoktartási kötelezettség megsértése bűncselekmény.
Határozat a nyilvánosság kizárásáról
365. szakasz
A tanács nyilvánosságot kizáró végzését meg kell indokolni és nyilvánosan kihirdetni.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzésben a tanács határoz, mely személyek jelenlétet hagyja jóvá a főtárgyaláson (364. szakasz 2. bekezdés).
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzést csak az ítélet vagy az ítéletnek megfelelő végzés elleni fellebbezéssel lehet megtámadni.
A nyilvánosság kizárásának külön esete
366. szakasz
Az ügyész indítványozhatja a bíróságnak a nyilvánosság kizárását főtárgyalásról az együttműködő terhelt vagy az együttműködő elítélt kihallgatásakor.
Mielőtt az ügyész indítványáról határozna, a tanácselnök kikéri a vádlott és védője véleményét a nyilvánosság kizárásáról.
b) A főtárgyalás vezetése
A tanácselnök jogosítványai
367. szakasz
A főtárgyalást a tanácselnök vezeti.
A tanácselnök az ülésezésen és a főtárgyaláson:
1) megállapítja, hogy a tanács összetétele megfelel-e e törvénykönyv rendelkezéseinek és fennforognak-e a tanácstagok és a jegyzőkönyvvezető kötelező kizárásának okai (37. szakasz 1. bekezdés),
2) megállapítja, teljesültek-e a főtárgyalás megtartásának feltételei,
3) fenntartja a rendet a tárgyalóteremben és gondoskodik a rendzavarást meggátoló intézkedések alkalmazásáról,
4) gondoskodik az eljárás késleltetésétől mentes és a bizonyítás tárgyának sokoldalú megvitatása szempontjából felesleges kérdések megtárgyalása nélküli menetéről,
5) határoz a főtárgyalás e törvénykönyv rendelkezései szerinti szabályszerű menetétől való eltérésről, különös körülmények, de főképpen a vádlottak és bűncselekmények száma, továbbá a bizonyító anyag terjedelme miatt,
6) szót ad az ügyfeleknek, védőnek, sértettnek, törvényes képviselőnek és meghatalmazottnak, tanúnak, szakértőnek és szaktanácsadónak,
7) határoz az ügyfelek indítványairól, ha azokról nem a tanács határoz,
8) utasítja az ügyfelet, indítványozzon pótbizonyítékokat,
9) jegyzőkönyvezi a munka tartalmát és az egész főtárgyalás menetét,
10) foganatosítja a szükséges tanúvédelmi intézkedéseket (102. és 103. szakasz),
11) e törvénykönyvvel összhangban más kérdésekről határoz.
A tanács jogosítványai
368. szakasz
A tanács a főtárgyalás folyamán a következőkről határoz:
1) az ügyfelek együttértése nélküli indítványokról, vagy az ügyfelek együttértésével beterjesztett indítványokról, amelyeknek a tanácselnök nem ad helyt,
2) a tanácselnök főtárgyalást vezető intézkedései elleni kifogásokról,
3) igazolt okokból a kiadott engedély ellenére eltiltja a főtárgyalás egyes részeinek optikai felvételezését,
4) a tárgyalóteremből való eltávolításról, a védő vagy a meghatalmazott kizárásáról, a főtárgyalás folytatásáról, megszakításáról vagy elhalasztásáról a rend fenntartása és a főtárgyalás vezetése céljából,
5) a pótbizonyítékok felvételéről, ha értékelése szerint a bizonyítás tárgyának sokoldalú megvitatása céljából azok feltétlenül szükségesek a már felvett bizonyítékokkal kapcsolatos ellentmondások és érthetetlenségek elhárítására,
6) egyéb kérdésekről e törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban.
A tanács végzéseit mindig ki kell hirdetni és rövid indoklással jegyzőkönyvezni.
A bíróság és az eljárásban részt vevő személyek tekintélyének védelme
369. szakasz
A bíróság köteles saját tekintélyét és biztonságát, továbbá az ügyfelek és az eljárásban részt vevő más személyek tekintélyét és biztonságát megvédeni a sértegetéstől, fenyegetéstől és minden egyéb támadástól.
A tárgyalóteremben jelenlevők kötelesek felállni a bíró és a tanácstagok belépésekor a tárgyalóterembe és a tárgyalóteremből való távozásukkor.
A tanácselnök közvetlenül az ülésezés megnyitása után, ha arra szükség mutatkozik, figyelmezteti a jelenlevőket az illendő viselkedésre és, hogy ne zavarják a bíróság munkáját.
Az ügyfelek és az eljárásban résztvevő más személyek kötelesek felállni, ha a bírósággal beszélnek, kivéve ha az igazolt okok miatt nem lehetséges, vagy a meghallgatást vagy kihallgatást másként foganatosítják.
A terhelt és a bíróság biztonságáért felelős személyek kivételével, a főtárgyaláson jelenlevők nem viselhetnek fegyvert és nem tarthatnak veszélyes eszközt maguknál, és e tilalom ellenőrzése céljából a tanácselnök elrendelheti megmotozásukat.
Rendfenntartási intézkedések
370. szakasz
Ha a vádlott, a védő, a sértett, a törvényes képviselő, a meghatalmazott, a tanú, a szakértő, a szaktanácsadó, a fordító, a tolmács vagy más, a főtárgyaláson jelen levő személy, a tanácselnök rendfenntartási utasításait nem tartja tiszteletben és ezzel zavarja a főtárgyalás rendjét, vagy sérti a bíróság méltóságát, a tanácselnök előbb figyelmezteti, ha pedig a vonatkozó személy folytatja a rendbontást, 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújthatja.
Az ügyész vagy az őt helyettesítő személy rendbontásáról a tanácselnök értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt és az Állami Ügyészi Tanácsot, vagy megszakítja a főtárgyalást és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésztől a vádirat képviselésére a főtárgyaláson másik személy megbízását kéri, azzal, hogy az köteles értesíteni a bíróságot a foganatosított intézkedésekről.
A tanácselnök a rendbontó ügyvéd rendbírságolásáról értesíti az illetékes ügyvédi kamarát, azzal, hogy az köteles értesíteni a bíróságot a foganatosított intézkedésekről.
A terhelt eltávolítása
371. szakasz
Ha az e törvénykönyv 370. szakaszának 1. bekezdése szerinti intézkedések eredményetlenek maradnak, a tanács bizonyos bizonyítási cselekmény foganatosítanak idejére elrendelheti a vádlott eltávolítását a tárgyalóteremből, ha a vádlott a tárgyalóterembe való visszatérése után folytatja a rendbontást, a tanács eltávolíthatja a bizonyítási eljárás végéig és ha lehetőség van rá, elrendelheti, hogy külön helységből, hang- és képtovábbító műszaki eszközök segítségével kövesse az eljárás menetét.
A bizonyítási eljárás vége előtt a tanácselnök, ha nem álltak rendelkezésre az eljárás követésére az e szakasz 1. bekezdése szerinti műszaki eszközök, tájékoztatja a vádlottat a távolléte alatti bizonyítási eljárás menetéről, ismerteti vele az előzőleg meghallgatott vádlott-társak vallomásait, illetve, ha a vádlott kívánja, lehetővé teszi számára a vallomásokról készült jegyzőkönyvek elolvasását és felszólítja, nyilatkozzon a vádról, ha azt addig még nem tette meg.
Ha a vádlott az e szakasz 2. bekezdése szerinti esetben folytatja a rendbontást, a tanács újra eltávolíthatja a tárgyalóteremből, megfosztva a főtárgyalás végéig a főtárgyaláson való jelenléti jogától, és ebben az esetben a tanácselnök vagy a tanácstag-bíró közli a vádlottal az ítéletet a jegyzőkönyvvezető jelenlétében.
Ha e szakasz 1. és 3. bekezdése szerint a tárgyalóteremből védő nélküli vádlottat távolítottak el, a bíróság elnöke hivatalból védőt rendel ki számára (74. szakasz 6. pont és 76. szakasz).
A védő és a meghatalmazott kitiltása
372. szakasz
Ha a védő vagy a meghatalmazott a rendbírság kirovása után is folytatja a rendbontást, a tanács az eljárás további menetéből kitiltja és felszólítja az ügyfelet vagy a képviselt személyt, fogadjon másik védőt, illetve meghatalmazottat és erről értesít az illetékes ügyvédi kamarát.
Amennyiben a vádlott vagy a sértett érdekeik károsodása nélkül nem tudnak másik védőt, illetve meghatalmazottat fogadni, vagy kötelező a védelem (74. szakasz), a főtárgyalást meg kell szakítani vagy elnapolni.
Ha a pótmagánvádló vagy a sértett nem fogadnak másik meghatalmazottat, a tanács határozhat a főtárgyalás meghatalmazott nélküli folytatásáról, ha úgy találja, hogy a képviselt érdekei ennek következtében nem szenvednének kárt.
Más személyek eltávolítása a tárgyalóteremből
373. szakasz
A rendbontást a rendbírságolás után is folytató pótmagánvádlót, magánvádlót vagy törvényes képviselőjüket a tanács eltávolíthatja a bizonyítási eljárás végéig, és az eljárás további menetére meghatalmazottat nevez ki számukra. Ha a tanács nem rendelhet ki új meghatalmazottat a képviselt érdekeinek károsodása nélkül, a főtárgyalást meg kell szakítani vagy elnapolni.
A tanács, a vádlotton kívül, elrendelheti az e törvénykönyv 370. szakaszának 1. bekezdése szerinti más személy eltávolítását is, ha az a figyelmeztetés és a rendbírságolás után is folytatja a rendbontást, de eltávolíthatja rendbírság kiszabásával együtt is.
A tanács elrendelheti minden, e törvénykönyv 362. szakasza szerint a tárgyalóteremben tartózkodó személy eltávolítását, ha az e törvénykönyv szerinti rendfenntartási intézkedésekkel nem lehetne biztosítani a főtárgyalás zavartalan menetét.
Az eljárás késleltetése elleni intézkedések
374. szakasz
A cselekményeket nyilvánvalóan az eljárás késleltetése céljából foganatosító védőt, sértettet, törvényes képviselőt, meghatalmazottat, pótmagánvádlót és magánvádlót a tanács megrovásban részesíti.
Az ügyésznek vagy az őt helyettesítő személynek az eljárás késleltetését okozó, megkésett vagy nem megfelelő módon való eljárásáról a tanácselnök értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt és az Állami Ügyészi Tanácsot, azzal, hogy azok kötelesek értesíteni a bíróságot a foganatosított intézkedésekről.
Az ügyvéd megrovásáról a tanácselnök értesíti az illetékes ügyvédi kamarát, azzal, hogy az köteles értesíteni a bíróságot a foganatosított intézkedésekről.
A főtárgyalás rendjét fenntartó határozatok elleni fellebbezés
375. szakasz
A megrovásról, rendbírságról, a tárgyalóteremből való eltávolításról, a védő és a meghatalmazott kitiltásról, továbbá a főtárgyalás rendfenntartás és pervezetés miatti folytatásáról, megszakításáról és elhalasztásáról szóló végzést meg kell indokolni és jegyzőkönyvezni.
A rendbírságolási végzés ellen fellebbezésnek van helye. Mielőtt a fellebbezést felterjesztené a másodfokú a bíróságnak, a tanács visszavonhatja a rendbírságolási végzést.
A terheltet a tárgyalóteremből a bizonyítási eljárás vagy a főtárgyalás végéig eltávolító végzés, valamint a védő kizárásáról szóló végzés ellen halasztó hatály nélküli fellebbezésnek van helye. A meghatalmazott tárgyalóteremből történő eltávolításáról, illetve kitiltásáról szóló végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
Egyéb, a főtárgyalás rendjét fenntartó és pervezetési határozatok ellen fellebbezésnek nincs helye.
Főtárgyaláson elkövetett bűncselekmény
376. szakasz
Ha a főtárgyaláson a vádlott vagy más személy hivatalból üldözendő bűncselekményt követ el, a tanácselnök erről értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt.
Ha fennállnak a gyanú alapjai, hogy a tanú, a szakértő vagy a szaktanácsadó a főtárgyaláson hamis vallomást tett, a tanácselnöknek el kell rendelnie a tanú, a szakértő vagy a szaktanácsadó vallomásának külön jegyzőkönyvbe foglalását, melyet - miután a kihallgatott tanú, szakértő vagy szaktanácsadó aláírták, illetve a tanácselnök az ok feltüntetésével megállapítja az aláírás megtagadását - meg kell küldeni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek.
v. A főtárgyalás megtartásának feltételei
A főtárgyaláson való jelenlét
377. szakasz
A főtárgyalás megtartásának feltételei a következők:
1) a tanács elnöke, tagjai és a jegyzőkönyvvezető jelenléte,
2) a főtárgyalás megtartásához nélkülözhetetlen megidézett személyek jelenléte, kivéve, ha teljesülnek e törvénykönyv feltételei, hogy a főtárgyalás valamelyikük távollétében is megtartható.
A tanács elnökének, tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek és a pótbíráknak megszakítás nélkül jelen kell lenniük a főtárgyaláson.
Az ülésezés megnyitása
378. szakasz
Ha a tanács létszáma nem teljes, a tanácselnök távollétében valamely tanácstag vagy a tanácselnök által kijelölt bíró közli, hogy a főtárgyalást nem tartják meg.
Ha a tanács létszáma teljes, a tanácselnök megnyitja az ülésezést, kihirdeti a tanács összetételét és a főtárgyalás tárgyát, megállapítja, megjelent-e minden megidézett személy, valamint, hogy a meg nem jelentek idézése szabályszerű volt-e és távolmaradásukat kimentették-e.
A vádló távolmaradása
379. szakasz
Ha az ügyész vádirata alapján kitűzött főtárgyaláson nem jelenik meg az ügyész vagy az őt képviselő személy, a tanácselnök értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt és felkéri, haladéktalanul rendeljen el helyettesítést. Amennyiben ez nem lehetséges, a tanácselnök elrendeli, hogy a főtárgyalást ne tartsák meg, és erről értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészt és az Állami Ügyészi Tanácsot, azzal, hogy azok kötelesek értesíteni a bíróságot a foganatosított intézkedésekről.
Ha a szabályszerű idézés ellenére a főtárgyaláson nem jelenik meg sem a pótmagánvádló vagy a magánvádló, sem meghatalmazottjuk, és ki sem mentik távolmaradásukat, a tanács végzéssel megszünteti az eljárást.
A vádlott távolmaradása
380. szakasz
A tanács elrendeli a szabályszerű idézés ellenére a főtárgyaláson meg nem jelenő és távolmaradását ki nem mentő vádlott elővezetését. Ha az elővezetés azonnal nem teljesíthető, a tanács elrendelheti, hogy a főtárgyalást ne tartsák meg, a vádlottat pedig vezessék elő a következő főtárgyalásra.
Ha a vádlott az elővezetés teljesítése előtt kimenti magát távolmaradása miatt, a tanács visszavonhatja az elővezetési rendeletet, és mentesítheti a vádlottat a főtárgyalás meg nem tartásával keletkezett költségek terhének viselése alól.
Ítélkezés a vádlott távollétben
381. szakasz
A vádlott felett távollétében különösen igazolt okokból lehet ítélkezni, feltéve hogy szökésben van vagy a hatóság számára elérhetetlen.
A vádlott távollétben történő ítélkezésről az ügyész indítványára a tanács végzéssel határoz.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A védő távolmaradása
382. szakasz
Ha a szabályszerűen megidézett védő a főtárgyaláson nem jelenik meg, és amint tudomást szerzett akadályoztatásának okáról elmulasztja arról haladéktalanul értesíteni a bíróságot, vagy ha a védő jóváhagyás nélkül eltávozik a főtárgyalásról, a tanácselnök felszólítja a vádlottat, azonnal válasszon magának másik védőt, ha pedig a vádlott ezt elmulasztja, a tanács határozhat a főtárgyalás védő jelenléte nélküli megtartásáról.
Ha e szakasz 1. bekezdése szerinti esetben a védelem kötelező, a vádlottnak pedig nincs lehetősége azonnal másik védőt fogadni, vagy a bíróságnak a védelem érdekeinek sérelme nélkül azonnal másik védőt kirendelni, a tanácsnak határozatot kell hoznia, mely szerint a főtárgyalást nem tartják meg vagy a már megkezdődött főtárgyalást megszakítják vagy elhalasztják.
A szabályszerűen megidézett védőt, akinek igazolatlan távolmaradása miatt a főtárgyalást nem tartották meg vagy elhalasztották, a tanács rövid indoklással ellátott jegyzőkönyvbe foglalt végzéssel 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújtja és kötelezi a távolmaradásával előidézett költségek viselésére, továbbá értesíti az illetékes ügyvédi kamarát, azzal, hogy az köteles értesíteni a bíróságot a foganatosított intézkedésekről.
A főtárgyalás megtartása a vádlott vagy a védő jelenléte nélkül
383. szakasz
A tanács határozhat a főtárgyalás megtartásáról, ha e törvénykönyv rendelkezései szerint fennforognak a főtárgyalás elnapolásának a feltételei a vádlott vagy a védő távolmaradása miatt (380. szakasz 1. bekezdés és a 382. szakasz 2. bekezdés), ha az ügyiratokban található bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy vádat elvető végzést (416. szakasz 1. bekezdés) vagy vádat elutasító ítéletet (422. szakasz) kellene hozni.
Ha a vádlott önmaga idézte elő alkalmatlanságát a főtárgyaláson való részvételre, a szakértők kihallgatása után a tanács végzéssel határozhat a főtárgyalás vádlott jelenléte nélküli megtartásáról, de annak befejezése nélkül. A főtárgyalás vádlott jelenléte nélküli megtartása esetén a bíróság elnöke a vádlott számára hivatalból védőt rendel ki (74. szakasz 5. pont és 76. szakasz).
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A vádlott távolmaradását kiváltó okok megszűnte után a főtárgyalást haladéktalanul folytatni kell a vádlott jelenlétében, miután a tanácselnök tájékoztatta őt a főtárgyalás addigi menetéről és tartalmáról.
A tanú, a szakértő és a szaktanácsadó távolmaradása
384. szakasz
Ha a főtárgyaláson nem jelenik meg a szabályszerűen megidézett és távolmaradását ki nem mentő tanú, szakértő vagy szaktanácsadó, a tanács elrendeli azonnali elővezetését.
A főtárgyalás megkezdődhet a megidézett tanú, szakértő vagy szaktanácsadó jelenléte nélkül is, a tanácsnak pedig a főtárgyalás későbbi menete során kell határoznia, szükséges-e a főtárgyalást valamelyikük távolmaradása miatt megszakítani vagy elnapolni.
A szabályszerűen megidézett és távolmaradását ki nem mentő tanút, szakértőt vagy szaktanácsadót a tanács 150.000 dinárig terjedő rendbírsággal sújthatja, és elrendelheti elővezetését a következő főtárgyalásra, továbbá kötelezheti az általa okozott költségek viselésére, de igazolt esetben e határozatokat vissza is vonhatja.
g. A főtárgyalás menete
A főtárgyalás kezdete és tartama
385.szakasz
A főtárgyalás a megtartásáról szóló végzés meghozatalával kezdődik.
A főtárgyalást a munkaidő tartama alatt megszakítás nélkül egy vagy több egymást követő munkanapon kell megtartani.
A főtárgyalás megszakítása
386. szakasz
Az e törvénykönyv szerinti külön esetek mellett, a tanácselnök megszakíthatja a főtárgyalást
1) pihenés céljából,
2) a munkaidő letelte miatt,
3) meghatározott bizonyítékok rövid időn belüli beszerzése céljából,
4) a vád vagy a védelem előkészítése miatt,
5) más igazolt okokból.
A főtárgyalás pihenés céljából történő megszakítása egy munkanap folyamán legfeljebb két órát, a munkaidő eltelte miatt a következő munkanapig, az e szakasz 1. bekezdése 3-5. pontja szerinti okok miatt legfeljebb 15 napig tarthat.
A főtárgyalás megszakításáról szóló végzésben meg kell határozni folytatásának helyét és időpontját.
Az e szakasz 3. bekezdése szerinti végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
A megszakított főtárgyalást mindig ugyanazon összetételű tanács folytatja.
Ha a megszakított főtárgyalást nem lehetséges ugyanazon összetételű tanács előtt folytatni vagy ha a főtárgyalás megszakítása 15 napnál tovább tartott, az e törvénykönyv 388. szakasza szerint kell eljárni.
A főtárgyalás elhalasztása
387. szakasz
Az e törvénykönyv szerinti külön esetek mellett, a tanács végzésével a következő okokból szakíthatja meg a főtárgyalást:
1) ha rövid időn belül be nem szerezhető új bizonyítékok felvétele lenne szükséges,
2) ha a főtárgyalás folyamán megállapítást nyer, hogy a vádlottnál a bűncselekmény elkövetése után elmebetegség, kóros elmeállapot vagy más súlyos betegség lépett fel, mely miatt nem vehet részt az eljárásban,
3) más, a főtárgyalás sikeres menetét gátló akadályok merülnek fel.
A főtárgyalás elhalasztásáról szóló végzésben szabály szerint meg kell határozni a főtárgyalás folytatásának helyét és időpontját.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Az elhalasztott főtárgyalás újrakezdése vagy folytatása
388. szakasz
Az elhalasztott főtárgyalást újra kell kezdeni, ha megváltozott a tanács összetétele, de a tanács az ügyfelek véleményének kikérése után végzéssel határozhat a tanúk vagy szakértők újbóli kihallgatásának mellőzéséről, és ehelyett az előbbi főtárgyaláson tett vallomásukról szóló jegyzőkönyvekbe való betekintésről, vagy, ha arra szükség mutatkozik, a tanácselnök röviden összefoglalja a vallomások tartalmát, vagy felolvassa azokat. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Az elhalasztott főtárgyalás ugyanazon összetételű tanács előtti folytatása esetén a főtárgyalás korábbi menetéről szóló rövid elnöki beszámoló után folytatódik a főtárgyalás.
Ha a főtárgyalást másik tanácselnök előtt folytatják, a főtárgyalást újra kell kezdeni, és minden bizonyítékot újra fel kell venni.
E szakasz 3. bekezdésétől eltérően, kivételesen, az idő elmúlta, a tanúk védelme vagy más fontos okokból, az ügyfelek véleményének kikérése után, a tanács határozhat a tanúk vagy szakértők újbóli kihallgatásának mellőzéséről, és ehelyett az e szakasz 1. bekezdése szerinti eljárás alkalmazásáról.
E szakasz 4. bekezdése szerinti végzés ellen fellebbezésnek van helye, melyet a a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) bírál el.
Minden 60 napnál tovább tartó halasztásról a tanácselnök köteles értesíteni a bíróság elnökét.
Előzetes vizsgálódások és jogokról szóló kioktatások
389. szakasz
Miután a tanácselnök megállapította, hogy minden megidézett személy megjelent a főtárgyaláson vagy ha a tanács a főtárgyalásra megidézett, de távolmaradt személy nélküli főtárgyalás megtartásáról határoz, vagy ha határoz e kérdésekről való döntés elhalasztásáról, a tanácselnök
1) felszólítja a vádlottat, adja elő személyi adatait, hogy megbizonyosodjon személyazonosságáról,
2) figyelmezteti a vádlottat, kísérje figyelemmel a főtárgyalás mentét, és hogy az egyes bizonyítékok felvétele iránti indítványait köteles rögtön beterjeszteni (395. szakasz 1. bekezdés) vagy a legrövidebb határidőn belül, amint tudomására jutott felvételük szükségessége,
3) kioktatja a vádlottat jogairól és kötelezettségeiről (68. és 70. szakasz), különösen a védelmét szolgáló tények előadására és bizonyítékok indítványozására való jogáról, kérdésfeltevési jogáról a vádlott-társnak, a tanúnak, a szakértőnek vagy a szaktanácsadónak és arról a jogáról, hogy magyarázatokat fűzzön a felvett bizonyítékokhoz, miután a tanácselnöknek meg kell kérdeznie a vádlottat, megértette-e a kioktatást.
Ha a vádlott megtagadja személyi adatainak előadását, személyazonosságát más módon kell megállapítani. Ha a vádlott kijelenti, nem érti a jogairól szóló kioktatást, a tanácselnök alkalmas módon elmagyarázza jogait, ha a vádlott megtagadja a nyilatkozást, megértette-e a jogairól szóló kioktatást, előzetes figyelmeztetés után úgy kell tekinteni, hogy a kioktatást megértette.
Ha a sértett jelen van, a tanácselnök kioktatja az e törvénykönyv 50. szakasza szerinti jogairól, ha pedig vagyonjogi igényét nem terjesztette még be, a tanácselnök kioktatja, hogy ezen igényét beterjesztheti a büntetőeljárásban.
Eljárás a megidézett személyekkel
390. szakasz
Miután megállapította a vádlott személyazonosságát, a tanácselnök a tanúkat a tárgyalótermen kívüli helyre küldi, ahol várakoznak amíg behívják őket vallomásuk megtételére. A tanácselnöknek így kell eljárnia a szakértőkkel és szaktanácsadókkal is, kivéve, ha véleménye szerint szükséges, hogy valamelyik szakértő vagy szaktanácsadó figyelemmel kísérje a főtárgyalás menetét.
A főtárgyalás teljes menete során a tárgyalóteremben kell tartózkodnia minden vádlottnak.
A pótmagánvádlót vagy a magánvádlót, ha tanúként kell kihallgatni őket, tárgyalóteremből nem kell eltávolítani.
A tanácselnök megteheti a szükséges intézkedéseket, hogy meggátolja a tanúk, szakértők vagy szaktanácsadók összebeszélését, továbbá a tanúk, szakértők vagy szaktanácsadók összebeszélését az ügyfelekkel, védővel, a törvényes képviselővel vagy meghatalmazottal.
A tanács kivételesen elrendelheti a vádlott eltávolítását a tárgyalóteremből, ha a vádlott-társ vagy a tanú jelenlétében nem hajlandó vallomást tenni, vagy arra utaló körülmények forognak fenn, hogy jelenléte befolyásolja a felsorolt személyeket. Miután a vádlott visszatért, fel kell neki olvasni a távollétében tett vallomást, és ő a vádlott-társnak vagy a tanúnak kérdéseket tehet fel, vagy megjegyzéseket fűzhet vallomásukhoz.
A vád ismertetése
391. szakasz
A vádat szabály szerint a vádló ismerteti a vádirat (332. szakasz 1. bekezdés 1)-3) pont) vagy a magánvád felolvasásával, de a tanácselnök ehelyett engedélyezheti a vádlónak, hogy szóban ismertesse a vád tartalmát.
A sértett beterjesztheti vagyonjogi igényét, távollétében a már beterjesztett igényt a tanácselnök olvassa fel.
A vádlott nyilatkozata
392. szakasz
A vád ismertetése után a tanácselnöknek meg kell kérdeznie a vádlottól:
1) megértette-e a vádat, és ha meggyőződése szerint nem értette meg, a vádlott számára legérthetőbb módon újra ismerteti annak tartalmát,
2) kíván-e nyilatkozni a vádról, valamint, ha beterjesztették, a vagyonjogi igényről,
3) beismeri-e a bűncselekményt amivel vádolják, és ha meggyőződése szerint a vádlott nem érti mit jelent a beismerés, a számára legérthetőbb módon megmagyarázza, mit jelent a bűncselekmény beismerése, és melyek a beismerés következményei.
A vádlott nem kötelezhető, hogy nyilatkozzon a vádról és hogy feleljen a feltett kérdésekre.
Ha a vádirat több személyre vonatkozik, velük szemben az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerint kell eljárni a vádirat sorrendje alapján.
A bevezető felszólalások
393. szakasz
A vád ismertetése és a vádlott nyilatkozata után a tanácselnök felszólítja a vádlót majd a védőt, vagy a védelmét saját maga ellátó vádlottat adják elő bevezető felszólalásukat, kivéve, ha az előkészítő határnapon az ügyfelek már nyilatkoztak, és indítványoztak bizonyítékokat (349. szakasz és 350. szakasz).
A bevezető felszólalásokat tömören kell előadni, és csak a későbbi bizonyítás tárgyát képező tényekre, az ügyfél által felvételre kerülő bizonyítékokra és a megvitatás tárgyát képező jogi kérdésekre korlátozódhatnak.
A tanácselnök a bevezető felszólalások tartamát meghatározott időre korlátozhatja, és az ügyfelet vagy a védőt félbeszakíthatja, ha az túllépi a meghatározott időtartamot vagy felszólalása a megengedett tartalomtól eltér.
A bevezető felszólalások után a sértett röviden megindokolhatja vagyonjogi igényét.
A bizonyítási eljárás kezdete és tárgya
394. szakasz
A tanácselnök bejelenti a bizonyítási eljárás kezdetét.
A bizonyítási eljárás folyamán a bizonyítás tárgyát képező tényekről kell bizonyítékokat felvenni (83. szakasz 1. és 2. bekezdés).
Ha a vádlott a főtárgyaláson beismeri a bűncselekmény elkövetését, csak azokat a bizonyítékokat kell felvenni, amelyektől annak felmérése függ, hogy a beismerés teljesíti-e az e törvénykönyv 83. szakasza szerinti feltételeket, valamint a büntetőszankció nemét és mértékét meghatározó bizonyítékokat.
A bizonyítékok indítványozása
395. szakasz
Az ügyfelek, a védő és a sértett a főtárgyalás végéig indítványozhatják új bizonyítékok felvételét és megismételhetik előzőleg már elutasított indítványaikat is.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti bizonyítékok felvételéről a tanácselnök határoz.
Ha törvényellenes bizonyítékok felvételét indítványozták (84. szakasz 1. bekezdés), a tanácselnök az indítványt megindokolt végzéssel utasítja el.
A tanácselnök megindokolt végzéssel utasítja el a bizonyítékok felvételére irányuló indítványt, ha értékelése szerint olyan bizonyítékról van szó
1) amelyről az ügyfeleknek, a védőnek és a sértettnek tudomása volt az előkészítő határnap (350. szakasz 1. bekezdés) folyamán vagy a főtárgyalás kitűzése után (356. szakasz 1. bekezdés), de nem igazolható okokból nem indítványozták,
2) amely nem a bizonyítás tárgyát képező tény bizonyítására irányul (83. szakasz 1. és 2. bekezdés) vagy olyan tényekre vonatkoznak, amelyeket nem kell bizonyítani (83. szakasz 3. bekezdés),
3) mely felvétele nyilvánvalóan az eljárás késleltetésére irányul.
A tanácselnök az eljárás folyamán visszavonhatja az e szakasz 4. bekezdése szerinti végzését, a tanács pedig, ha kifogást terjesztettek be, a nevezett végzést megváltoztathatja és elrendelheti az indítványozott bizonyíték felvételét.
A bizonyítékok felvételének sorrendje
396. szakasz
A vádlott meghallgatása után a tanácselnök időkeretet szab először a vádló, majd a védelem által indítványozott bizonyítékok felvételére, ezután a tanács által hivatalból elrendelt és a sértett által indítványozott bizonyítékok felvételére, majd végül a büntetőszankció nemét és mértékét meghatározó tények bizonyítására szolgáló bizonyítékok felvételére. Igazolt okok esetén a tanácselnök más sorrendet is meghatározhat, és meghosszabbíthatja a bizonyítás felvételére szánt időt.
A bűnügyi nyilvántartás adatait, valamint a vádlott büntetendő cselekmények miatti előző elítéléseiről szóló adatokat, melyektől a büntető szankció nemét és mértékét kimondó határozat függ, az e szakasz 1. bekezdése szerint kell felvenni, kivéve, ha a tanács a terhelt jelenlétének vagy az eljárás zavartalan menetének biztosítását szolgáló intézkedésekről dönt.
Ha a jelenlevő sértettet tanúként kell kihallgatni, azt a többi tanú kihallgatása előtt kell megtenni.
A tanácselnöknek minden bizonyíték felvétele után meg kell kérdeznie az ügyfeleket, a védőt és a sértettet, kívánnak-e valamilyen megjegyzést tenni.
A védelem előterjesztése
397. szakasz
A tanácselnöknek ki kell oktatnia a vádlottat, hogy minden őt terhelő körülményről nyilatkozhat és minden javára szolgáló tényt előterjeszthet, majd felszólítja, hogy adja elő védelmét.
A vádlottnak e törvénykönyvnek a vádlott meghallgatását rendező szabályai szerint kell előadnia a védelmét.
Miután a vádlott előterjesztette védelmét, tanácselnöknek meg kell kérdeznie, kíván-e védelmére még valamit előadni.
Ha a vádlott vallomása eltér korábbi vallomásától, a tanácselnöknek erre fel kell hívnia figyelmét, megkérdeznie az eltérés okát, és szükség esetén hivatalból, vagy a vádlott kérelmére, elrendelni a korábbi vallomás teljes egészének vagy csak egyes részeinek felolvasását és kép- vagy hangfelvételének lejátszását.
Amennyiben szükséges, de különösen, ha a vádlott vallomását szó szerint jegyzőkönyvezik, a tanácselnök elrendelheti a jegyzőkönyv illető részének azonnali felolvasását, de mindig fel kell olvasni, ha azt az ügyfelek vagy a védő kérik.
Ha a vádlott megtagadja védelmének előadását vagy a választ egyes feltett kérdésekre, fel kell olvasni az előző vallomását vagy annak egy részét, vagy le kell játszani a vallomásáról készült kép- vagy hangfelvételt.
A vádlott meghallgatása
398. szakasz
Miután a vádlott előadta védelmét, először védője majd a vádló, utána a tanácselnök és a tanács tagjai, majd a sértett vagy törvényes képviselője és meghatalmazottja, a vádlott-társ és védője, végül a szakértő és a szaktanácsadó tehet fel neki kérdéseket.
A sértett, törvényes képviselője és meghatalmazottja, a szakértő és a szaktanácsadó, a tanácselnök engedélyével, a vádlottnak közvetlenül is tehetnek fel kérdéseket.
A tanácselnöknek meg kell tiltania a meg nem engedett (86. szakasz 3. bekezdés) vagy a tárgyra nem vonatkozó kérdéseket, illetve a már feltett kérdésekre a választ, kivéve, ha azokat a vallomás hitelességének ellenőrzése céljából tették fel.
Az ügyfelek kérelmezhetik, hogy a tanács határozzon a kérdés vagy a már feltett kérdésre való válasz eltiltásáról. Ha a tanács helyben hagyja a tanácselnök egyes meg nem engedett kérdésekre vagy válaszra vonatkozó tilalmát, az ügyfél kérelmére a kérdést fel kell venni a jegyzőkönyvbe.
A tanácselnök mindenkor feltehet olyan kérdést a vádlottnak, mely elősegíti a teljesebb és világosabb választ az eljárás más résztvevői által feltett kérdésekre.
A vádlott jogosult a főtárgyalás menete alatt védőjével tanácskozni, de nem beszélheti meg sem védőjével, sem bármely más személlyel, hogyan válaszoljon a már feltett kérdésre.
A vádlott-társakkal szembeni eljárás
399. szakasz
Amennyiben a vádirat több személyre vonatkozik, velük szemben e törvénykönyv 397. és 398. szakasza szerint kell eljárni, a vádirat sorrendje alapján.
A tanácselnöknek meg kell kérdeznie a védelmét már előterjesztett vádlottól, kíván-e valamit nyilatkozni a védelmét később előterjesztő vádlott-társ vallomásáról.
Minden vádlott jogosult kérdéseket feltenni a vádlott-társaknak.
Az ugyanarról a körülményről másként valló vádlott-társakat a tanácselnök szembesítheti.
A tanú, a szakértő vagy a szaktanácsadó jelenléte a bizonyítékok felvételénél
400. szakasz
A ki nem hallgatott tanú szabály szerint nem lehet jelen a bizonyítékok felvételénél.
A már kihallgatott tanúk, szakértők vagy a szaktanácsadók bent maradnak a tárgyalóteremben, kivéve, ha a tanácselnök, az ügyfelek véleményének kikérése után, végleg elbocsátja őket, vagy ha a felek indítványára, vagy hivatalból elrendeli ideiglenes eltávolításukat a tárgyalóteremből, későbbi újbóli behívatásuk és újabb kihallgatásuk céljából, a többi tanú, a szakértő vagy a szaktanácsadó jelenlétében vagy távollétében.
Ha tanúként 14 évnél fiatalabb személyt hallgatnak ki, a tanács határozhat a nyilvánosság kizárásáról kihallgatása idejére.
A főtárgyaláson 16 évnél fiatalabb, tanúként vagy sértettként jelen levő személyt a tárgyalóteremből haladéktalanul el kell távolítani, amint jelenléte többé nem szükséges.
A tanú, a szakértő vagy a szaktanácsadó figyelmeztetése
401. szakasz
A tanácselnök kihallgatás előtt figyelmezteti a tanút, a szakértőt vagy a szaktanácsadót, hogy:
1) hamis tanúzás, illetve hamis szaklelet és szakvélemény adása vagy hamis vallomástétel bűncselekmény,
2) a főtárgyalás előtt feleskették,
3) a tanú kihallgatása folyamán köteles az igazat vallani, és semmit sem hallgathat el, illetve a szakértő köteles pontosan és mindenre kiterjedően előterjeszteni szakleleltét és szakvéleményét.
A fel nem esketett tanút, szakértőt vagy szaktanácsadót kihallgatása előtt a tanácselnök felszólítja, tegye le az esküt.
A tanú, a szakértő vagy a szaktanácsadó kihallgatása
402. szakasz
A főtárgyaláson a tanút vagy a szaktanácsadót e törvénykönyv 98. szakaszának értelemszerű alkalmazásával kell kihallgatni, a szakértő szóban adja elő leletét és véleményét, de a tanács engedélyezheti írásba foglalt leletének és véleményének felolvasását, amit ezután a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
A tanúhoz, a szakértőhöz vagy a szaktanácsadóhoz az ügyfelek, a védő, a tanácselnök és a tanácstagok közvetlenül, a sértett vagy törvényes képviselője és meghatalmazottja, a szakértő vagy a szaktanácsadó pedig a tanácselnök jóváhagyásával intézhetnek közvetlenül kérdéseket.
Ha mindkét ügyfél indítványozza ugyanazon tanú kihallgatását vagy ugyanazon szakértést, indítványozónak azt az ügyfelet kell tekinteni, amelynek indítványát elsőként iktatták a bíróságon.
Ha a tanú kihallgatását vagy a szakértést a bíróság az ügyfelek indítványa nélkül rendelete el, a kérdéseket először a tanácselnök és a tanácstagok, majd a vádló, a vádlott és védője és a szakértő vagy a szaktanácsadó teszik fel.
Ha a vádló jogosult a kihallgatásra, a sértett vagy törvényes képviselője és meghatalmazottja mindig a vádló után intézhetnek kérdéseket a tanúhoz, szakértőhöz vagy a szaktanácsadóhoz.
Először az alapkihallgatást kell foganatosítani, majd a keresztkérdéses kihallgatást, a tanácselnök jóváhagyásával pedig pótkérdések is feltehetők.
A tanú, a szakértő vagy a szaktanácsadó kihallgatására értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 397. szakaszának 4. és 5. bekezdését, valamint 398. szakaszának 3-5. bekezdését.
A szakértői lelet és vélemény tartalmának megismerése
403. szakasz
Ha a szakértés természetéből eredően nem várhatóak vagy nem szükségesek részletesebb magyarázatok, a tanács határozhat, hogy a szakértő megidézése és kihallgatása helyett tekintsenek be beterjesztett leletébe és véleményébe, vagy, ha a tanácselnök szükségesnek találja, ezek tartalmát röviden összefoglalva ismertetheti vagy fel is olvashatja őket.
Más bizonyítékok felvétele és az ügyfelek észrevételezése után a tanács utólag is elrendelheti a szakértő közvetlen kihallgatását.
A főtárgyaláson kívüli bizonyíték felvétel
404. szakasz
Ha a főtárgyaláson tudódik ki, hogy a tanú vagy a szakértő nem jelenhet meg a bíróság előtt vagy megjelenése jelentős nehézségekbe ütközik, a tanács elrendelheti, amennyiben úgy tartja, hogy vallomása fontos, hogy a főtárgyaláson kívül a tanácselnök vagy tanácstag-bíró, közvetlenül vagy kép- és hangtovábbító berendezések útján kihallgassa.
Ha szükség mutatkozik főtárgyaláson kívüli helyszíni szemle vagy bizonyítási kísérlet elvégzésére, a tanács ezzel megbízhatja a tanácselnököt vagy tanácstagot-bírót.
Az ügyfeleket, a védőt, a sértettet és a szaktanácsadót értesíteni kell az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti cselekmények foganatosításáról, és figyelmeztetni kell őket az e törvénykönyv 402. szakasza szerinti jogaikra.
Íratok és felvételek tartalmának megismerése
405. szakasz
A főtárgyaláson kívüli helyszíni szemléről, házkutatásról és más helységek átkutatásáról, továbbá a személymotozásról készült jegyzőkönyvek, az ideiglenesen lefoglalt tárgyakról kiadott bizonylat, valamint a bizonyítékul szolgáló okiratok tartalmát betekintéssel kell megismerni, ha pedig a tanács szükségesnek találja, a tanácselnök röviden összefoglalva ismerteti tartalmukat vagy fel is olvashatja őket.
A bizonyítékként szolgáló kép- és hangfelvételt vagy elektronikus feljegyzést a főtárgyaláson le kell játszani, oly módon, hogy minden jelen levő személy megismerhesse tartalmukat.
Ha a törvénykönyv rendelkezései szerint vallomásról vagy más eljárási cselekményről felvételt kell készíteni, és a felvétel mellett jegyzőkönyvet is kell vezetni, melyben csak meghatározott adatokat kell rögzíteni, e bizonyítékokat e szakasz 1. és 2. bekezdése szerint kell felvenni. A körülmények tisztázásra alkalmas dolgokat a főtárgyaláson be kell mutatni a vádlottnak, a tanúknak és a szakértőknek, ha pedig e bemutatás felismertetés jellegű, e törvénykönyv 90. szakasza, valamint 100. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerint kell eljárni.
A bizonyítékként szolgáló okiratokat, amennyiben lehetséges, eredetiben kell beterjeszteni.
A vallomásokról készült jegyzőkönyvek tartalmának megismerése
406. szakasz
Az e törvénykönyv rendelkezései szerinti külön eseteken kívül, a tanács határozata alapján a tanúnak, a vádlott-társaknak vagy az elkövetett bűncselekmény már elítélt részeseinek vallomásait tartalmazó jegyzőkönyvek, valamint a szakértő leletét vagy véleményét magába foglaló jegyzőkönyv tartalma e törvénykönyv 405. szakaszának értelemszerű alkalmazása mellett megismerhető:
1) ha a kihallgatott személyek elhaláloztak, kóros elmeállapotúak, vagy nem lehet őket fellelni, vagy bíróság előtti megjelenésük öregség, betegség vagy más fontos ok miatt nem lehetséges vagy jelentős akadályokba ütközik,
2) ha az ügyfelek egyetértenek, hogy a távollevő tanú vagy szakértő - attól függetlenül, hogy megidézték vagy sem - közvetlen kihallgatása helyett így járjanak el,
3) ha a tanút, vagy szakértőt ugyanazon tanácselnök közvetlenül már kihallgatta, vagy e törvénykönyv 404. szakasza szerint hallgatták ki,
4) ha a tanú vagy a szakértő a főtárgyaláson törvényes ok nélkül megtagadja a vallomást,
5) ha olyan vádlott-társ vallomásáról van szó, akire vonatkozóan az eljárást elkülönítették, vagy bűnössé nyilvánító ítélettel már jogerősen befejezték.
A tanúzási kötelezettség alól mentesülő személyek (94. szakasz 1. bekezdése), korábbi kihallgatási jegyzőkönyvei nem vehetők fel e szakasz rendelkezései szerint, ha a főtárgyalásra egyáltalán nem idézték meg őket vagy a főtárgyaláson kijelentették, hogy nem kívánnak vallomást tenni.
A főtárgyalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti bizonyíték felvétel okait, a tanácselnöknek pedig közölnie kell, felesküdött-e a vallomást tevő tanú vagy szakértő.
A törvényellenes bizonyítékok eltávolítása
407. szakasz
A tanácsnak végzéssel kell elrendelni, hogy az ügyiratokból távolítsák el és külön őrizzék:
1) valamely személy korábbi kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet, ha az nem olvasható fel e törvénykönyv 406. szakaszának 2. bekezdése szerinti okokból,
2) az e törvénykönyv 237. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti jegyzőkönyveket vagy tájékoztatásokat.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti végzés jogerőre emelkedése után a tanácsnak e törvénykönyv 237. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint kell eljárnia.
Ha a tanács szerint a felvett bizonyítékok alapján nem volt helye a bizonyítékok eltávolításának, a főtárgyalás végéig visszavonhatja az e szakasz 1. bekezdése szerinti, fellebbezéssel meg nem támadott végzését, és határozhat az eltávolított bizonyíték felvételéről.
A bizonyítási eljárás kiegészítése és befejezése
408. szakasz
Az utolsó bizonyíték felvétele után a tanácselnök kérdést intéz az ügyfelekhez, védőhöz és a sértetthez, indítványozzák-e a bizonyítási eljárás kiegészítését.
Ha senki nem indítványozza a bizonyítási eljárás kiegészítését, vagy ha az indítványt elutasítják és a tanács sem rendeli el további bizonyítékok felvételét, a tanácselnök bejelenti, hogy a bizonyítási eljárás befejeződött.
A vádirat megváltoztatása vagy új vádirat benyújtása
409. szakasz
Ha a vádló a főtárgyalás folyamán felvett bizonyítékok alapján úgy találja, hogy a tényállás különbözik a vádiratban előterjesztettől, megváltoztathatja a vádiratot vagy indítványozhatja a főtárgyalás megszakítását új vádirat előkészítése céljából.
Ha a tanács megszakítja a főtárgyalást új vádirat előkészítése céljából, határidőt szab a vádlónak az új vádirat beterjesztésére.
A bíróság köteles az új vádiratot kézbesíteni a vádlottnak és védőjének és elegendő időt biztosítani a védelem előkészítésére.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti új vádirat ellen nem lehet választ beterjeszteni (336. szakasz) és e törvénykönyv 337. szakasza szerint sem vizsgálható felül.
A bíróság, ha szükségesnek találja, a vádlott és védője kérelmére, elegendő időt biztosit számukra a védelem előkészítésére a vádirat főtárgyaláson történt megváltoztatása esetén is.
A vádirat kiterjesztése
410. szakasz
Ha a főtárgyalás folyamán felderítik a vádlott korábban elkövetett bűncselekményét, a tanács, a jogosult vádló szóban is előterjeszthető vádirata alapján erre a cselekményre is kiterjeszti a főtárgyalást,vagy határozhat az illető bűncselekmény külön tárgyalásáról.
Amennyiben a tanács helyt ad a vádirat kiterjesztésének, meg kell szakítania a főtárgyalást és elegendő időt biztosítania a védelem előkészítésére.
A kiterjesztett vádirat ellen választ (336. szakasz) lehet beterjeszteni.
Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti cselekmény magasabb rangú bíróság hatáskörébe tartozik, a tanácsnak határoznia kell, hogy átadja-e az illető bíróságnak a már folyamatban levő főtárgyalás tárgyát képező ügyet is.
A bizonyítási eljárás utólagos kiegészítése
411. szakasz
A vádirat megváltoztatása, új vádirat benyújtása vagy kiterjesztése után az ügyfelek és a védő indítványozhatják a bizonyítási eljárás kiegészítését a vádiratba foglalt olyan tények tekintetében, amelyek az eljárás addigi menete folyamán nem képezték bizonyítás tárgyát.
Ha a bizonyítási eljárás kiegészítését senki sem indítványozta, vagy az indítványt elutasították és a tanács sem rendeli el további bizonyítékok felvételét, a tanácselnök bejelenti, hogy a bizonyítási eljárás befejeződött.
A perbeszédek sorrendje
412. szakasz
A bizonyítási eljárás végének bejelentését követően a tanácselnök a perbeszédek előadására szót ad a vádlónak, majd a sértettnek vagy törvényes képviselőjének vagy meghatalmazottjának, utána a védőnek és végül a vádlottnak.
A vádló, a sértett vagy törvényes képviselője vagy meghatalmazottja jogosultak válaszolni a védő és a vádlott perbeszédére, a védő és a vádlott jogosultak megjegyzéseket fűzni a válaszokhoz.
A vádlottat mindig megilleti az utolsó szó joga.
A tanácselnök az ügyfelek véleményének kikérése után meghatározhatja a perbeszédek időtartamát.
A perbeszédek tartalma
413. szakasz
A vádló perbeszédében értékeli a főtárgyaláson felvett bizonyítékokat, következtetéseket von le a döntés szempontjából fontos tényekről, rámutat a szerinte alkalmazandó büntető-törvénykönyvi és más törvényi rendelkezésekre, továbbá azon enyhítő vagy súlyosbító körülményekre, melyeket figyelembe kellene venni a büntető szankciók kiszabásakor és indítványozza a büntetőszankciók nemét és mértékét.
A sértett, törvényes képviselője vagy meghatalmazottja perbeszédében megindokolhatja a vagyonjogi igényt, és kiemelheti azokat a bizonyítékokat, melyek szerint a vádlott elkövette a bűncselekményt.
Perbeszédében a védő vagy maga a vádlott válaszolhat a vádló és a sértett perbeszédeiben elhangzott állításokra, és előadhatja saját véleményét az e szakasz 1. bekezdése szerinti kérdésekről.
Végül, a védővel rendelkező vádlott jogosult nyilatkozni, egyetért-e védője perbeszédével, kijavíthatja és kiegészítheti azt.
Ha a vádat több személy képviseli, vagy több védő van, a perbeszédek tartalma nem ismételhető, a vád képviselői és a védők kötelesek e tilalom megtartása céljából, megállapodni a feladatok megosztásáról, valamint a tárgykörök megosztásáról, amelyekről beszélni kívánnak.
A tanácselnök, előzetes figyelmeztetés után, félbeszakíthatja a perbeszédével a megszabott időt túllépő vagy a közrendet és közerkölcsöt vagy más személyt sértegető, vagy ismétlésekbe vagy a tárggyal kapcsolatban nyilvánvalóan nem levő fejtegetésekbe bocsátkozó személyt, és köteles a jegyzőkönyvben feltüntetni a perbeszéd félbeszakításának tényét és okát.
A perbeszédek elhangzása után a tanácselnök köteles megkérdezni kíván-e a perbeszédre jogosult személyek közül valaki még valamit nyilatkozni.
A bizonyítási eljárás folytatása
414. szakasz
A perbeszédek elhangzása után a tanács további bizonyítékok felvétele céljából határozhat a bizonyítási eljárás folytatásáról.
A bizonyítási eljárás befejezését követően a tanácselnöknek e törvénykönyv 412. szakasza szerint kell eljárni.
A perbeszédre jogosult személyek a bizonyítási eljárás folytatása folyamán felvett bizonyítékokkal kapcsolatban perbeszédüket csupán kiegészíthetik.
A főtárgyalás befejezése
415. szakasz
Amennyiben a tanács a perbeszédek elhangzása után nem határoz a bizonyítási eljárás folytatásáról,a tanácselnök bejelenti,hogy a főtárgyalás befejeződött.
A főtárgyalás befejezésének bejelentése után, a tanács visszavonul tanácskozni és szavazni a határozat meghozatala céljából.
Ha a tanácskozás és szavazás folyamán,a tanács elrendeli a főtárgyalás újbóli megnyitását és további bizonyítékok felvétele céljából, a bizonyítási eljárás folytatását, e törvénykönyv 414. szakasza szerint kell eljárni.
d. A vádirat elvetése
A vádirat elvetésének okai
416. szakasz
A főtárgyalás folyamán vagy befejezése után a tanács végzésével elveti a vádiratot, ha megállapítja:
1) a bíróságnak hatáskörének hiányát,
2) az eljárás nem a jogosult vádló vádja alapján folyik, hiányzik a magánindítvány vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósági szerv bűnüldözési jóváhagyása, vagy az eljárást átmenetileg akadályozó, más körülmények merültek fel,
3) a vádlottnál elmebetegség, kóros elmeállapot vagy más olyan súlyos betegség lépett fel, melyek tartósan akadályozzák az eljárásban való részvételét.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés indoklásában a bíróság nem bocsátkozhat az alaptárgy mérlegelésébe, csupán a vádirat elvetésének okaira korlátozódhat.
Az eljárás folytatása
417. szakasz
Azt az eljárást, amelyben a vádiratot elvetették, a jogosult vádló indítványára folytatni kell:
1) a hatáskörrel rendelkező bíróságnál, ha a vádirat elvetése e törvénykönyv 416. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerint történt,
2) az e törvénykönyv 416. szakasza 1. bekezdésének 2) és 3) pontja szerinti okok megszűnte után, kivéve, ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósági szerv visszavonta bűnüldözési jóváhagyását.
418. szakasz
Ha nem nyitja meg újra a főtárgyalást, a bíróság kimondja az ítéletet.
Az ítéletet a nép nevében kell kimondani és kihirdetni.
Az ítélet rendelkező részét mindig nyilvános ülésen kell felolvasni.
Az ítélet ténybeli megalapozottsága
419. szakasz
A bíróság ítéletét csak a főtárgyaláson felvett bizonyítékokra alapozhatja.
A bíróságnak minden egyes bizonyíték külön-külön és a többi bizonyítékkal együtt való, lelkiismeretes mérlegelése alapján kell levonnia a következtetését egyes tények bizonyos fennállásáról.
420. szakasz
Az ítélet csak a bevádolt személyre és csak a benyújtott vagy a főtárgyaláson megváltoztatott vagy kiterjesztett vádirat tárgyát képező cselekményre vonatkozhat.
A vádlónak a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó indítványai a bíróságot nem kötik.
421. szakasz Ítélettel
1) a vád elutasítható (elutasító ítélet),
2) a terhelt felmenthető a vád alól (felmentő ítélet),
3) a terhelt bűnössé nyilvánítható (marasztaló ítélet),
Ha a vádirat több bűncselekményt ölel fel, az ítéletben a bíróságnak ki kell mondania, melyek azok a bűncselekmények, amelyekre vonatkozóan elutasítja a vádat, illetve a vádlottat felmenti, vagy bűnössé nyilvánítja.
422. szakasz
Vádat elutasító ítéletet a bíróság akkor hoz, ha:
1) a vádló a főtárgyalás kezdete és befejezése között elejtette a vádat vagy a sértett elállt magánindítványától,
2) a vádlottat ugyanazon bűncselekmény miatt már jogerősen elítélték, felmentették, vagy a vele szembeni vádat jogerősen elutasították, vagy az ellene folyó eljárást a bíróság jogerősen megszüntette,
3) a vádlottat közkegyelemmel vagy kegyelemmel mentesítették a bűnüldözéstől, vagy az üldözés nem foganatosítható elévülés, vagy más, a bűnüldözést tartósan kizáró körülmény miatt.
423. szakasz
A bíróság a vádlottat a vád alól felmentő ítéletet akkor hoz, ha:
1) a vád tárgyát képező cselekmény a törvény szerint nem bűncselekmény és nem állnak fenn biztonsági intézkedés kimondásának feltételei sem,
2) nem nyert bizonyítást, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményt.
424. szakasz
A terhelt bűnösségét megállapító ítéletben, a bíróságnak ki kell mondania:
1) a terheltet mely cselekmény elkövetéséért nyilvánítja bűnössé, a bűncselekmény ismérveit képező tények, valamint azon körülmények feltüntetésével, melyektől a büntetőtörvény rendelkezéseinek alkalmazása függ,
2) a bűncselekmény törvényi megnevezését és az alkalmazott törvényi rendelkezéseket,
3) milyen büntetést mond ki a vádlottra, vagy a büntetőtörvény rendelkezései alapján mentesíti a büntetéstől,
4) a feltételes ítéletről, illetve a feltételes ítélet vagy feltételes szabadságra bocsátás visszavonásáról szóló határozatát,
5) biztonsági intézkedésről, a vagyoni előny elkobzásáról és a bűncselekményből eredő vagyon elkobzásáról szóló határozatát,
6) a vagyonjogi igényre vonatkozó határozatát,
7) a vizsgálati fogság és a már letöltött büntetés beszámítására vonatkozó határozatát,
8) a bűnügyi költségekről szóló határozatát,
Ha a vádlottat egy évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották, az ítéletben el lehet rendelni, hogy e büntetését az általa lakott helyiségekben töltse le, elektronikus felügyelet mellett, vagy anélkül.
Ha a vádlottat pénzbüntetésre ítélték, az ítéletben fel kell tüntetni, hogy azt napi tételes rendszer szerint mondták-e ki vagy meghatározott összegben, valamint a befizetési határidőt, továbbá e büntetés átváltásának módját börtönbüntetésre vagy közérdekű munka végzésére, ha a vádlott elmulasztja befizetni a pénzbüntetést a megszabott határidőben.
Ha a vádlottat közérdekű munkára ítélték, az ítéletben fel kell tüntetni a munka nemét és időtartamát, továbbá átváltásának módját börtönbüntetésre, ha a vádlott elmulasztja teljes egészében vagy részben teljesíteni a rárótt munkát.
Ha a vádlottat járművezetői jogosítvány bevonására ítélték, az ítéletben fel kell tüntetni a büntetés időtartamát és e büntetés átváltásának módját börtönbüntetésre, ha a vádlott a járművezetői engedély bevonása büntetésének tartama alatt gépjárművet vezet.
Ha a vádlottat pártfogó felügyelettel feltételesen ítélték el, az ítéletben fel kell tüntetni a pártfogó felügyelet tartalmát, tartamát és a belőle eredő kötelezettségek elmulasztásának következményeit.
425. szakasz
Miután a bíróság kimondta, a tanácselnök haladéktalanul kihirdeti az ítéletet.
Ha a bíróság bármilyen okból nem mondhatja ki az ítéletet a főtárgyalás befejezésének napján, az ítélet kihirdetését legfeljebb három, különösen összetett esetekben legfeljebb nyolc nappal halasztja el, és meghatározza az ítélet kihirdetésének helyét és időpontját.
A tanácselnök az ügyfelek, a törvényes képviselőik, meghatalmazottaik és védőik jelenlétében nyilvánosan felolvassa a rendelkező részt, és röviden megindokolja az ítéletet.
Az ítéletet ki kell hirdetni az ügyfelek, a törvényes képviselőik, meghatalmazottaik vagy védőik távollétében is. A tanács elrendelheti, hogy a távollevő vádlottal a tanácselnök szóban közölje az ítéletet vagy csak kézbesítsék ki számára.
Ha a főtárgyalás zárt volt, a rendelkező részt mindig nyilvánosan kell felolvasni. A nyilvánosság kizárásáról az ítélet indokainak ismertetésekor a tanács határoz.
A jelenlevők az ítélet rendelkező részének felolvasását állva hallgatják meg.
Az elsőfokú ítélet kihirdetése utáni fogva tartás
425a. szakasz
Amikor a tanács a szabadlábról védekező vádlottnak öt évnél rövidebb időtartamú börtönbüntetést szab ki, elrendeli a vádlott fogva tartását, ha fennforognak a jelen törvénykönyv 211. szakasza 1. bekezdésének 1) és 3) pontjában foglalt okok, a fogva tartott vádlott esetében pedig felfüggeszti a fogva tartást, ha megszűntek a fogva tartás elrendelésének okai.
A tanács felfüggeszti a fogva tartást és elrendeli a vádlott szabadlábra bocsátását minden olyan esetben, amikor a vád alól felmentik, a vádat elutasítják, vagy bűnössé nyilvánítják, de a büntetés alól felmentik, csak pénzbüntetéssel sújtják, közhasznú munka végzésére ítélik, a hajtási engedély megvonásával sújtják, bírói megrovásban részesítik, az ítélet-végrehajtást felfüggesztik, vagy ha az előzetes fogva tartás beszámítása alapján a büntetést már letöltötte, vagy a vádat elvetették (416. szakasz), a hatásköri hiány miatti elvetés kivételével.
Az ítélethirdetés utáni fogva tartás elrendelésére vagy felfüggesztésére, a jogerőre emelkedéséig, a jelen szakasz 1. bekezdését kell alkalmazni. A határozatot az első fokú bíróság tanácsa hozza meg (21. szakasz, 4. bekezdés).
A jelen szakasz 1. és 3. bekezdésében foglalt esetekben, a fogva tartást elrendelő vagy azt felfüggesztő határozat meghozatala előtt be kell szerezni az ügyész véleményét, ha az eljárás az ügyész indítványa alapján folyik.
Ha a vádlottat már fogva tartják, a tanács pedig megállapítja, hogy még mindig fennforognak a fogva tartás okai vagy a jelen törvény 211. szakasza, 1. bekezdésének 4) pontjában foglalt okok, külön határozatot hoz a fogva tartás meghosszabbításáról. A tanács külön határozatot hoz abban az esetben is, amikor el kell rendelni vagy felfüggeszteni a fogva tartást. A határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
A jelen szakasz 1-5. bekezdése alapján elrendelt fogva tartás a vádlottnak, illetve elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézetbe utalásáig, de legfeljebb az elsőfokú ítéletben kirótt büntetés időtartamának lejártáig tarthat.
Az ügyfelek figyelmeztetése és kioktatása
426. szakasz
Az ítélet kihirdetése után a tanácselnök kioktatja az ügyfeleket fellebbezési jogukról és a fellebbezésre való válaszadási jogukról.
Ha feltételes ítéletet mondtak ki, a tanácselnök figyelmezteti a vádlottat feltételes ítélet céljára és a részére kötelező feltételek betartására.
A tanácselnök figyelmezteti az ügyfeleket, hogy az eljárás jogerős befejezéséig lakcímük minden változásáról kötelesek értesíteni a bíróságot.
Az ítélet írásba foglalása és kézbesítése
427. szakasz
A kihirdetett ítéletet a kihirdetésétől számított 15 napos, a külön törvényben a különleges hatáskörrel rendelkező ügyész hatáskörébe utalt tárgyak esetében 30 napos határidőn belül írásba kell foglalni és kézbesíteni.
E szakasz 1. bekezdése alóli kivételként, a különösen összetett esetekben a tanácselnök indítványozhatja, hogy a bíróság elnöke határozza meg az ítélet írásba foglalásának és kézbesítésének határidejét.
Ha e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti határidőben nem foglalták írásba és nem kézbesítették az ítéletet, a tanácselnök köteles írásban értesíteni a bíróság elnökét, és előterjeszteni a késedelem okát, aki intézkedni köteles az ítélet mielőbbi írásba foglalása és kézbesítése céljából.
Az ítélet eredeti példányát a tanácselnök és a jegyzőkönyvvezető írják alá.
Az ítélet hitelesített átiratát kézbesíteni kell a vádlónak, a vádlottnak és védőjének.
Az ítélet hitelesített átiratát kézbesíteni kell a fellebbezési joggal rendelkező sértettnek, továbbá annak a személynek, akitől tulajdonában levő dolgot, vagyoni előnyt, illetve bűncselekményből eredő vagyont koboztak el.
Ha a bíróság a büntetést a halmazati bűncselekmények büntetéseinek összbüntetésbe foglalására vonatkozó szabályok alkalmazásával mondta ki, figyelembe véve más bíróságok ítéleteit is, az ítélet hitelesített átiratát kézbesíteni kell azon bíróságoknak is.
Az írásba foglalt ítélet tartalma
428. szakasz
Az írásba foglalt ítéletnek teljes egészében egyeznie kell a kihirdetett ítélettel. Az ítéletnek tartalmaznia kell bevezető részt, rendelkező részt és indoklást.
A bevezető résznek tartalmaznia kell: annak feltüntetését, hogy a nép nevében mondják ki, a bíróság megnevezését, a tanácselnök, a tanácstagok és a jegyzőkönyvvezető családi és utónevét, a vádlott családi és utónevét, a vád tárgyát képező bűncselekmény megnevezését és jelen volt-e a vádlott a főtárgyaláson, a főtárgyalás napját és hogy nyilvános volt-e, a főtárgyaláson jelen levő vádló, védő, törvényes képviselő és meghatalmazott családi és utónevét, a kimondott ítélet kihirdetésének napját, valamint az ítéletet egyhangúlag, vagy szavazattöbbséggel hozták-e meg.
A rendelkező résznek tartalmaznia kell a vádlott személyi adatait (85. szakasz 1. bekezdés) és a határozatot a vád elutasításáról, vagy a vádlott vád alóli felmentéséről vagy bűnössé nyilvánításáról.
Ha a vádat elutasították vagy a vádlottat felmentették a vád alól, a rendelkező résznek tartalmaznia kell a vád tárgyát képező cselekmény leírását, a bűnügyi költségekről és - ha beterjesztették - a vagyonjogi igényről szóló határozatot.
Ha a vádlottat bűnössé nyilvánították, a rendelkező résznek tartalmaznia kell az e törvénykönyv 424. szakasza szerint szükséges adatokat, halmazat esetén pedig a rendelkező résznek tartalmaznia kell a minden egyes bűncselekményre külön megállapított büntetést, majd a halmazatban levő összes bűncselekményre az összbüntetésbe foglalt büntetést.
Az indoklásban a bíróságnak meg kell indokolnia az ítélet minden egyes pontját.
Ha a vádat elutasították, az indoklásban a bíróság csak a vád elutasításának indokaira korlátozódik (422. szakasz).
A vádlottat a vád alól mentesítő vagy a bűnösségét megállapító ítélet indoklásában a bíróságnak ismertetnie kell az általa a büntetőeljárás folyamán megállapított tényeket (83. szakasz), és hogy minek alapján tekinti bebizonyítottnak vagy be nem bizonyítottnak őket, milyen okokból nem adott helyt az ügyfelek egyes indítványainak, külön kitérve az ellentmondó bizonyítékok hitelt érdemlőségének mérlegelésére, mely tényeket vette figyelembe a jogi kérdések megoldásakor, különösen annak megállapításakor, hogy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt, és az egyes törvényi rendelkezéseknek a vádlottra és a bűncselekményre való alkalmazásakor.
Ha a vádlottat felmentették a vád alól, az indoklásban elő kell terjeszteni annak okait (423. szakasz).
A vádlott bűnösségét megállapító ítélet indoklásban a bíróságnak fel kell sorolnia, hogy mely tényeket vette figyelembe a büntetés kiszabásakor, mely tényeket vette figyelembe, mikor úgy találta, hogy az előírtnál súlyosabb büntetést vagy büntetésenyhítést, vagy a vádlott mentesítését a büntetés alól, vagy közérdekű munka végzésének, vagy a vezetői engedély bevonásának a büntetését, vagy feltételes ítéletet, vagy bírósági figyelmeztetést, vagy biztonsági intézkedést, vagyoni előny elkobzását, vagy a bűncselekményből eredő vagyon elkobzását, vagy a feltételes szabadságra bocsátás visszavonását kell kimondania.
Az indoklás kihagyása vagy az ítélet részleges megindokolása
429. szakasz
Az írásba foglalt ítéletnek nem kell indoklást tartalmaznia:
1) ha az ügyfelek és e törvénykönyv 433. szakaszának 4. és 5. bekezdése szerinti személyek közvetlenül az ítélet kihirdetése után lemondtak fellebbezési jogukról, vagy
2) ha a vádlottat három évig terjedő börtönbüntetésre, pénzbüntetésre, közérdekű munka végzésének büntetésére, vezetői engedély bevonására, feltételes ítéletre vagy bírói figyelmezetésre ítélték, az elítélés pedig a vádlottnak e törvénykönyv 88. szakasza szerinti feltételeket teljesítő beismerésén alapszik.
Az ügyfelek és e törvénykönyv 433. szakasza 4. és 5. bekezdése szerinti személyek, közvetlenül az e szakasz 1. bekezdésének 2. pontja szerinti ítélethirdetés után kérelmezhetik az indoklást tartalmazó írásba foglalt ítélet kézbesítését. Ez esetben az ítélet elleni fellebbezési határidő az indoklással ellátott ítélet átiratának kézbesítési napjától kezdődik.
Az írásba foglalt ítéletet csak részlegesen kell megindokolni, ha:
1) a vádlott beismerte a bűncselekmény elkövetését - az indoklás e törvénykönyv 88. szakasza és 428. szakaszának 10. bekezdése szerinti tényekre és okokra korlátozódik, vagy
2) ha helyt adtak a bűncselekmény beismeréséről szóló megállapodásnak - az indoklás csak azokra a körülményekre korlátozódik, amelyeket a bíróság szem előtt tartott, amikor helyt adott a megállapodásnak (317. szakasz 2.bekezdés), vagy
3) ha az ügyfelek és a védő közvetlenül az ítélethirdetés után kijelentik, lemondanak fellebbezési jogukról, az e törvénykönyv 433. szakasz 4. és 5. bekezdés szerinti személy pedig nem mondott le fellebbezési jogáról - az indoklás a vagyonjogi igény megítéléséről és a bűnügyi költségekről, valamint a dolog elkobzásáról, a vagyoni előny elkobzásáról, vagy bűncselekményből eredő vagyon elkobzásáról szóló határozat indokait tartalmazza.
A vádlott beutalása a büntetés letöltésére
430. szakasz
Ha az elsőfokú ítélet börtönbüntetést mondott ki, a vizsgálati fogságban levő vádlott az ítélet jogerőre emelkedése előtt is kérelmezheti beutalását a büntetés letöltésére.
Az e szakasz 1. bekezdés szerinti kérelmét a vádlott az ítélethirdetés után előadhatja a bíróságnál vagy az őt fogva tartó intézetben szóban jegyzőkönyvbe mondva, és ez alkalommal figyelmeztetni kell, hogy a többi elítélttel azonos jogai és kötelezettségei lesznek. Az intézet a jegyzőkönyvet haladéktalanul megküldi a bíróságnak.
Ha a tanácselnök végzésével helyt ad az e szakasz 1. bekezdése szerinti kérelemnek, a végzést a vádlottnak a kimondott ítélet hitelesített átiratával együtt kell kézbesíteni.
Az ítélet hibáinak kiigazítása
431. szakasz
A nevek és számok elírását, valamint más nyilvánvaló elírásokat, számítási és alaki hibákat, illetve a hitelesített átiratnak az eredeti példánytól való eltéréseit a tanácselnök hivatalból, vagy az ügyfelek indítványára, külön végzéssel igazítja ki.
Ha az e törvénykönyv 424. szakasza szerinti adatok tekintetében eltérés mutatkozik a hitelesített átírat és az eredeti példány között, a hibakiigazításról szóló végzést meg kell küldeni az e törvénykönyv 427. szakasza 5. és 6. bekezdése szerinti személyeknek. Ez esetben az ítélet elleni fellebbezési határidő, e végzés - mely ellen külön fellebbezésnek nincs helye - kézbesítésének napjától kezdődik.
A JOGORVOSLATI ELJÁRÁS
a) Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés
a. A fellebbezés bejelentési joga
A fellebbezés bejelentési határideje és halasztó hatálya
432. szakasz
A jogosult személyek az elsőfokú ítélet ellen kézbesítésétől számított 15 napos határidőn belül fellebbezést jelenthetnek be.
Az ügyfelek és a védő különösen összetett esetekben közvetlenül az ítélet kihirdetése után kérelmezhetik a fellebbezés bejelentési határidejének a meghosszabbítását.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti kérelemről a tanácselnök azonnali végzést hoz, amely ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha a tanácselnök a kérelemnek helyt ad, még legfeljebb 15 nappal meghosszabbíthatja a fellebbezési határidőt.
A határidőben és jogosult személy által bejelentett fellebbezés halasztó hatállyal van az ítélet végrehajtására.
A fellebbezésre jogosultak
433. szakasz
Fellebbezést az ügyfelek, a védő és a sértett jelenthetnek be.
A vádlott javára fellebbezhetnek házastársa, élettársa vagy vele más tartós életközösségben élő személy, egyenes ági vérrokonai, törvényes képviselője, örökbefogadója, örökbefogadottja, testvérei és nevelőszülője, a határidőt pedig az ítéletátirat a vádlottnak, illetve védőjének való kézbesítési napjától kell számítani.
Az ügyész fellebbezhet a vádlott terhére és javára is.
A sértett csak a bíróság bűnügyi költségiről, valamint a vagyonjogi igény megítéléséről szóló határozata ellen fellebbezhet, de ha az ügyész visszavette az ügyet a pótmagánvádlótól (62. szakasz), a sértett fellebbezhet minden fellebbezési alapra hivatkozva, amely miatt az ítélet megtámadható.
Fellebbezhet az a személy is, akitől elkobozták dolgát vagy a vagyoni előnyt, illetve a bűncselekményből eredő vagyont.
A védő vagy az e szakasz 2. bekezdése szerinti személyek a vádlott külön meghatalmazása nélkül is fellebbezhetnek, de akarata ellenére nem, kivéve, ha harminctól negyven évig terjedő börtönbüntetést róttak rá.
Ha a vádlott valamennyi vádpontra kiterjedő beismerése teljesíti e törvénykönyv 88. szakasza szerinti feltételeket, a vádlott, védője és az e szakasz 2. bekezdése szerinti személyek fellebbezést tévesen vagy hiányosan megállapított tényállásra hivatkozva csak a büntetőszankció nemét és mértékét meghatározó körülmények vonatkozásában jelenthetnek be.
Lemondás a fellebbezésről és elállás a fellebbezéstől
434. szakasz
A vádlott a fellebbezési jogáról csak az ítélet kézbesítése után mondhat le, előtte meg csak akkor, ha a vádló meg a teljes fellebbezési joggal rendelkező sértett (433. szakasz 4. bekezdés) lemondtak a terheltet bűnössé nyilvánító, de börtönbüntetést ki nem szabó ítélet elleni fellebbezési jogukról.
A másodfokú bíróság határozatának meghozataláig a vádlott elállhat a már bejelentett jogorvoslattól, illetve a védőnek és az e törvénykönyv 433. szakaszának 2. bekezdése szerinti személyeknek a jogorvoslatától.
A vádlott nem mondhat le jogorvoslati jogáról, és nem állhat el a bejelentett jogorvoslattól sem, ha harminctól negyven évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották.
A vádló és a sértett fellebbezési jogukról lemondhatnak közvetlenül az ítélet kihirdetésétől a fellebbezési határidő leteltéig, a már bejelentett jogorvoslattól pedig elállhatnak a másodfokú bíróság határozatának meghozataláig.
A fellebbezésről való lemondás vagy a fellebbezéstől való elállás nem vonható vissza.
b. A fellebbezés tartalma
A fellebbezés kötelező tartalma
435. szakasz
A fellebbezésnek tartalmaznia kell:
1) a fellebbezéssel megtámadott ítélet megnevezését,
2) a fellebbezési alapot (437. szakasz),
3) a fellebbezés megindokolását,
4) a megtámadott ítélet teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésének vagy megváltoztatásának indítványát,
5) a fellebbező aláírását.
Eljárás a szabályszerűtlen fellebbezéssel
436. szakasz
Ha a fellebbezést a vádlott vagy e törvénykönyv 433. szakasza 2. bekezdése szerinti személy jelentette be, a vádlottnak pedig nincs védője, vagy ha a fellebbezést meghatalmazottal nem rendelkező sértett jelentette be és a fellebbezés olvashatatlan vagy tartalma nem felel meg e törvénykönyv 435. szakasza rendelkezéseinek, az elsőfokú bíróságnak utasítania kell fellebbezőt, hogy három napon belül fellebbezésének hibáit hárítsa el vagy fellebbezését egészítse ki írásos beadvánnyal.
Ha a fellebbező nem jár el az e szakasz 1. bekezdése szerinti utasítással összhangban, a bíróság az olvashatatlan vagy e törvénykönyv 435. szakaszának 3)-5) pontja szerinti elemeket nem tartalmazó fellebbezést, mint szabályszerűtlent elveti, az e törvénykönyv 435. szakaszának 1) pontja szerinti elemet nem tartalmazó fellebbezést pedig a bíróság csak akkor veti el, ha nem állapítható meg, mely ítéletre vonatkozik. A terhelt javára szóló fellebbezést, ha megállapítható, mely ítéletre vonatkozik, a bíróság felterjeszti a másodfokú bíróságnak, de elveti, ha az nem állapítható meg.
Ha a meghatalmazottal rendelkező jogosult vádló vagy sértett fellebbezése olvashatatlan vagy nem tartalmazza az e törvénykönyv 435. szakasza szerinti elemeket, a bíróság a fellebbezést, mint szabályszerűtlent elveti. A védővel rendelkező vádlott javára bejelentett és ilyen hiányosságokkal rendelkező fellebbezést a bíróság felterjeszti a másodfokú bíróságnak, ha megállapítható, mely ítéletre vonatkozik, de elveti, ha az nem állapítható meg.
A fellebbezésben előterjeszthetők új tények és indítványozhatók új bizonyítékok, továbbá azok, melyeknek felvételét az elsőfokú bíróság elutasította (395. szakasz 4. bekezdés), de a fellebbezőnek meg kell indokolnia, miért nem terjesztette elő őket előbb, valamint a fellebbező köteles feltüntetni az előadott tények bizonyítására szolgáló bizonyítékokat, az indítványozott bizonyítékokra vonatkozóan pedig fel kell sorolnia azokat a tényeket, amelyeket e bizonyítékokkal bizonyítani kíván.
v. A fellebbezési alapok
A fellebbezés bejelentési alapjai
437. szakasz
Fellebbezés bejelenthető
1) a büntetőeljárás rendelkezéseinek lényeges megsértése,
2) a büntetőtörvény megsértése,
3) tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás,
4) a büntetőszankciókról szóló és más határozatok miatt.
A büntetőeljárás rendelkezéseinek lényeges megsértése
438. szakasz
A büntetőeljárás rendelkezéseinek lényeges megsértése a következő esetekben forog fenn:
1) ha elévült a bűnüldözés vagy a bűnüldözés közkegyelem, kegyelem vagy ugyanabban a tárgyban meghozott jogerős ítélet miatt kizárt, vagy ha fennforognak más, a bűnüldözést tartósan kizáró körülmények,
2) ha az ítéletet hatáskörrel nem rendelkező bíróság hozta meg, kivéve, ha az alacsonyabb rangú bíróság hatáskörébe tartozó tárgyban a közvetlenül magasabb rangú bíróság hozta meg,
3) ha a bíróság összetétele nem volt szabályszerű, vagy ha az ítélet kimondásában olyan bíró vagy ülnök is részt vett, aki nem volt jelen a főtárgyaláson, vagy az ítélkezésből jogerősen kizárták,
4) ha a főtárgyaláson olyan bíró vagy ülnök is részt vett, akit ki kellett volna zárni,
5) ha a főtárgyalást olyan személy nélkül tartották meg, akinek a főtárgyaláson kötelező jelen lennie, vagy a vádlottnak, védőnek, sértettnek, illetve a magánvádlónak kérelme ellenére sem tették lehetővé, hogy a főtárgyaláson saját nyelvét használja vagy saját nyelvén kísérje a főtárgyalás menetét,
6) ha e törvénykönyv rendelkezéseivel ellentétben a főtárgyalásról kizárták a nyilvánosságot,
7) ha a bíróság megsértette a büntetőeljárás rendelkezéseit annak tekintetében, fennforog-e a jogosult vádló vádja, illetve a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósági szerv bűnüldözési jóváhagyása,
8) ha a bíróság ítéletével nem merítette ki a vád tárgyát,
9) ha az ítélet túllépett a vádon,
10) ha az ítélet megsértette e törvénykönyv 453. szakaszának rendelkezéseit,
11) ha az ítélet rendelkező része érthetetlen.
A büntetőeljárás rendelkezéseinek lényeges megsértése a következő esetekben is fennforog:
1) ha az ítélet olyan bizonyítékra alapul, melyre e törvénykönyv rendelkezései szerint ítélet nem alapozható, kivéve, ha a többi bizonyítékra való tekintettel nyilvánvaló, hogy e bizonyíték nélkül is ugyanaz az ítélet született volna,
2) ha az ítélet felülbírálása törvényessége és szabályszerűsége szempontjából nem lehetséges, mert rendelkező része önmagának ellentmondó, vagy indokai ellentétben állnak a rendelkező résszel, vagy az ítéletnek egyáltalán nincsenek indokai, vagy nem tartalmaz indokokat a bizonyítás tárgyát képező tényekről, vagy a vonatkozó indokok teljesen értelmetlenek vagy nagy mértékben ellentmondóak, vagy ha a bizonyítás tárgyát képező tényekre vonatkozóan az okiratok vagy az eljárásban tett vallomásokról készült jegyzőkönyvek indoklás szerinti tartalma és az illető okiratok és jegyzőkönyvek valós tartalma között nagy mértékű ellentét áll fenn,
3) ha a bíróság a főtárgyaláson nem alkalmazta vagy szabálytalanul alkalmazta e törvénykönyv valamely rendelkezését, és ennek lényeges kihatása volt a törvényes és szabályszerű ítélet meghozatalára.
A büntetőtörvény megsértése
439. szakasz
A büntetőtörvény megsértése akkor forog fenn, ha a büntetőtörvényt a következő kérdések tekintetében sértették meg:
1) bűncselekmény-e a cselekmény, ami miatt a vádlottat üldözik,
2)a vád tárgyát képező bűncselekményre nem alkalmazható törvényt alkalmaztak,
3) törvénysértő a büntetőszankcióról,vagy a vagyoni előny elkobzásáról, vagy a feltételes szabadságra bocsátás visszavonásáról szóló határozat,
4) megszegték a lakáselhagyási tilalom,vizsgálati fogság,vagy a már letöltött büntetés és minden más, bűncselekménnyel kapcsolatos szabadságvesztés beszámításáról szóló rendelkezéseket.
Tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás
440. szakasz
Az ítélet megtámadható a tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás miatt.
Téves a tényállás megállapítása, ha a bíróság valamely bizonyítás tárgyát képező döntő tényt tévesen állapított meg, hiányos pedig, ha a bíróság elmulasztott megállapítani valamely bizonyítás tárgyát képező döntő tényt.
Büntetőszankcióról hozott téves határozat és más téves határozatok
441. szakasz
Az ítélet megtámadható a büntetésről, feltételes ítéletről vagy bírói megrovásról szóló határozat miatt, ha az ugyan nem törvénysértő (439. szakasz 3. pont), de tekintettel a büntetés nagyobb vagy kisebb mértékére kiható tényekre, a bíróság a büntetést tévesen szabta ki, továbbá azért, mert a bíróság tévesen határozott, vagy nem határozott a büntetés enyhítéséről vagy súlyosításáról, a büntetés alóli mentesítésről, feltételes ítéletről, bírói megrovásról vagy a feltételes szabadságra bocsátás visszavonásról.
A biztonsági intézkedésről vagy a vagyoni előny elkobzásáról szóló határozat megtámadható akkor is, ha a határozat nem törvénysértő (439. szakasz 3. pont), de a bíróság tévesen hozta meg, vagy nem hozott határozatot a biztonsági intézkedésről vagy a vagyoni előny elkobzásáról attól a személytől, akire azt térítés nélkül vagy a valós értéknek nem megfelelő térítés alapján ruházták át.
A megítélt vagyonjogi igényről vagy a bűncselekményből eredő vagyon elkobzásáról szóló határozatot akkor lehet megtámadni, ha a bíróság az erre vonatkozó határozatával törvényt sértett.
A bűnügyi költségekről szóló határozatot akkor lehet megtámadni, ha a bíróság az erre vonatkozó határozatával törvényt sértett, valamint ha a bíróság tévesen mondta ki, vagy nem mondta a terhelt mentesítését a bűnügyi költségek teljes egésze vagy részbeni viselésének kötelezettsége alól.
g. A fellebbezési eljárás
A fellebbezés benyújtása
442. szakasz
A fellebbezést az elsőfokú ítéletet meghozó bíróságnak kell benyújtani, elegendő számú példányban a bíróság, az ellenfél, a védő és a sértett számára.
Az elsőfokú bíróság határozata
443. szakasz
Az elkésett (432. szakasz 1. és 2. bekezdés), tiltott (433. szakasz) vagy szabályszerűtlen (436. szakasz 2-4. bekezdése) fellebbezést az elsőfokú bíróság tanácselnöke végzéssel elveti.
Ha az elsőfokú bíróság tanácselnöke szerint a fellebbezésben előterjesztett új tények vagy indítványozott új bizonyítékok hozzájárulhatnak a bizonyítás tárgyának sokoldalú megvitatásához, a tanácsnak újra meg kell nyitnia a főtárgyalást, és folytatnia kell a bizonyítási eljárást.
A bizonyítási eljárás befejezése után a tanácselnöknek e törvénykönyv 421. szakasza szerint kell eljárni. Az elsőfokú bíróságnak a korábbi ítéletet helyben hagyó vagy megváltoztató új ítélete ellen e törvénykönyv rendelkezései szerint van helye fellebbezésnek.
Ha az elsőfokú bíróság tanácselnöke szerint a fellebbezésben előterjesztett tények vagy indítványozott új bizonyítékok nem járulhatnak hozzá a bizonyítás tárgyának sokoldalú megvitatásához, a tanácselnök e törvénykönyv 444. szakasza szerint jár el.
Válasz a fellebbezésre
444. szakasz
A fellebbezés példányát a bíróság kézbesíti az ellenfélnek (246. és 247. szakasz), aki a fellebbezés átvételének napjától számított nyolc napon belül a fellebbezésre választ terjeszthet be a bíróságnak.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezést és a fellebbezésre beterjesztett választ, az összes ügyirattal egyetemben, elegendő példányszámban felterjeszti a másodfokú bíróságnak.
A másodfokú bíróság eljárása az ügyiratokkal
445. szakasz
Amikor a fellebbezés okán az ügyiratok beérkeznek a másodfokú bírósághoz az előadó bírónak kell átadni őket, különösen összetett esetekben a tanács több tagja is lehet előadó bíró, amiről a bíróság elnöke dönt.
Ha az előadó bíró megállapítja, hogy e törvénykönyv 237. szakaszának 1. és 3. bekezdése szerinti jegyzőkönyvek találhatók az ügyiratokban,végzést hoz az ügyiratokból való eltávolításukról. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A végzés jogerőre emelkedése után az előadó bíró az e törvénykönyv 237. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint jár el.
Ha az ügyész által üldözendő bűncselekményről van szó, az előadó bíró megküldi az ügyiratokat az ügyésznek, aki haladéktalanul, de legkésőbb a kézbesítés napjától számított 15 napos, e törvénykönyv 432. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerinti esetben pedig 30 napos határidőben köteles az iratokat áttanulmányozni, indítványt tenni és visszaküldeni őket a bíróságnak.
Ha az előadó bíró megállapítása szerint az írásba foglalt ítélet nyilvánvaló hibákat, hiányosságokat vagy eltéréseket tartalmaz (431. szakasz), a másodfokú bíróság tanácsülésének megtartása előtt visszaküldi az ügyiratokat az elsőfokú bíróság tanácselnökének, hogy hozzon végzést a hibák kijavításáról.
Az e törvénykönyv 431. szakaszának 1. bekezdése szerinti hibák kijavításáról szóló végzés jogerőre emelkedése után az ügyiratokat fel kell terjeszteni a másodfokú bíróságnak, az írásba foglalt ítélet és eredeti példánya közötti eltérés kijavítása esetén e törvénykönyv 431. szakaszának 2. bekezdése szerint kell eljárni.
Határozathozatal a tanácsülésen vagy a tárgyaláson
446. szakasz
A másodfokú bíróság a fellebbezésről tanácsülésen vagy megtartott tárgyalás alapján határoz.
A tárgyalás megtartásáról a másodfokú bíróság tanácsa dönt.
A tanács dönthet az elsőfokú ítéletnek csak egyes részeire vonatkozó tárgyalás megtartásáról is, ha az egyes részek különválasztása nem káros a szabályszerű ítélet meghozatala szempontjából. Az ítélet azon részeit támadó fellebbezés-részekről, melyek tekintetében nem rendelt el tárgyalást, a bíróság tanácsülésen hozza meg határozatát.
Ha a tanács tárgyalást rendel el, az előadó bíró lesz a tanácselnök, ha több előadó bíró volt, a tanács választja ki közülük a tanácselnököt.
A tanácsülés kitűzése és az ügyfelek értesítése
447. szakasz
Az előadó bíró indítványára a tanácselnök kitűzi a tanácsülést és értesíti az ügyészt.
A tanácsülésről értesíteni kell azt a vádlottat vagy védőjét, pótmagánvádlót, magánvádlót vagy meghatalmazottjukat, aki a fellebbezési határidőben vagy a fellebbezésre adott válaszában kérelmezte, hogy értesítsék a tanácsülésről, vagy indítványozta a másodfokú bírósági tárgyalás megtartását.
A tanács határozhat az ügyfelek értesítéséről akkor is, ha azt nem kérték, vagy annak az ügyfélnek értesítéséről, aki azt nem kérte, ha jelenlétük hasznos lehet a körülmények tisztázása céljából.
Ha a tanácsülésről vizsgálati fogságságban levő vagy szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésén lévő, védővel rendelkező vádlottat kell értesíteni, a tanácselnök csak akkor rendeli el jelenlétének biztosítását, ha a tanács véleménye szerint az feltétlenül szükséges a körülmények tisztázása céljából. Ha a tanács szerint a vádlott jelenlétének biztosítása biztonsági vagy más okokból nehézségekbe ütközik és adottak a műszaki feltételek, a vádlott a tanácsülésen részt vehet hang- és képtovábbító műszaki eszközök segítségével is.
A szabályszerűen értesített ügyfelek távolmaradása nem akadálya a tanácsülés megtartásának.
Az ügyfelek és a védő részvételével tartott tanácsülésről a nyilvánosság csak e törvénykönyv rendelkezéseiben megállapított feltételek szerint (362-365.szakasz) zárható ki.
A tanácsülés menete
448. szakasz
A tanácsülés az előadó bíró jelentésével kezdődik a dolognak a tárgy ügyiratai szerinti állásáról, ha pedig a tanácsülést az ügyfelek és a védő részvételével tartják, az előadó bíró ismerteti az ítélet tartalmát, az ügyfelek és a védő meg a másodfokú bíróság tanácselnöke által megszabott időben előadják a fellebbezés és a fellebbezésre adott válasz állításait.
A tanács a tanácsülésen jelen levő ügyfelektől a fellebbezéshez és a fellebbezésre adott válaszhoz kapcsolódó szükséges magyarázatokat kérhet, az ügyfelek indítványozhatják, hogy a jelentés kiegészítése végett olvassák fel az ügyiratok bizonyos részeit, a tanácselnök jóváhagyásával kifejthetik a fellebbezésben és a fellebbezésre adott válaszban előterjesztett álláspontjaikhoz kapcsolódó szükséges magyarázatokat, azzal, hogy nem ismételhetőek meg a jelentésbe foglaltak.
A tanácsülésről jegyzőkönyvet kell felvenni, és azt csatolni a másodfokú bíróság ügyirataihoz.
Az e törvénykönyv 456. szakasza szerinti végzés meghozható az ügyfelek és a védő tanácsülésről való értesítése nélkül is.
A másodfokú bírósági tárgyalás
449. szakasz
Másodfokú bírósági tárgyalást kell tartani, ha a tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás miatt szükséges újra felvenni az elsőfokú a bíróság által felvett bizonyítékokat, vagy felvenni az elsőfokú bíróság által elutasított bizonyítékokat, és igazolt okok miatt mellőzni kell a tárgy megismételt főtárgyalásra való visszaküldését az elsőfokú bíróságnak.
A másodfokú bírósági tárgyalásra meg kell idézni a vádlottat, a védőket és a jogosult vádlót, a sértettet, törvényes képviselőjét és meghatalmazottját, valamint azokat a tanúkat, szakértőket, szaktanácsadókat, kiknek közvetlen kihallgatását a bíróság elrendeli, míg a többi felvett bizonyíték tartalmát e törvénykönyv 403, 405. és 406. szakasza szerint kell megismerni.
Az idézésben figyelmeztetni kell a vádlottat, hogy ha a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, a tárgyalást jelenléte nélkül is megtartják. Ebben az esetben, ha nincs védője, a bíróság hivatalból védőt rendel ki számára (74. szakasz 9. pont).
Ha a vádlott vizsgálati fogságságban vagy szabadságvesztésből álló büntetőszankció letöltésén van, a másodfokú bíróság tanácselnöke intézkedik a vádlott elővezetéséről a tárgyalásra. Ha a tanács szerint a vádlott jelenlétének biztosítása biztonsági vagy más okokból nehézségekbe ütközik és adottak a műszaki feltételek, a vádlott a tanácsülésen részt vehet hang- és képtovábbító műszaki eszközök segítségével is.
A másodfokú bírósági tárgyalás menete
450. szakasz
A másodfokú bírósági tárgyalás a tanácselnöknek a tárgy állásáról szóló jelentésével kezdődik, amelyben nem fejtheti ki saját véleményét a fellebbezés megalapozottságáról (446. szakasz 4. bekezdés).
Az ügyfelek és a védő indítványára vagy a tanács határozata alapján, fel kell olvasni az ítéletet vagy az ítélet fellebbezéssel megtámadott részét, szükség szerint a főtárgyalási jegyzőkönyvet, vagy a jegyzőkönyv és az írásos bizonyítékok meghatározott részét és be lehet tekinteni más bizonyítékokba is, melyekre a fellebbezés vonatkozik. Az ügyfelek véleményének kikérése után a tanács határozhat a távollevő tanú vagy szakértő közvetlen kihallgatása helyett a vallomásukról készült jegyzőkönyvekbe való betekintésről, vagy ha tanács szerint szükséges, a tanácselnök röviden összefoglalja tartalmukat vagy felolvassa őket.
Ezután fel kell szólítani a fellebbezőt, indokolja meg fellebbezését, majd a ellenfelet, hogy válaszoljon, de úgy, hogy ne ismételjék azt, amit a jelentés már tartalmaz.
A tárgyaláson az ügyfelek és a védő előadhatják a fellebbezésben előterjesztett tényeket és bizonyítékokat, vagy ezen bizonyítékokkal kapcsolatban levő tényeket.
A jogosult vádló a tárgyalás eredményére való tekintettel megváltoztathatja a vádiratot a vádlott javára, vagy a vádlott egyetértésével a vádat teljes egészében vagy részben elejtheti. Ha az ügyész elejtette a vádat, a sértettet megilletik e törvénykönyv 52. szakasza szerinti jogosítványok.
Ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, az elsőfokú bírósági főtárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a másodfokú bírósági tárgyalásra is.
d. Az elsőfokú ítélet felülbírálatának terjedelme
A felülbírálat terjedelme
451. szakasz
A másodfokú bíróság az ítéletet a fellebbezésben hivatkozott fellebbezési alapok, megtámadott ítéletrész és a támadás irányának keretein belül bírálja felül.
A másodfokú bíróság a vádlott javára beterjesztett fellebbezés folyományaként hivatalból felülbírálja a büntetőszankcióról szóló határozatot, ha:
1) a fellebbezést téves vagy hiányosan megállapított tényállás, illetve a büntetőtörvény megsértése miatt terjesztették be,
2) a fellebbezés nem tartalmazza az e törvénykönyv 435. szakaszának 2) és 3) pontja szerinti kellékeket.
A másodfokú bíróság a vádlónak a vádlott terhére beterjesztett fellebbezésből kifolyóan, az elsőfokú ítéletnek a büntetőszankcióról szóló határozatát a terhelt javára is megváltoztathatja.
A törvénysértésre való hivatkozás korlátozása
452. szakasz
A fellebbező az e törvénykönyv 438. szakasza 1. bekezdésének 4) pontja szerinti törvénysértésekre a fellebbezésében csak akkor hivatkozhat, ha a törvénysértésre nem hivatkozhatott főtárgyaláson, vagy hivatkozott ugyan, de az elsőfokú bíróság azt nem vette figyelembe.
A vádlott terhére való megváltoztatás tilalma
453. szakasz
Ha a fellebbezést csak a vádlott javára terjesztették be, az ítélet terhére nem változatható meg a jogi minősítést és a büntetőszankciót tekintetében.
A csatlakoztatási kedvezmény
454. szakasz
A másodfokú bíróságnak, ha bárki fellebbezésével kapcsolatban megállapítja, hogy a vádlott javára hozott határozat alapját képező okok a fellebbezést be nem jelentett vagy más irányba fellebbezett vádlott-társra nézve is kedvezőek, hivatalból úgy kell eljárnia, mintha ilyen fellebbezést bejelentettek volna.
gy. A másodfokú bíróság határozatai
Határozat a fellebbezésről
455. szakasz
A másodfokú bíróság tanácsülésen vagy a megtartott tárgyalás alapján:
1) elvetheti a fellebbezést elkésett, tiltott vagy szabályszerűtlen volta miatt,
2) elutasíthatja a fellebbezést megalapozatlansága miatt, és az ítéletet helybenhagyhatja,
3) helyt adhat a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezheti az elsőfokú ítéletet és a tárgyat újratárgyalásra visszautalhatja az elsőfokú bíróságnak, vagy helyt adva a fellebbezésnek, megváltoztathatja az elsőfokú ítéletet.
A másodfokú bíróság saját maga köteles ítéletet hozni, ha ugyanabban a tárgyban az ítéletet egyszer már hatályon kívül helyezte.
A másodfokú bíróság ugyanazon ítélet ellen beterjesztett valamennyi fellebbezésről, szabály szerint, egy határozatban dönt.
Az elvető végzés
456. szakasz
A fellebbezést elkésettként el kell vetni, ha megállapítást nyert, hogy a törvényi határidő letelte után jelentették be.
A fellebbezést végzéssel tiltottként kell elvetni, ha megállapítást nyert, hogy fellebbezés bejelentésére jogosulatlan vagy a fellebbezési jogáról lemondott személy terjesztette be, vagy ha megállapítást nyert, hogy e személy fellebbezésétől elállt, vagy az elállás után újra beterjesztette a fellebbezést, vagy ha a fellebbezés törvényileg tiltott.
A fellebbezést végzéssel el kell vetni szabályszerűtlenség miatt, ha olvashatatlan vagy hiányos (436. szakasz 2-4. bekezdés).
A fellebbezést elutasító ítélet
457. szakasz
A másodfokú bíróság ítéletével megalapozatlanként elutasítja a fellebbezést és az ítéletet helyben hagyja, ha megállapítja, hogy nem forognak fenn a fellebbezés bejelentésének okai, sem az e törvénykönyv 451. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint kivizsgálandó okok.
A fellebbezésnek helyt adó végzés
458. szakasz
A másodfokú bíróság végzésével hely ad a fellebbezésnek és az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezve a tárgyat visszautalja új tárgyalásra, ha megállapítja az eljárási szabályok lényeges megsértését, az e törvénykönyv 459. szakaszának 1. bekezdése szerinti esetek kivételével, vagy ha úgy tartja, hogy a tévesen vagy hiányosan megállapított tényállás miatt, amelyre a fellebbezés rámutatott, új főtárgyalást kell elrendelni az elsőfokú bíróság előtt.
A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az elsőfokú bíróságnál az új főtárgyalást teljesen új összetételű tanács tartsa meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben is hatályon kívül helyezheti, ha az ítélet egyes részeit külön lehet választani anélkül, hogy az veszélyeztetné a szabályszerű ítélkezést.
Ha a vádlott vizsgálati fogságban van, a másodfokú bíróság felülvizsgálja fennforognak-e még a vizsgálati fogság elrendelésének okai, és végzést hoz fenntartásáról vagy megszüntetéséről. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
A fellebbezésnek helyt adó ítélet
459. szakasz
A másodfokú bíróság ítéletével ad helyt a fellebbezésnek, és megváltoztatja az elsőfokú ítéletet, ha úgy találja, hogy a megállapított tényállás szerint az elsőfokú ítéletben fennállnak az ezen törvénykönyv 439. és 441. szakasza szerinti törvénysértések, a tárgy állása szerint pedig az ezen törvénykönyv 438. szakasza 1. bekezdésének 1), 7), 9) és 10) pontja szerinti törvénysértések is. Az elsőfokú ítéletet megváltoztató ítéletet a másodfokú bíróság akkor is meghozza, ha e törvénykönyv 451. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint jár el.
Ha a megváltoztatott ítélet miatt teljesültek vagy megszűntek a vizsgálati fogság elrendelésének okai, a másodfokú bíróság erről külön végzést hoz, amely ellen fellebbezésnek nincs helye.
A másodfokú bíróság határozatának megindokolása
460. szakasz
A másodfokú bíróságnak ítélete, illetve végzése indoklásában mérlegelnie kell a fellebbezés állításait és ismertetnie kell az e törvénykönyv 451. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint vizsgált indokokat.
Amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az eljárási szabályok lényeges megsértése miatt helyezi hatályon kívül, az indoklásban rá kell mutatni a megsértett rendelkezésekre és a sérelem tartalmára.
Amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a tényállás téves vagy hiányos megállapítása miatt helyezi hatályon kívül, az indoklásban rá kell mutatnia, hogy miből áll a tényállás hiányos megállapítása, illetve, hogy az új tények és körülmények miért fontosak és miért voltak hatással a szabályszerű határozat meghozatalára, de rá lehet mutatni az ügyfelek mulasztásaira is, amelyek kihatottak az elsőfokú bíróság határozatára.
Amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a büntetőtörvény megsértése miatt változtatja meg, az indoklásban rá kell mutatni arra, hogy mely rendelkezéseket sértették meg és a sérelem miből áll, ha pedig az ítéletet a büntetőszankcióról szóló vagy más téves határozatok miatt változtatta meg, az indoklásban elő kell adni a másodfokú bíróságot a határozat meghozatalakor vezérelő tényeket és a megsértett rendelkezéseket.
Az ügyiratok visszaküldése az elsőfokú bíróságnak
461. szakasz
A másodfokú bíróság az ügyfeleknek és más jogos érdekkel bíró személyeknek való kézbesítés céljából visszaküldi az ügyiratokat az elsőfokú bíróságnak, elegendő számú hitelesített határozatával egyetemben.
A másodfokú bíróság köteles az ügyiratokat saját határozatával együtt visszaküldeni az elsőfokú bíróságnak legkésőbb négy hónapos határidőben - ha pedig a vádlott vizsgálati fogságban van, legkésőbb három hónapos határidőben -, attól a naptól számítva, amelyen az előadó bíró az elsőfokú bíróságtól az ügyész hozzácsatolt indítványával együtt átvette az ügy iratait.
A másodfokú bíróság elnöke különösen összetett tárgyakban az e szakasz 2. bekezdése szerinti határidőt végzésével legfeljebb még 60 nappal, ha pedig a vádlott vizsgálati fogságban van, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja.
Új elsőfokú bírósági főtárgyalás
462. szakasz
Az elsőfokú bíróság az újratárgyalásra visszautalt tárgy új tárgyalásának alapjául a korábbi vádiratot kell vennie, ha pedig az elsőfokú bíróság ítéletét csak részben helyezték hatályon kívül, a tárgyalás alapjául a vádiratnak csak az ítélet hatályon kívül helyezett részére vonatkozó részét kell vennie.
Az új főtárgyaláson az ügyfelek új tényeket és új bizonyítékokat terjeszthetnek elő.
Az elsőfokú bíróság köteles foganatosítani mindazokat az eljárási cselekményeket és megvitatni mindazon vitás kérdéseket, amelyekre határozatában a másodfokú bíróság rámutatott.
Az új ítélet kiszabásakor a bíróságot köti az ezen törvénykönyv 453. szakasza szerinti tilalom.
Ha a vádlott vizsgálati fogságban van, az elsőfokú bíróság tanácsa köteles e törvénykönyv 216. szakaszának 3. bekezdése szerint eljárni.
b) A másodfokú ítélet elleni fellebbezés
A fellebbezés bejelentésének jogszerűsége
463. szakasz
Fellebbezés csak azon ítélet ellen jelenthető be, amellyel a másodfokú bíróság a vádlottat vád alól felmentő elsőfokú ítéletet a vádlottat bűnössé nyilvánító ítéletre változtatta át.
A másodfokú bíróság eljárását szabályzó rendelkezések értelemszerű alkalmazása
464. szakasz
A másodfokú ítélet elleni fellebbezés tárgyában a fellebbviteli bíróság jár el, e törvénykönyv másodfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával.
A másodfokú ítélet elleni fellebbezésre nem jogosult vádlott-társra is alkalmazni kell e törvénykönyv 454. szakaszának rendelkezéseit.
v. A végzés elleni fellebbezés
A fellebbezés bejelentésének jogszerűsége
465. szakasz
Az eljáró hatóság elsőfokú végzése ellen az ügyfelek, a védő és a más, jogaikban sérelmet szenvedett személyek mindig fellebbezhetnek, kivéve, ha azt e törvénykönyv rendelkezései kifejezetten eltiltják.
A tanácsnak a vizsgálat vagy a bevádolási eljárás folyamán hozott végzései ellen fellebbezésnek nincs helye, kivéve ha e törvénykönyv másként rendelkezik.
A főtárgyalás előkészítése és lebonyolítása céljából hozott végzéseket csak az ítélet elleni fellebbezésben lehet megtámadni.
A másodfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye, kivéve ha e törvénykönyv másként rendelkezik.
A Legfelsőbb Semmítőszék végzései ellen fellebbezésnek nincs helye.
A fellebbezési határidő és a fellebbezés halasztó hatálya
466. szakasz
A fellebbezést a végzést meghozó eljáró hatóságnak kell bejelenteni.
A fellebbezést a kézbesítésétől számított három napos határidőben kell bejelenteni, és halasztó hatállyal bír, kivéve ha e törvénykönyv másként rendelkezik.
Határozat a fellebbezésről
467. szakasz
A bíróság a fellebbezésben előterjesztett fellebbezési alapok, megtámadott végzésrészek és a fellebbezés támadási irányai által meghatározott kereteken belül bírálja felül a végzést.
Az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezésről a másodfokú bíróság tanácsülésen dönt, kivéve, ha e törvénykönyv másként rendelkezik. A tanácsülésről értesíthetők az ügyfelek, ha a bíróság szerint jelenlétük hasznos lehet a körülmények tisztázása érdekében.
Az előzetes eljárás bírájának végzése elleni fellebbezésről ugyanazon bíróság tanácsa (21. szakasz 4. bekezdés) dönt, kivéve ha e törvénykönyv másként rendelkezik. A tanácsülésről értesíthetőek az ügyfelek, ha a bíróság szerint jelenlétük hasznos lehet a körülmények tisztázása érdekében.
A fellebbezésről való döntéskor a bíróság végzésével elkésettként, tiltottként vagy szabályszerűtlenként elvetheti a fellebbezést, megalapozatlanság miatt elutasíthatja, vagy a megtámadott végzést megváltoztatva vagy hatályon kívül helyezve és szükség szerint a tárgyat új határozat meghozatala céljából visszautalva, helyt adhat neki.
A bíróság köteles a fellebbezésről szóló határozatát, az összes ügyirattal egyetemben, az ügyiratok és az ügyész csatolt véleményének átvételi napjától számított 30 napos határidőben a végzést meghozó eljáró hatóságnak megküldeni, kivéve, ha e törvénykönyv másként rendelkezik.
Az elsőfokú bírósági ítélet elleni fellebbezésről szóló rendelkezések értelemszerű alkalmazása
468. szakasz
Ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, a végzés elleni fellebbezési eljárásra értelemszerűen kell alkalmazni e törvénykönyv 434. szakasza 5. bekezdésének, 435-442. szakaszának, 445. szakasza 1. és 2. bekezdésének, 454. szakaszának és 458. szakasza 2. bekezdésének a rendelkezéseit.
A végzés elleni fellebbezés ről szóló rendelkezések értelemszerű alkalmazása a külön eljárásokban hozott végzésekre
469. szakasz
Ha e törvénykönyv másként nem rendelkezik, e törvénykönyv 465-468. szakaszainak rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni az e törvénykönyvben szabályozott külön eljárásokban hozott végzésekre is.
a. Alapvető rendelkezések
A perújítás jogszerűségéről
470. szakasz
Jogerősen befejezett büntetőeljárás esetén a jogosult indítványára perújításnak van helye, e törvénykönyv szerinti feltételek mellet.
Az indítvány beterjesztésére jogosult személyek
471. szakasz
A perújítási indítványt az ügyfelek és a védő terjeszthetik be, a terhelt halála után pedig az ügyész és az e törvénykönyv 433. szakaszának 2. bekezdése szerinti személyek is.
A perújítás indítványozható akkor is, ha az elítélt letöltötte büntetését, vagy bekövetkezett az elévülés, vagy az elítélt közkegyelemben vagy kegyelemben részesült.
A bíróság perújítási indítványról szóló határozatának meghozataláig az e szakasz 1. bekezdése szerinti személyek elállhatnak az indítványtól.
Az indítvány tartalma
472. szakasz
A perújítási indítványban elő kell terjeszteni a perújítás kezdeményezésének okát és milyen bizonyítékokkal kívánja az indítványozó bizonyítani a perújítási indítvány alapjául szolgáló tényeket. Ha az indítvány ezen adatokat nem tartalmazza, a bíróság felszólítja az indítványozót, hogy hiányos indítványát megszabott határidőben írásbeli beadvánnyal egészítse ki.
Az e törvénykönyv 473. szakasza 1. bekezdésének 1) és 2) pontja szerinti tényeket a megnevezett személyeket az illető bűncselekmények miatt jogerősen elítélő ítélettel kell alátámasztani, ha pedig nem folytatható ellenük eljárás mert elhaltak, vagy az üldözést kizáró más körülmények forognak fenn, az e törvénykönyv 473. szakasza 1. bekezdésének 1) és 2) pontja szerinti tények más bizonyítékokkal is alátámaszthatók.
A perújítási okai
473. szakasz
A jogerős ítélettel befejezett büntetőeljárás csak a terhelt javára újítható meg, ha:
1) az ítélet hamis okiraton vagy a tanú, szakértő, szaktanácsadó, fordító, tolmács vagy vádlott-társ hamis vallomásán alapul (406. szakasz 1. bekezdése 6.pont),
2) az ítélet meghozatalára az ügyész, a bíró, az ülnök vagy a bizonyító cselekményt foganatosító személy bűncselekménye révén került sor,
3) olyan új tényeket vagy új bizonyítékokat terjesztenek elő, amelyek önmagukban vagy a korábbi tényekkel vagy bizonyítékokkal egyetemben előidézhetik a vád elutasítását vagy a vád alóli felmentést, vagy enyhébb büntetőtörvény alapján való elítélést,
4) a terheltet ugyanazért a bűncselekményért már többször elítélték, vagy ha több személyt ítéltek el olyan bűncselekményért, melynek elkövetője csak egy személy lehet vagy csak egyesek lehetnek,
5) a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény vagy a törvény szerint több azonos vagy különnemű cselekményt felölelő bűncselekmény miatti elítélés esetén új tényeket terjesztenek elő vagy új bizonyítékokat terjesztenek be, melyek szerint a terhelt nem követte el a bűnössé nyilvánító ítélettel felölelt cselekményt és ezen tények fennállása esetén a bíróság enyhébb törvényt alkalmazott volna, vagy azok lényegesen kihatottak volna a büntetés kiszabására,
6) olyan új tényeket terjesztenek elő vagy új bizonyítékokat terjesztenek be, amelyek nem álltak fenn, vagy amelyekről fennállásuk ellenére a bíróságnak nem volt tudomása, amikor börtönbüntetést szabott ki, pedig azok nyilvánvalóan enyhébb büntetőszankció kiszabását eredményezték volna,
7) új tényeket terjesztenek elő vagy új bizonyítékokat terjesztenek be, amelyek szerint a terheltnek nem kézbesítették szabályszerűen az idézést a távollétében megtartott tárgyalásra (449. szakasz 3. bekezdés).
Az e szakasz 1. bekezdésének 6. pontja szerinti perújítási indítvány csak a börtönbüntetés végrehajtásának véget érte előtt, az e szakasz 1. bekezdésének 7. pontja szerinti indítvány pedig a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatalától számított hat hónapos határidőben terjeszthető be.
Hatáskör és illetékesség az indítvány elbírálására
474. szakasz
A perújítási indítványról a korábbi ítéletet meghozó elsőfokú bíróság tanácsa (21. szakasz 4. bekezdés) határoz, az e törvénykönyv 473. szakasza 1. bekezdésének 7. pontja szerint beterjesztett indítványról pedig a terhelt távollétében megtartott tárgyalás után határozatot hozó bíróság tanácsa.
A kérelemről határozó tanács tagja nem lehet a korábbi határozat meghozatalában részt vevő bíró.
Amennyiben az e szakasz 1. bekezdése szerinti bíróság tudomást szerez valamely perújítási ok fennforgásáról (473. szakasz), erről értesíti a terheltet, illetve a terhelt javára perújítási indítvány beterjesztésére jogosult személyt.
b. Eljárás az indítvánnyal
A indítvány elvetése
475. szakasz
A bíróság végzésével a perújítási indítványt elveti ha:
1) az indítványt jogosulatlan személy terjesztette be,
2) az indítványozó nem az e törvénykönyv 472. szakaszának 1. bekezdése szerint járt el,
3) az indítványozó elállt az indítványtól,
4) a perújításnak nincsenek meg a törvényi feltételei,
5) az indítvány alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat előzőleg már jogerősen elutasított perújítási indítványban előterjesztették,
6) a tények és bizonyítékok nyilvánvalóan alkalmatlanok a perújítás jóváhagyására.
Eljárás az indítvánnyal
476. szakasz
Ha a bíróság a perújítási indítványt nem veti el, átiratát kikézbesíti az ellenfélnek, aki nyolc napos határidőben jogosult válaszolni rá.
Miután a válasz beérkezett a bíróságra vagy letelt a válaszolási határidő, a tanácselnök elrendelheti az indítványban és a válaszban előadott tények ellenőrzését és bizonyítékok beszerezését.
Az ellenőrzést követően, ha hivatalból üldözendő bűncselekményről van szó, a tanácselnök elrendeli az ügyiratok megküldését az ügyésznek, aki köteles az ügyiratokat véleményével együtt haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül visszaküldeni.
Határozat az indítványról
477. szakasz
Miután foganatosította az e törvénykönyv 476. szakasza szerinti cselekményeket, ha nem rendeli el az ellenőrzés kiegészítését vagy nem veti el az indítványt (475. szakasz 3. pont), a bíróság az ellenőrzés eredményei alapján a perújítási indítványnak végzéssel helyt ad, vagy elutasítja azt.
Az indítványnak helyt adó és az eljárás megismétlését jóváhagyó végzésében a bíróságnak el kell rendelnie az új főtárgyalás megtartását, de ha a perújítást e törvénykönyv 473. szakasza 1. bekezdésének 6) pontja szerinti okok alapján hagyta jóvá, az új főtárgyaláson csak azokat a bizonyítékokat kell felvenni, amelyektől a büntetőszankció neme és mértéke függ.
Ha a bíróság szerint a perújítási indítvány jóváhagyási indokai egyes perújítási kérelem beterjesztését mellőző vádlott-társak tekintetében is fennforognak, hivatalból úgy kell eljárnia, mintha az indítványt azok is beterjesztették volna.
Ha a bíróság szerint az előterjesztett bizonyítékokra való tekintettel az elítéltet a megismételt eljárásban olyan büntetésre ítélhetik, hogy a már kiállt büntetés beszámítása alapján szabadon kellene bocsátani, vagy a vád elutasítható, el kell rendelnie az ítélet végrehajtásának elhalasztását, illetve megszakítását.
A perújítási indítványnak helyt adó végzés jogerőssé válását követően a büntetés végrehajtását meg kell szüntetni, de a bíróság az ügyész indítványára, ha e törvénykönyv 211. szakasza szerinti okok fennforognak, vizsgálati fogságot rendelhet el.
Eljárás a megismételt büntetőeljárásban
478. szakasz
A perújításnak hely adó végzés alapján lefolytatott új eljárásban a bíróságot nem kötik az előző eljárásban hozott határozatok.
Ha az új eljárást a főtárgyalás kezdetéig megszüntetik, a bíróság az eljárást megszüntető végzésével hatályon kívül helyezi a korábbi ítéletet.
Ha a bíróság a megújított eljárásban ítéletet hoz:
1) kimondja a korábbi ítélet teljes vagy részbeni hatályon kívül helyezését vagy fenntartását,
2) a vádlott új ítélettel kimondott büntetésébe be kell számítani a már letöltött büntetést, és ha a vádlottat több bűncselekmény elkövetése miatt ítélték el, az eljárás megismétlését pedig csak egyes bűncselekményekre vonatkozóan rendelték el, a bíróságnak a büntetőtörvény rendelkezései szerinti új összbüntetést kell kiszabnia.
Az új ítélet kimondásakor a bíróságot köti az e törvénykönyv 453. szakasza szerinti tilalom.
v. A távollétében elítélt terhelttel szembeni büntetőeljárás megismétlése
A büntetőeljárás megismétlésének jogszerűségéről
479. szakasz
Ha a terheltet távollétében ítélték el (381. szakasz), az eljárást e törvénykönyv 473. szakasza szerinti feltételek mellőzésével is meg lehet újítani, ha lehetőség nyílik a jelenlétében való ítélkezésre.
Az indítvány beterjesztésére jogosult személyek
480. szakasz
Az e törvénykönyv 479. szakasza szerinti okokra hivatkozva a perújítási indítványt a terhelt és védője terjeszthetik be, hat hónapos határidőben, attól a naptól számítva, amelytől lehetővé vált a terhelt feletti ítélkezés jelenlétében.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti határidő letelte után a perújítás csak e törvénykönyv 473. szakasza szerint okokból engedélyezhető.
Eljárás a megismételt büntetőeljárásban
481. szakasz
A büntetőeljárás megismétlésének helyt adó, e törvénykönyv 479. szakasza szerinti végzésében, a bíróságnak el kell rendelnie, hogy a terheltnek, ha előzőleg nem kézbesítették, kézbesítsék a vádiratot és a vádirat megerősítéséről szóló határozatot.
A megismételt eljárásban a terhelt már elítélt részese nem hallgatható meg és nem szembesíthető a terhelttel, vallomása tartalmának megismerését e törvénykönyv 406. szakasza 1. bekezdésének 5. pontja szerint kell megvalósítani, azzal, hogy az ítélet nem alapozható kizárólag vagy döntő mértékben e bizonyítékra.
Az új ítélet kimondásakor a bíróságot köti az e törvénykönyv 453. szakasza szerinti tilalom.
a. Alapvető rendelkezések
A törvényességi óvás jogszerűségéről
482. szakasz
Az ügyésznek vagy a bíróságnak jogerős határozata ellen, vagy a határozat meghozatalát megelőző eljárásra vonatkozó rendelkezések megsértése miatt a jogosult személy e törvénykönyv rendelkezései szerint törvényességi óvást terjeszthet be.
A Legfelsőbb Semmítőszéknek a törvényességi óvásról hozott határozata ellen, valamint az annak meghozatalát megelőző eljárásra vonatkozó rendelkezések megsértése miatt törvényességi óvásnak nincs helye.
A törvényességi óvás beterjesztésére jogosult személyek
483. szakasz
Törvényességi óvást a köztársasági ügyész, a terhelt és védője terjeszthetnek be.
A köztársasági ügyész törvényességi óvást beterjeszthet mind a terhelt terhére, mind javára. Az óvást be lehet terjeszteni akkor is, ha a terhelt közkegyelemben vagy kegyelemben részesült, elévülés következett be, a terhelt elhalálozott vagy a büntetést teljes egészében letöltötte.
A terhelt törvényességi óvást kizárólag védője által terjeszthet be.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti személyek a törvényességi óvásról szóló határozat meghozataláig elállhatnak felülvizsgálati kérelmüktől.
Az óvás tartalma
484. szakasz
A törvényességi óvásban fel kell tüntetni beterjesztésének okát (485. szakasz 1. bekezdés), az e törvénykönyv 485. szakasza 1. bekezdésének 2) és 3) pontja szerinti esetekben pedig csatolni kell az Alkotmánybíróság vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatát.
Az óvás beterjesztésének okai
485. szakasz
A törvényességi óvást akkor lehet beterjeszteni, ha:
1) a jogerős határozat vagy a meghozatalát megelőző eljárás törvénysértő,
2) a jogerős határozat meghozatalakor vagy a meghozatalát megelőző eljárás folyamán olyan törvényt alkalmaztak, amelyről az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs összhangban az alkotmánnyal, a nemzetközi jog általános érvényűként elfogadott szabályaival, vagy a becikkelyezett nemzetközi szerződésekkel,
3) a jogerős határozat vagy a meghozatalát megelőző eljárás a terheltnek vagy az eljárás más résztvevőjének sértette vagy megvonta tőle az alkotmányban vagy Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményben és a csatolt jegyzőkönyvekben szavatolt emberi jogát vagy szabadságát, és ezt megállapította az Alkotmánybíróság vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága.
Az e szakasz 1. bekezdésének 1. pontja szerinti törvénysértés akkor forog fenn, ha a jogerős határozat vagy a meghozatalát megelőző eljárás megsértette a büntetőeljárás rendelkezését, vagy ha a jogerős határozatban megállapított tényállásra tévesen alkalmazták a törvényt.
Az e szakasz 1. bekezdésének 2) és 3) pontja szerinti okokra hivatkozva, a törvényességi óvás az Alkotmánybíróság vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatának az érintett személy (483. szakaszának 1. bekezdés) számára történt kézbesítésétől számított három hónapos határidőben terjeszthető be.
A terhelt törvényességi óvását ezen törvénykönyv rendelkezéseinek (74. szakasz, 438. szakasz 1. bekezdés 1), 4) és 7)-10) pont és 2. bekezdés 1) pont, 439. szakasz 1)-3) pont, valamint 441. szakasz 3. és 4. bekezdés) az elsőfokú és a fellebbviteli bírósági eljárásban történt megsértése miatt a jogerős határozatnak a számára való kézbesítése napjától számított 30 napos határidőben terjesztheti be, feltéve, ha a vonatkozó határozat ellen rendes jogorvoslattal élt.
Hatáskör az óvásról szóló határozat meghozatalára
486. szakasz
A törvényességi óvásról a Legfelsőbb Semmítőszék határoz.
A törvénysértés miatt (485. szakasz 1. bekezdés 1) pont) beterjesztett törvényességi óvásról a Legfelsőbb Semmítőszék csak akkor hoz határozatot, ha úgy tartja, hogy a szabályszerű és kiegyensúlyozott jogalkalmazás szempontjából lényeges kérdésről van szó.
b) Eljárás az óvással
Az óvás elvetése
487. szakasz
A Legfelsőbb Semmítőszék tanácsülésen hozott végzéssel elveti a törvényességi óvást, ha:
1) nem az e törvénykönyv 485. szakaszának 3. és 4. bekezdése szerinti határidőben terjesztették be,
2) tiltott (482. szakasz 2. bekezdés, 483. szakasz és 485. szakasz 4. bekezdés),
3) tartalma nem szabályszerű (484. szakasz),
4) a szabályszerű és kiegyensúlyozott jogalkalmazás szempontjából nem lényeges törvénysértés miatt terjesztették be (486. szakasz 2. bekezdése).
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzésnek nem kell indoklást tartalmaznia.
Eljárás az óvással
488. szakasz
Ha a Legfelsőbb Semmítőszék nem veti el a felülvizsgálatot, az előadó bíró az óvás egy-egy példányát kézbesíti az ügyésznek vagy a védőnek, és szükség szerint tájékozódik a 485. szakasz 1. bekezdésének 1)-3) pontja szerint előterjesztett okokról.
Ha az ügyész és a védő jelenléte a határozathozatal szempontjából jelentős lehet, a Legfelsőbb Semmítőszék értesíti őket a tanácsüléséről.
A Legfelsőbb Semmítőszék az óvás tartalmára való tekintettel elrendelheti a jogerős ítélet végrehajtásának elhalasztását, illetve megszakítását.
Az óvás beterjesztésétől számított legkésőbb hat hónapos határidőben a Legfelsőbb Semmítőszéknek meg kell küldenie határozatát és az ügyiratokat az ügyésznek, az elsőfokú és a fellebbviteli bíróságnak.
Az óvás vizsgálatának határai
489. szakasz
A jogerős határozatot és a meghozatalát megelőző eljárást a Legfelsőbb Semmítőszék az óvásban előterjesztett okok (485. szakasz 1. bekezdés), a megtámadott rész és a támadás irányának keretein belül bírálja felül.
Ha megállapítja, hogy a vádlott javára hozott határozatát megalapozó okok arra a vádlott-társra nézve is kedvezőek, akire vonatkozóan nem terjesztettek be törvényességi óvást, a Legfelsőbb Semmítőszéknek hivatalból úgy kell eljárnia, mintha az óvást beterjesztették volna.
Legfelsőbb Semmítőszék a határozatot az ügyész törvényességi óvása alapján, csak a terhelt javára helyezheti hatályon kívül vagy változtatathatja meg.
Határozat az óvásról
490. szakasz
Ha a Legfelsőbb Semmítőszék az óvást nem veti el (487. szakasz), a tanácsülésen elutasítja vagy helyt ad neki.
Az óvást elutasító ítélet
491. szakasz
Ha a Legfelsőbb Semmítőszék megállapítja, hogy az óvásban előterjesztett okok nem forognak fenn, a törvényességi óvást ítéletével meglapozatlanként elutasítja.
Ha a törvényességi óvást olyan törvénysértés miatt terjesztették be, amelyre a rendes jogorvoslati eljárásban alaptalanul hivatkoztak, a Legfelsőbb Semmítőszék pedig helyt ad a fellebbezést elbíráló bíróság indokainak, az ítélet indoklása csak az ezen indokokra való utalást tartalmazza.
Az óvásnak helyt adó ítélet
492. szakasz
Miután a Legfelsőbb Semmítőszék a törvényességi óvásnak helyt adott, ítéletet hoz, és a törvénysértés természetétől függően:
1) hatályon kívül helyezi teljes egészében vagy részben az elsőfokú ítéletet és a rendes jogorvoslati eljárásban hozott határozatot, vagy csak a rendes jogorvoslati eljárásban hozott határozatot, és visszautalja a tárgyat az eljáró hatóságnak új határozat meghozatalára vagy az elsőfokú vagy a fellebbviteli bíróságnak új tárgyalásra, de elrendelheti, hogy az új eljárást teljesen más összetételű tanács folytassa le,
2) megváltoztathatja teljes egészében vagy részben az elsőfokú határozatot és a rendes jogorvoslati eljárásban hozott határozatot, vagy csak a rendes jogorvoslati eljárásban hozott határozatot,
3) csak a törvénysértés megállapítására szorítkozik.
Ha e törvénykönyv rendelkezései szerint a rendes jogorvoslatról határozó eljáró hatóságnak nem volt joga elhárítani a megtámadott határozatban vagy a meghozatalát megelőző eljárás folyamán elkövetett törvénysértést, a Legfelsőbb Semmítőszék pedig a terhelt javára emelt törvényességi óvásnak helyt adó határozatában megállapítja, hogy az óvás megalapozott, és a törvénysértés elhárítása céljából a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni vagy meg kell változtatni, hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja a rendes jogorvoslati eljárásban hozott határozatot is, annak ellenére, hogy az nem törvénysértő.
A deklaratív ítélet
493. szakasz
Ha hely ad a terhelt javára beterjesztett törvényességi óvásnak, a Legfelsőbb Semmítőszék ítéletében csupán megállapítja a törvénysértést, a határozat jogerősségének érintése nélkül.
Eljárás az új főtárgyaláson
494. szakasz
Ha a jogerős határozatot hatályon kívül helyezték és a tárgyat újratárgyalásra visszautalták, az új tárgyalás kiindulási alapja a korábbi vádirat vagy annak azon része, mely a határozat hatályon kívül helyezett részére vonatkozik.
A bíróság köteles mindazon eljárási cselekményeket foganatosítani és megvitatni minden kérdést, amelyekre a Legfelsőbb Semmítőszék rámutatott.
Az elsőfokú valamint a fellebbviteli bírósági eljárásban az ügyfelek új tényeket és új bizonyítékokat terjeszthetnek be.
Az új ítélet kimondásakor a bíróságot köti e törvénykönyv 453. szakasza szerinti tilalom.
KÜLÖN ELJÁRÁSOK
AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁS
A törvénykönyv alkalmazásra kerülő rendelkezései
495. szakasz
A pénz-főbüntetéssel vagy nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott bűncselekmények miatt folyó eljárásban e törvénykönyv 496-520. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni, és amennyiben e rendelkezések nem tartalmaznak külön előírásokat, értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv egyéb rendelkezéseit is.
496. szakasz
A főtárgyalás vagy a büntetőszankció-kimondási határnap kitűzése után a bíróság nem nyilváníthatja magát illetéktelennek, és az ügyfelek sem terjeszthetnek be illetékhiány miatti kifogást.
Az ügyész elállása az üldözéstől vagy vádelejtése
497. szakasz
Az ügyész a főtárgyalás vagy a büntetőszankció-kimondási határnap kitűzéséig elállhat az üldözéstől, a vádat pedig a főtárgyalás vagy a büntetőszankció-kimondási határnap kitűzésétől ejtheti el.
Az ügyész e szakasz 1. bekezdése szerinti elállása, illetve vádelejtése esetén a sértettet megilleti az e törvénykönyv rendelkezései szerinti valamennyi jogosítvány (51. és 52. szakasz).
498. szakasz
Azzal szemben, aki alaposan gyanús, hogy bűncselekményt követett el és fennforog a vizsgálati fogság elrendelésének e törvénykönyv 211. szakasza 1. bekezdésének 1. pontja szerinti okok valamelyike, vagy ha a terheltet öt évi vagy annál hosszabb időtartamú börtönbüntetéssel sújtották, és ha a bűncselekmény különösen súlyos körülményei azt igazolják, vizsgálati fogság rendelhető el.
A vádindítvány beterjesztése előtt a vizsgálati fogság csak a bizonyítási cselekmények teljesítésére szükséges ideig, de legfeljebb 30 napig tarthat. Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyre öt évig terjedő börtönbüntetés vagy súlyosabb büntetés mondható ki, a vizsgálati fogság az ügyész megindokolt indítványára még legfeljebb 30 napig fenntartható, az igazolt okok miatt elmulasztott bizonyítékok utólagos beszerzése céljából.
Az egyesbíró e szakasz 2. bekezdése szerinti végzése ellen a tanácshoz (21. szakasz 4. bekezdés) folyamodó, halasztó hatállyal nem rendelkező, fellebbezésnek van helye.
A vád beterjesztésétől az elsőfokú ítélet kimondásáig terjedő vizsgálati fogság tekintetében értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 216. szakaszának rendelkezéseit, azzal, hogy a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) köteles 30 naponként felülvizsgálni fennforognak-e vizsgálati fogság elrendelésének okai.
Az e törvénykönyv 211. szakaszának 3. bekezdése rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az ítélet kimondása utáni vizsgálati fogságot elrendelő határozat meghozatalára is.
A vádokmányok
499. szakasz
Egyszerűsített eljárás az ügyész vádindítványa vagy magánvád alapján indítható meg, ha igazolt gyanú forog fenn, hogy egy meghatározott személy bűncselekményt követett el.
Mielőtt határozna, hogy beterjeszti-e vádindítványát vagy eleveti a feljelentést, az ügyész a lehető legrövidebb határidőn belül meghatározott bizonyítási cselekményeket foganatosíthat.
Ha a feljelentést a sértett nyújtotta be, az ügyész pedig a feljelentés átvételének napjától számított hat hónapos határidőben nem terjeszti be vádindítványát és a sértettet sem értesíti a feljelentésének elvetéséről, a sértettet megilletik e törvénykönyv 51. szakasza szerinti jogosítványok.
A vádindítványt és a magánvádat a bíróság és az ügyfelek részére megfelelő számú példányban kell beterjeszteni.
A vádokmány tartalma
500. szakasz
A vádindítványnak, illetve a magánvádnak tartalmaznia kell:
1) a terhelt családi és utónevét, személyi adataival, ha ismertek,
2) a cselekmény rövid leírását,
3) a bűncselekmény törvényi megnevezését,
4) a főtárgyalást megtartó bíróság megnevezését,
5) a főtárgyaláson felveendő bizonyítékokra vonatkozó indítványt, annak feltüntetésével, hogy mely tényeket kellene bizonyítani és mely indítványozott bizonyítékkal,
6) az indítványozott büntetőszankciók és intézkedések nemének és mértékének előterjesztését.
A vádindítványban vagy a magánvádban indítványozható vizsgálati fogság elrendelése a terhelttel szemben, ha pedig a bizonyítási cselekmények foganatosításakor vizsgálati fogságban volt, a vádindítványban fel kell tüntetni, mennyi időt töltött vizsgálati fogságban.
Ha az ügyész a beszerzett bizonyítékok alapján úgy találja, nincs szükség a főtárgyalás megtartására, a vádindítványban a büntetőszankció-kimondási határnap (512. szakasz) kitűzését indítványozhatja.
A vádokmány felülvizsgálata
501. szakasz
Az egyesbíró a vádokmány átvételét követően haladéktalanul megvizsgálja, szabályszerű-e tartalma és ha megállapítása szerint nem szabályszerű, visszajuttatja a vádlónak, hogy három napon belül hárítsa el a hiányosságokat. A vádló kérelmére, igazolt okokból a bíró e határidőt meghosszabbíthatja.
Ha az ügyész mulasztja el az e szakasz 1. bekezdése szerinti határidőt, a bíró végzéssel elveti a vádindítványt, ha pedig a határidőt a magánvádló mulasztja el, úgy kell tekinteni, hogy elállt az üldözéstől, és a magánvádat végzéssel el kell utasítani.
Ha a vádokmány tartalma szabályszerű, a bírónak meg kell állapítania, rendelkezik-e a bíróság hatáskörrel és illetékességgel, továbbá a vádokmány megalapozottságának elbírálásához szükséges-e a körülmények teljesebb tisztázása és fennforognak-e a vádindítvány, illetve a magánvád elvetésének vagy elutasításának okai.
Ha a bíró értékelése szerint másik bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, végzéssel megállapítja hatáskörének és illetve illetékességének hiányát, és a végzés jogerőre emelkedését követően a tárgyat átadja a másik bíróságnak.
Ha a bíró megállapítja, hogy a vádokmány megalapozottságának elbírálásához szükséges a körülmények teljesebb tisztázása, elrendeli bizonyos bizonyítási cselekmények foganatosítását vagy meghatározott bizonyítékok beszerzését.
A jogosult vádlónak a határozat vele való közlésétől számított 30 napos határidőben foganatosítania kell az elrendelt cselekményeket vagy beszerezni a meghatározott bizonyítékokat. A vádló kérelmére a bíró igazolt okokból e határidőt meghosszabbíthatja.
Ha az ügyész mulasztja el az e szakasz 6. bekezdése szerinti határidőt, a mulasztás okairól köteles értesíteni a közvetlenül fölérendelt ügyészt, ha pedig a határidőt a magánvádló mulasztja el, úgy kell tekinteni, hogy elállt az üldözéstől és a vádat végzéssel el kell utasítani.
A vádokmány elvetése
502. szakasz
Ha megállapítása szerint nem a jogosult vádló üldöz, hiányzik a szükséges magánindítvány vagy a bűnüldözési jóváhagyás, vagy más körülmények átmenetileg akadályozzák az üldözést, a bíró végzéssel elveti a vádindítványt, illetve a magánvádat.
A vádokmány elutasítása
503. szakasz
A bíró végzéssel elutasítja a vádindítványt illetve a magánvádat, ha megállapítja, hogy e törvénykönyv 338. szakaszának 1. bekezdése szerinti okok fennforgása miatt a vádnak nics helye.
A rövid indoklással ellátott végzést meg kell küldeni az ügyésznek vagy a magánvádlónak, valamint a terheltnek.
A főtárgyalás kitűzése
504. szakasz
Ha a bíró az e törvénykönyv 501. szakaszának 2, 4, és 7. bekezdése, valamint 502. és 503. szakasza szerinti végzések egyikét sem hozza meg, a vádindítványnak, illetve a magánvádnak a terhelt részére való kézbesítésétől számított legfeljebb 30 napos, ha a terhelt vizsgálati fogságban van akkor 15 napos határidőben rendeletével meghatározza a főtárgyalás megtartásának napját, időpontját és helyét.
A főtárgyalás kitűzése után a bíróság nem nyilváníthatja magát hivatalból illetéktelennek.
Az illetéktelenségi kifogást legkésőbb a főtárgyalás kezdetéig lehet beterjeszteni.
Eljárása magánváddal
505. szakasz
A magánvádra üldözendő bűncselekmények miatt folyó eljárásban a főtárgyalás kitűzése előtt a bíró meghatározott napra behívja a bíróságra a magánvádlót és a terheltet, hogy tájékoztassa őket a közvetítő eljárásra utalás lehetőségéről. A terheltnek az idézéssel kézbesíteni kell a magánvád átiratát is.
Amennyiben a közvetítő eljárásban a magánvádló és a terhelt kibékülésére és a vagyonjogi igény teljesítésére kerül sor, a magánvádat visszavontnak kell tekinteni, és a bírónak a magánvádat elutasító végzést kell hoznia, ha viszont a közvetítő eljárás sikertelenül végződik, a bíró az erről szóló értesítés átvétele után kitűzi a főtárgyalást (504. szakasz 1. bekezdés).
Ha a magánvádló és a terhelt nem értenek egyet a közvetítő eljárással, nyilatkozataik kikérése után a bíró felszólítja őket, hogy terjesszék be indítványaikat a beszerzendő bizonyítékok tekintetében, de fel kell tüntetniük, mely tényeket kellene bizonyítani és mely indítványozott bizonyítékkal.
Ha a bíró szerint nem szükséges bizonyítékokat beszerezni, és nem forognak fenn a főtárgyalás külön kitűzésének egyéb okai, azonnal meghozhatja a főtárgyalás megtartásáról szóló végzést, és a megtartott főtárgyalás után meghozhatja határozatát a magánvádról. Erre a magánvádlót és a terheltet az idézés kézbesítésekor külön figyelmeztetni kell.
Ha a magánvádló az e szakasz 1. bekezdése szerinti szabályszerűen kézbesített idézésnek nem tesz eleget, és távolmaradását nem menti ki, a bírónak végzéssel el kell utasítania a magánvádat.
Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti szabályszerűen kézbesített idézésnek a terhelt nem tesz eleget, vagy az idézést nem lehetett számára kézbesíteni, mert lakó- vagy tartózkodási helye címének megváltozását elmulasztotta bejelenteni a bíróságnak, az egyesbíró kitűzi a főtárgyalást (504. szakasz 1. bekezdés).
Idézés a főtárgyalásra és jelenlét a főtárgyaláson
506. szakasz
A bíró a főtárgyalásra megidézi a vádlottat és védőjét, a vádlót, a sértettet valamint törvényes képviselőiket és meghatalmazottjaikat, a tanúkat, a szakértőket, a szaktanácsadókat, a fordítót és a tolmácsot.
A terhelt idézésében fel kell tüntetni, hogy a főtárgyalásra magával hozhatja a védelmére szóló bizonyítékokat, vagy időben indítványozza a főtárgyaláson felveendő bizonyítékok beszerezését, de rá kell mutatnia, mely tényeket kellene bizonyítani mely indítványozott bizonyítékkal.
A terheltet az idézésben ki kell oktatni, hogy joga van védőt fogadni, de ha védője a főtárgyaláson nem jelenik meg, vagy ha védőt csak a főtárgyaláson fogad, a főtárgyalást, kivéve a kötelező védelem esetén, nem kell feltétlenül elnapolni.
A vádlottat az idézésben figyelmeztetni kell, hogy a főtárgyalást távollétében is megtartják, ha fennforognak annak törvényi feltételei (507. szakasz 1. bekezdés).
A vádlottnak az idézést úgy kell kézbesíteni, hogy a kézbesítés és a főtárgyalás napja között elegendő idő álljon rendelkezésre védelmének előkészítésére, de legkevesebb nyolc nap.
A főtárgyalást kivételesen meg lehet tartani a megidézett ügyfelek jelenléte nélkül is, ha a bíró szerint az ügyiratokban található bizonyítékok alapján nyilvánvalóan a vád elvetéséről szóló végzést (416. szakasz 1. bekezdés) vagy a vádat elutasító ítéletet kell meghozni.
A főtárgyalás menete
507. szakasz
A főtárgyalás a vádindítvány vagy a magánvád lényegének ismertetésével kezdődik, és lehetőség szerint megszakítás nélkül kell befejezni.
Ha a pénzfőbüntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott bűncselekmény miatt folyó eljárás vádlottja a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg a főtárgyaláson, a vádló nyilatkozatának kikérése után a bíró határozhat a főtárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartásáról, ha jelenléte nem feltétlenül szükséges és előzőleg már meghallgatták.
Ha a főtárgyalás folyamán a bíró megállapítja, hogy a tárgy tanács hatáskörébe tartozik, a tanács megalakítását követően a főtárgyalást újra kell kezdeni, de ha a bíró e törvénykönyv 416. szakaszának 1. bekezdése szerinti okok valamelyikét állapítja meg, végzéssel el kell vetnie a vádat.
A főtárgyalás befejezése után a bírónak azonnal ki kell mondania, - és a határozat alapjául szolgáló lényeges indokok ismertetésével - kihirdetnie az ítéletet. A kihirdetés napjától számított 15 napos határidőben az ítéletet írásba kell foglalni és elküldeni.
A vádlott beismerése a főtárgyaláson
508. szakasz
Ha a vádlott a főtárgyaláson e törvénykönyv 88. szakasza szerinti feltételeket kielégítő beismerést tett, a bíró az ügyfelek nyilatkozatának kikérése után rátérhet a büntetőszankció nemét és mértékét meghatározó bizonyítékok felvételére.
A bíró az e szakasz 1. bekezdése szerinti feltételek mellett a pénzfőbüntetéssel vagy öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott bűncselekmények esetén három évig terjedő börtönbüntetést, a nyolc év börtönbüntetéssel sújtott bűncselekmények esetén pedig öt évig terjedő börtönbüntetést mondhat ki.
A fellebbezési határidő
509. szakasz
Az ítélet ellen, hitelesített átiratának kézbesítési napjától számított nyolc napos határidőben, fellebbezésnek van helye.
Összetett tárgyakban az ügyfelek és a védő közvetlenül az ítélet kihirdetése után kérelmezhetik a fellebbezési határidő meghosszabbítását.
Az egyesbíró az e szakasz 2. bekezdése szerinti kérelemről haladéktalanul végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs. Ha helyt ad a kérelemnek, a bíró a fellebbezési határidőt legfeljebb 15 napig terjedően meghosszabbíthatja.
Lemondás a fellebbezési jogról
510. szakasz
Az ügyfelek és a sértett közvetlenül az ítélet kihirdetése után lemondhatnak fellebbezési jogukról.
Értesítés a tanácsülésről vagy a tárgyal ásról
511. szakasz
Amikor a börtönbüntetést kimondó ítélet elleni fellebbezésről határoz, a másodfokú bíróság e törvénykönyv 447. szakaszának 2. bekezdése értelmében értesíti a tanácsülésről az ügyfeleket, egyéb esetekben pedig csak akkor, ha a tanácselnök, vagy a tanács szerint a tárgy körülményeinek tisztázása szempontjából hasznos lehet az ügyfelek jelenléte.
A főtárgyalás megtartható e törvénykönyv 507. szakaszának 2. bekezdése szerinti feltételek mellett a szabályszerűen megidézett terhelt távollétében is.
2. A büntetőszankció kimondásának határnapja
A határnap megtartásának feltételei
512. szakasz
Azon bűncselekmények esetén, amelyekért pénzfőbüntetés vagy öt évig terjedő börtönbüntetés mondható ki, az ügyész vádindítványában indítványozhatja a büntetőszankció kimondása határnapjának megtartását.
Az ügyész az e szakasz 1. bekezdése szerinti indítványt akkor terjesztheti be, ha szerinte a tárgy összetettsége és a beszerzett bizonyítékok alapján, de különösen ha a terheltet tetten érve tartóztatták le vagy beismerte a bűncselekmény elkövetését, a főtárgyalás megtartása szükségtelennek mutatkozik.
Ha az ügyész e szakasz 2. bekezdése szerint jár el, indítványozhatja a bíróságnak, hogy a terhelttel szemben:
1) két évig terjedő börtönbüntetést, kétszáznegyven napi tételig, illetve ötszázezer dinárig terjedő pénzbüntetést vagy feltételesen egy évig terjedő börtönbüntetést, vagy száznyolcvan napi tételig, illetve háromszázezer dinárig terjedő pénzbüntetést szabjon ki, öt évig terjedő próbaidőre felfüggesztve - ha a terhelt beismerte az öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott bűncselekmény elkövetését,
2) egy évig terjedő börtönbüntetést vagy száznyolcvan napi tételig, illetve háromszázezer dinárig terjedő pénzbüntetést, kétszáznegyven munkaóráig terjedő közérdekű munka végzését, járművezetői engedély egy évig terjedő bevonását, feltételesen egy évig terjedő börtönbüntetést, vagy száznyolcvan napi tételig, illetve háromszázezer dinárig terjedő pénzbüntetést szabjon ki, három évig terjedő próbaidőre felfüggesztve, a terhelt pártfogó felügyeletének elrendelési lehetőségével, vagy bírói megrovást szabjon ki - ha a terhelt pénzfőbüntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott bűncselekményt követett el.
A határnap megtartási indítvány megvizsgálása
513. szakasz
Ha a bíró nem hozza meg az e törvénykönyv 504. szakaszának 1. bekezdése szerinti végzések egyikét sem, közvetlenül a vádindítvány átvételét követően megvizsgálja, hogy a büntetőszankció kimondása határnapjának megtartására irányuló indítványt e törvénykönyv 512. szakaszában megállapított feltételekkel összhangban terjesztették-e be.
A kérelem megvizsgálása után a bíró kitűzi a főtárgyalást vagy a büntetőszankció kimondásának határnapját.
514. szakasz
A bíró rendeletével kitűzi a főtárgyalás megtartásának napját, időpontját és helyét:
1) ha az indítvány nem az e törvénykönyv 512. szakaszának 1. bekezdése szerinti bűncselekményre vonatkozik,
2) ha az indítványban kezdeményezett büntetés vagy büntetőszankció e törvénykönyv 512. szakaszának 3. bekezdése szerint vagy a büntetőtörvény szerint tiltott,
3) ha a tárgy összetettsége vagy a beszerzett bizonyítékok indokolják a főtárgyalás megtartását.
A bíró a főtárgyalási idézéssel kézbesíti a terheltnek és védőjének a vádokmány átiratát, a büntetőszankció kimondása határnapjának megtartására vonatkozó indítványt nélkül.
515. szakasz
Amennyiben a bíró egyetért a büntetőszankció kimondása határnapjának megtartására irányuló indítvánnyal, rendeletével kitűzi a határnap megtartásának napját, időpontját és helyét. A rendelet meghozatalának napjától számított 15 napos határidőben a határnapot meg kell tartani.
A határnapra meg kell idézni az ügyfeleket és a védőt, a vádlott és védője idézéséhez csatolni kell a vádindítványt is. Az idézésben figyelmeztetni kell a vádlottat, hogy a határnapot akkor is megtartják, ha a szabályszerű értesítés ellenére távol marad,vagy ha nem kötelező védelem esetén a határnapról távol marad a védője.
A vádlottnak az idézést úgy kell kézbesíteni, hogy a kézbesítés napja és a határnap megtartásának napja között legalább öt nap legyen.
516. szakasz
A büntetőszankció kimondásának határnapja az ügyész rendelkezésére álló bizonyítékok tömör előterjesztésével és a büntetőszankció nemére és mértékére vonatkozó indítványozásával kezdődik.
Et követően a bíró felszólítja a vádlottat, hogy nyilatkozzon, és figyelmezteti, hogy az ügyész állításaival való egyetértése milyen következményekkel jár, és különösen arra, hogy nem élhet kifogással és fellebbezést sem jelenthet be az elsőfokú ítélet ellen.
A határnapot befejező határozatok
517. szakasz
Közvetlenül a büntetőszankció kimondása határnapjának befejezése után a bíró marasztaló ítéletet hoz, vagy rendeletével főtárgyalást tűz ki.
A marasztaló ítéletet akkor kell meghozni, ha a vádlott:
1) a határnapon egyetértett az ügyész indítványával,
2) az idézés ellenére nem jelent meg a határnapon.
A bíró rendeletével kitűzi a főtárgyalás megtartásának napját, időpontját és helyét, ha a vádlott a határnapon nem értett egyet az ügyész indítványával, vagy a bíró nem adott helyt az ügyész indítványának.
518. szakasz
Az elítélő ítéletet kézbesíteni kell az ügyfeleknek és a védőnek.
Jelen törvénykönyv 517. szakasza 2. bekezdésének 2) pontja alapján meghozott marasztaló ítélet ellen a vádlott és védője a kézbesítéstől számított nyolc napos határidőben kifogást jelenthetnek be.
Ha végzésében a bíró elkésett vagy tiltott volta miatt nem veti el a kifogást, az ügyész vádindítványának alapján elrendeli a főtárgyalás megtartását és rendeletével kitűzi a főtárgyalás napját, időpontját és helyét. A főtárgyaláson a bírót sem az ügyésznek a büntetőszankció nemére és mértékére vonatkozó indítványa (500. szakasz 1. bekezdés 6) pont), sem e törvénykönyv 453. szakasza szerinti tilalom nem köti.
Az e szakasz 3. bekezdése szerinti végzés elleni fellebbezésről a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) dönt.
Ha az e szakasz 2. bekezdése szerinti ítélet ellen nem jelentenek be kifogást, az ítélet jogerőssé válik.
3. A bírói megrovás kimondására vonatkozó külön rendelkezések
519. szakasz
Közvetlenül a főtárgyalás vagy a büntetőszankció kimondásának határnapjának befejezését követően ki kell hirdetni a bírói megrovást kimondó ítéletet, a kimondását megalapozó lényeges indokokkal együtt.
Az ítélethirdetéskor a bíró figyelmezteti a vádlottat, hogy elkövetett bűncselekményéért azért nem róttak rá büntetést, mert elvárható, hogy a bírói megrovás is elegendő mértékben fog rá hatni, hogy a jövőben többé ne kövessen el bűncselekményeket.
Az írásba foglalt ítélet tartalma
520. szakasz
A bírónak a bírói megrovást kimondó ítélet indoklásában elő kell terjesztenie a bírói megrovás kimondásának indokait.
Ha az ítéletet a vádlott távollétében hirdették ki, az indoklásban fel kell tüntetni az ezen törvénykönyv 519. szakaszának 2. bekezdése szerinti figyelmeztetést is.
BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK KIMONDÁSÁNAK ELJÁRÁSAI
A törvénykönyv alkalmazásra kerülő rendelkezései
521. szakasz
A biztonsági intézkedések kimondásának eljárásaiban e törvénykönyv 522-536. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni, és ha ezen rendelkezések valamit külön nem szabályoznak, értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv többi rendelkezését is.
1. Elmegyógyászati kényszergyógykezelés kimondásának eljárása
A biztonsági intézkedés kimondásának indítványozása
522. szakasz
Ha a terhelt törvényben bűncselekménnyé nyilvánított jogellenes cselekményt beszámíthatatlan állapotban követett el, az ügyésznek indítványoznia kell, hogy a bíróság a terheltre mondja ki az egészségügyi intézményben történő elmegyógyászati kényszergyógykezelés és őrzés, illetve a terhelt szabadlábon történő elmegyógyászati kényszergyógykezelésének biztonsági intézkedését, ha ezen intézkedés kimondásának a büntetőtörvénykönyv által előírt feltételei fennforognak.
Az e törvénykönyv 1. bekezdése szerinti biztonsági intézkedések kimondhatók akkor is, ha az ügyész ezen intézkedések indítványozásával a főtárgyaláson megváltoztatja a már beterjesztett vádiratát vagy vádindítványát.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti indítvány beterjesztése után a terheltnek védővel kell rendelkeznie (74. szakasz 7. pont).
Hatáskör és illetékesség az indítványról szóló határozat meghozatalára
523. szakasz
Az egészségügyi intézményi elmegyógyászati kényszergyógykezelés és őrzés, illetve a szabadlábon történő elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedése kimondásának indítványáról a megtartott főtárgyalás után az elsőfokú ítélkezésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság határoz.
524. szakasz
Az e törvénykönyv 211. szakasza szerinti okokon kívül az ügyész az elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedés kimondási indítványában javasolhatja a szabadlábon levő terhelt vizsgálati fogságba helyezését, ha indokolt annak veszélye, hogy a terhelt elmezavara miatt bűncselekményt követhet el.
A vizsgálati fogság elrendelése előtt a bíróságnak szakértői véleményt kell beszereznie.
A vizsgálati fogság elrendeléséről szóló végzés meghozatala után a terheltet az elsőfokú bírósági eljárás befejezéséig az állapotának megfelelő egészségügyi intézményben vagy helyiségben kell elhelyezni.
Ha a terhelt az elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedése kimondásának indítványozásakor már vizsgálati fogságban van, a bíróság e szakasz 2. és 3. bekezdése szerint jár el.
525. szakasz
Azokon a személyeken kívül, akiket a főtárgyalásra kötelező megidézni, meg kell idézni a terhelt beszámíthatóságának szakértésével megbízott egészségügyi intézmény szakértőjét is.
A vádlottat megidézik, ha állapota olyan, hogy részt vehet a főtárgyaláson. A határozathozatal előtt a tanács elnöke, szükség szerint, kikérdezi a vádlott elmegyógyászati állapotát felmérő szakértőt, a vádlottat pedig meghallgatják, ha állapota azt megengedi.
Ha a vádlott állapota nem teszi lehetővé, hogy részt vegyen a főtárgyaláson, a vád állításai kifogásoltnak minősíthetőek.
A főtárgyalásról értesítik a vádlott törvényes képviselőjét, ha nincs, a vádlott házastársát vagy jelen törvénykönyv 433. szakasza 2. bekezdése szerinti más személyt.
526. szakasz
Közvetlenül a főtárgyalás befejezését követően a bíróságnak ki kell mondania és kihirdetnie az ítéletet, a kimondását megalapozó lényeges indokokkal együtt.
Ha a bíróság megállapítja, hogy fennforognak e törvénykönyv 422. és 423. szakasza szerinti okok, elutasító vagy felmentő ítéletet fog hozni.
Ha a bíróság megállapítja, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése idején nem volt beszámíthatatlan, végzéssel megszünteti a biztonsági intézkedés alkalmazásának eljárását.
Ha a bíróság a felvett bizonyítékok alapján megállapítja, hogy a vádlott törvényben bűncselekménnyé nyilvánított jogellenes cselekményt követett el, és az elkövetés idején beszámíthatatlan volt, végzéssel kimondja az egészségügyi intézményi elmegyógyászati kényszergyógykezelésének és őrzésének, illetve a szabadlábon történő elmegyógyászati kényszergyógykezelésének biztonsági intézkedését.
Mikor arról határoz, mely biztonsági intézkedést fogja kimondani, a bíróságot nem köti az ügyész indítványa.
A biztonsági intézkedés alkalmazását elrendelő végzésben a bíróságnak ezen törvénykönyvben előírt feltételekkel összhangban határoznia kell a vagyonjogi igényről is.
527. szakasz
Közvetlenül a biztonsági intézkedés kimondási eljárásának megszüntetését elrendelő végzés kihirdetését követően az ügyész szóbeli nyilatkozattal bejelentheti, hogy lemond fellebbezési jogáról és ugyanazon bűncselekmény miatt benyújthatja vádiratát vagy vádindítványát.
A főtárgyalást ugyanazon tanács vagy egyesbíró előtt kell megtartani, a korábban felvett bizonyítékokat nem kell újra felvenni, kivéve, ha a bíróság másként határoz.
A fellebbezésre jogosult személyek
528. szakasz
Az elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedésének alkalmazását kimondó végzés ellen átvételétől számított nyolc napos határidőben az e törvénykönyv 433. szakaszának 1. és 2. bekezdése szerinti személyek fellebbezhetnek.
Büntetés melletti biztonsági intézkedés kimondása
529. szakasz
Amikor a bíróság a bűncselekményt lényegesen csökkentett beszámíthatóság állapotában elkövető vádlottra büntetést mond ki, ugyanazzal az ítélettel az egészségügyi intézményi elmegyógyászati kényszergyógykezelés és őrzés biztonsági intézkedését is kimondja, ha megállapítja, hogy fennforognak a törvényi feltételek.
Határozat a cselekvőképesség megvonásáról
530. szakasz
Az egészségügyi intézményi elmegyógyászati kényszergyógykezelés és őrzés, illetve a szabadlábon történő elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedését (526. szakasz 4. bekezdése és 529. szakasz) jogerősen kimondó határozatot meg kell küldeni a cselekvőképesség megvonására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak.
A határozatról értesíteni kell a gyámhatóságot is.
A biztonsági intézkedés megszüntetése
531. szakasz
Az egészségügyi intézmény, a gyámhatóság vagy a biztonsági intézkedéssel sújtott terhelt indítványára, illetve hivatalból, a biztonsági intézkedést kimondó, elsőfokú ítéletet meghozó bíróság kilenc havonként felülvizsgálja, hogy szükséges-e az egészségügyi intézeti gyógykezelés és őrzés fenntartása.
Ha a bíróság az orvosok véleménye alapján és az ügyész nyilatkozatának beszerzése után megállapítja, hogy az egészségügyi intézményi gyógykezelés és őrzés már nem szükséges, megszünteti az intézkedést, és elrendeli a vádlott elbocsátását az egészségügyi intézményből, de elrendelheti a szabadlábon történő elmegyógyászati kényszergyógykezelését.
Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti intézkedés megszüntetésére vonatkozó indítványt elutasítják, újabb indítványt legkorábban a végzés meghozatalától számított hat hónap elmúltával lehet beterjeszteni.
A lényegesen csökkentet beszámíthatóságú elítélt egészségügyi intézményből történő elbocsátásakor, ha ott kevesebb időt töltött el, mint a rá kimondott börtönbüntetés tartama, a bíróság az elbocsátásról szóló végzésben határoz, le kell-e töltenie a büntetés fennmaradt részét, vagy feltételesen szabadságra bocsátja. A feltételesen szabadságra bocsátott elítéltre, ha fennforognak a törvényi feltételek, ki lehet mondani a szabadlábon történő elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedését is.
A kimondott biztonsági intézkedés megcserélése
532. szakasz
A terheltre, akire előzőleg szabadlábon történő elmegyógyászati kényszergyógykezelést mondtak ki, a bíróság (531. szakasz 1. bekezdés) hivatalból, vagy a terhelt gyógyítását ellátó, - illetve, amelynek el kellet volna látnia gyógyítását - egészségügyi intézmény indítványára, kimondja az egészségügyi intézményi elmegyógyászati kényszergyógykezelés és őrzés biztonsági intézkedését.
A bíróság az e szakasz 1. bekezdése szerinti határozatot az ügyész nyilatkozatának beszerzését követően hozza meg, miután megállapította, hogy az elkövető nem vetette alá magát a gyógykezelésnek, vagy önhatalmúlag megszüntette azt, vagy pedig a gyógykezelés ellenére is oly mértékben maradt veszélyes környezetére, hogy szükségesnek mutatkozik az egészségügyi intézetben történő gyógykezelése és őrzése.
A határozat meghozatala előtt a bíróságnak ki kell hallgatnia a terhelt elmegyógyászati vizsgálatát elvégző szakértőt, a terhelt meghallgatására pedig csak akkor kerülhet sor, ha azt állapota lehetővé teszi. A szakértő kihallgatásának határnapjáról a bíróság értesíti az ügyészt és a védőt.
2. Alkoholbetegek kényszergyógyítása és kábítószerfüggők kényszergyógyítása biztonsági intézkedésének kimondási eljárása
A szakértői szaklelet és szakvélemény
533. szakasz
A bíróság az alkoholbetegek kényszergyógyítása vagy a kábítószerfüggők kényszergyógyítása biztonsági intézkedésének kimondásáról a szakértői szaklelet és szakvélemény beszerzése után határoz.
A szakértőnek nyilatkoznia kell a terhelt gyógyítási lehetőségeiről is.
A kiszabott biztonsági intézkedés kényszervégrehajtása
534. szakasz
Ha feltételes ítélet szabadlábon történő gyógykezelést rendelt el, az elítélt pedig nem vetette alá magát a gyógykezelésnek vagy azt önhatalmúlag megszüntette, a bíróság visszavonhatja a feltételes ítéletet vagy elrendelheti a kimondott alkoholbetegek kényszergyógyítása vagy a kábítószerfüggők kényszergyógyítása biztonsági intézkedésének egészségügyi intézményben vagy más szakosodott intézményben való kényszervégrehajtását.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti határozatot a bíróság hivatalból, vagy annak az intézménynek az indítványára hozza meg, amelyben az elítéltet gyógykezelték, illetve, amelyben gyógykezelni kellet volna.
A határozat meghozatala előtt a bíróság kikéri az ügyész és az elítélt nyilatkozatát, továbbá szükség szerint kihallgatja az intézmény orvosát, amelyben az elítéltet gyógykezelték, illetve, amelyben gyógykezelni kellet volna.
3. Az elkobzás biztonsági intézkedése kimondásának eljárása
535. szakasz
A büntetőtörvény szerint feltétlenül elkobzandó dolgokat a közbiztonság érdekeinek vagy a közerkölcs védelmének céljából akkor is el kell kobozni, ha a büntetőeljárás nem ér véget a vádlott bűnösségét megállapító ítélettel vagy elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedésének kimondásával.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti határozatot az elsőfokú, hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság hozza meg.
Az elkobzásról szóló végzést a bíróság akkor is meghozza, ha a vádlott bűnösségét megállapító ítéletben vagy elmegyógyászati kényszergyógykezelés biztonsági intézkedését kimondó végzésben elmulasztották a vonatkozó határozat meghozását.
A végzés kézbesítése és a fellebbezési jogosultság
536. szakasz
Az elkobzásáról szóló végzés hitelesített átiratát kézbesíteni kell - ha ismert - a dolog tulajdonosának.
A tárgy tulajdonosa e törvénykönyv 535. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerinti végzés ellen jogosult fellebbezni.
A VAGYONI ELŐNY ELKOBZÁSÁNAK ELJÁRÁSA
A törvénykönyv alkalmazásra kerülő rendelkezései
537. szakasz
A vagyoni előny elkobzásának eljárásában e törvénykönyv 538-543. szakaszait kell alkalmazni, és ha ezen rendelkezések valamit nem írnak valamit külön elő, értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv többi rendelkezését is.
A vagyoni előny megállapításának kötelezettsége
538. szakasz
A vagyoni előnyt a büntetőeljárásban hivatalból kell megállapítani.
Az eljáró hatóság az eljárás során köteles az anyagi előny megállapításához fontos bizonyítékokat beszerezni és fontos körülményeket leellenőrizni.
Ha a sértett beterjesztett vagyonjogi igényének tárgya kizárja a vagyoni előny elkobzását, a vagyoni előnyt csak a vagyonjogi igénnyel fel nem ölelt részre kiterjedően kell megállapítani.
A vagyoni előny elkobzása más személyektől
539. szakasz
Amikor a felmerül a vagyoni előny elkobzása más személyektől, meg kell idézni kihallgatás céljából az előzetes eljárásban és a főtárgyalásra azt a személyt, illetve jogi személy képviselőjét, akire, illetve amelyre térítés nélkül vagy nyilvánvalóan nem a valós érték megtérítésével ruházták át a vagyoni előnyt. Az idézésben figyelmeztetni kell az érintett személyt, hogy távolmaradása nem akadálya az eljárás lefolytatásának.
A jogi személy képviselőjét a főtárgyaláson a vádlott után kell kihallgatni. Ugyanígy kell eljárni az e szakasz 1. bekezdése szerinti más személlyel is, kivéve ha tanúként idézték meg.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti személy, illetőleg jogi személy képviselője jogosult a vagyoni előny megállapításával kapcsolatban bizonyítékokat indítványozni és a tanácselnök jóváhagyásával kérdéseket feltenni a vádlottnak, a tanúnak, a szakértőnek és a szaktanácsadónak.
A nyilvánosság kizárása a főtárgyalásról nem vonatkozik az e szakasz 1. bekezdése szerinti személyre, illetve jogi személy képviselőjére.
Ha a bíróság csak a főtárgyaláson állapítja meg, hogy felmerül a vagyoni előny elkobzásának lehetősége, megszakítja a főtárgyalást és megidézi az e szakasz 1. bekezdése szerinti személyt, illetőleg jogi személy képviselőjét.
Ideiglenes biztosítási intézkedések
540. szakasz
Ha felmerül az vagyoni előny elkobzásának lehetősége, a bíróságnak hivatalból, a végrehajtást és biztosítást rendező törvény rendelkezései szerint ideiglenes biztosítási intézkedéseket kell elrendelnie. Ebben az esetben értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 257. szakaszának 2-4. bekezdése szerinti rendelkezéseket.
Határozat a vagyoni előny elkobzásáról
541. szakasz
A bíróság a vagyoni előny elkobzásáról szóló határozatot elítélő ítéletben vagy elmegyógyászati kényszergyógykezelést kimondó végzésben mondhatja ki.
A bíróság a vagyoni előny összegét szabad mérlegelés alapján határozza meg, ha megállapítása aránytalan nehézségekkel vagy az eljárás jelentős késleltetésével járna.
Az ítélet, illetve végzés rendelkező részében a bíróságnak fel kell tüntetni, mely tárgyat, illetve mely pénzösszeget kobozza el.
Az e törvénykönyv 539. szakaszának 1. bekezdése szerint személynek, továbbá a jogi személy képviselőjének is, kézbesíteni kell az ítélet, illetve végzés hitelesített átiratát, ha a bíróság az illető személyre vagy jogi személyre vonatkozóan kimondta a vagyoni előny elkobzását.
Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazása
542. szakasz
Az e törvénykönyv 434. szakaszának 4. és 5. bekezdése, a 444. szakasz, továbbá a 449. szakasz rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a vagyoni előny elkobzásáról szóló határozat elleni fellebbezésre.
543. szakasz
A személy, illetve jogi személy képviselője (539. szakasz 1. bekezdés) perújítást indítványozhat a vagyoni előny elkobzásáról szóló határozat vonatkozásában.
A JOGERŐS ÍTÉLET MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK ELJÁRÁSAI
A törvénykönyv alkalmazásra kerülő rendelkezései
544. szakasz
A jogerős ítélet megváltoztatásának eljárásaiban e törvénykönyv 545-561. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni, és ha ezen rendelkezések valamit nem írnak külön elő, értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv többi rendelkezését is.
1. A feltételes ítélet visszavonásának eljárása
545. szakasz
A feltételes ítélet visszavonásának eljárása, a jogosult vádló indítványára az elsőfokú határozatot meghozó bíróság előtt indul meg, ha:
1) a feltételes ítélet határozatot tartalmaz a büntetés végrehajtására, amennyiben az elítélt megszabott határidőben nem származtatja vissza a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előnyt vagy nem téríti meg a bűncselekménnyel okozott kárt, vagy nem teljesíti büntetőtörvényben előírt más kötelezettségeit,
2) a pártfogó felügyelet alá helyezett elítélt nem teljesíti a bíróság által rárótt kötelezettségeket.
546. szakasz
Közvetlenül a feltételes ítélet visszavonására vonatkozó indítvány átvételét követően az egyesbíró foganatosíthatja a szükséges vizsgálódásokat a határozat szempontjából fontos tények megállapítása és bizonyítékok beszerzése céljából.
547. szakasz
A bíró rendeletével kitűzi a feltételes ítélet visszavonása határnapjának napját, időpontját és helyszínét.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti határnapra meg kell idézni az ügyfeleket és a védőt. Az e törvénykönyv 545. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti esetben a határnapra meg kel idézni a sértettet is, és az e törvénykönyv 545. szakasza 1. bekezdésének 2) pontja szerinti esetben a pártfogó felügyelettel párosuló feltételes ítélet végrehajtására kötelezett megbízottat.
Az idézésben az elítéltet figyelmeztetni kell, hogy a határnapot megtartják távolmaradása, vagy ha a védelem nem kötelező, védőjének távolmaradása esetén is.
Az elítéltnek úgy kell kikézbesíteni az idézést, hogy a kézbesítés napja és a határnap megtartásának napja között legalább nyolc nap legyen.
548. szakasz
A feltételes ítélet visszavonási eljárása a visszavonás indokainak a jogosult vádló általi előterjesztésével kezdődik.
Ha a feltételes ítélet visszavonási eljárása e törvénykönyv 545. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerint indult meg, a bírónak fel kell szólítani a sértettet, hogy nyilatkozzon az e szakasz 1. bekezdése szerinti indokokról.
Ezután a bíró felszólítja a vádlottat, nyilatkozzon a jogosult vádló indítványáról.
Ha a feltételes ítélet visszavonási eljárása e törvénykönyv 545. szakasza 1. bekezdésének 2) pontja szerint indult meg, a bírónak ki kell hallgatnia a pártfogó felügyelettel párosuló feltételes ítélet végrehajtására kötelezett megbízottat.
A határnapot lezáró határozatok
549. szakasz
A bíró közvetlenül a feltételes ítélet visszavonási eljárása határnapjának befejezését követően meghozza az indítványnak helyt adó, vagy azt elutasító ítéletet.
550. szakasz
A bíró ítélettel elutasítja a feltételes ítélet visszavonási indítványát, ha megállapítja, hogy a feltételes ítélet visszavonása megalapozatlan.
Az ítéletben a bíró hivatalból határozhat, hogy:
1) a próbaidőn belül meghosszabbítja a kötelezettség teljesítését, vagy ha az elítélt igazolt okokból képtelen teljesíteni a rárótt kötelezettséget, mentesíti teljesítése alól, vagy azt másik megfelelő kötelezettségre váltja (545. szakasz 1. bekezdés 1) pont).
2) figyelmeztetésben részesíti a pártfogó felügyeletből eredő kötelezettségeit nem teljesítő elítéltet, vagy a próbaidőn belül meghosszabbítja a pártfogó felügyelet tartamát, vagy a korábbi kötelezettséget másikra váltja (545. szakasz 1. bekezdés 2) pont).
A feltételes ítélet visszavonása
551. szakasz
A feltételes ítélet visszavonási indítványának:
1) az e törvénykönyv 545. szakasza 1. bekezdésének 1) pontja szerinti kötelezettségek teljesítésének elmulasztása,
2) a pártfogó felügyeletből eredő, e törvénykönyv 545. szakasza 1. bekezdésének 2) pontja szerinti kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt a bíró ítélettel ad helyt, és kimondja a feltételes ítéletben megállapított büntetést.
2. A büntetésről szóló határozat megváltoztatásának eljárásai
a) Összbüntetésbe foglalás eljárása
Az eljárás megindítása
552. szakasz
Az összbüntetésbe foglalás eljárását az ügyész vagy az elítélt és védője indítványozhatják, ha:
1) ugyanazon elítéltet kettő vagy több ítéletben több büntetéssel sújtották, de nem alkalmazták a halmazati bűncselekményekre kimondott büntetések összbüntetésbe foglalásáról szóló rendelkezéseket,
2) az összbüntetés kimondásakor, a halmazati bűncselekményekre vonatkozó szabályok alkalmazásakor megállapítottnak vettek, hogy a halmazati szabályok alapján kimondott korábbi ítéletbe már beszámított büntetést,
3) a több bűncselekményre összbüntetést kimondó jogerős ítélet részben nem hajtható végre közkegyelem vagy kegyelem miatt.
Hatáskör és illetékesség az indítványról való határozásra
553. szakasz
Az összbüntetésbe foglalásról szóló határozatot az a bíróság hozza meg, amely:
1) első fokon ítélkezett abban a tárgyban, amelyben a legsúlyosabb nemű büntetést mondták ki, ha ugyanazon neműek, akkor az, amely a legnagyobb mértékű büntetést mondta ki, ha pedig a büntetések egyenlők, a büntetést utolsóként kimondó bíróság (552. szakasz 1. pont),
2) első fokon ítélkezett és az összbüntetés kimondásakor tévesen számított be olyan büntetést, amelyet valamely korábbi ítéletbe már beszámítottak (552. szakasz 2. pont),
3) első fokon ítélkezett (552. szakasz 3. pont).
Határozás az indítványról
554. szakasz
Az összbüntetésbe foglalási indítványról a bíróság tanácsülésen határoz.
A határozat meghozatala előtt a bíróság beszerzi a másik ügyfél nyilatkozatát.
A bíróság az összbüntetésbe foglalási indítványt ítélettel elutasítja vagy helyt ad neki.
Az indítvány elutasítása
555. szakasz
Az összbüntetésbe foglalási indítványt a bíróság ítélettel elutasítja, ha e törvénykönyv 552. szakasza szerinti indokok nem forognak fenn.
Az indítványnak helytadás
556. szakasz
Az összbüntetésbe foglalási indítványnak helyt adó ítéletével a bíróság:
1) a korábbi ítéletek büntetésre vonatkozó határozatait megváltoztatja és összbüntetést mond ki (552. szakasz 1. pont),
2) megváltoztatja az ítéletet a kimondott összbüntetés vonatkozásában, amelybe tévesen számítottak be egy másik ítéletbe (552. szakasz 2. pont) már korábban beszámított büntetést,
3) a kiszabott büntetésre vonatkozóan megváltoztatja az ítéletet és megállapítja, mennyit kell a korábbi ítélettel kimondott büntetésből végrehajtani (552. szakasz 3. pont).
Ha e szakasz 1. bekezdésének 1) és 2) pontja szerinti esetben a büntetés kimondásakor más bíróságok ítéleteit is figyelembe vették, az új ítélet hitelesített átiratát e bíróságoknak meg kell küldeni.
b) A büntetésenyhítési eljárás
Az eljárás megindítása
557. szakasz
A büntetésenyhítési eljárás a külön hatáskörű ügyész indítványára indul, ha az együttműködő elítélt, e törvénykönyv 327. szakaszának 1. bekezdése szerinti megegyezés értelmében, elítélő ítélettel jogerősen befejezett eljárásban vallomást tett.
A büntetésenyhítési indítvány az e szakasz 1. bekezdése szerinti ítélet jogerőre lépése napjától számított 30 napos határidőben terjeszthető be.
Hatáskör és illetékesség az indítványról való határozásra
558. szakasz
A büntetésenyhítési indítványról az együttműködő elítélt felett első fokon ítélkező bíróság határoz.
Határozathozatal az indítványról
559. szakasz
A bíróság a büntetésenyhítési indítványról tanácsülésen határoz.
A határozat meghozatala előtt a bíróság beszerzi az együttműködő elítélt nyilatkozatát, és betekint az elítélt tanúzásáról kötött megállapodásnak helyt adó végzésbe.
A bíróság ítéletével elutasítja a büntetésenyhítési indítványt, vagy helyt ad neki.
Az indítvány elutasítása
560. szakasz
A bíróság ítéletével elutasítja a büntetésenyhítési indítványt, ha megállapítja, hogy az együttműködő elítélt nem teljesítette teljes egészében a tanúzási megállapodásból eredő kötelezettségeit.
Az indítványnak helyt adás
561. szakasz
Amikor a bíróság ítéletével helyt ad a büntetésenyhítési indítványnak, megváltoztatja a jogerős marasztaló ítélet büntetésre vonatkozó határozatát, és az együttműködő elítéltre e törvénykönyv 330. szakaszával összhangban álló büntetést mond ki.
ELJÁRÁSOK AZ ELÍTÉLT JOGAINAK MEGVALÓSÍTÁSÁRA
A törvénykönyv alkalmazásra kerülő rendelkezései
562. szakasz
Az elítélt jogai megvalósításának eljárásaira e törvénykönyv 563-582. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni és ha ezen rendelkezések valamit nem írnak külön elő, értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv többi rendelkezését is.
1. A feltételes szabadságra bocsátás eljárása
563. szakasz
A kiszabott börtönbüntetésének két harmadát letöltött elítélt, vagy védője feltételes szabadságra bocsátási kérelmet terjeszthetnek be.
A kérelemről az első fokon ítélkező bíróság tanácsa (21. szakasz 4. bekezdés) határoz.
564. szakasz
Közvetlenül a feltételes szabadságra bocsátási kérelem beterjesztése után, a tanács kivizsgálja, hogy fennforognak-e a kérelem beterjesztésének törvényi feltételei és a kérelmet elveti, ha megállapítja:
1) jogosulatlan személy terjesztette be,
2) az elítélt nem töltötte le kiszabott börtönbüntetésének két harmadát,
3) a börtönbüntetés letöltése alatt az elítélt szökést kísérelt meg, vagy megszökött az intézetből.
Ha nem hozza meg az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzést, a tanács jelentést kér attól az intézettől, amelyben az elítélt börtönbüntetését tölti az elítélt magaviseletéről és más arra utaló körülményekről, megvalósult-e a büntetés célja, továbbá jelentést kér a büntetőszankciók végrehajtására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szerv megbízottjától.
Határnap kitűzése a kérelemről való határozásra
565. szakasz
A tanácselnök rendeletében kitűzi a feltételes szabadságra bocsátási kérelemről való határozás határnapjának napját, időpontját és helyszínét.
A határnapra a tanácselnök, ha véleménye szerint jelenléte szükséges, megidézi az elítéltet, a védőjét, ha van neki, a kérelemről határozó bíróságnál eljáró ügyészt, és ha a jelentés kedvező, annak az intézetnek a képviselőjét, amelyben az elítélt börtönbüntetését tölti.
Az idézésben figyelmeztetni kell a védőt, hogy a határnapot távolmaradása esetén is megtartják.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti személyeknek úgy kell kikézbesíteni az idézést, hogy a kézbesítés napja és a határnap megtartásának napja között legalább nyolc nap legyen.
566. szakasz
A feltételes szabadságra bocsátási kérelemről való határozat meghozatalának határnapja a feltételes szabadságra bocsátást igazoló körülmények védő általi előterjesztésével kezdődik, ha a védő távol van, a tanácselnök röviden ismerteti a kérelem alapját képező indokokat.
Ha az elítélt a határnapon jelen van, a tanácselnök kikéri nyilatkozatát, majd felszólítja az ügyészt, nyilatkozzon az elítélt kérelméről.
Ha a határnapra megidézték annak az intézetnek a képviselőjét, amelyben az elítélt börtönbüntetését tölti, a tanácselnök a képviselőt kihallgatja az elítélt magaviseletéről a büntetés letöltése alatt, munkakötelezettséginek teljesítéséről munkaképességéhez viszonyítva és más körülményekről, melyek arra utalhatnának, hogy megvalósult a büntetés célja.
A határnapot lezáró határozatok
567. szakasz
Közvetlenül a határnap befejezését követően a feltételes szabadságra bocsátási kérelemről a tanácsnak elutasító vagy annak helyt adó végzést kell hoznia, és eközben különösen szem előtt kell tartania az elítélttel kapcsolatos kockázatokat, a kezelő program végrehajtásának sikerességét, az elítélt korábbi elítéléseit, életkörülményeit és feltételes szabadságra bocsátás remélt hatását az elítéltre.
A feltételes szabadságra bocsátásról szóló végzésben a tanács kötelezheti az elítéltet bizonyos, büntetőtörvényben előirányozott kötelezettségek teljesítésére, és határozhat az elítélt feltételes szabadsága alatt elektronikus felügyelet alá helyezéséről is.
A feltételes szabadságra bocsátásról szóló végzést kézbesíteni kell az elítéltnek és védőjének, az ügyésznek, az intézetnek, amelyben az elítélt büntetését tölti, az elítéltet a büntetés letöltésére beutaló bíróságnak, az elítélt lakóhelye szerint illetékes büntető szankció-végrehajtási bírónak, a rendőrségnek, továbbá a büntetőszankciók végrehajtására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szerv megbízottjának és az elítélt lakóhelye szerint illetékes szociális gondozó központnak.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés ellen az ügyész valamint az elítélt és védője fellebbezhetnek.
A feltételes ítélet visszavonásának eljárása
568. szakasz
A feltételes ítélet visszavonásának eljárására értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 545-551. szakaszának rendelkezéseit.
2. A mentesítés és a biztonsági intézkedések megszüntetésének vagy az elítélés jogkövetkezményei megszüntetésének eljárásai
a. A törvényi mentesítés eljárása
Az eljárás megindítása
569. szakasz
A mentesítés tárgyát képező bűncselekmény előtt el nem ítélt vagy a törvény szerint el nem ítéltnek tekintendő személy törvényi mentesítési eljárását hivatalból, a bűnügyi nyilvántartás vezetésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság kezdeményezi.
Előzetes vizsgálódások
570. szakasz
A törvényi mentesítés törvényi feltételeinek teljesülését megállapító határozat meghozatala előtt az e törvénykönyv 569. szakasza szerinti hatóság elvégzi a szükségesnek mutatkozó vizsgálódásokat, és különösen ki kell vizsgálnia:
1) végrehajtották-e a mellékbüntetést és folyamatban vannak-e biztonsági intézkedések,
2) folyik-e büntetőeljárás az elítélt ellen a törvényi mentesítési határidő alatt elkövetett új bűncselekmény miatt.
Határozat a mentesítésről
571. szakasz
Az e törvénykönyv 570. szakasza szerinti vizsgálódások befejezése után, a bűnügyi nyilvántartás vezetésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság meghozza:
1) a végzést, mellyel megállapítja, hogy a törvényi mentesítés feltételei nem forognak fenn,
2) a végzést a törvényi menetesítésről.
Az e szakasz 1. bekezdésének 1) pontja szerinti végzés ellen az elítélt fellebbezést terjeszthet be, amelyet a büntetőszankció-végrehajtási bíró bírál el.
Az elítélt mentesítési kérelme
572. szakasz
Ha a bűnügyi nyilvántartás vezetésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság nem hozza meg a törvényi mentesítés bekövetkeztéről szóló végzést, az elítélt kérelmezheti annak megállapítását, hogy a menetesítés a törvény szerint bekövetkezett.
Ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság a kérelem átvételétől számított 30 napos határidőn belül nem jár el a kérelem szerint, az elítélt kérelmezheti az elsőfokú ítéletet kimondó bíróságnál, hogy hozzon végzést a mentesítésről.
A kérelemről a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) határoz, az ügyész nyilatkozatának kikérése után.
b. A bírósági mentesítés eljárása
Az eljárás megindítása
573. szakasz
A bírósági mentesítés eljárása az elítélt vagy védője kérvényére indul.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti kérvényről az első fokon ítélkező bíróság tanácsa (21. szakasz 4. bekezdés) dönt.
Az előzetes vizsgálódások
574. szakasz
Közvetlenül a bírósági mentesítési kérvény átvétele után a tanácsnak ki kell vizsgálnia, hogy teljesültek-e a kérvény beterjesztésére vonatkozó törvényi feltételek és végzésével elveti a kérvényt, ha:
1) jogosulatlan személy terjesztette be,
2) az elítéltre öt évet meghaladó börtönbüntetést róttak,
3) az elítélt a három évet meghaladó és öt évig terjedő börtönbüntetés letöltésének, vagy elévülésének, illetve megbocsátásának napjától számított tíz éves határidőben újra bűncselekményt követett el.
Ha nem hozza meg az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzést, a tanács foganatosíthatja a szükségesnek mutatkozó vizsgálódásokat, megállapíthatja az elítélt által előterjesztett tényeket és beszerezheti a határozathozatal szempontjából szükséges bizonyítékokat, különösen azokat, amelyek az elítélt magaviseletére és arra vonatkoznak, hogy lehetőségeihez mérten megtérítette-e a bűncselekményével okozott kárt.
A tanács az elítélt magatartásáról jelentést kérhet a rendőrségtől, melynek területén az elítélt a kiállt büntetés után tartózkodott, és ilyen jelentést kérhet attól az intézettől is, amelyben az elítélt büntetését letöltötte.
Határnap kitűzése a kérvényről szóló határozat meghozatalára
575. szakasz
A tanácselnök rendeletével kitűzi a bírósági mentesítés iránti kérvényről szóló határozat meghozatalának határnapját.
A határnapra meg kell idézni az elítéltet és, ha van neki, védőjét, a kérvényről határozatot hozó bíróságnál eljáró ügyészt, és ha a jelentés pozitív, meg lehet idézni annak az intézetnek a képviselőjét, amelyben az elítélt börtönbüntetését letöltötte.
Az idézésben az elítéltet figyelmeztetni kell, hogy a határnapot megtartják távolmaradása vagy védőjének távolmaradása esetén is.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti személyeknek úgy kell kézbesíteni az idézést, hogy a kézbesítés napja és a határnap megtartásának napja között legalább nyolc nap legyen.
A határnap menete
576. szakasz
A bírósági mentesítésért folyamodó kérvényről szóló határozat meghozatalának határnapja a kérvény indokainak az elítélt vagy védője általi előterjesztésével kezdődik, vagy távolmaradásuk esetén a tanácselnök rövid előterjesztésével a mentesítési kérvény indokairól.
Ezek után a tanácselnök felszólítja az ügyészt, hogy nyilatkozzon az elítélt kérvényéről.
Ha a határnapra megidézték annak az intézetnek a képviselőjét, amelyben az elítélt börtönbüntetését letöltötte, a tanácselnöknek ki kell őt hallgatnia az elítélt magatartásáról a büntetés letöltése alatt, munkakötelezettségeinek teljesítéséről munkaképességéhez mérten, valamint a mentesítés megítélésének szempontjából más jelentős körülményekről.
A határnapot befejező határozatok
577. szakasz
Közvetlenül a határnap befejezését követően a tanácsnak határoznia kell a mentesítésért folyamodó kérvény elutasításáról vagy annak helyt adásáról.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés ellen fellebbezhetnek az elítélt és védője és az ügyész.
Ha a tanács elutasítja a kérvényt, mert az elítélt magatartásával nem érdemelte ki a mentesítést, a végzés jogerőre emelkedésétől számított egy év elmúltával az elítélt a mentesítést ismét kérvényezheti.
b) A biztonsági intézkedések megszüntetésének eljárása vagy az elítélés jogkövetkezményei megszüntetésének eljárása
Az eljárás megindítása
578. szakasz
A foglalkozástól, tevékenységtől vagy kötelezettségtől eltiltás vagy a gépjármű vezetéstől eltiltás biztonsági intézkedése, illetve meghatározott jogok megszerzését eltiltó elítélés jogkövetkezményei megszüntetésének eljárása az elítélt vagy védője kérvényére kezdődik.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti kérvényt az első fokon ítélkező bíróság tanácsa (21. szakasz 4. bekezdés) bírálja el.
Előzetes vizsgálódások
579. szakasz
Közvetlenül a biztonsági intézkedések vagy az elítélés jogkövetkezményei megszüntetéséért folyamodó kérvény átvétele után a tanács kivizsgálja, hogy teljesültek-e a kérvény beterjesztésének feltételei, és végzésével elveti a kérvényt, ha megállapítja, hogy:
1) nem jogosult személy terjesztette be,
2) a biztonsági intézkedés alkalmazása kezdetétől vagy a büntetés letöltése, elévülése vagy megbocsátása napjától számított három év még nem múlt el.
Ha nem hozza meg az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzést, a tanács foganatosíthatja a szükségesnek mutatkozó ellenőrzéseket, megállapíthatja az elítélt által előterjesztett tényeket és beszerezhet minden, a határozathozatal szempontjából szükséges bizonyítékot, de különösen arra vonatkozóan, hogy megtérítette-e az elítélt a bűncselekményével okozott kárt, és visszaszármaztatta-e a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előnyt.
A tanács az elítélt magatartásáról jelentést kérhet a rendőrségtől, melynek területén az elítélt a kiállt, elévült, vagy megbocsátott büntetés után tartózkodott, és ilyen jelentést kérhet attól az intézettől is, amelyben az elítélt letöltötte a büntetését.
Határnap kitűzése a kérvényről szóló határozat meghozatalára
580. szakasz
A tanácselnök rendeletével kitűzi a biztonsági intézkedés megszüntetése vagy az elítélés jogkövetkezményeinek megszüntetése iránti kérvényről szóló határozat meghozatalának határnapját.
A határnapra meg kell idézni az elítéltet, és ha van neki, védőjét, a kérvényről határozatot hozó bíróságnál eljáró ügyészt és szükség szerint meg lehet idézni annak az intézetnek a képviselőjét, amelyben az elítélt börtönbüntetését letöltötte.
Az idézésben figyelmeztetni kell az elítéltet, hogy a határnapot megtartják távolmaradása vagy védőjének távolmaradása esetén is.
Az e szakasz 2. bekezdése szerinti személyeknek úgy kell kézbesíteni az idézést, hogy a kézbesítés napja és a határnap megtartásának napja között legalább nyolc nap legyen.
A határnap menete
581. szakasz
A biztonsági intézkedés megszüntetése vagy az elítélés jogkövetkezményeinek megszüntetése iránti kérvényről szóló határozat határnapja az indokoknak az elítélt vagy védője általi előterjesztésével kezdődik, távolmaradásuk esetén, pedig a tanácselnök rövid előterjesztésével a kérvény indokairól.
Ezt követően a tanácselnök felszólítja az ügyészt, hogy nyilatkozzon az elítélt kérvényéről.
Ha a határnapra megidézték annak az intézetnek a képviselőjét, amelyben az elítélt börtönbüntetését letöltötte, a tanácselnöknek ki kell hallgatnia a képviselőt az elítélt magatartásáról a büntetés letöltése alatt, munkakötelezettségeinek teljesítéséről munkaképességéhez mérten, valamint a biztonsági intézkedés megszüntetését vagy az elítélés jogkövetkezményeinek megszüntetését igazoló más körülményekről.
A határnapot befejező határozatok
582. szakasz
Közvetlenül a határnap befejezését követően a tanácsnak határoznia kell a biztonsági intézkedés megszüntetése vagy az elítélés jogkövetkezményeinek megszüntetése iránti kérvény elutasításáról vagy annak helyt adásáról.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti végzés ellen az elítélt és védője, valamint az ügyész fellebbezhetnek.
Ha a tanács elutasítja a biztonsági intézkedés megszüntetése vagy az elítélés jogkövetkezményeinek megszüntetése iránti kérvényt, az elítélt azt ismét kérvényezheti a végzés jogerőre emelkedésétől számított egy év elmúltával.
ELJÁRÁS A SZABADSÁGÁTÓL ALAPTALANUL MEGFOSZTOTT VAGY ALAPTALANUL ELÍTÉLT SZEMÉLY JOGAINAK MEGVALÓSÍTÁSÁRA
A törvénykönyv alkalmazásra kerülő rendelkezései
583. szakasz
A szabadságától alaptalanul megfosztott vagy alaptalanul elítélt személy jogainak megvalósítási eljárására e törvénykönyv 584-595. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni, és ha ezen rendelkezések valamit külön nem írnak elő, értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv többi rendelkezését is.
A szabadságától alaptalanul megfosztott személy
584. szakasz
Szabadságától alaptalanul megfosztottnak azt a személyt kell tekinteni:
1) akit megfosztottak szabadságától, de eljárás nem indult, vagy az eljárást jogerős végzéssel megszüntették, vagy elutasították a vádat, vagy az eljárás jogerősen megszűnt elutasító vagy felmentő ítélettel,
2) aki börtönbüntetést töltött le, és perújítási indítvány vagy törvényességi óvás folytán a letöltöttnél rövidebb időtartamú börtönbüntetést vagy szabadságvesztéssel nem járó büntetőszankciót róttak rá, vagy bűnössé nyilvánították, de mentesítették a büntetés alól,
3) akit a rárótt szabadságvesztésből álló büntető-szankció tartamánál hosszabb ideig tartottak fogva,
4) akit az eljáró hatóság mulasztása vagy törvénytelen eljárása miatt fosztottak meg szabadságától vagy tartottak fogva hosszabb ideig, vagy hosszabb ideig tartottak intézetben szabadságelvesztésből álló büntetőszankció végrehajtása céljából.
Nem tarthat igényt kártérítésre az a személy, aki szabadságvesztését saját tiltott cselekményeivel idézte elő. Az e szakasz 1. bekezdésének 1) pontja szerinti esetekben kizárt a kártérítés, az ezen törvénykönyv 585. szakasza 2. bekezdése 2) pontja szerinti körülmények fennforgása esetén is, vagy ha az eljárást a terhelt halála miatt szüntették meg (20. szakasz).
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti esetekben értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 588-591. szakaszának rendelkezéseit.
585. szakasz
Alaptalanul elítéltnek kell tekinteni azt a személyt, akire jogerősen büntetőszankciót róttak ki vagy bűnössé nyilvánították, de a büntetés alól mentesítették, a rendkívüli jogorvoslat folytán indult új eljárást pedig jogerősen megszüntették vagy az új eljárásban a vádat jogerősen elutasították, vagy az új eljárás jogerős felmentő ítélettel végződött.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti személy nem jogosult kártérítésre, ha:
1) hamis beismerésével vagy más módon szándékosan idézte elő saját elítélését, kivéve ha azt kényszer alatt tette,
2) az új eljárásban az eljárás megszüntetésére vagy a vád elutasítására a pótmagánvádló, illetve magánvádló üldözéstől való elállása miatt került sor, vagy mert a sértett elállt magánindítványától, az elállásra pedig a terhelttel való megállapodás alapján került sor.
A halmazati bűncselekmény miatti elítélés esetén a kártérítési jogosultság vonatkozhat egyes azon bűncselekményekre is, amelyek tekintetében teljesültek a kártérítés elismerésének feltételei.
A bejegyzett alaptalan elítélés törléséről szóló végzés
586. szakasz
Az első fokon ítélkezett bíróság hivatalból hozza meg az alaptalan elítélés bűnügyi nyilvántartási bejegyzésének törléséről szóló végzést.
A végzést kézbesíteni kell a bűnügyi nyilvántartás vezetésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak.
A bűnügyi nyilvántartásból törölt bejegyzésről senkinek sem adhatók ki adatok.
Az ügyiratokból származó adatok felhasználási tilalma
587. szakasz
Az a személy, akinek e törvénykönyv rendelkezései alapján jóváhagyták a szabadságától alaptalanul megfosztott vagy alaptalanul elítélt személyre vonatkozó ügyiratok megtekintését és átmásolásukat, az ügyiratokból származó adatokat nem használhatja fel oly módon, hogy az káros hatással legyen a szabadságától alaptalanul megfosztott vagy alaptalanul elítélt személy jogainak megvalósítására.
A bíróság elnöke erre köteles figyelmeztetni azt a személyt, akinek jóváhagyták a megtekintést, a figyelmeztetést fel kell tüntetni az ügyiraton, az illető személynek pedig aláírni.
2. A kárpótlási jog megvalósításának eljárása
588. szakasz
A sértettnek a kárpótlási kereset beterjesztés előtt az igazságüggyel megbízott minisztériumhoz kell folyamodnia a kár fennállásáról, neméről és összegéről való megállapodás céljából.
A kárpótlási kérelemről a Kárpótlási Bizottság határoz, amelynek összetételét és munkamódszerét az igazságüggyel megbízott miniszter írja elő.
589. szakasz
Ha a kárpótlási kérelemnek nem adnak helyt vagy a Bizottság a benyújtásától számított három hónapon belül nem hoz róla határozatot, a sértett benyújthatja kárpótlási keresetét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak.
Ha a kérelem egy részét illetően megállapodtak, a kárpótlási kérelmet be lehet nyújtani a kérelem fennmaradt részére vonatkozóan is.
Az e szakasz 1. bekezdése szerinti eljárás menete alatt az e törvénykönyv 591. szakasza szerinti elévülési idő nyugszik.
A kárpótlási keresetet a Szerb Köztársaság ellen kell benyújtani.
590. szakasz
Az örökösök csak a sértett vagyoni kárának megtérítési jogát öröklik meg, ha a sértett már benyújtotta kérelmét, az örökösök a már benyújtott vagyoni kártérítési kérelem keretein belül folytathatják az eljárást.
A sértett halála után az örökösök folytathatják a kárpótlási eljárást, illetve kezdeményezhetik az eljárást, a kötelmi jogi törvényben előírt kártérítési szabályokkal összhangban, ha a sértett az elévülési határidő letelte előtt halálozott el, és kérelmezési jogáról nem mondott le.
591. szakasz
A kárpótlási jog az elsőfokú elutasító vagy felmentő ítélet, illetve elsőfokú eljárást megszüntető vagy vádat elutasító végzés jogerőre emelkedésének napjától, vagy ha a fellebbezésről a fellebbviteli bíróság határozott, a fellebbviteli bíróság határozatának átvételi napjától számított három év elmúltával évül el.
3. Az erkölcsi elégtételi jog megvalósításának eljárása
A jog megvalósításának feltételei
592. szakasz
Ha a tömegtájékoztatási eszközök olyan esetet közöltek, amelyre egy személy alaptalan szabadságelvesztésének vagy alaptalan elítélésének szabályai vonatkoznak, és ez csorbította az illető személy tekintélyét, kérelmére a tömegtájékoztatási eszközökben a bíróságnak olyan közleményt kell közzétenni a határozatról, amelyből kitűnik a személy alaptalan szabadságvesztése vagy alaptalan elítélése.
Ha az esetet nem közölték a tömegtájékoztatási eszközök, a vonatkozó közleményt az illető személy kérelmére meg kell küldeni hatósági vagy más szervnek, vállalatnak vagy más jogi, illetve természetes személynek, amelyben, illetve amelynél a szabadságától alaptalanul megfosztott vagy alaptalanul elítélt személy munkaviszonyban van.
Az elítélt halála után az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti kérelem joga a házastársát, a vele élettársi vagy más tartós életközösségben élő személyt, szüleit és testvéreit illeti meg.
Az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti kérelem akkor is benyújtható, ha kárpótlási kérelmet nem nyújtottak be (588. szakasz 1. bekezdés).
Az e törvénykönyv 585. szakasza szerinti feltételektől függetlenül, az e szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti kérelem akkor is benyújtható, ha rendkívüli jogorvoslat folytán megváltozott a bűncselekmény minősítése, amennyiben az előző ítélet súlyosabban csorbította az elítélt tekintélyét.
593. szakasz
Az erkölcsi elégtételre való jog megvalósítására irányuló kérelmet, hat hónapon belül (591. szakasz) az első fokon eljáró bíróságnak kell benyújtani.
A kérelemről a tanács (21. szakasz 4. bekezdés) határoz.
A kérelemről való határozat meghozatalára értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv 584. szakaszának 2. bekezdése és 585. szakasza 2. bekezdésének 1) pontja és 3. bekezdésének rendelkezéseit.
4. Eljárás a munkakor elismerésére vagy a biztosítási idő elismerésére való jog megvalósítására
A jog megvalósításának előfeltételei
594. szakasz
Akinek az alaptalan szabadságvesztés vagy alaptalan elítélés miatt megszűnt munkaviszonya, vagy társadalombiztosítási biztosítotti jogállása, annak az alaptalan szabadságelvonás vagy alaptalan elítélés miatt elvesztett munkakort, illetve biztosítási időt el kell ismerni, és úgy kell tekinteni, hogy az alaptalan szabadságelvonás vagy alaptalan elítélés miatt elvesztett munkakor vagy biztosítási idő alatt munkaviszonyban volt.
A munkakorba, illetve biztosítási időbe be kell számítani a munkanélküliként eltöltött időt, ha az az alaptalan szabadságvesztés vagy alaptalan elítélés következménye volt, és azok bekövetkeztéért nem az illető személy a vétkes.
595. szakasz
Minden olyan jogról való határozat meghozatalakor, amelyre a munkakor vagy biztosítási idő kihatással van, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság vagy szervezet figyelembe kell, hogy vegye az e törvénykönyv 594. szakasza szerint elismert munkakort.
Ha az e szakasz 1. bekezdése szerinti hatóság vagy szervezet figyelmen kívül hagyja az elismert munkakort, illetve biztosítási időt, a sértett kérelmezheti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot (589. szakasz 1. bekezdés), állapítsa meg, hogy a vonatkozó kor, illetve idő elismerése a törvény rendelkezései alapján bekövetkezett.
A keresetet a munkakort, illetve biztosítási időt vitató hatóság vagy szervezet és a Szerb Köztársaság ellen kell benyújtani.
Annak a hatóságnak, illetve szervezetnek a kérelmére, amelynél megvalósítják a munkakorhoz, illetve biztosítási időhöz való jogot, a költségvetés eszközeiből fizetik ki az elismert munkakorból, illetve biztosítási időből eredő előirt járulék összegét (594. szakasz).
Az e törvénykönyv 594. szakasza szerint elismert biztosítási időt teljes egészében be kell számítani a nyugdíjkorba.
A KÖRÖZÉS VAGY KUTATÓPARANCS KIBOCSÁTÁSÁNAK ELJÁRÁSA
A törvénykönyv alkalmazásra kerülő rendelkezései
596. szakasz
A körözés és kutatóparancs kibocsátásának eljárására e törvénykönyv 597-601. szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni, és ha ezen rendelkezések valamit külön nem írnak elő, értelemszerűen alkalmazni kell e törvénykönyv többi rendelkezését is.
A terhelt lakcímének megállapítása
597. szakasz
Ha nem ismeretes a terhelt lakó- vagy tartózkodási helye, és ha e törvénykönyv rendelkezései szerint feltétlenül szükséges, az ügyész vagy a bíróság utasíthatja a rendőrséget, hogy kutassa fel a terheltet és értesítse őt címéről.
598. szakasz
Körözés kibocsátását akkor lehet elrendelni, ha a hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt büntetőeljárás alá vont terhelt szökésben van, és vele szemben elővezetési rendelet vagy vizsgálati fogságot elrendelő végzés van érvényben.
Körözés kibocsátását a büntetőeljárást vezető bíróság rendeli el.
Körözés kibocsátását kell elrendelni, ha a terhelt megszökik abból az intézetből, amelyben a szabadságvesztésből álló büntetőszankciót tölti le, a kibocsátást az intézet igazgatója rendeli el.
A bíróság vagy az igazgató körözés kibocsátási rendeletét meg kell küldeni a rendőrségnek végrehajtás végett.
A kutatási parancs kibocsátása
599. szakasz
Ha a bűncselekménnyel kapcsolatban levő egyes tárgyakról vagy személyekről adatokat kell beszerezni, vagy ezeket a tárgyakat, illetve személyeket fel kell kutatni, különösen, ha erre ismeretlen holttest személyazonosságának megállapítása céljából van szükség, az eljáró hatóságnak kutatási parancs kibocsátását kell elrendelnie.
A rendőrhatóság közzé is teheti az ismeretlen holttestek vagy eltűnt személyek fényképét, ha fennállnak a gyanú alapjai, hogy e személyek halála vagy eltűnése bűncselekmény következménye.
A körözés és kutatási parancs kiadása
600. szakasz
A körözést és kutatási parancsot az eljárást vezető bíróság területére vagy azon intézet helye szerint illetékes rendőrség adja ki, amelyből a szabadságvesztésből álló büntetőszankciót letöltő személy megszökött.
Annak érdekében, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen a körözésről és a kutatási parancsról, felhasználhatók a tömegtájékoztatási eszközök is.
Ha a körözött személy feltehetően külföldön tartózkodik, a belügyekkel megbízott minisztérium, az igazságüggyel megbízott minisztérium egyetértésének beszerzése után, nemzetközi körözést is kiadhat.
Külföldi hatóság kérelmére a belügyekkel megbízott minisztérium:
1) körözést adhat ki, a gyanú szerint a Szerb Köztársaság területén tartózkodó személyt illetően, ha a kérelem tartalmazza a nyilatkozatot, mely szerint a személy fellelése esetén kérni fogják kiadatását.
2) kutatási parancsot bocsáthat ki, ha bűncselekménnyel kapcsolatban levő egyes tárgyakról vagy személyekről adatokat kell beszerezni, vagy ezeket fel kell kutatni, különösen ha erre ismeretlen holttest személyazonosságának megállapítása céljából van szükség és fennáll a gyanú, hogy a Szerb Köztársaság területén találhatók.
A körözés és a kutatási parancs visszavonása
601. szakasz
A körözés és a kutatási parancs kiadását elrendelő hatóság köteles azokat haladéktalanul visszavonni, amint fellelték a keresett személyt vagy tárgyat, vagy bekövetkezett a bűnüldözésnek vagy a szankció végrehajtásának elévülése, vagy más okok miatt a körözésre és a kutatási parancsra többé nincs szükség.
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓRENDELKEZÉSEK
A megkezdett határidők számítása
602. szakasz
Ha e törvénykönyv alkalmazásának kezdeti napján határidő volt folyamatban, a határidőt e törvénykönyv rendelkezései szerint kell számítani, kivéve ha a Büntetőeljárási Törvénykönyv (A JSZK Hivatalos Lapja, 70/01. és 68/02. szám, továbbá Az SZK hivatalos Közlönye, 58/04, 85/05, 85/05 - másik törvény, 115/05, 49/07, 122/08, 20/09 - másik törvény, 72/09. és 76/10. szám) rendelkezései szerint a vonatkozó határidő hosszabb volt.
A törvénykönyv alkalmazása a folyamatban levő eljárásokra
603. szakasz
Ha e törvénykönyv alkalmazásának kezdeti napján vizsgálat volt folyamatban, azt a Büntetőeljárási Törvénykönyv (A JSZK Hivatalos Lapja, 70/01. és 68/02. szám, továbbá Az SZK Hivatalos Közlönye, 58/04, 85/05, 85/05 - másik törvény, 115/05, 49/07, 122/08, 20/09 - másik törvény, 72/09. és 76/10. szám) rendelkezései szerint kell befejezni, az eljárás további menetére e törvénykönyv rendelkezései érvényesek.
A foganatosított cselekmények törvényessége
604. szakasz
Az e törvénykönyv alkalmazásának kezdete előtt foganatosított cselekmények törvényességét a Büntetőeljárási Törvénykönyv (A JSZK Hivatalos Lapja, 70/01. és 68/02. szám, továbbá Az SZK Hivatalos Közlönye 58/04, 85/05, 85/05 - másik törvény, 115/05, 49/07, 122/08, 20/09 - másik törvény, 72/09. és 76/10. szám) rendelkezései szerint kell elbírálni.
Ha az e törvénykönyv rendelkezései szerint megkezdett azon bűncselekmények miatti eljárásban, melyben külön törvény szerint a különleges hatáskörű ügyészség jár el, és a 2013. október 1-je előtt végzéssel megállapították a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező felsőbíróság külön osztálya hatáskörének és illetékességének hiányát, a foganatosított cselekmények törvényességét e törvénykönyv rendelkezései szerint kell megállapítani.
A törvénykönyv alkalmazása az együttműködő tanú minőségét megszerző személyre
605. szakasz
Azon személyekre, akik e törvény hatályba lépése napjáig megszerezték az együttműködő tanú minőségét, az együttműködő tanúra e minőség megszerzésekor érvényes törvényi rendelkezéseket kell alkalmazni.
A törvénynél alacsonyabb rangú előírások meghozatala
606. szakasz
Az e törvénykönyvben előírt, törvénynél alacsonyabb rangú előírásokat e törvénykönyv hatályba lépésétől számított hat hónapon belül meg kell hozni.
Az előző törvénykönyv és más törvények rendelkezéseinek hatályvesztése
607. szakasz
E törvénykönyv alkalmazásának napjától kezdve hatályát veszti a Büntetőeljárási Törvénykönyv (A JSZK Hivatalos Lapja, 70/01. és 68/02. szám, továbbá az SZK Hivatalos Közlönye, 58/04, 85/05, 85/05 - másik törvény, 115/05, 49/07, 20/09 - másik törvény, 72/09. és 76/10. szám).
A szervezett bűnözés, korrupció és más különösen súlyos bűncselekmények leküzdésben résztvevő hatósági szervek szervezetéről, hatásköréről és illetékességéről szóló törvény (Az SZK Hivatalos Közlönye, 42/02, 27/03, 39/03, 67/03, 29/04, 58/04 - másik törvény, 45/05, 61/05, 72/09. és 72/11 - másik törvény sz.) 15a. és 15zs-15m. szakaszai, valamint a háborús bűnök ügyében eljáró hatósági szervek szervezetéről, hatásköréről és illetékességéről szóló törvény (Az SZK Hivatalos Közlönye, 67/03, 135/04, 61/05, 101/07. és 104/09. szám) 13, 13a, 13b, 14, 15. és 16. szakaszai 2012. január 15-én hatályát veszti.
A törvénykönyv hatályba lépése és alkalmazásának kezdete
608. szakasz
E törvénykönyv a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében való közzététele utáni nyolcadik napon lép hatályba, és 2013. október 1. napjától kezdve kell alkalmazni, kivéve azon bűncselekmények miatti eljárásokban, melyekben külön törvény szerint a különleges hatáskörű ügyészség jár el, melyekre vonatkozóan 2012. január 15. napjától kell alkalmazni.
Büntetőeljárási törvénykönyvet kiegészítő és módosító törvény önálló szakaszai
(Az SZK Hivatalos Közlönye, 101/2011. sz.)
6[s1] szakasz
Azon bűncselekmények, melyek esetében külön törvény szerint a különleges hatáskörű ügyészség jár el, a jelen törvény hatályba lépésének napján még folyamatban lévő vizsgálata a jelen törvénykönyv hatályba lépéséig hatályos büntetőeljárási törvénykönyv rendelkezései (A JSZK Hivatalos Közlönye, 70/01. és 68/02. sz. és az SZK Hivatalos Közlönye, 58/04., 85/05., 85/05. - más törvény, 115/05., 49/07., 122/08., 20/09. - más törvény, 72/09. és 76/10. sz.) és szervezett bűnözés, korrupció és más különösen súlyos bűncselekmények leküzdésben résztvevő hatósági szervek szervezetéről, hatásköréről és illetékességéről szóló törvény rendelkezései (Az SZK Hivatalos Közlönye, 42/02., 27/03., 39/03., 67/03., 29/04., 58/04. - más törvény, 45/05., 61/05., 72/09. és 72/11. - más törvény) és háborús bűnök ügyében eljáró hatósági szervek szervezetéről, hatásköréről és illetékességéről szóló törvény rendelkezései (Az SZK Hivatalos Közlönye, 67/03., 135/04., 61/05., 101/07. és 104/09. sz.) szerint fejeződik be.
7[s1] szakasz
Jelen törvény 2012. január 15-én lép hatályba.
Büntetőeljárási törvénykönyvet módosító törvény önálló szakaszai
(Az SZK Hivatalos Közlönye, 121/2012. sz.)
3[s2] szakasz
Jelen törvény a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében való közzététele utáni nyolcadik napon lép hatályba.
Büntetőeljárási törvénykönyvet módosító és kiegészítő törvény önálló szakaszai
(Az SZK Hivatalos Közlönye, 32/2013. sz.)
4[s3] szakasz
Jelen törvény a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében való közzététele utáni nyolcadik napon lép hatályba, a 2. szakasz rendelkezésének kivételével, mely 2013. április 15-én lép érvénybe.